Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-03-11 / 730. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1933 március 11. Mit mondanak a “Teclinokraták'7 J. HORVÁTH, (Cleveland, 0.) fordítása. A TECHNOLÓGIA A technológia hangja által felkavart szellemi forradalom első nagy hullámcsapása kü- lömböző zugokban furcsa és tragikomikus helyzetet teremtett. A régi elméletek gyér világítása lehetővé tette, hogy korcs fogalmak és gondolatok mellett békésen emészthessenek a különböző mozgalmak és azok begyepesedett hátán az élősdi férgek, a nyomor vámszedői. A technológia hangja bár már több mintegy évtizeddel ezelőtt indult el útjára, csak 1932. év utolsó felében érte el a célhoz vezető ut első állomását. A technológia szavának első jótékony hatása abban fog megnyilvánulni, hogy a régi elméletek okozta zűrzavarából az egyetemesités utján a munkásosztály értelmiségét kisegíti és lehetővé teszi az összes társadalmi elméleteknek tisz- tultabb kibontakozását. Vegyük csak példának itt a marxi és lenini elméleteket. Egész egy csomó munkásmozgalmi alakulat, halálos ellentétben egyik a másikával, de mindegyik határozottan marxista szempontból véli igazolni álláspontját. Ugyan igy állunk a lenini elmélettel, csak itt Amerikában van egymással soha kibékülni nem tudó közel egy tucat alakulat, amelyiknek mindegyike azt voll ja, hogy ő képviseli a leninizmust. Az SLP pedig valósággal az elméletek személy gyűjtési mániába esett. Az egyedüli alakulat, mely már rendelkezik Marx, DeLeon és Lenin személyében, a modern szentháromsággal. De nemcsak a munkásosztály szenved ebben a lelki betegségben, a társadalom minden alakulata éli ugyanezt a világot. A technológia kikapcsolja a személyt az elméletből. Lehetettlenné teszi, hogy körülötte bálvány kultusz fejlődjön ki. Nem a technológisták irányítása, hanem a technológia maga az a törvény, mely kiválasztja az egyént a társadalom funkcióinak betöltésére, amit úgy kell érteni, hogy a technológia nem tűri az ismeret és a gyakorlat hiányt, megbosszulja magát abban a pillanatban amikor vele a visszaélést elkövetik. Ahogy az ember gyomra kiveti magából ami nem bele való, és ha tőle szabadulni nem tud az egész szervezete szenved meg érte. És mert a szervezet életkérdésévé válik az ellenőrzés, kényszerülve van azon törvény alá vetni magát, amely ezt automatikusan, természetszerűen oldja meg. Ez nem azt jelenti, hogy az ember a gép szolgája lesz, inkább az ember által azon törvénynek felismerése melynek segítségével a gép, nemcsak az ember hűséges szolgája lesz, de egy emberiesebb jellem kifejlődésében is közreműködik. A Technocraták ezen társadalom magyarázási elméletnek a könnyebb megértése kedvéért állítsunk fel egy egyszerű példát, ami a lóerő és a kilo- wat óra társadalmi vonatkozását ismertebbé teszi. A gőzkazán és a gőzt vezető csövezés. Képzeljünk el egy régi elavult épületet, egy ugyanolyan régi és elavult fűtőkészülékkel felszerelve. Egy gőzkazán vezető csövekkel ellátva végzi a fűtést. A kazánon csak egy bizonytalan szelep van, a kilowat óra pedig nemcsak hiányzik de ismeretlen. Az épület lakói állandóan szaporodnak, ami által az épület is folytonos terjeszkedésre kényszerül. Újabb épület szárnyakat emelnek, de a fűtési rendszerrel nem törődik senki. A kazán alatt állandóan hevítik a tüzet, hogy a kitérjet épületeit felmelegit- sék, amihez úgy hiszik, a tüzelésen kívül egyébbre nincs szükség. A tüzelő anyagnak állandóan a legjavát válogatják, a kazánnal és a csövezéssel pedig csak annyit törődnek, hogy a szakadásokat imitt-amott ha keletkeznek befoltozzák. A helyzet. Az épület zordonsága a lakókat a kazán és a csövek köré csoportosítja. A tülekedés a közeibe való jutásért mindig erősebbé válik. A vezetékek gyakori szakadozása a közeibe jutottakat vissza kényszeríti a messzebb levők dideregve közeledni akarnak, aminek következtében általánossá válik a zűrzavar. A réginek a javítását és egy újnak az építését célzó javaslatok sokassága kerül elő egyszerre, és mert egyik a másikat igyekszik javaslatával tullármázni, megérteni a bábeli zűrzavarban egyiket sem lehet. Végre a kazán fűtők is pör- kölődni kezdenek a szokatlanul emelkedő hőtől, felismerték, hogy a kazánrobbanásnak megvan a lehetősége és hogy biztosak legyenek a veszélyt illetőleg, módot keresnek, hogy pontossan megmérjék a veszély közelségét és nagyságát. Kiszámították, hogy mennyivel több fütő anyagot (lóerőt) használnak a kazán melegítéséhez, amióta az épület növekedése kezdetét vette. Megállapítást nyert a vizsgálat során, hogy a fűtés 75 szőrösére emelkedett, ami az eredeti kilowat-ot (kilogram caloriát) 150.000 kilogram caloriára emelte. Megállapítást nyert a vizsgálat során az is, hogy a kazán a 2000 kilogram caloria hő bírására van csak építve és mivel a szelep