Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-02-04 / 725. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 február 4. A kapitalista termelési rendszer csődje s a politikai pártok végérái (P) A termelő eszközök gyors fejlődése, a piacok utáni harcban saját társadalmának összeomlását sietette úgy annyira, hogy a mostani termelési anarchia a kapitalizmus végóráját jelenti. Minden társadalmi rendszernek meg voltak és meg vannak a saját osztály intézményei. De ezek az osztály intézmények, csak addig maradhatnak életbe, amig maga a rendszer képes saját magát alapjában sértetlenül fenntartani. Bármilyen gazdasági változás, amely a termelés és szétosztás jelenlegi formáján változást idéz elő, rendszer változást jelent. Rendszer változás pedig magával vonja az összes társadalmi intézmények megváltozását is. Amint ma a kapitalizmus gyors fejlődése folytán eljutott a kapitalista rendszer zátonyához; ahonnan nincsen kivezető ut, még akkor sem, ha a társadalmi rend osztályintézményének élére a legjobb és legbecsületesebb ' politikusát (feltéve, hogy olyan létezik,) állítja oda az uralmon lévő kapitalizmus. A gazdasági összeomlás társadalmi változást kell,, hogy létre hozzon, amint, hogy a gazdasági alap képezi a társadalom alapját, ennek termelési csődbejutása magával rántja az összes reá épített intézményeit, ami alól egynek sem maradhat kibúvó a további fennmaradásra. így azután az összes politikai pártok; mint a társadalom osztályintézményei, a rendszer összeomlásával; csak mint a múlt emlékei jegyeztetnek fel az utókor történetébe. Minden józanul gondolkodó embernek kell látnia, hogy a mai társadalmi rendszer szekere , kátyúba jutott, amelyből nem lehet kiemelni mind addig, amig egy más rendszerrel nem helyettesítjük. Az a másik rendszer nem lehet más, mint egy uj termelési rendszer, ahol a termelő eszközök megszűnnek továbbra is egyes emberek tülajdonát képezni. A termelés pedig nem haszonra, hanem közhasználatra fog történni. A mostani gazdasági krízisben sokan próbálkoznak orvoslást keresni a leromlott gazdasági helyzet megjavítására. De minden okoskodásuk céltalan és nem kivezető, mert ezeknek mindegyike még mindig az egyéni érvényesülés módszere szerint próbálják a társadalmat megmenteni; de nem egy uj társadalmi berendezkedés alapján, hanem a régi és már kátyúba jutott rendszer további fenntartására szeretnének segédkezet nyújtani. Ebbe a csoportba tartoznak a pénzemberek és politikusok; akiknek még mindig bizalmuk van abban, hogy az ő okoskodásaik változást idézhetnek elő a gazdasági rendszer megjavításában. A pénzemberek az inflációt (pénz hígítást) találják megfelelő módnak a gazdasági kibontakozásra. Nem is vehetjük azoktól rossz néven, hogy ők mint pénzkirályok ragaszkodnak a pénzrendszer megmaradásához, mert addig ők fényűzésben élhetnek, amig milliók a gazdasági, vagy termelési anarhia folytán a legnagyobb nyomorban várják a holnaptól további létezésüket. Mi az ilyen fajta okoskodóknak a pénzhigitás helyett agy velejük megnyitását ajánljuk, hogy ők is meglássák, azt a fejlődési folyama- tott amely csak a termelési rendszer megváltoztatásával vezethet egészséges gazdasági rendszerhez. A másik csoport a politikusok csoportja akiknek minden ténykedése oda irányul, hogy a mai rendszert sértetlenül tovább irányítsák; mert hiszen ez a politikai pártok létkérdése. Minden lehetőt meg is próbáltak erre vonatkozóan. Mil- liárdokat kölcsönöztek az állampénztárából a pénzkirályoknak (a nagy bankároknak.) Milliárdokat kölcsönöztek szintén az állam pénztárából a vasúttársaságoknak. Ez mind nem lendített semmit a gazdasági depresszión. Sőt még a munkanélküliek száma milliókkal emelkedett. Ezek a tények elég bizonyítékok arra, hogy a mai rendszert nem lehet pénzzel meggyorsítani. A pénzemberek és politikusok mindent megpróbálnak a rendszer megmentésére; de ez mind hiába való dolog. Ezt csak annak tudatában teszik mivel a rendszer összeomlását próbálják meg- hosszabitani. Bárhogyan is próbálkoznak a mai rendszert megtartani, nem fog nekik sikerülni, mert a technika fejlődése a mai rendszert megérlelte úgy any- nyira, hogy mint egy túlérett gyümölcs oszlásnak indul és amelynek magva uj gyümölcs fejlődését hozza létre. A mai rendszer teljesen megérett arra, hogy elpusztuljon. E rendszer alapjában ingadozik és összeomlása magával fogja rántani minden intézményét úgy a pénz királyokat mint a rendszer politikai intézményeit is. Azok, akik még mindig azon