Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-01-21 / 723. szám
1933 január 21. BÉRMUNKÁS 7 oldal Washington fény és árnyoldala írja: LŐWY ÁRMIN. in. “A munkásosztály történeti hivatása, hogy megszüntese a bérrendszert.” Ezt a klasszikus mondatott és annak jelentőségét a mai zűrzavaros állapotok igazolják. Senki más csakis a munkás- osztály szervezettsége, öntudata és osztálytudata, felvilá- gosultsága, fogja a bérrendszert megszüntetni, a magukat felszabadítóknak elkeresztelt valakik, a fehér legények, a mayer guztik, stb. csak hátráltatói a bérrendszer megdöntésének. Erős, hatalmas ipari szervezet a bérrendszer eltörlésének eszköze. Ilyen szervezet hiányában csak az álmodozók, a gazdasági erők hatásainak nem ismerői, merik megkockáztatni az olyan kijelentést, mint a fent említett fehér legényke tett, “hogy akár akarja, akár nem akarja a munkásosztály, mi megcsináljuk a társadalmi forradalmat.” Pont. Erről az ugyneve- vezett “megcsinálásról,” tesz tanúságot, a Washingtonban létező sokféle nevű szervezetekben található száz százalékos, 75 százalékos és ötven százalékos elv és tagtársa a megcsinálok által megcsinált szervezetekben. Egy kis szatócs, lehet, hogy 100 százalékos de az is lehet, hogy 50 százalékos, csak azért lelkesül a kp.-ért, mert az a 102 reformprogrampontja egyikében az adók leszállítását követeli. Most már tisztában áll előttünk az a tény, hogy az itt élő és magukat kommunistáknak hívők agyában olyan gondolatmanet fogamzódott meg, mint aminőt az adott körülmények között a kispolgári agy befogadni képes. Ezt tükrözi, sugarazza ki, hála azon propagandának, melynek a kapitalista iskolával egyetemben szülőanyja az amerikai kpnak. Jellemző, hogy ezek az említésre kerülő emberek tagadják, hogy ők tagjaik a kpnak. Az adó kérdés nem munkás kérdés! Az Egyesült Államok statisztikai hivatala 1929-ről a következő táblázatott mutatja. A termelt árukból befolyt: 89 milliárd dollár. Munkabérekben ki lett fizetve: 10 milliárd dollár. Adókban kifizetve: 11 milliárd dollár. Tehát adókban a tőkés osztály egy milliárd dollárral többet fizetett az államnak, mint munkabérekben a kizsákmányolás révén felhalmozott értéktöbbletből. Ez igazolja Marx azon sarkalatos megállapítását; “hogy az adókérdés a kis és nagy burzsoáziát érdekli” és nem jöhet számításba azon történeti osztály, a proletáriátus felszabadításáért folyó harcában. Ez a harc van hivatva a bérrendszer eltörlésére. Ezt azonban a kis burzsoá ideológiával megtelitett kis és nagy jóskák — a betegsegélyzőkön élősködők herehada, — nem volt képes kis agyába befogadni. Erre nem volt és nincsen ideje. Itt a forradalom, “1918—19 óta a küszöbbön várakozik, a forradalom.” (Sic.) “Itt a forradalom” és a washingtoni 100 százalékosok még oda se jutottak, hogy a technika fejlődése következtében a termelési módban beállott forradalmat ismernék. Hogy a géptechnika fejlődése folytán virágzó iparágakban, — tegnap még foglalkoztatott, — tanult munkások, százezer, sőt millió számra, váltak a kézügyességgel járó iparokban ma feleslegessé. Ez annak az átkos propagandának, az eredménye, mely 1918 óta “a küszöbön véli látni a forradalmat,” de elmulasztotta azt felismerni, hogy a hatása a forradalmasított géppel való termelésnek egyrészt annak a környezetnek melyben a munkások milliói élnek, másrészt annak a sokféle