tökéletlen, az állandóan növekedő hőt nem bírja levezetni. A fűtők egy ellenálhatatlan törvénytől kényszerítve vannak tovább fokozni a tüzet, ami a kazán robbanást, vagy a csövezés szétszakadását elkerülhetetlenül elősegíti. A fűtők egy része (technikusok, mérnökök, tudósok, munkások,) szerint az egész fűtőrendszert el kell csapni és helyébe a kiterjeszkedett épület nagyságához mért hatalmas kazánra és annak megfelelő csövezésre van szükség. Howard Scott egy fanatikus bolond (?) Ezt igy mondotta Bán Oszkár, az Általános Munkás Dalárda által rendezett “Techno- cracia” ismertetése címén tartott felolvasásán. A felolvasása érdekes volt amennyiben a száraz statisztikai számok özönét élvezhetőén tudta elfogyasztatni a hallgatósággal, azonban az elméleti része az előadásnak elárulta, hogy nem technocrata olvasott fel. Egyetlen bizonyítékot sem hozott fel a technocraták azon állításának a védelmére, mely állításuk szerint A Bérmunkásban többször olvasom, hogy munkahirekre van szükség. Tehát én is mint olvasó kötelességemnek tartom lapunkat a Bérmunkást, munkahirekről tudatni. De mtársak ez nem is oly könnyű, mert itt felső Calif. Nevada és Oregon határán, olyasvalami amit munkának hívunk kivan zárva. Köztudomású, hogy Califor- niának ipartelepei Los Angeles és San Francisco kivételével nincsenek. E két városon kívül itt minden gabona és gyümölcs. A fenntemlitett két városban, az ipartelepek csaknem 100%-ban pihennek. Tehát a sok munkanélkülire, vagyis a sok munkanélküli a mezőgazdaságban és a fatelepeken, remél elhelyezkedést. De a fatelepek is úgy itt, mint Oregonban mind le vannak zárva. így csak a gyümölcstelepekben reménykedhet a proli. Ám pi- lantsunk csak bele az utóbbiba és látni fogjuk, hogy milyen reménye lehet a munkásságnak a következő gyümölcs szezonra. A múlt évben learatták vagy 60%-át a zöldség és gyümölcsnek, (a többi elrothadt.) Az elszállított gyümölcsért a termelő a legtöbb esetben rózsaszínű cédulát kapott, amig a keleten a gyümölcsöt eladták. Ennek az értelme az, hogy a termelők csak akkor kapnak fizetést a gyümölcsért, amikor Ne\fr Yorkban, vagy Chicagóban el kell. Minek folytán, uj és újabb ezrek mentek tönkre, az ur 1932-ik évében, (hogy az ur áldása legyen maradós velők.) így a legtöbb gazdálkodó képtelenné vált, gyümölcsösét rendbehozni egy lehetséges termésre. Nem permeteztek, ami biztos férges gyümölcsöt eredményez. Ez évben nem nyesték a fákat, ami szinte elmaradhatatlan. Már az utolsó öntözéseket megdőlt minden társadalmi elmélet, Platótól, Marxon keresztül Veblenig. Felolvasta Bán ur a technocraták mondásait és ezzel elintézettnek vélte a kérdést. Pedig nagyon várta a közönség és joggal, egy technocrata érzelmű újságírótól, hogy bizonyítsa be az elméletek megdőltét. Bizonyítás nem volt de annál több állítás és ezen állítások közzé tartozik az is, hogy Scott egy fanatikus bolond. Ki Scott? Negyvenkét éves. Virginia államban született. Európában nevelkedett és iskoláztatott. Az apja egyike volt a Berlin-Bagdad, vasútépítésnek, mig Scott kezdő ifjú életét a laboratóriumokban töltötte. Már tiz éves korában, egymaga utazta be egész Európát. Különböző iskolákat járt, Német és Franciaországokban. Elég korán vizsgázott a berlini egyetemen, több külömböző egyetemektől kapott rangfoko- (Folytatás a 8-ik oldalon) is elmulasztották sokan, még a múlt ősszel. Tehát mindezeket kissé megfigyelve, az ember tiszta képet alkothat a jövő szezonra való munka alkalomról. És igy nem tudok innen mun- kahirekkel szolgálni, mert munka egyáltalán nincs. A munkásság horda, (vagy bocsánat: csorda) számra csatangol vá- rosról-városra. Azt sem tudja hová, vagy mért? Csak megy a bab, (Óh! az az áldot bab) és rizsa szaga után, melyen tengődik. Már régen oly nyomorékká lett a belső része, hogy képtelen volna dolgozni, még ha alkalma volna is hozzá. És itt az ember akarata ellenére is meg áll. — Megkérdi önön magát, vajon ezen ember páriák mi jót, vagy hasznosat volnának képesek produkálni a jövő társadalomban? De akárhogy is analizálja a kérdést, ott kell megállania, hogy semmit, — semmit! Csak úgy mint a jelen rendszerben, a jövő társadalomban is csak az előre törekvők és építeni óhajtók útjában fognak lábat- lankodni. Mert a legnagyobb részük már szellemi rokkant. A szervezésre vonatkozólag, az angol mtársak elég jó munkát végeznek. Nem is hiába fáradoznak, az erkölcsi téren, de anyagiakban semmi, — vagy nagyon kevés eredményt képesek elérni. Olyan pénznélküli a munkás a nyugaton, (mint magam is.) De azért, akik már megértették és látják az Ipari Szervezkedés szükségességét, nem csüggednek. Mert bármilyen göröngyös is az ut, de egyengetik és építik az uj társadalmat a régi keretein belül, mert tudják, hogy az IWW-é a jövő. Pachy. Olvasd a Bérmunkást! Az északnyugatról