Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-01-28 / 724. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1933 január 28. Daniel DeLeon fénykorában Mi sem természetesebb, hogy minden embernek legszebb, legmagasztosabb pont életében, mikor hosszú fáradozásának, munkájának eredményét szemlélheti, mikor ellenfelei is elismerik theoriáját, s ez által kibékül azokkal, midőn nem csak elméletben hanem gyakorlatban is megvalósíthatónak látja azon eszmét, melyet évtizedeken keresztül hirdetett. Ilyen lelki magaslaton állt De Leon, 1905-ben az IWW megalakítása után következő napokban, mikor meg jelent Min- neapolisban, hogy a forradalmi Ipari szervezet alapelvét, szükségességét és célját ismertesse. Hogy megérthessük az amerikai munkásmozgalom ezen kiemelkedő egyénisége lelki világát, képzeljük magunkat vissza a munkásmozgalom legnagyobb s legmagasztosabb eseményére, az IWW, megala- kulási konvenciójára, amidőn az amerikai radikális munkás- mozgalmak, legképzettebb emberei össze jöttek és a legfontosabb téren a munkásság gazdasági egységét, legmodernebb formában a forradalmi Ipari szervezet alapján megteremtették. Ezen egység megteremtésében s az Ipari szervezet propagálásában legismertebb egyén volt De Leon. Midőn ezen egység létre jött, nem csak a jelenlevő delegátusok, de minden forradalmi munkás akik ezelőtt egymás ellen harcoltak elméleti ellentétek miatt, nyílt szívvel megértést követő szeretettel szerették volna magukhoz öllelni az egész munkás osztályt. Ilyen érzés ragadta el De Leont is, s a konvenciót követő napokban nem csak a munkásság ipari egységét, hanem a politikai pártegységet is lehetőnek vélte. A régi párt ellentéteket, frakció harcokat elfeledve, teljesen kinyitotta a szivét, s az Ipari szervezeti egységben elért sikerei hatása alatt, objektiv magyarázatott adott, úgy az ipari szervezet mint a politikai párt hivatásáról, céljáról melyet minden forradalmárnak tekintet nélkül, hogy milyen frakciónak a hive szükséges végig tanulmányozni. Nem akarjuk ezzel azt, mondani, hogy azt teljes egészében fogadják el, azóta 27 év telt el, világ háború, a parlamentáris mozgalmak egész sorozatos kudarca Németországban pedig teljes csődje, az akkor egyesithetőnek Vélt két pártból Amerikában is 8 politikai párt lett. A munkásságnak egy harmada munkanélküli lett, igy ezeket mind megfontolás tárgyává téve, kell, hogy azt végig tanulmányozzuk, de mindezek dacára, legnagyobb részben ma is megállja a helyét sőt még akkor nem is voltak olyan tisztán láthatók mint ma bizonyos pontok igazságai. így gyöngyszemeket idézünk ezen említett előadásról, mert nagyon tanulságosak és ma sokkal jobban áll az ilyen megállapítás is mint akkor mikor még csak két párt volt. A könyv 70-ik oldalán ezt olvashatjuk: “Ez a szükséges hatalom a munkásosztály ipari szervezetében van össze foglalva. A hatalomra, — és ezt figyeljék meg — mondhatni épp oly szüksége van a munkásmozgalomnak, ama politikai mozgalmak ellenében melyet saját lehelete kelt életre, mint maga a tőkés zsarnokság ellenében.” Ez az igazság azóta hatszorosan lett megerősítve. A 60-ik oldalon olvashatjuk, a politikai és ipari egységről magyarázó mondatról szólva: “Ama mondat azon ténynek ad kifejezést, hogy az Amerikában elérti a politikai egység melyet a munkásosztály alkot, csak a gazdasági egység visz- sza tükrözése lehet, hirdeti tovább azt az alapul fekvő lényeges ténytr hogy a politikai mozgalom egyáltalán a gazdasági mozgalom visszatükrözése lehet.” Mi ipari unionisták akik első sorban is ipari unionisták vagyunk s nem pártemberek, teljes egészében elfogadjuk ezen megállapítást, s éppen azért nem a reflek- szet, hanem azt a hatalmat .akarjuk kiépíteni melyet a tükörben bemutathatunk, hogy visszatükrözhessen ami nem más mint az Ipari szervezeti egység. Másszóval a politikai hatalom után való szaladás hasonlít az árnyék kergetéshez, s amint az árnyat sem tudjuk megfogni, olyan lehetetlenség politikai párton keresztül az iparok átvételére és megtartására, vezetésre szükséges hatalmat megszerezni. Meg kell vizsgálnunk, hogy mi is a célja a pártnak, mely ellen az ipari szervezetnek meg kell védeni a munkásságot, ezt a 66-ik oldalon olvashatjuk, ami minden politikai pártra vonatkozik, mely a munkásságot a szavazószekrényhez akarja vezetni: “A politikai párt célja amiképen látjuk az, hogy su kapitalizmussal a maga saját harcterén küzdjön meg, azon a téren melyen a politikai hatalom sorsát dönti el. A 76-ik oldalon De Leon megmagyarázza, hogy hol van a tőkés osztály által kiválasztott harctér, a