Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)

1933-02-25 / 728. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 február 25. Látogatottak Wiener mtársohio állami népgyiilései Wiener Andor munkástárs hathetes szervezői útja véget ért. Mint annyi ipari forradalmár, Wiener mtárs is teheségének legjavát vitte az ország magyar proletárai közzé, hogy azokkal megértesse a mai helyzet egyetlen kivezető útját mutató IWW-t. A szervezői ut befejezése után Wiener munkástárs még Cleve­Iandban maradt, hogy az IWW legújabb és egsyszersmint az Egy Nagy Szervezetet annak célját és harci eszközeit ismertető fü­zetét a “General Sztrájk”-ot átültesse. magyar. nyelvre is. A # Clevelandban tartott időt, illetve estéket kihasználtuk úgy helyi, * mint a közelvidéki agitációra, amelyekről a Chicagóban tartott gyűlési tudósítással egyetemben az alábiakban számolunk be. CHICAGO NORTH SIDE. Nem népgyülési lelkesítő szónoklat, inkább gyönyörűen felépített gazdaságtani elő­adás volt Wiener Andor mun­kástársnak Chicagóban a North Side-on február 5-ére hirdef- tett népgyülésen megtartott beszéde, melyben kimutatta, a géptechnika rohamos fejlődése következtében, az iparok csu­dálatos koncentrációját, me­lyeknek uralása folyton keve­sebb és kevesebb iparfejedelem kezébe kerül. A legnagyobbak felszívják, nemcsak a kiseb­bet, hanem a saját vetélytársa­ik közül is azokat, kik függetle­nül akarnak létezni. Rámutatott a középosztály nevetséges erőlködésére, dacá­ra, hogy sorsa meg van pecsé­telve. A pusztulástól nem men­ti meg, még a legradikálisabb politikai párt sem. Kimutatta, hogy az állan­dóan tökéletesbülő gépek és ta­lálmányok miként tették feles­legessé az iparokban a mun­kások nagy hányadát. Ennek következtében a bérek leszorí­tását és a munka fokozását. Beszéde nem csak a rend­szer fejlődésének és fonáksá­gának tudományos magyará­zata volt, hanem egyben vád is a kapitalista kapzsiság el­len és keserű szemrehányás a munkásosztály tunya hanyag­ságáért: Hogy az iparok fejlő­désével mit sem törődve, az IWW 27 éves tanítását és fi­gyelmeztetését meg nem szív­lelve, elhanyagolta a jövőjére való készülődést, nem szervez­kedett az ipari fejlődés ará­nyában. E helyett az egyéni érvényesülés és meggazdago­dás káprázatos útjára lépett. Sajnálta a centeket szervezke­désére adni, de a gyomrától megvont dollárokat bankba hordta, házat, telket, bondot, részvényt vett — hitelbe. Nem gondolt a szervezkedéssel, félt, hogy ha szervezkedik elveszti a munkáját, (hogy a bósz dolgozik helyette!) nem tudja fizetni a mortgage-ot, elvész a vagyon. Nem szervezkedett, mégis elveszítette a munkáját. Most se vagyon, se munka. És csudálatos, hogy még most sem a helyes utat keresi: char- itin tengődik. Megmagyarázta, hogy az ipari szervezkedés az egyetlen helyes ut arra, hogy a mun­kás osztály ezen kétségbeejtő helyzetből kiemelkedhessen, mert a helyzet orvoslása nem lehet más, mint a munkaidő- szorítása, hogy a munkanélkü- nek olyan alacsonyra való le- liek mind elhelyezkednek, leg­alább is négy óra naponta és négy nap hetenként. Ezt hir­deti az IWW. Ezt csak ipari­lag szervezett hatalmas gaz­dasági erővel lehet kivívni. Megmagyarázza, hogy az IWW ipariszervezeteiben