Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-02-04 / 725. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1933 február 4. Az egyéni gazdálkodás csődje és a kivezető ut B. GELLEN mtársnak előadása a New Brunswick, N. J.-i “Kultur Szövetségiben. Az egymás ellen folytatott történeti életküzdelmek s főleg a termelőeszközöknek az utolsó század alatt történt (rohamos fejlődése következményeként társadalmi életünk oly fordulóhoz érkezett el, amelyhez «hasonlót hiába keresünk a magát meg-megismétlő egyéni gazdálkodás történetében. Bár sokan a mai világméretű gazdasági csőd, s a nyomában támadt éhség mozgolódások tükrében és dübörgő morajában összesüritve, viszont vélik látni különböző korok elnyo- mottainak tragikus küzdelmeit, s hallják azok jájveszékelé- seinek visszhangját. Ezek szerint a mai krízis a történelem hatványozott megismétlése volna (?) E téves felfogás ellen hangosan lázittanak a mai válságnak azon mélyreható indító okai, amikből semmit sem találunk az előző korok társadalmi válságaiban, kivévén azon átkos politikát, hogy “ki legyen a bősz?” Amig amazok tisztán a kizsákmányolás mérveitől indittatak, s a mai értelemben vett proletáriátus alig létezett; addig ma, a gépek által kitaszított ember, a két keze munkája helyett az éhallálra utaltak. S itt kizsákmányolásról, társadalmat felforgató vagy megváltoztató értelemben sem lehet. Sőt, a kizsákmányoltság, ma “kiváltságos helyzeti...” Itt az élet egzisztenciális jogának a termelési viszonyok által való tagadásáról van szó... A jelen krízis ható erői tehát tisztán műszakiak és nem politikaiak, s amilyen ártatlan a politika annak fölidézésében, oly lehetetlen a megoldásában is. Ezekből nem az említett hatóerők megsemmisítésének az óhaja, eszméje következik, ha- . nem a társadalomnak a megváltozott termelési technikához való illeszkedése. De erről majd később, mielőtt tovább mennénk, talán nem lessz érdektelen egy futó pillantást vetnünk ama küzdelmek mellett az egyéni gazdálkodás eredetére is. Egyéni gazdálkodás alatt nem a termelést magát, hanem a termelő eszközöknek egyéni birtoklását értjük. Ma a termelés társias folyamat, sőt' mondhatnánk: majd nem tökéletes collektiva, kölcsönös egymásra hatos; bizonyos áruk előállittása közvetve vagy közvetlenül a társadalom legtöbb tagját érinti. A termelő eszközök fejlődésével a termelés elvesztette egyéni jellegét: az eggyes szakmák elemeikre, apró műveletekre bomlottak, miáltal lehetővé vállt a termelő munkának társadalmi méretű megoszlása, csak az a kérdés, hogy “ki” a cél? s ez: az az egyén: aki a termelőeszközök birtokosa is egyszersmint. Mint minden dolog a világon, az egyéni gazdálkodás is kezdetleges és szükségkép egyszer vége is lessz. A történelemből tudjuk, sőt hasonló életviszonyok között még ma is élő néptörzsek bizonyítják, hogy őseink minden vadságuk ellenére is szelidebb viszonyokban éltek egymás közt mint mi. Trabális csoportokban (horda) élvén ösztönös szolidaritás őrködött úgy az egyén mint az egész “társadalom” életén. Az “enyém és tied” ismeretlen fogalmak voltak. A társadalmi életnek ezt az állapotát “őskommunizmus” néven ismerjük. Mint hogy gazdálkodásuk halászat és vadászatból állott: örökké vándoroltak, egyik helyről a másikra, mig végül is a szükségtől hajtva a fölmivelés nehéz mesterségét kellett megtanulniok és lassan letelepedtek a földhöz. Itt a fent említett törzsi élet apróbb családi közösségekre bomlik amit családi collektiviz- mus névvel jelölnek. Kezdetét veszi egy uj élet, s egyszersmint az előbbi szép életközösség tragikus vége is. A termelőeszközök fejlődésével ugyanis előáll az a helyzet, hogy az egyén többet tud termelni, mint amennyire szüksége van; megszületik az első politikus, ki e többletre spekulálva, ravasz fondorlattal kiagyalja s végrehajtja az ember legutálatosabb bűnét: a tulajdon fogalmát. Lassan bevezeti a rabszolgaságot, ahol a szolga is tulajdont képez, ő volt a szerszám. Megindul az embernek ember által való kizsákmányolása, kialakul az állam, mint a kényszer brutális szervezete, mely által a szolgaság intézménye- sittetik, s amely a későbbi változásoknak megfelelő módosítással bár, de azonos funkciója mellett s nem különben a szolgaság igazi lényével együtt, fenmarad mind a mai napig. E korszak társadalma örökös harcok szintere, telve lázadás és fölkelésekkel, amiknek következtében a társadalom arculata folyton változik anélkül, hogy a gazdasági alap az összesség javára érintve lenne. A törzsfőnökből lessz pátriárka, fejedelem, majd császár vagy király, ki uralmát néhány alattvalójával, azok hűsége árán