Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)

1933-02-04 / 725. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1933 február 4. Az egyéni gazdálkodás csődje és a kivezető ut B. GELLEN mtársnak előadása a New Brunswick, N. J.-i “Kul­tur Szövetségiben. Az egymás ellen folytatott történeti életküzdelmek s fő­leg a termelőeszközöknek az utolsó század alatt történt (ro­hamos fejlődése következmé­nyeként társadalmi életünk oly fordulóhoz érkezett el, amelyhez «hasonlót hiába kere­sünk a magát meg-megismétlő egyéni gazdálkodás történeté­ben. Bár sokan a mai világméretű gazdasági csőd, s a nyomában támadt éhség mozgolódások tükrében és dübörgő morajá­ban összesüritve, viszont vélik látni különböző korok elnyo- mottainak tragikus küzdelme­it, s hallják azok jájveszékelé- seinek visszhangját. Ezek sze­rint a mai krízis a történelem hatványozott megismétlése volna (?) E téves felfogás el­len hangosan lázittanak a mai válságnak azon mélyreható in­dító okai, amikből semmit sem találunk az előző korok társa­dalmi válságaiban, kivévén azon átkos politikát, hogy “ki legyen a bősz?” Amig amazok tisztán a kizsákmányolás mér­veitől indittatak, s a mai ér­telemben vett proletáriátus alig létezett; addig ma, a gé­pek által kitaszított ember, a két keze munkája helyett az éhallálra utaltak. S itt kizsák­mányolásról, társadalmat fel­forgató vagy megváltoztató ér­telemben sem lehet. Sőt, a kizsákmányoltság, ma “kivált­ságos helyzeti...” Itt az élet egzisztenciális jogának a ter­melési viszonyok által való ta­gadásáról van szó... A jelen krízis ható erői tehát tisztán műszakiak és nem politikaiak, s amilyen ártatlan a politika annak fölidézésében, oly lehe­tetlen a megoldásában is. Ezekből nem az említett ha­tóerők megsemmisítésének az óhaja, eszméje következik, ha- . nem a társadalomnak a meg­változott termelési techniká­hoz való illeszkedése. De erről majd később, mielőtt tovább mennénk, talán nem lessz ér­dektelen egy futó pillantást vetnünk ama küzdelmek mel­lett az egyéni gazdálkodás ere­detére is. Egyéni gazdálkodás alatt nem a termelést magát, hanem a termelő eszközöknek egyéni birtoklását értjük. Ma a termelés társias folyamat, sőt' mondhatnánk: majd nem tökéletes collektiva, kölcsönös egymásra hatos; bizonyos áruk előállittása közvetve vagy köz­vetlenül a társadalom legtöbb tagját érinti. A termelő eszközök fejlődé­sével a termelés elvesztette egyéni jellegét: az eggyes szak­mák elemeikre, apró művele­tekre bomlottak, miáltal lehe­tővé vállt a termelő munkának társadalmi méretű megoszlá­sa, csak az a kérdés, hogy “ki” a cél? s ez: az az egyén: aki a termelőeszközök birtokosa is egyszersmint. Mint minden dolog a vilá­gon, az egyéni gazdálkodás is kezdetleges és szükségkép egy­szer vége is lessz. A történe­lemből tudjuk, sőt hasonló életviszonyok között még ma is élő néptörzsek bizonyítják, hogy őseink minden vadságuk ellenére is szelidebb viszonyok­ban éltek egymás közt mint mi. Trabális csoportokban (horda) élvén ösztönös szolida­ritás őrködött úgy az egyén mint az egész “társadalom” életén. Az “enyém és tied” ismeret­len fogalmak voltak. A társa­dalmi életnek ezt az állapotát “őskommunizmus” néven is­merjük. Mint hogy gazdálko­dásuk halászat és vadászatból állott: örökké vándoroltak, egyik helyről a másikra, mig végül is a szükségtől hajtva a fölmivelés nehéz mesterségét kellett megtanulniok és lassan letelepedtek a földhöz. Itt a fent említett törzsi élet ap­róbb családi közösségekre bomlik amit családi collektiviz- mus névvel jelölnek. Kezdetét veszi egy uj élet, s egyszers­mint az előbbi szép életközös­ség tragikus vége is. A termelőeszközök fejlődé­sével ugyanis előáll az a hely­zet, hogy az egyén többet tud termelni, mint amennyire szük­sége van; megszületik az első politikus, ki e többletre speku­lálva, ravasz fondorlattal ki­agyalja s végrehajtja az em­ber legutálatosabb bűnét: a tulajdon fogalmát. Lassan bevezeti a rabszolga­ságot, ahol a szolga is tulaj­dont képez, ő volt a szerszám. Megindul az embernek ember által való kizsákmányolása, ki­alakul az állam, mint a kény­szer brutális szervezete, mely által a szolgaság intézménye- sittetik, s amely a későbbi vál­tozásoknak megfelelő módosí­tással bár, de azonos funkciója mellett s nem különben a szol­gaság igazi lényével együtt, fenmarad mind a mai napig. E korszak társadalma örö­kös harcok szintere, telve láza­dás és fölkelésekkel, amiknek következtében a társadalom arculata folyton változik anél­kül, hogy a gazdasági alap az összesség javára érintve lenne. A törzsfőnökből lessz pátriár­ka, fejedelem, majd császár vagy király, ki uralmát néhány alattvalójával, azok hűsége árán megosztja, kialakul