következőképen : “De a szavazó szekrény nem nyílt mező, hanem valóságos hegyszoros. Ezt a hegyszorost a tőkés osztály ügynökei tartják megszállva.” Ezt a magyarázatott minden fenntartás nélkül elfogadjuk, éppen azért nem akarjuk, hogy a munkásságot ezen hegyszorosba vigyék a politikai pártok, —a szavazó szekrényhez, — ahol nagy veszteség dacára is biztos veresség éri a munkásságot. Nem szabad megengedni, hogy az osztály harcot a tőkés osztály által kiválasztott harcmezőn vívjuk, ahol nem tudunk rajtuk halálos sebet ejteni, hanem a munkásságnak legmegfelelőbb helyen az iparokban kell az osztályharcot vívni, ahol minden ütés direkt a kapitalizmust éri, nem csak a cselédjeit akik a hegy szorost tartják megszállva. Csak az ipari téren van a munkásságnak eshetősége a győzelemre. A 68-ik oldalon a kivetkező megállapítást olvashatjuk: “A végső győzelem tényénél a tüzérség támogathatja a lovasságot, a lovasság pedig a gyalogságot, de a ténynél magánál, mely által a nemzeti termelés erőinek “megszerzése és megtartása” végbe megy a munkásosztály politikai szervezete kevés segítséget nyújthat. Ennek hivatása éppen a munkásfelszabaditása előtt ér véget.” Mi nem csak azt látjuk, hogy a politikai párt a végső ütközetben nagyon kevés segítséget nyújthat a termelési eszközök megszerzéséért s megtartásáért folytatott küzdelemben, hanem azt is látjuk, hogy csak akadály lesz az ipari szervezetnek, ezen történelmi hivatásának betöltésében, mivel nincs olyan politikai szerv, s egész bátran mondhatjuk, hogy nincsen semilyen szerv, mely a saját felbomlását ne igyekezne megakadályozni, ez leginkább áll a politikai pártszervekre, amit éppen az elkorcsosodott SLP példája mutatja, amidőn az ipari szervezett és a párt között kellett választani 1926-ban a párt erősebb volt, igy az győzött, az maradt meg. Ezen előadásban De Leon elitélte Libneckt Vilmos ellenszenvét a parlamentáris mozgalommal szemben, aki már 1904-ben azt mondta a parla- mentárizmus — paktálás — igy a munkásmozgalomban nagyon veszélyes. Azonban éppen a németországi helyzet egjobban bizonyítja, hogy Lib aecktnek igaza volt, s éppei mnek esett áldozatul Kai Libneckt, aki egyetlen volt, a 75 munkásképviselő között hűséges a munkás osztályhoz. A politikai pártok egyesit- hetőségéről, valamint a szavazószekrény hasznosságáról, melyet művelődés fegyverének tartott De Leon, az események adják meg a végleges magyarázatott, s bizonyítják be De Leon tévedését, mert azóta az ipari egységet melyet nehéz kitartó munkával 1905-ben megteremtettek nagy részben a politikai pártok intrikája s széjjel szaggató tendenciája miatt nem lehetett kiépíteni s megtartani. A ballot box hasznosságáról szóló nézeteit az angliai német s más országok szavazószekrényeinél, ért halálos csapások cáfolják meg, ahol a munkásság abban tartja forradalmi kötelességét le- róhatónak, hogy a szavazó urnáknál munkásképviselőkre szavaz. De még az előadás idején ezek nem voltak ily világosak, igy megérthető s nem von le az előadás értékéből csak azoknak kell ezeket figyelembe venni s az események által megérteni, akik ma vissza tekintünk, Daniel De Leon eme fénykorára. Vi. A rossz megfigyelő “A Munkás” december 17- iki számában arról a megfigyeléséről tesz jelentést a “figyelő,” hogy az IWW Detroit- ban körlapot is ad ki, a beteg- segélyző ügyekkel kapcsolatosan. Ha a “figyelő” munkástársat nem az elfogultság vezette volna, kétszer is megnézi ezt a felhívást, melynek kiadójául az IWW-t nevezi meg és akkor látta volna, hogy a betűk nem pászolrtak, mert rajta kívül senki sem ismeri az IWO-t ipari szervezetnek. A “figyelő” nem azt látta a felhívásban, ami benne volt, hanem arról irt, amit abban szeretet volna látni és igy vizsgázott le a “figyelő” a szokásos figyelmetlenségéről. ^^^^^V^^/WWWWWVWWS/WVWW^WWWW'S/WVWWW>^WN/S/S/WWV>^W^*/W" Kerületi érte kéziét lesz New Yorkban február hó 19-én, vasárnap reggel 9 órai kezdettel az uj Bérmunkás Otthonban 200 E. 85 St. a 3-ik Ave. sarkán. A kerülethez tartozó csoportok és lapkezelők hárítsanak el utjokból minden akadályt mely gátolná őket a megjelenésben, mert fontosabb megbeszélésünk még alig volt mint amelyeket ezen az értekezleten kell elintézni. A kerületi értekezlet napirendje: Az értekezlet megalakulása. A Bérmunkás lapbizottságának jelentése. Küldöttek jelentése. Jelentések tárgyalása. A helyi és kerületi mozgalom szélesebb körű kiépítése. Ebben az ügyben minden megkeresés a csoport titkárá- oz P. Tóth 2151—45 St. Astoria, L. I. küldendők. Ne hiányozzék a munkás házból a Bérmunkás Naptára!
