Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-03-18 / 731. szám
1933 március 18. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. ,, i — —■ ■■■ ■■ —- ■ ■ Kerületi értekezletet tartanak az IWW chicagói magyar tagjai 1933 április 2-án, vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel a BÉRMUNKÁS OTTHONBAN, 2419 Lincoln Ave alatt. A következő városokban tartózkodó Bérmunkás lapkezelők és előfizetőket ezúton is felkérjük, hogy az értekezleten képviseltessék magukat, illetve jelenjenek meg: Burnside, Cicero, Berwyn, West Pullman, Harvey, Elgin. Továbbá: East Chicago, Indiana Harbor, Hammond, South Bend és Milwaukee stb. Az értekezlet hivatása: lefektetni azokat a módozatokat, amellyel a nincsteleneket, a reményvesztetteket az iparszervezkedés hatalmas erejével az osztályharc szolgálatába állíthatjuk. Az IWW chicagói magyar csoportja. BÁCSA. Amig a nagybirtokosok, a hercegek, grófok, bárók és főpapok adóhátralékuk miatt a végrehajtástól mentesülnek, addig özv. Érsek Gyu- láné aki halasztást kért mig terményeit értékesítheti ezt nem kapta meg, jó nem 150 ezer pengővel tartozott mint az a gróf aki 50 pengős részletfizetési kedvezményt kapott, így november 12-én, megjelent az özvegy portáján az adóvégrehajtó fél tucat csendőrrel, feltörték kamráját és még a vetőmagját is elvitték. A gabonát itt ellicitálták. Az asszony búzáját, tengerijét, megvette a pap, a jegyző és az orsolyaszüzek zárdája, két pengővel métermázsáját. Ez az asszony most mindenéből kifosztva áll mint sok ezer másik és a végrehajtási költség többet tett ki mint amennyi volt a bevétel. így az adóhátralékra egy vas se jutott. Azzal tehát tovább tartozik, mig egy napon házát fogják érte árverezni... 154 EMBER lett öngyilkos a nyomor miatt 1932 októberben Budapesten. SZÉKESFEHÉRVÁRI iskolaszék külön iskolát akar felállítani a cigányok gyermekei részére. Na és ebbe az iskolába keres egy férfi tanítót ird és olvasd havi Hetven pengő fizetésért... A KURZUSURALOM jól tud-' juk, hogy az ország vagyonát Pató Pálként kezeli. Érthető, hogy a nekik kedves dolgokra az állam költségvetésébe oly összeget állítanak be amely szerintük is elegendő. De nézzük, hogy még ezt is tulköltik. íme: 937.000 pengővel többet költöttek amint szabad lett volna 1931-ben nyugdijakra. A kormány zsoldjában álló sajtó szubvenciójára az előirányzott 675.000 pengőn felül még 256.000 pengőt adtak. — A közvélemény butítását, hogy végezzék. Az állam sztrájktörő intézmény az u. n. Nemzeti munkavédelmi hivatalra 48.000 p.- vel költöttek többet. A rendőrség stb. belügyi tárcánál 36.000.000 pengő volt az előirányzat, de itt is 613.000 p.-vel többet költöttek. Képviselő választásra előirányzat 145.Q00 p. volt és még ezen felül önmaguk nyeregbe maradhatására 211.000 p.-t költöttek el az adózók pénzéből. Sokat térképeznek Magyar- országon: Ezért 322 ezer pengővel lépték túl az előirányzott összeget. A vámőrség 813.000 p.-vel került többe. Magyarország oly nagy, hogy légügyét fejlesztenie kell a gyorsabb utazás érdekében, így az állam a légügyre az előirányzott összegen felül 5 millió 473 ezer pengővel költöttek többet el csupán. A BUDAPESTI hatósági munkaközvetítő hivatal jelentése 1932. december 14-én. Foglalkozást kaphat: 74 munkás (közte 29 nő.) Foglalkozást keres: 4335 munkás (közte 457 nő.) De a javulás jön hirdeti Gömbös. .. A vér nem A rokon lelkek rendesen találkoznak. De hiszen ez nem újság, pláne a politikában. Hanem a legérdekesebb a dologban az, hogy sokszor a szemlélőnek úgy tűnik fel a dolog, mintha külömböző politikai pártok között nagy ellentétek uralkodnának; mert a politikai pártoknak az a sajátossága, hogy kigyót-békát kiabál a másikra és igy akarnak magoknak hívőket toborozni. Még nem nagyon régen történt az eset, tudunk rá egészen jól visszaemlékezni '— még talán a kommunista (?) elvtársaknak is van annyi emlékező tehetsége. Mert nem régen történt, hogy saját fajtájukat akik elődeik voltak, akiknek fattyú gyermekeik mostan kommunista néven hívják magokat ; de az elmúlt években szégyelték leszármazásukat és ezért nevezték el a szocial demokratákat, szocial fascisták- nak, olyan lármát csaptak, hogy ők magok is majdnem megsüketültek tőle. És most — uram bátyám! Mi történt, — Berlinbe, — Bécsbe a kommunisták kibékültek az ugynevef ■■■ ■ r I válik vízzé! zett szocial fascistákkal — együtt beszélnek, közös jelöl- teketállitanak fel, — megint szent a családi béke — legalább is a választásokig. Mit szólnak eh ez az elvtársak! Vagy nekik semmi szavuk nincsen, — mint rendesen. De ha már