egy uj rend a régin belül: a feuda­lizmus, a hübér-rendszer. Itt a rabszolgából jobbágy lesz, társadalmilag még egy színvo­nalon a már is uj messiásnak Kerületi értekezlet lesz New Yorkban február hó 19-én, vasárnap reggel 9 órai kezdettel az uj Bérmunkás Otthonban 200 E. 85 St. a 3-ik Ave. sarkán. A kerülethez tartozó csoportok és lapkezelők hárítsanak el utjokból minden akadályt mely gátolná őket a megjelenés­ben, mert fontosabb megbeszélésünk még alig volt mint ame­lyeket ezen az értekezleten kell elintézni. A kerületi értekezlet napirendje: Az értekezlet megalakulása. A Bérmunkás lapbizottságának jelentése. Küldöttek jelentése. Jelentések tárgyalása. A helyi és kerületi mozgalom szélesebb körű kiépítése. Ebben az ügyben minden megkeresés a csoport titkárá­hoz F. Tóth 2151—45 St. Astoria, L. I. küldendők. ígérkező kereskedő és kézmű­ves osztállyal, mely gazdasági alaptényező mivolta és maga­sabb intelligenciájánál fogva 3-ik renddé küzdi fel magát, — mint a mai kapitalizmus ba- cilusa. — Céhekbe szervezke­dik s az előbbiekkel összefogva kivívja az ipar és kereskede­lem szabadságát. A termelő eszközökben ug­rásszerű fejlődés következik be: a kéziszerszám s műhely helyét elfoglalja a gép és a gyár. A 4-ik rend: a jobbágy és zsellér is fölszabadul hely- hezkötöttsége alól, szabad bér­szolga lesz, azonban szabadsá­ga csak abban állt: hogy meg­ölheti magát, nem hiányzik... van helyette gép. Ez a kapita­lizmus. Amig ama küzdelmek ide­jén a primitiv termelő eszkö­zök teljesítő képessége mesz- sze mögötte kullogott a szük­ségleteknek, s a nyomukban beállt változásokat, — mik vol- takép puszta név és szerep cserék voltak a gazdasági té­nyezők birtoka s ennélfogva a politikai hatalom fölött — az amúgy is évszázadokig tartó folyamatosságuk érzékelhetet- lenné tette. Addig nekünk ma, a legmak- szimálisabb igényeket is túl­szárnyaló termelési techni­kánk mellett oly ugrásra vol­na szükségünk, mely a társa­dalom fejlődését illetőleg min­den eddig vallott fokozatossá­gi elvet kigunyol, megszégye­nít. Ezekre nézve az érveknek döbbenetes erejével szolgál a “New out look” cimü folyóirat­ban közölt ama néhány statisz­tikai kimutatás, amely a szük­ségletek termelését illetőleg különböző korok teljesítőké­pességét tünteti föl. Nevezett cikk, mely egy cso­port mérnök, technológus és nemzetgazdász véleményét tol­mácsolja — a jelen valósággal foglalkozva — kijelenti, hogy “ez” az árutermelési rend utol­só állomása. Ezen adatok sze­rint a történelmi idők folya­mán az ember, egész a 19-ik század elejéig, fizikai erején és házi állatain kívül alig ren­delkezett egyébb energia kész­lettel a termelésben. S ezt az erőkészletet egyetlen század alatt műszaki áttétek segítsé­gével 9.000.000 szorosára fo­kozta f öl... De még nagyobb lesz a meg­lepetés, amint e jelentésből to­vább megtudjuk, hogy ezen szédületes hatványnak közel 80 százalékát az utolsó 30 év alatt értük el az automatik gé­peknek a termelésben történt beállitása révén... Ma már vannak oly telepek, különösen a fém és vegyi ipar­ban, amiket ha teljes üzem mellett lefényképeznek: a kép­ről hiányzanak az emberek... holott 15—20 év előtt még azoknak az ezreire volt szük­ség .. ~ Hova lettek az embe­rek ?... megette őket a gép ?... bizezt, érthetjük szószerint is, bárha kínlódnak is még külön­ben, meg ette kétfélekép, úgy is mint termelő, s úgy is mint fogyasztókat, s a vas szörnyek állnak tétlen, nincs kinek ter­melniük . .. Egy modem me­zőgazdaságban eggyes munka­műveleteknél ma egyetlen em­ber annyi munkát bir elvégez­ni egy óra alatt, amennyin nagyapjának 3.000 óráig kel­lett volna kínlódnia 1840-ben... Vaskohókban ma egy ember 650-szeresét produkálja, az 50 év előtti elődjének. A tégla­gyártásban 3.000 év óta a 19-ik század 3-ik negyedéig, a napi teljesítési átlag nem haladta meg a 450 darabot. Ma egy modern telepen 400.000 a napi átlag úgy, hogy száz ember megszakítás nélküli munka mellett képes ellátni az egész ország téglaszükségletét ... A római császárság idején egy molnár, két durva kő között 1 és fél hordó lisztet őrölt egy nap alatt, ma egy minneapolisi malomban 30.000 hordóval esik egy malommunkásra ugyan­annyi időre. Az ó és középkor susztere 5 és fél napig kínló­dott egy pár saru elkészítésén, ma egy cipőgyári munkásra több mint 80 pár esik ugyan­annyi idő alatt s igy tovább. „ (Folytatjuk.) A New Yorki Modern Színkör és az IWW ma­gyar ^ nyelvű csoportja február 4-én szombat este műsorral egybekötött táncestélyt (rendez a Bérmunkás Ott­honban (200 E. 85 Str.) Amelyre a munkástársak szives megjelenését kéri. A rendezőség. Ne hiányozzék a munkás házból a Bérmunkás Naptára!

Next

/
Thumbnails
Contents