megosztja, kialakul egy uj rend a régin belül: a feudalizmus, a hübér-rendszer. Itt a rabszolgából jobbágy lesz, társadalmilag még egy színvonalon a már is uj messiásnak Kerületi értekezlet lesz New Yorkban február hó 19-én, vasárnap reggel 9 órai kezdettel az uj Bérmunkás Otthonban 200 E. 85 St. a 3-ik Ave. sarkán. A kerülethez tartozó csoportok és lapkezelők hárítsanak el utjokból minden akadályt mely gátolná őket a megjelenésben, mert fontosabb megbeszélésünk még alig volt mint amelyeket ezen az értekezleten kell elintézni. A kerületi értekezlet napirendje: Az értekezlet megalakulása. A Bérmunkás lapbizottságának jelentése. Küldöttek jelentése. Jelentések tárgyalása. A helyi és kerületi mozgalom szélesebb körű kiépítése. Ebben az ügyben minden megkeresés a csoport titkárához F. Tóth 2151—45 St. Astoria, L. I. küldendők. ígérkező kereskedő és kézműves osztállyal, mely gazdasági alaptényező mivolta és magasabb intelligenciájánál fogva 3-ik renddé küzdi fel magát, — mint a mai kapitalizmus ba- cilusa. — Céhekbe szervezkedik s az előbbiekkel összefogva kivívja az ipar és kereskedelem szabadságát. A termelő eszközökben ugrásszerű fejlődés következik be: a kéziszerszám s műhely helyét elfoglalja a gép és a gyár. A 4-ik rend: a jobbágy és zsellér is fölszabadul hely- hezkötöttsége alól, szabad bérszolga lesz, azonban szabadsága csak abban állt: hogy megölheti magát, nem hiányzik... van helyette gép. Ez a kapitalizmus. Amig ama küzdelmek idején a primitiv termelő eszközök teljesítő képessége mesz- sze mögötte kullogott a szükségleteknek, s a nyomukban beállt változásokat, — mik vol- takép puszta név és szerep cserék voltak a gazdasági tényezők birtoka s ennélfogva a politikai hatalom fölött — az amúgy is évszázadokig tartó folyamatosságuk érzékelhetet- lenné tette. Addig nekünk ma, a legmak- szimálisabb igényeket is túlszárnyaló termelési technikánk mellett oly ugrásra volna szükségünk, mely a társadalom fejlődését illetőleg minden eddig vallott fokozatossági elvet kigunyol, megszégyenít. Ezekre nézve az érveknek döbbenetes erejével szolgál a “New out look” cimü folyóiratban közölt ama néhány statisztikai kimutatás, amely a szükségletek termelését illetőleg különböző korok teljesítőképességét tünteti föl. Nevezett cikk, mely egy csoport mérnök, technológus és nemzetgazdász véleményét tolmácsolja — a jelen valósággal foglalkozva — kijelenti, hogy “ez” az árutermelési rend utolsó állomása. Ezen adatok szerint a történelmi idők folyamán az ember, egész a 19-ik század elejéig, fizikai erején és házi állatain kívül alig rendelkezett egyébb energia készlettel a termelésben. S ezt az erőkészletet egyetlen század alatt műszaki áttétek segítségével 9.000.000 szorosára fokozta f öl... De még nagyobb lesz a meglepetés, amint e jelentésből tovább megtudjuk, hogy ezen szédületes hatványnak közel 80 százalékát az utolsó 30 év alatt értük el az automatik gépeknek a termelésben történt beállitása révén... Ma már vannak oly telepek, különösen a fém és vegyi iparban, amiket ha teljes üzem mellett lefényképeznek: a képről hiányzanak az emberek... holott 15—20 év előtt még azoknak az ezreire volt szükség .. ~ Hova lettek az emberek ?... megette őket a gép ?... bizezt, érthetjük szószerint is, bárha kínlódnak is még különben, meg ette kétfélekép, úgy is mint termelő, s úgy is mint fogyasztókat, s a vas szörnyek állnak tétlen, nincs kinek termelniük . .. Egy modem mezőgazdaságban eggyes munkaműveleteknél ma egyetlen ember annyi munkát bir elvégezni egy óra alatt, amennyin nagyapjának 3.000 óráig kellett volna kínlódnia 1840-ben... Vaskohókban ma egy ember 650-szeresét produkálja, az 50 év előtti elődjének. A téglagyártásban 3.000 év óta a 19-ik század 3-ik negyedéig, a napi teljesítési átlag nem haladta meg a 450 darabot. Ma egy modern telepen 400.000 a napi átlag úgy, hogy száz ember megszakítás nélküli munka mellett képes ellátni az egész ország téglaszükségletét ... A római császárság idején egy molnár, két durva kő között 1 és fél hordó lisztet őrölt egy nap alatt, ma egy minneapolisi malomban 30.000 hordóval esik egy malommunkásra ugyanannyi időre. Az ó és középkor susztere 5 és fél napig kínlódott egy pár saru elkészítésén, ma egy cipőgyári munkásra több mint 80 pár esik ugyanannyi idő alatt s igy tovább. „ (Folytatjuk.) A New Yorki Modern Színkör és az IWW magyar ^ nyelvű csoportja február 4-én szombat este műsorral egybekötött táncestélyt (rendez a Bérmunkás Otthonban (200 E. 85 Str.) Amelyre a munkástársak szives megjelenését kéri. A rendezőség. Ne hiányozzék a munkás házból a Bérmunkás Naptára!