mozgalmaknak tudható be, amit ezek az ura- ságok honosítottak meg, egy iparilag a tetőpontját elért, és minden természeti kinccsel bíró, kapitalista országban. Yes kedves naunkástársaim ez a mérleg egyik tálcája. Nézzünk a mérleg másik tálcájában! Az agyak, a párttagok agya nem forradalmasodott, marxisták helyett gerinctelen, megjuhászkodó emberek lettek, kiknek csak “dobzse” van megengedve. Kiknek szigorúan tilos a saját felfogásuk szerint gondolkozni és cselekedni. Ez a kutyahüségre való, oktatás a mérleg másik tálcája. A 100 százalékos kp-ékkal, még érvelni se lehet. Tudatos, durva alkotásokká váltak. Ami nem a vezér szerint alakult, ami önálló gondolkozást céloz, az fascista, ellenforradalmár stb. Azt széjjel kell ugrasztani. Ezt a felfogást Vallja magáénak az a pár kis szatócs, kis szabó, foltozó cipész, melynek soraiban alig található bármunkás Washingtonban és egyebbütt. Nem ismerik a gazdasági erők hatását. Ha egybe foglaljuk a washingtoni különösképpen alakult gazdasági helyzetű kispolgárokat, azok szellemi nívóját, világnézetét, úgy eljutunk azon következtetéshez, hogy mi okozza a fenti propaganda révén kialakult vágyat, a kis burzsoá reformok iránt. Ez a város csak a fent leirt és az itt következőkép folytatott megirt megfigyelések szerint jut- tatt helyett, “az adjad uram, de mindjárt, mert kell elméletnek. 1931 március 1-én Chicagóban a Burnsideon volt alkalmam a munkásmozgalom majdnem minden árnyalatában időszerűen elhelyezkedő egyik vezértől a következő kijelentést hallani. “A munkásosztály nem várhat addig, amig az IWW megfogja dönteni a kapitalista rendszert.” — Ennie, laknia, ruházkodnia — kell. Mi — a kp. ezért alakítjuk a munka- nélküli tanácsokat, hogy azonnal segíthessünk a munkás osztály helyzetén. (Sic!) Azóta két esztendő pergett le. Segítettek?! óh igen “k e” azóta szervezi a tanácsokat. R. E. és a többi K. E. rákét je ez is. És ezért lelkesül az itteni 100 százalékos 75 százalékos és 50 százalékos. Ez a tanítás a bérrendszer eltörlése, az ipari köztársaság, a szocializmus helyett. Az urakat fizető alanyokra van szüksége. A sok számtalan mellékszervezetre, fizető alanyokra Washington is a kedvező talaj. Chicago se kivétel ezen a téren. Ez a zajos és a hatásra célzott mozgalom, nem a dialektikus emberek, hanem a falhoz szorított, kis exisztencia kedveltje. A Socialist Partynak is van helyi pártosztálya. Nincsen an- xelariája (mellék szervezete.) Szervezője Mahlon Barnes (1910-ben az S. P. országos titkára volt.) Elnöke Charles E. Russell. Tagsága nagyobb számú. Sok közöttük az intel- lektuel. December 11-én egy nagyszabású népgyülés keretében — igazoló reformokat tartalmazó programmal — mint szülöttje a kp. — számoltak be szónokai, ezer főre számítható hallgatóság előtt. Az est főszónoka Norman Thomas állami munkanélküli segély, adóreform s a kapitalista rendszerrel járó fonákságokról beszélt. Előtte a pennsylvaniai állami törvényhozó testület egyik szocialista képviselője’ ismertette szerepét ebben a testületben. Tehát fol- dozás, javítás és nem a “bérrendszer eltörlés.” Államosítás, Állam Szocializmus a bérrendszer fenntartásával. A kistulajdonnal biró félproletár a propagandának ezt a módját fogadja el. Ez felel meg a gazdasági helyzetnek, ebben a környezetben fejlődött gyáripar, nagy üzem hiányában. Ez a felfogás tudott magának — korlátolt számban tért hódítani. Az SP szószólói ma is a régi, — a rég magát túlélt felfogást vallják — a magukénak. Ezek meggyőződésükben legalább őszinték, beismerik nyíltan, hogy az időszerű reformok, a békésen való bele- növés hívei és szerintük ez a megoldás. Nem gáncsoskodók. Sőt nem is dogmatikusok. Híveik soraiból sok jó forradalmár fejlődött. Nem piszkolják, de nem is akadályozzák a más mozgalmakat munkájuk teljesítésében. A fennti szervezeteken kívül az AFofL vezérkara és helyi szervezetei vannak itt képviselve. Az AFofL-ről e cikkben nem szükséges beszámolnom. Céljai ismertek. Elég annyit azonban megírni, hogy gazdasági téren legalább is tovább jutott el, mint a felsoroltak. Felismerte részben, hogy a forradalmositott termelés, megkívánja a rövidebb munkanapot. Tehát nem kilincsel 50c. segélyért. Tiz dolláros pótsegélyért, éhség marsok engedélyezéséért, felvonulások szabadságáért, bonus folyósításért és igy tovább. Nem forradalmi követeléseiben. De nem oly reakciós, mint a kp. mely látszólag forradalmi jelszavakkal dobálódzik, de reak- ciósabb a nagy burzsoáziánál. A nagy burzsoázia hozta létre a proletárságot, a maga ellenségét. Lerakta a jövő társadalom alapját. Végre a bőség közepette beigazolja, hogy rég túlélte történelmi hivatását, hogy gáncsosá lett a további fejlődésnek. Ezt az amerikai kp. vezérkara, sok szervezeti formájával nem ismerte meg. Reakciós volta kispolgári felfogása akadályozta őt ebben. Megfigyeléseim, személyes érintkezések alapján jutottak ama sarkalatos megállapítás igazi voltához, “hogy az ember a rendszer terméke, bár köze van a rendszerhez, mégis annak a befolyása határozza meg cselekvését, öntudatát. A munkásmozgalom az, mely hivatva van az emberi agyat a tényekre oktatni, az agyak gondolat mozgását befolyásolni. Ezt azonban csak az a mozgalom képes kitermelni, mely tisztában van azzal a ténnyel, amit történeti hivatásnak nevezünk. Egy iparilag kifejlődött ország munkás mozgalmát, tanítási módozatát, szervezetének formáit az adott viszonyok, a gazdaságilag fejlődött foka szabja meg. A kp.- nak mondott mozgalom művirág, beszállított eszme, mely jó volt 1817-ben a még hűbéri béklyókban vergődő Oroszországban. Az Egyesült Államokban anakronizmus. Nem alkalmazható. A magyar talajról beszállított kis és nagy jáno- soknak a gondolatnézeteit visz- szatükrözi. Hisz első programjukat is a magyar reformmozgalomban, — a minden pártokkal paktáló John Pepper, igazi nevén Pogány József — fogalmazta. Kirítt ebből az úgynevezett megalkuvó programból a magyarországi SDP írókeze, (iroquise-a.) Ezek az emberek hatásra utaznak és erre kitűnő eszköz Oroszország. Oroszországon élősködnek és annyira benne élnek, hogy nem tudták 12 év óta megismerni Amerikát. A Socialist Party csak politikai, időszerű reformjaival annyiban különbbözik, hogy beismeri szándékát. Hivatását túlélt mozgalom, mely ma már csak a kispolgári felfogásnak felel meg. Washingtonban tiszta marxi alapon nyugvó mozgalom tekintve a város és vele együtt lakosságának sajátos voltát nem várható el, nem is fontos. Fontos, hogy a bányák, szállítási eszközök és a nagyiparokban alkalmazott és a géptechnika fejlettsége fokánál fogva, a bőség közepette éhező, nélkülöző összes proletárokkal megértessük a bérrendszerrel járó kapitalista társadalom, átkos voltát. OLVASD AZ IndustrialWorkert
