Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-03-18 / 731. szám
1933 március 18. 7 oldal Dogma és a tudomány A tudatlan ember, ösztönsze- rüleg próbálkozott magyarázatát adni az előtte megnyilvánuló eseményeknek. Saját énjének tudata önmagát helyezte a mindenség központjává és igy környezetét a saját személyes tulajdonságával ruházta fel. A növények és állatok, úgyszintén az égitestek, valamint a nappal és az éj, a tűz és viz, mind, mind az ő képmásai ismeretkörének gyarló világában. Ebben a nagyon népes bizonytalan világban építette fel az ember saját megnyugtatására, vakhitében a vallást. A vallásnak már papjai vannak, akik a szellemekkel és istenekkel együtt intézik a hívők ügyeit, az ő kezükben vannak a titkok kulcsai, melyeket a hívők nem értenek, de hisznek, mert a papok mondják. A papok szabályokhoz kötik az istenekkel való érintkezéseket, tételeket állítanak fel és kész a dogma. Aki eltér a szabályoktól az a hit tételeit sérti meg, bűnt követ el és büntetendő. Ámde a dogma nem bírta kiölni az ősi ösztönt — mely minden állatban él — a kíváncsiságot, mely a hívők között a kételkedőket kutatásra serkentette és a kutatók megfigyeléseinek eredménye a tudomány harcra kelt a dogmával. Ez a harc végig húzódik a társadalmi fejlődés hosszú, láncolatán egészen korunkig, sőt ma is tart és folyik tovább. Ha végig nézünk ezen a harcon, akkor azt látjuk, hogy a dogma mindig az uralkodó osztály érdekeihez simul: Kifelé az elnyomottak gondolatvilágát nyűgözi a fennálló rendszerhez, befelé pedig komolyan törekszik a tudomány eredményeit hasznosítani az uralkodó osztály társadalmi és gazdasági jólétének és hatalmának erősbitésére. Azért igyekezett mindenkor elnyomni a kutatás újabb eredményeit, melyek az elnyomottak gondolatvilágát az uralkodó osztály társadalmi érdekei ellen. formálhatták. Ha ez nem sikerült, akkor kompromisszumot kötött vele és elnyelte. Azért az uralkodó osztály hivatalos tudománya mindenkor dogmatikus volt, ma is az. Sőt tovább menve: minden tudomány, mely egy bizonyos körben zárul, megszűnt tudomány lenni, mert azáltal, hogy körül sáncolta magát a megállapítások tételeivel, hogy oda se be, se ki ut többé nem vezet, dogmává vált és valami érdeket képvisel. A fejlődés menetén ismeretkörünk folytonosan nagyobbodik, tapasztalataink gyarapodnak és igy a tudomány sem állhat meg egy meghatározott térben, hanem folyton fejlődik. Azért nagyon helyes az a megállapítás, hogy a tudomány a muJt és a jelen hosszas megfigyeléseiből gyűjtött tapasztalatok eredménye. Hogy a megfigyelések helyesek vol- tak-e? A tapasztalatok közös eredménye a jelenségek azonossága bizonyítja, melyeket mindenkor számokkal is ki lehet fejezni. Ott, ahol számokkal igazolják a megállapitásokat: mint a vegytan, földtan, cilla- gászat, stb. A természettudományok minden ágában, ott eltiporta a tudomány a dogmát és ott nem is bir többé lábra állni sem tagadással, sem alkuval ott elpusztult mindörökre. De nem úgy a filozófiával! A társadalmi bölcsészet még mindig nagyon messze sánti- kál a természettudományok gyors szekere után. Marx a történelmi materializmussal közelebb hozta a filozófusokat a valósághoz, de elméletét még követői is különféleképpen értelmezik és magyarázzák. A marxizmus a munkásosztály filozófiája lett, mely a tudományos szocializmus a szocialista pártokban jutott gyakorlati kifejezésre. A gyakorlat nem vált be. A kommunista kiáltvány megjelenése után hatvanhat esztendőre kiütött a világháború és elseperte a szocialista pártokat. Ami megmaradt belőle, a dogma papjai és az utánuk kullogó miniszt- ráns gyerekek. Hogy a marxizmust magát mennyiben igazolják az események azt most nem vitatom, de hogy dogmává vált azt már a szomszédasszony is tudja. A dogmatikus marxizmus gyakorlati bukása azt bizonyítja, hogy a munkásosztály soha sem szabadíthatja fel magát filozófiával a bérrabszolgaság jármából: ahoz nem elég egyesek elmélkedése, — mert hisz a tömeg sohasem elmélkedik — ahoz közös cselekvés, a munkásosztály cselekvése szükséges. Mosolyoghatnak a társadalmi tudósok, átkozódhatnak a dogma papjai, de itt nő egy szervezet, melynek filozófiai megállapításai nem az elméletek érzékelhetetlen régióiban lebegnek, hanem mint a természettudományok más tárgyai érzékelhetők, súlyra és térfogatra mérhető. Ez a szervezet az IWW bölcseleté maga az élet. Minden egyes tagja, saját személyén érzékeli napról-napra, óráról- órára tudományos megállapításait: a dogma soha sem szőhe- ti be ezt a szervezetet a mara- diság pókhálójával, mert elméletét a legegyszerűbb szavakkal ki tudja fejezni. Kell eh ez magyarázat? hogy “A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen.” Azt a munkásokkal maguk a munkáltatók éreztetik akkor is, amikor az ipartelepeken kizsákmányolják őket és akkor is amikor sokat termeltek és az ipartelepek kapui előtt ácsorogtatják őket rongyosan és étien. Ezek a munkások állapították meg és minden nap meg megállapítják, hogy “Nem lehet béke mindaddig, mig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.” A mindennapi élet keserű tapasztalatai bebizonyították előttük, hogy amig a termelés eszközei magántulajdonban lesznek, addig annak tulajdonosai rendelkeznek az ő sorsuk felett is és hiába küzdenek jobb viszonyokért hiába próbálkoznak a filantrópok és a társadalmi doktorok alamizsnával és politikai csodaszerekkel könnyíteni a munkásosztály nehéz sorsán, az mind nem segít. Hanem felis-: merve azt az alkotó erőt, mely az ipartelepeken megnyilvánul, közös együttműködésben, a hatalmat, mely érvényre jut jól szervezett sikeres bérharcukban megállapítják, hogy “E két osztáy között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.” Mint az iparok gyakorlati emberei, akik a termelést végzik, a jövőről is határozott képet alkotnak és annak probémáit nem bízzák a majd-ra, hanem azt már a jelenben megoldják, azért mondják, hogy “A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel vaSzerkesztőiiizenetek S. B. Akron. — A fa késői termése csenevész. Ilyen utolsó hajtás a Pika családban a cikkező József, akit még az elvtársai sem vesznek komolyan, így kezelik őt általánosságban, akikhez mi is csatlakozunk. L. P. Ambridge, Pa. — Az említett jelentés arról számol be, hogy kik küldtek be összegeket a Bérmunkás fentartá- sára. Bizonyos, hogy az illetők mellett százai vannak az ipari forradalmároknak, akik úgy a naptárral, mint a lappal és egyébb irodalmunkkal tőlük telhetŐleg dolgoznak. Enélkül a Bérmunkás meg sem jelenhetne. Tudjuk, hogy a jelenben nem áldozhat a bérmunkás lapjára és mozgalmára úgy, mint évekkel ezelőtt, amikor ön is egy estélyből száz dolláron felüli összeget küldhetet be. De az állandó agitáció ma is előteremti a szükséges anyagiakat is. — Meg értjük felháborodását azokkal szemben, akik tudatlanságuknál fogva nem értékelik az érettük is folytatott munkát sőt ebben a denunciálásig is elmentek. A tervbe vett elégtétel szerzés módja helyett, ajánlatosabbnak tartjuk, ha kapcsolatosan há- ziagitációt végez a magyar munkások házaiban és meggyőzni igyekszik a munkások eltévelyedett részét arról, hogy hol a helyük és kik a barátjuk. L. K. Astoria, L. I. — A Bérmunkás ma is az IWW esz- mélyét propagálja de helyett kellett adnunk a Technokrácia elmélet ismertetésének, hogy a Bérmunkáson keresztül ismerjék meg a munkások azt, hogy az “uj” elmélet nekünk nemcsak, hogy nem uj, de az IWW megalakulása óta annak megvalósítása lehetőségét tanítja a munkásokkal. Ezt ismerteti a most kiadott füzetünk népszerűén, mindenki által meg- érthetően. A new yorki csoporttól ön is átvehet abból néhányat elárusitás véget. ló mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.” Az utolsó mondattal egyszers- mint a jövő társadalom képét is vázolják, nem kell tehát félni az IWW követőinek, hogy tévedéseket fognak csinálni akkor, ha majd átveszik a termelés eszközeit, mert a társadalom ipari szerkezetét már a kapitalizmus felépitette. A munkások mind helyeiken maradnak az ipartelepeken és folytatják a termelést tovább, azzal a külömbséggel, hogy akkor már nem profitra, hanem közszükségletre fognak termelni. Az állam megszűnik, a politikai adminisztrációt az ipari admnisztráció fogja fölváltani. A sejt-elmélet is szépen ráillik az IWW-ra, ami szintén természetes volta mellett tanúskodik. így ha az egyes munkásokat sejt-^gyedejknek vesszük, akkor a mühelyszer- vezetek megfelelnek a kooperációs sejt-csoportoknak, vagy szöveteknek. A mühelyszervezetek által alkotott ipari szervezetek megfelelnek a sejtszövetek alkotta szerveknek és amint az össz- müködő szervek készülékeket alkotnak, akként alkotják a rokon ipari szervezetek az ipari osztályt és végül, amint a készülékek együttesen alkotják az organizációt: az előtestet, az ipari osztályok organizációja az ipari társadalmat. A származástan is igazolja létjogosultságát. Az elnyomottak minden előbbi forradalmi törekvései kifejezést nyernek benne, de minden elődjénél tökéletesebb. A tőke és a munka harcában fo- gamzott, az ipari rendszer szülte. Egyedüli örököse a tőkés társadalomnak, mint ipari társadalom. Hatalomra jutásával megszüntet minden szenvedést. Az egész földgolyót az emberiség kellemes otthonává alakítja át és az embert felemeli saját társadalma fejlődésének céltudatos irányítójává. Meghívó Az IWW chicagói magyar tagjai 1933 március 18-án, szombaton este 8 órai kezdettel a “Bérmunkás” Otthonban 2419 Lincoln Avenue, színdarabbal egybekötött TÁNCMULATSÁGOT rendeznek. Színre kerül Chicagóban először, a budapesti depressziós életből merített Pfeffemé és Társa cimü kacagtató bohózat kitűnő szereposztásban. Fellépnek: Bukovszky Irma, Szoturisz Gizella, Pásztor György, Kováts Sándor, Schmith Ilonka. Súgó: Zeichner Jenő. Jó zene. ízletes ételek és frissítők. Beléptidij 25 cent. FIGYELEM! A színdarab pont 8 órakor kezdődik, ezért aki látni akarja ezen mulattató játékot, okvetlen legyen ott időben. B é R M > KAS