a vezéreik csókollóznak a szocial fas- cista vezérekkel, akkor ők meg mint parancsot teljesítő pártigavonók egészen bátran keblére borulhatnak a Soc Dem- nek, akik máskülönben vérbeli és elvbeli rokonok. — És most meglátszik, hogy a vér nem válik vízzé. Politika mindig csak politka marad, fő tendencájuk úgyis mindig a megalkuvás. És hogy a megalkuvásük, ne legyen olyan egyszerűen felös- merhető, hát forradalmat ordítoznak K. G. CLEV ELAN DON semmiféle idegen állam checkjét nem fogadja el a bank, ezért kérjük Munkástársainkat, hogy pénz küldeményeiket postai Money Orderon vagy ajánlott levélben küldjék hozzánk. körül, hosszuszáru pipáikból füstfelhőket eregetve. Néha-néha az ablakra téved tekintetük, látják a hóvihar vad tombolását. Közelebb húzódnak, a fütött kályhához s hátradőlnek öblös székeikben s úgy élvezik a kellemes melegséget. — Átkozott időjárás ez ma — mormogott Meier, a város tanácsnoka. — Borzasztó idő — hagyta rá Kolb, a vegyeskereskedő. — Életveszélyes! — szólt közbe Hanrei a patikus és Műibe az állatorvos egyszere és hatalmas füstfelhőket fújtak a levegőbe. A korcsmáros alacsony, kerek emberke, éppen a konyhából jön, zsíros száját fehér ingujjával törülgeti, majd a vendégekhez ül ő is. Na uraim, milyen ajándékkal fogják ma, szent karácsony estéjén feleségüket és gyermekeiket meglepni? A vendégek összenézteik, mintha egymást akarták volna megkérdezni, hogy vájjon elárulhatják-e a nagy titkot vagy sem. — Én egy aranyórát vettem a feleségemnek — töri meg elsőnek a csendet a városi tanácsnok. — Teremtette! — kiáltottak fel önkénytelenül a társaság tagjai. — Ez már beszéd — dicséri a korcsmáros — ennek örül majd a felesége! — A patikus is szólásra nyitotta a száját, hogy ő is elárulja a titkot, de ebben a pillanatban egy bundába burkolt férfi rontott be az ajtón kezében lámpást tartva. — Tolvaj! Tolvaj! — kiáltotta izgatottan. — Tolvaj ? — kiáltják egyszerre mind az öten. — Hol van a tolvaj? — Odaát a vasút állomáson a szenesvagonoknál — hallatszott most már kívülről a hang. — Előre, uraim a fickót megfogjuk! — kiáltja a városi tanácsnok és hogy bátorságát fitogtathassa, elsőnek ugrott ki az utcára. A többiek mind utána rohantak. A 'szeneskocsik alatt ide-oda mászkált egy kis fiú. A hóban kaparászott és a rakományból lehullott széndarabok után kutatott. Ahogy kaparászott szegényke, kezei kékfoltossá gémberedtek. Egész teste remegett a hidegtől. De a beteg édesanyjára gondolt, aki otthon a hideg szobában fa- gyoskodott, akkor feledte a hideget és reszkető kezekkel túrta tovább a havat. Hogy fog örülni anyácskám ha az ő kis csöppsége még ma vígan lobogó tűzzel fogja őt megörvendeztetni. De miféle lárma ez? Amint megfordul, látja, hogy egy csoport ember az állomásépület felől éppen feléje tart. A szél borzalmasan süvített, de néha-néha oda hallatszott a csoport kiáltozása: — Tolvaj! Tolvaj! Tolvaj! — Lám, meg mondta anyácskám, hogy a szén gyűjtése tilos. Igen, igen. Ez a hajtóvadászat egész komolynak látszik. — Menekülj! Menekülj — súgta valami belsejében. — Rettenetes félelem fogta el a fiúcskát. A szenet, azt nem hagyta el — gondolá — nem azt nagy fáradsággal gyűjtötte össze és mit szólna az édesanyja, ha nem tudna neki meleg szobát csinálni. Üldözői közben közelebb jöttek. Ekkor a fiúcska hirtelen elhatározással karjára kapta kis kosarát és ahogy csak lábai bírták futni kezdett. A harangok mély kongással és büszkén hirdették a szent igét: béke uralkodjék a földön és gyönyörűség az emberek szivében ! A házak ablakai ünnepi fényben úsztak. Némely ab- j lakon keresztül földiszitett ka-l rácsonyfa gyertyácskáinak csillogása és örvendező gyermekek vig kacagása hallatszott ki a menekülő gyermek fülébe. — Fogják meg a tolvajt! Fogják meg a tolvajt! — kiáltották az üldözők lihegő hangon akik mindközelebb és közelebb jöttek és minden pillanatban az a veszély fenyegette, hogy megfogják. A fiúcska hazafelé rohant és kis teste remegett, attól tartva, hogy összeroskad Üldözői már majdnem megragadták. A fiúcska az ajtót belökve, fájdalmas kiáltással esett a szobába: — Anyácskám! Édes anyácskám! Anyja tetemére roskadt, átkulcsolta hideg kezeit csőkokkal borította hideg arcát: — Anyám! Anyám! Segíts! Az anyja nem mozdult, nem hallja már gyermeke segélykiáltásait. Az ajtóban megállnak üldözői és ostoba arccal néznek a szürke félhomályba. Azután szótlanul távozik egyik a másik után, nehogy e szivettépő látvány elvegye étvágyukat a gazdag vacsorától, mely e szent estén minden jó keresztény házban bevett szokás. A vadászat véget ért...