tö­mörülve, nemcsak legyőzhetet­len erőre, tehet szert, hanem az iparok átvételére és kezelé­sére is előkészülhet a munkás­ság. Nem fontos — mondja *— ki miféle politikai párt, vagy egyház tagja, vagy milyen a bőre, fehér, vagy színes, gaz­dasági érdekei az iparokban vannak, tehát ez érdekekért is az iparokban kell harcolni. Ez a harc nem az utcán és a po­litikai intézményekben dűl el, hanem ott ahol a kizsákmá­nyolás folyik. Felszólítja a még távol álló­kat az IWW-ban való belépés­re. Ezen nagyszerű előadás a jelenlevők teljes tetszését vál­totta ki. A jelenlevő néhány elvtárs is kénytelen volt az ál­taluk feltett kérdések megvá­laszolása után elismerni az IWW szervezkedés és harcimód helyességét. A hallgatóság között többen szavakban is kifejezték helyes­lésüket, ha tehetik a legrövi­debb időn belül tagokká lesz­nek. NÉPGYÜLÉS ELYRIÁBAN. Kis számú de értelmes hall­gatóságnak tolmácsolta Wie­ner Andor munkástársunk az IWW üzenetét február 9-én. A tárgy: Az ipari válság megol­dása volt, melyet Wiener mun­kástársunk könnyen érthető alapos tárgyilagossággal ismer­tetett. Rámutatott, amikor az ország külömböző részein ele­mi csapások pusztítottak, viz- áradás, szárazság vagy vihar, az érintetlen része az ország­nak azonnal segítségére sietett a szerencsétleneknek. Ezzel szembe az ipari válság mindent felőrlő áradata nem vádolhatjuk a természetet, mert nem tőle van előidézve. Például a bányászoknak cse­kély része dolgozik .az is éh­bérért. A farmerok nem tud­nak felesleg és gabonáikon túl adni, gabonával és kukoricá­val tüzelnek. Mert oly , olcsó árt kapnának a termelvényeik- ért, hogy előnyösebb reá jók nézve mintha piacra vinnék és az áráért szenet vennének. Ugyanakkor a bányászok tétlenül vannak és éheznek. Ugyancsak rámutat a múltra, amikor felkerestük a munká­sokat és felhívtuk a figyelmü­két a szervezkedés szükséges­ségére. A legtöbb munkás az­zal válaszolt, nem akarunk dolgozni, csak élősködni aka­runk. “Mit azt akarják elven­ni amit én szereztem?” Dol­gozzanak úgy mint én és ma­goknak is lesz, — mondották nagy bölcsen. Most aztán ki dolgoztuk magúinkat a mun­kából. És a szerzeményünktől szintén megfosztottak bennün­ket. És mi IWW-isták még mindig csak azt hirdetjük szer­vezkedni kell a munkásoknak szervezett erővel mindent el­érhetünk. Továbbá ismertette a technika rohamos fejlődését mely mindig több és több mun­kást tesz feleslegessé melyet Az Ipari Szervezet eszméje terjed Magyarországon is Magyarországi állandó hír­szolgálati rovatunkban már számot adtunk arról, hogy mi­lyen eszközökkel próbálják a magyar munkások egyre foko­zódó figyelmét az Egy Nagy Ipari Szervezet mozgalmától elvonni. Ebben nem egyszer benne van a hatalmát és a dzsápját féltő szakszervezeti vezérkar szőrös keze is, de amely ha pillanatokra megbénítja a fej­lődő mozgalmat, útját nem áll­hatja, mert a magyarországi Ipari unionistákat is a tánto­ríthatatlan meggyőződésük ve­zeti és lelkesíti a további küz­delemre. Ennek a bizonysága a Köz­ponti vezetőségnek december hó 31-én, tartott gyűlése is, ahol az előterjesztett titkári jelentés a következő bejelen­tést teszi: A mai nappal lezárjuk az 1932-es úgynevezett válság esztendőt. Ez nem jelenti egyben azt