Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-06-24 / 745. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 junius 24. "Az Általános Sztrájk szegénylegényei" Adósság, fedezett nélkül MILY MÉRTÉKBEN VAGYUNK ELZÁLOGOSÍTVA? Az “Uj Előre” a fennti cim alatt junius 7-iki számában orvul s a tőle megszokott aljas rágalmakkal megtámadta az IWW szervezetét amiért annak Egyetemes Végrehajtó Bizottsága bejelentette kilépését az úgynevezett “Egységfront Mooney kiszabadításáért alakult nemzeti tanácsból” Az IWW Egyetemes Végrehajtó Bizottsága rövid de súlyos érvekkel indokolta meg kilépésének okait. Világosan és érthetően megjegyzi ama nyilatkozatában, hogy, “Nem kívánjuk a tanácsot akadályozni munkájában, igy bejelentjük kilépésünket.” A Végrehajtó Tanácsot eme kijelentésre azon súlyos rosszakaratú határozatok késztették, amelyek a Mooney és az osztályharc többi áldozatainak kiszabadítása “érdekében” tartandó háromnapos konvención és az azt megelőző előkészítő bizottság gyűlésén lezajlottak. Az IWW sajtói nem kívánták részletesen tárgyalni az eseményeket, dióhéjban foglalva adták tudtára a világ osztálytudatos munkásságának ama szomorú határozatokat, amelyek Mooney és az osztályharc többi fogjainak “kiszabadítása érdekében” hozattak. Lapunk szűk tere nem elegendő arra, hogy egy számában leközöljük a kommunista párt és az ILD vezéreinek újabb érvágását az amerikai munkások zsebén. Ennélfogva kényszerülve vagyunk, hogy a háromnapos konvenció és az előkészítő-bizottságon történt eseményekkel részletesen foglalkozzunk. Lapunk következő számaiban folytatólagosan leplezzük le minden kímélet nélkül a munkásbőrbe bujt vezérek konvenciójának részleteit. Bonckés alá vesszük azt az oktalan határozatokat, azt a vakmerő pazarlást amellyet a kommunista párt és az ILD vezérei végeztek és végeznek, hogy Mooneyt és az osztályharc többi áldozatait minél tovább vasrácsok mögött tarthassák, hogy az osztályharc rabjainak keserves napjait saját önző céljaik érdekében gyümölcsöztessék. Az IWW és az Egyetemes Védelem harminckét delegátusának jelentése után ítélkezett az Egyetemes Végrehajtó Tanács és annak határozatával vélte az IWW és az EV tagsága elintézni ama szomorú eseményeket, határozatokat, amelyek a háromnapos konvención lefolytak. A delegátusok meglátták ama szőrös kezet, amely Sacco és Vanzetti életének kioltását elősegítette. Fátyolt kívántunk erre vettni. De az “Uj Előre” ádáz , támadása arra kényszerít” bennünket, hogy kíméletlenül leleplezzük Jézsau szőrös kezét az osztályharcban. Az osztálytudatos munkásosztály elé visszük ezen ügyet ítélet hozatal véget, hogy helyes volt-e az IWW kilépése a “Nemzeti Tanácsból” vagy helytelen s hogy ezen itélőszék igazságos és pártatlan lehessen lapunk legközelebbi számától kezdődőleg sorozatosan közöljük az IWW szemüvegén bírálva az előkészítő bizottság és a Sokan vannak, akik már bele nyugodtak abba, hogy a munkanélküli segélyt intézményesítették. Úgy remélnek, hogy az örökké fog tartani, még áldják is érte a kommunistákat és a szocialistákat, de nem igen nézték meg egy eldugott helyen, a Philadelphia Recorderban közölt kimutatást, (Nem sok lapban volt leközölve.) Ezen lapban, a pénzügyi kimutatások között, melyet a munkások nem igen néznek meg, mivel nekünk nincsennek részvények eladók, venni sem számítunk egyelőre, volt kimutatva, 142 billió dollár. Hogy jobban szembe tűnjön a csillagászatnál használt számmeny- nyiség, kiírjuk azt egészben 141.924.300.000. Ez adósság. Ezzel szemben az összvagyon 138 billió dollár, vagyis közel négy billió dollárral több az adósságunk mint a fedezék. Egy kicsit az ember beleszédül ezen számadatok átnézésébe de, hogy teljesen tiszta képet láthassunk, még részletezni kell, hogyan oszlik meg ezen horibilis összeg, melyre legalább 4 százalékos kamatot akarnak majd behajtani az uj generáción. Farmokon: 9,486,500,000. Vasutakon: 12,021,000,000. Kisüzemekben és üzleteken: 16, 590.000. 000. Nagy corporációk- nál: 10,548,000,000. Állami és háromnapos konvenció — történetét. Köhler Sándor, a Mooney konvenció 253-as számú delegátusa. városi adósságban: 18,185,000, 000. Szövetségi kormánynak: 20.476.000. 000. Városi épületeken: 26,461,000,000. Bankokra: 27.834.000. 000 Tőzsdén tartozás: 340,800,000. Erre a 4 százalékos kamat, 35.500.000. 000 dollár, melyet igyekeznek rajtunk, termelő munkásokon behajtani. Tovább nem akarok menni a számolásban, de ha valaki nem fél, hogy bele zavarodik a csillagászatnál használt számokban, úgy még kiszámíthatja, hogy mikor tudnánk ezt a horibilis összeget letörleszteni, ha még van olyan aki hisz a mai rendszer tarthatóságában. (Az olyan megérdemelné, hogy ilyesmit kelljen neki egész életén számolgatni.) Tételezzük fel, hogy a mi életünk tartama alatt még képes lenne az állam és város fizetni a munkanélküli segélyt, de meddig tudja ezt fenntartani. Milyen jövő vár a mi gyermekeinkre, akiknek már nem igen fog jutni a segélyből, de annál több az állami és szövetségi adósságból. Vagy nincs már az emberekben gyermekeik iránt való szeretet, hogy ilyen rémséges nagy adósságot akarnak örökül hagyni a gyermekeiknek, hogy egész életükben görnyedjenek alatta. Inkább azt kell hinnünk, hogy sokan nem bírják ezt felfogni ésszel, mit jelent az a nagy adósság, igy meg csak a jövő generáció nevében felvett adósságból akarnak élni. Saját gyermekeiket zálogosítják el, hogy életüket (Folytatás a 8-ik oldalon) AZ ÁTOK A Bérmunkás részére Irta: B. GELLÉN. I. A járókelők biztonságára röktönzött magas deszkapalánk mögött zihálva, töfékelve turkál a sziklás talajban a vaskubikos — óriás: a motorlapát. Földrengésszerűén inog a talaj, az atmoszféra meg-meg vibrál, amint hatalmas acélagyarait szikrát hányva, füstölögve alávágja a köves rögnek. Ásó, véső, csákány, lapát, minden eggyé bűvölve, pár sikerült harapással púposra tölti a hatalmas lóölő bulldog-okat, (teherautó) amik mint valami ősvilági szörnyek, félelmetes robajjal maszirozák sok tonnás terhükkel az utca keményre edzett hátgerincét. Vagy 50x100x12 lábnyi térfogatnak roppant földhalmaza, aminek az eltakarítása néhány év előtt még az emberek százai, valamint az igás jószág tucatjainak heteken át tartó nehéz fáradtságos munkáját követelte meg; ma — jószág s ember nélkül, néhány kurta nap kérdése csak. A géplapát nyomában mint a gomba az esőverte televény- ből, nyomban kinő a sziklafal, masszívabb mint ama szírt, amelyen millió évekig munkált értelem hijján a vak erő. Mennyi energia halmozódott itt össze az idők során csak ez egyetlen gépkolosszusban is a szükségtől nógatott spekuláció varázsán ?... A természetnek az ember elől sokezer éven át rejtegetett titkos erői: erővel, csavarral lemezzel, huzallal fölpórá- zolva minden e vaskubikos monopóliumává lön. Egy adott szak valamennyi trükkje, cselfogása egy-egy gomb vagy fogantyú mozdulatra halálos fegyelem és szolidaritás mellett kórusban cselekszik; vívja az életküzdelmet annak, s ahelyett: ki megérti és vele tart... A szellem fölényén im, meghunyászkodik a durva' anyag, lódul az erő, hogy parancsát teljesítve igazolja a miértes életet... II. A telek más vége egy — a forgalomtól szüzén hagyott szűk sikátorba torkol, ahol holmi szedett-vedett szuette lécekből formált oszlopokon feszülő kötélkorlát hízeleg a törvény szabta alkalmi privenciók- nak. De, mert ezen óvintézkedések kirívó ellentéteinek magyarázata a forgalmi különbségek mellett még arra is utal: kiket fenyeget emez oldalon az esetlegesség veszélye ?. .. itt elüti ilyen is. A kerítésen kívül néhány tucatnyi lerongyolódott ex- munkás minden rendű és rangú kimustrált mesterség és felfogás súlytalan reprezentációja ácsorog, akik az elveszített munkájuk mellett még ama silány jelzőre sem számíthatnak többé: hogy munkanélküliek. .. S joggal, mert hisz e szerény titulus előjoga legalább is a munka reménye mellé passzol, s ennek is lefújt Mr. Cubikus Homonculus. Idétlen gondolatoktól fütő bámulatuk el-elbotlik a modern prométhok gigászi teljesítményein. .. hiányzik belőle a méltánylás magasztaló ereje. Szitkozódnak, tereferélnek, vitatkoznak, ötleteik, érveik a tegnap érvei s ötletei... Groteszk látvány: egy haldokló világ eleven csökevényei egy újszülött testén. A vélemények ferdeségeit egyengetve, mint cseppnyi józanság a kábult hangözönbe: egy idősebb ex-munkás közbeközbe vág — mondván: tájékozatlanságuk beösmerése árán én is egyetértek önökkel, — figyelj enek! Hallj uk, hallj uk! hangzik néhány őszinteséget mimelő ajakról. “Igen.” A gép valóban átok. A tudatlanságunk diktálta — kezelés bal- ságán átokká aljasult. A megértés zálogán messiásunkká ígérkezett, s im a legszörnyübb zsarnokunk lön, s joggal, hisz mi maradtunk először adósa. Mi csak a megérdemelt kölcsönt kapjuk vissza. Nem a gép hibája, hogy a mi kezünkben azzá a husánggá degradálódott, amellyel vad őseink egymás szájából verték ki a koncot.. . A szemvedé- sek lázában fogant álmok megtestesítésének missziójára indult ő, hogy létre hívja azt a világot; ahol visszhangra lel e kérdőjelek alatt görnyedő életcélja fejében csupán szolidaritásunkat, egyetértésünket követelte, nem adtuk meg!.. . Miénk a bűn: a rut önzés, amelyen téritő útjában elbotlott. Tévedező útja irányaiból immár bűzlik felénk a gyehenna lehelete: az átok szele... Az előadásszerü beszédnek, a következő diszszónáns közbeszólások szakították végét. Rólam már lefújta a télikabátot ... Nekem meg nem is volt. Az én cipőmre meg lyukat