ábrándoznak, hogy hogyan lehetne a mai rendszert fenntartani, nem lehetnek mások csak azok, akik a múltban embertársaik kínszenvedésein, léha és pazar életmódot folytattak, mig a fejlődés és kapzsiság saját sírásójuk lett. El kell pusztulni rendszerüknek minden intézményükkel együtt. Az uj rendszer, amelyet az IWW huszonhét éve épit már, hogy elfoglalja a régi helyét az összeomlás pillanatába, a régi rendszerből fejlődött ki, hogy uj rendszert állítson a mos tani helyébe, egy olyan társadalmi rendszert, ahol nem lesznek pénzkirályok, nem lesznek kizsákmányolok sem pedig kizsákmányolt nyomorgó milliók. Akikben van még emberi érzés és látják a nyomor felAhogy a Tecnokrácia végig söpört az elavult társadalmi elméletek mezején, a munkás mozgalom orthodöxiája is fel- jajdult nyomában. Mint ahogy várni lehetett nemcsak a polgári politika és demagógia szisszent fel, de felhördültek az úgynevezett munkás politika papjai is. És megint nem csalódtunk, mert elég furfanggal nem a megrongált elméletet védték — ahoz nem mertek nyúlni féltek, hogy még összébb dől — ennél sokkal könnyebbet választottak, kitalálták, hogy veszélyben az osztályharc elmélete és nagy hanggal mindjárt a védelmére keltek. Ezt követte a munkás mozgalom orthodoxiája is. Egyedül az “Industrial Worker” az IWW hivatalos angolnyelvü lapja fogadta meglepetés nélkül a “Technokraták” jelentését. És ezt könnyű megérteni ha tudjuk, hogy az IWW tudományos elméleten épült szervezet, amely sohasem zárkózott el a tudomány elől, és ha szükségét látja módosít taktikáján, vagy társadalmi elméletén, ha anszerszámot, mert nem bírják tovább azt a rendszert, amelyikei az autó ipar urai szinte kikényszerítik az úgynevezett lázadását a munkásoknak. A munkabérek levágása mellett azt a rendszert vezették be, hogy üzemzavarok időtartamára vagy arra az időre, amig a munkás szerszám után vagy anyag után megyen, hogy a munkát elvégezze, ezt az időt nem fizetik, ami ismét csökkenti a minimumon is alul álló órabért. Az elkeseredés nagyságát mutatja az, hogy alig akadt a kint állókból, akik elfoglalták a gyárakból kivonulók helyét. A detroiti autó munkások ma szervezetlenek és dacára a szolidaritás legszebb megnyilatkozásának, amellyel a gyárat elhagyták, sajnos győzelmükre semmi kilátás, semmi reményük I nincs, mert a szervezett kapihőit fejeik felett mind jobban tornyosulni és tisztán tudnak gondolkozni a veszély pillanatában, ne várakozzanak, hanem mint elszánt harcosai az uj társadalomnak segítsenek építeni annak alapját, ne készületlenül találjon bennünket a régi összeomlása, mert akkor szenvedéseink elviselhetetlenek lesznek. Hagyjuk a pénzemberek és politikusok okoskodásait hatályon kívülinek, mert azok a gazdasági rendszer összeomlásával eltűnnek, mint a vízről a buborék. nak szükségességét tudományos tények igazolják. Azt írja az “Industrial Worker” hogy a “Technokrácia” legnagyobb teljesítménye azon tisztán látható éles vonal, melyet a politika és az ipari célpontok közzé húzott. A “Technokrácia” csak egy másik neve a tudományos ipari közigazgatás elméletének amit az IWW már egy negyed század óta hirdet. A Technokrácia éppen úgy mint az IWW egy oly uj társadalmat irányoz elő, mely az ipari organizációban ölt testet. Az IWW nem félti az osztály harc elméletét, mert ez neki nem kenyere, mint ahogy ez kenyere a vezéreknek. Az IWW benne van az osztályharcban, tagjai azon osztályhoz tartoznak, mely osztály csak harccal tud az élet javaihoz jutni. Az osztályharc elméletét nem szükséges védeni. Amikor az nincs, akkor a védése nevetséges, viszont ha van, akkor azt csak egy veszélyezteti — az osztály uralom megszűnése. .. talista osztállyal szemben csak az iparilag szervezett munkások vehetik fel a harcot a győzelem reményében. Egy tanulsága már ma is van ennek a megmozdulásnak és pedig az, hogy 6000 ember munkabeszüntetése százezrek- nak a munkavégzését akadályozza meg, hogy nem okvetlen kell a munkásosztálynak a győzelméhez az, hogy a munkások utolsó szálig szervezve legyenek, hogy a harc meginduljon, mint a detroiti eset mutatja egy tekintélyes kisebbség, milyen nagy tömeget képes harcba kényszeríteni. Az autó ipar munkásainak sürgősen kell az Egy Nagy Szervezet részessévé vállni, hogy harcát a többi iparok munkásainak a segítségével győzelemre vihesse és ezt az IWW alapján érhetik-el. A munkásmozgalom ortodoxiája H. Megmozdulnak az autó ipar munkásai (Folyt, az 1-ső aldalról.) Vegyen részt országos szervezőnk népgyiilésein
