Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-06-24 / 745. szám
1933 junius 24. BÉRMUNKÁS 7 oldal Kit terhel a felelősség? Junior Column Back to the dark ages “The ceremonial public burning by the German Nazis of all books objectionable to them takes the world strangely back to the Dark Ages, like so many other proceeding of this singular party. “In earlier centuries it was customary for kings and other high authorities to order books that offended them burned in the most conspicuous public place with appropriate curses and hand-raising and other formalities calculated to impress the crowd. This is very similar to what has just been done in Germany.” It is estimated that over 100.000 “un-German” books were destroyed in the recent holocausts in Germany, with the encouragement of the curiously titled “Minister of Public Enlightenment,” in the Nazi regime, Dr. Joseph Goebbels. All books that met with the disapproval of the fanatic German “powers-that-be” were destroyed. The works of some 282 authors were burned up. Among them the work of many American authors including Jack London, Ernest Hemingway, John Dos Passos, Upton Sinclair and Louis Fischer. The youth of Germany took an active part in this unfor- giveable crime. For crime it is; and the youth of Germany shall live to regret their part in the wholesale destruction of these books. It is an irreparable loss—a gigantic step backward. To what an extent the youth of Germany has been inculcated with Nationalism can be gathered from the following quotations from the New York American. “Surveying the ashes of their literary bonfires the German Nazis feel they have done as good a job as the Caliph Omar, perhaps a better one. In Berlin 20,000 to 30,000 young people followed the torchlight procession and the brassbands accompanying the great truckloads of books to the Square before the University beside the State Opera House. “There a pile of logs was built up and lighted with gasoline. As the flames leapt high against the midnight sky and illuminated the University and Opera House, the crowd cheered while a living chain of hundreds of students passed the books from the trucks to the fire. It was like a medieval scene in the modern world. “One student after another stepped before the microphone, and after solemnly reading the title of a book and pronouncing the name of its author, uttered a savage curse upon it and ceremoniously cast it into the flames. Karl Marx had the honor of heading the list of condemned authors. In Berlin alone 20,000 books were marked for destruction, and similar numbers were collected at Heidelberg, Goettingen and other university centers.” To persons not familiar with the working of the capitalist system this move on the part of the Germans is a mystery. We who are interested in the social and economic problems of the day, we who are active in the labor movement, can readily understand the significance of this move on the part of the German Nazis. Unemployment, poverty and discontent are rampat in Germany, hence the German capitalists fear the growth of radicalism, fear any progressive or socialistic tendencies on the part of the German population for with it would come their downfall That is why the suppression of free speech, free press, persecution of Jews and radicals, confiscation of trade unions by the Nazis, and now the destruction of all these books, came with the Hitler dictatorship. Truly Germany is going back to the Dark Ages. Mary Feczko. COMMENT. Mr. “handsome” Adolph Hitler of Germany was very successful in destroying all organizations that tried to advance the class interest of the German proletariat. Of course, at the present time, he struts like a cock on he walk but we happen to know of many other despots throughout history who finally fell off their high horse, ignominiously. It is enough to recall the faith of the Czar of Russia and the German Kaiser. Hitler and his kind may go the way of other wespots in the near future but the proletariat of Germany and other countries must be organized into class-conscious revolutionary industrial unions before they can hope to achieve industrial freedom. The German workers put too much faith in their labor politicians of the Social Democratic and Communist party type. It has been amply demonstrated that labor politicians cannot advance the interest of the workers by passing laws in their favor, for everything that the German proletariat gained in many years of strike have been taken away in the twinkling of an eye, so to speak. The German workers made their mistake by not organizing into industrial unions through which they could have practiced labor solidarity, through which they could have more power than all the Hitlers’ could ever generate and through which they could have A pártpolitikusok aknamunkájuknak az eredménye a jelenlegi gazdasági helyzetben a nagyarányú munkanélküliség, ami már három éve tart. Az az óriási nyomor és nélkülözés, amit a munkásság elszenved, sajnos semmi harciasságot, se- milyen öntudatot, semilyen nteligensen gondolkozó prole- táriátust nem volt képes még a három esztendős nyomor sem kinevelni. Kinek rójjuk fel bünül, hogy ez igy,van? Elsősorban a munkásságnak a bűne.! mert nem törődik a saját sorsával! Nem szeret olvasni, különösen munkás irodalmat, (de más milyent sem.) Másodszor megváltókra várnak. Hoover, Roosevelt, Foster stb. politikus fékerekre, aki őket bevezesse Kanaán földjére. ők maguk lusták, gyávák, hogy saját magukért egy lépést is tegyenek, rábízzák magukat a politikus élősdiekre. S mig ez igy lesz, addig a munkásság helyzete sem változik. Hol van jelenleg az amerikai proletáriátus ? Milyen aktivitást fejt ki a munkásmozgalomban? Mit cselekszik? Tevékenykedik valamilyen téren? Az amerikai proletáriátus a Kommunista forradalmároknak és a pártnak a jóvoltából, ott poshad és rothad, a gárbics- kenben, már-már a kukacok kezdenek rajtok forradalmi marsot járni úgy mint azt a komik tanítják és a komik árgus szemekkel őrangyalként őrködnek a felett, nehogy valamiképpen onnét kiszabaduljanak. Ha egy öntudatos munkás megpróbálkozik azzal, hogy valamelyik proletárt kiszabadítson a gárbicskenből, akkor a komik körül állják a gárbics- kent úgy, hogy még a nap sugara se jusson oda. A munkanélküli tanács és a block kommittee, a kommunista pártnak ez a két torzszülőtt- je, (vagy fejős tehene) házról- házra járnak, fehér és fekete munkásokhoz és kérdik tőlük, mitek nincsen, mitek hiányzik? S igy összeszednek egynéhány embert, elmennek velük a Welfare irodába és kérnek nekik azt amire szükségük van. Néha kapnak, néha nem. Következik aztán a nagy lárma. VIággá kürtölik: a mi taktikánk forradalmi és jó, ismét beszerveztünk tizet! Ha meghallják, hogy egy család nehezen kap segélyt, ők a forradalmárok rögtön ott abolished exploitation in Germany. The German situation offers a lesson to the workers of other countries. Don’t allow labor politicians to lead you for they can only lead to the slaughter house. The workers should now understand the necessity of organizing into Revolutionary Industrial Unions based on the Class Struggle through which we shall be able to abolish this system of capitalism and with it will go all despots. J. F. Jr. vannak és a közbejárást ajánlják és ők azokat nevezik megszervezett, jól megszervezett forradalmároknak, azokat, akiket sikerült nekik begyömöszölni a gárbicskenbe. Persze ha már egyszer megkapták a segélyt, ha azelőtt néha-néha, el-elmentek egy munkás gyűlésre, azután oda sem mennek, mert féltik, hogy elvesztik a segélyt. Mikor a szomszédomnak kértek segélyt, egy munkanélküli tanácstagnak azt mondottam, hogy kár a fáradságért a szomszédomért is, s a többiért is. Azt felelte, maga elvtárs nem tudja, magok IWW-isták nem tudnak semmit. A kommunista párt az az egyedüli a melyik jó forradalmi párt és tud taktikával szervezni, meglátja nem sokára a szomszédja milyen tevékeny egy forradalmár lesz itt, mivelünk együtt. A szomszéd megkapta a segélyt és pár hónapra rá any- nyit tanult a kommunistáktól (mert a segély megkapása után rendesen eljárt a gyűlésekre,) hogy kikeresztelkedett valami hóli-róli vagy miféle kommunista párt az is és most ott a templomban táncol, áj üldözik és- sokszor eszméletét veszti. A komi párt tizennyolc felé szervezi a munkásságot és a szomszédom a pártba menet, választotta a tizenkilencediket. Nord Detroitban még 1932- ben elég jó látogatott gyűléseket tartottak kint a Dgundere és Davison sarkon a kommunista pártnak az égisze alatt. Szintén azon a lotton tartottak gyűléseket az IWW égisze alat amit a komik mindég szétakartak zavarni, ami persze nem sikerült egyszer sem és nekik kellett szégyenkezve, pirulva eltávozniok. (Ha volna szégyenük.) Mi lett a pártpolitikusok akna munkájuk eredménye? Mint a múlt évben, úgy ebben az évben megkezdték az utcai gyűléseket, de csak megkezdték volna, ha volna aki meghallgatná őket. Megpróbálkoztak egynéhányszor, összejöttek ők vagy hatan és úgy el is mentek mindannyiszor, mert a kutya sem akarja őket meghallgatni. Eljátszották az utolsó kártyájukat is. Most már rothadjanak a gárbicskenbe, béke poraikra. Proletárok! Munkástársak! Mit vártok még? Meddig vártok még, még mindég nem volt elég a nyomorból, még mindég messiásokra vártok, meddig bírnak még benneteket a politikusok félrevezetni csak azért, hogy nekik ne kelljen dolgozni, hanem a ti nyakatokon élős- ködjenek. Itt az ideje és cselekedjetek. Még mindég nem értitek, vagy nem halljátok az időnek a hivó szavát. Tegyetek félre minden nemtörődömséget és szervezkedjetek iparilag az Egy Nagy Szervezetbe, az IWW-ba mert csak igy remélhetünk és nyerhetünk egy jobb és boldogabb világot, amelybe meglesz a teljes egyenlőség és boldogság. Zsurzsa József.