is, hogy az ed­digi válságos megpróbáltatá­soknak vége. Sőt ez még a kezdete volt. Az 1933-as év legyen a mi harci évünk. Sziklaszilárdan álljuk az IWW keleteurópai posztját. De 1933-ban az első naptól kezdve, minden energiánk­kal is be kell feküdni a moz­galomba. A véghezvitt rom­bolások nyomait csakis úgy leszünk képesek rövidesen a fejlődés utjából eltakarí­tani, ha minden tag meg­sokszorozza energiáját. Szer­vez és áldoz. Reméli, hogy ez igy is lesz, mert bizony vannak sajnos, akik anyagi téren nem áldoztak úgy, mint tehetségük megenged­te volna. Az újévet, amely ugyan szokáson alapul, az­zal üdvözli, hogy BÁTOR­SÁG! Az IWW mozgalmát szerte a világon maguk a nincstelen munkások végzik, terjesztik úgyszólván a gyomruktól el­vont centjeik támogatásával és minden előre tört lépésért har­colni kell. Ezt teszi edzette, harcké­pessé az IWW-istákat minden más alakulattal szemben, akik felett győzedelmeskednünk kell. csak úgy hasznosíthat a mun­kásosztály ha szervezkedik és szervezett erejével megrövidí­ti a munkaidőt. Csakis igy vá­lik a gép az alkotójának rab­jává nem úgy mint a jelenben van az alkotó rabja az alkotá­sának. Az előadás után néhány kér­dést intézett a hallgatóság melyre az előadó közmegelége­désre megadta a választ, a vá­laszadás után a gyűlés a leg­nagyobb rendben ért véget. TECHNOCRÁCIA VAGY IWW Ezen címmel rendezett az IWW clevelandi East Sidei cso­portja előadást, melynek elő­adója, az utjából visszaérke­zett országos szervezőnk, Wie­ner Andor munkástárs volt. Február 10-én, a hideg idő da­cára, megtelt a 48-as terem ér­deklődő munkásokkal. S mikor Kaczibán munkástárs a gyű­lést megnyitotta, már alig volt üres hely. Az előadó ismerteti a tech- noerácia keletkezését és pálya­futását, mely Scott főtechnoc- rata személyével szoros párhu­zamban halad, a Columbiai Egyetemen keresztül a nagy nyilvánosságig. Bámulatos és gyors terjedé­se eredményeképp, ma egész Amerikában sőt világszerte közszájon forog. Pro és kont­ra, mindenki erről beszél. Az előadó, könnyen és ért­hetően vezeti le a hallgatóság előtt az “uj” elméletet, mely mint mondja, csak azoknak uj, kik nem foglalkoztak komo­lyan a munkásmozgalommal, akik felületesen, vagy ellen­szenvvel bírálták, az IWW-t. Az IWW-t, megalakulása idejétől mind a mai napig, a tudományos ipari unionizmus hirdetőjeként ismerjük. S a technocraták alapelméietének gerince az áru rendszer tart­hatatlanságában domborodik ki. Az IWW, mint legmesz- szebbmenő végcéljául, a bér­rendszer megszüntetését szor­galmazza, huszonhét éven ke­resztül. Amig a technocraták azt állapítják meg, hogy az uj tár­sadalmi rendszer keretében, a politikai pártok nem találhat­nak helyet, addig az IWW pártpolitika mentes tudomá­nyos alapelmélete, 1908-as kon­venciónk óta változatlan. A technocraták, amerika ki­váltságos ipari fejlődésére hi­vatkozva csak Amerikában ja­vasolják az áru rondszer meg­szüntetését, addig az IWW a világ munkásságának egy prog­ramot adott, a bérrendszer megszüntetésére. Sokat tanulhatunk a tech- nocratáktól, mert számtétele­ik megdöbbentő adatokat szol­gáltatnak érveléseinkben, de et­től eltekintve, a technocraták­(Folyt. a 8-ik oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents