Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)

1933-01-21 / 723. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 január 21. Mit mondanak a “Technokraták"? J. HORVÁTH, (Cleveland, O.) fordítása. Erőben Amerika intellektuális forradalma A nyugati államokat képvi­selő közgazdászok és szocioló­gusok konferenciára gyűltek egybe Palo Alto Cal.-ban, hogy meg beszéljék az ország gaz­dasági kérdéseit. A békésen kezdődött gyülé- sezés harciassá vált, mikor va­laki az asztalra hozta a Tech­nokraták által szenzációvá tett gépkérdést. A jelen volt tudósok egybehangzóan, habár külömböző álláspontból megál­lapították, hogy a gép az em­beriség veszedelmévé válik, ha időben annak leigázásáról nem történik gondoskodás. A probléma megoldására aj ált módozatok feletti vita, ketté szakította a tudósok cso­portját, aminek következté­ben a konferencia a felborulás veszedelmébe jutott, csak az eredménytelenül folyó vitának a beszüntetése és a kedélyek lecsillapulása után kezdhették meg a többi kérdéseknek a tár­gyalását. Tagadhatatlanul jelen van a tudós világ véleményharcában az őszinteség. Pro és kontra nyilvánosan tárgyalják a ké­szülő világot. Az uj világ anyaga az ipari proletariátus. Vájjon átvan-e gyúrva a forma öntéshez? Er­re felel majd a proletáriátus. Hogy ezidőszerint miben nyilvánul meg a proletáriátus készültségének jelensége, le­het vita tárgya és elmélked- hetnk felette, de helytelen, rendszertelenül és vakon vag- dalkozni jobbra balra, mint ahogy a “Bérmunkás” január 14-iki számában az Uj Messiá­sok cimü vezér cikk Írója ezt különösen a cikk 5-6-7-ik be­kezdésében teszi. Tudott dolog, hogy Amerika uralkodó osztályának mindig sikerült a nép bizalmát a jö­vő iránt felkelteni. Ehhez nem volt szükség nagy politikai ügyességre. Az ügyesség hiá­nyát pótolta kitérj ett gazdag­sága és az alkalmak, melyek kielégítették lakosságának nagy többségét. Az amerikai mun­kás mindig hitte, hogy az or­szág gazdasági és társadalmi gépezetének irányítása biztos kezekben van ahhoz, hogy min­den zavarból biztonságos rév­be jusson. Az első csalódása a népnek bekövetkezett és ezt a maga módja szerint már megbosz- szulta. A másik csalódás elkerülhe­tetlen, melynek bekövetkezésé­től csak néhány hónap választ- ja el. Az amerikai nép lelki átala­kulása folyamatban van. En­nek a lelki átalakulási folya­matnak a hatása kényszeritet- te ki az értelem forradalmát. Ezt lekicsinyelni nem lehet. Ezt nem a politikusok irányít­ják. Ez a termelő proletariá­tus technológiai osztályának tetre hívása. A politikai adminisztráció érzi tehetetlenségét és előre látják a nép elkerülhetetlenül bekövetkező bosszúját. A jövő politikai közigazgatása kérdést intézett a termelő osztály tech­nológiai fejlesztő értelméhez. A válasz világos félre nem ért­hető: A társadalom termelőinek technológiai osztálya készen van a dolgok intézésére, de, — és ennek a de-nek a határo­zottsága felett nem térhetünk könnyelműen napi rendre — csak az áru rendszer feladásá­nak a feltétele mellett. A ter­melésnek egyedüli célja csak a társadalmi szükségletre való termelés lehet. Ezt mondják a technikusok, Steinmetz, utó­dai, akiknél a személyes anya­gi érdek nem számit. Nyilatkozataik mindenkit meggyőznek arról, hogy jára­tosak a társadalom labarintu- sában is, amit sok évi tanul­mányozás után értek el. Még nem ismerjük teljessen társa­dalmi elméletüknek az igazga­tást illető terveit, erre vonat­koztatva nem alkothatunk vé­leményt. Jelenleg a mi hivatá­sunk nem lehet más, mint hir­detni az ipari közigazgatás el­méletet, gyakorlatilag még a legtudományosabb igazgatási formát, nevelni és szervezni az uj események figyelembe véte­lével. Beszéltessük tovább a Tech­nokratákat. Amig az energia elméleté­nek számtani meghatározása összetettebb, mint Einsteinnek a világ egyetemre alkalmazott elmélete, addig a gyakorlati társadalom bonyolultságának követése nem okoz nehézsé­get. El kell ismernünk, — mond­ja a “Technokrácia” — hogy elérkeztünk egy korszak vég­letéhez, ahol a fundamentális okok, már nem politikaiak, ha­nem technológiaiak. Ezen tény­nek tulajdonítható a szükséges méltánylása azon meglátás­nak, hogy a legnehezebb kér­dés ma a gépnek leigázása, 'amiután az ember uralkod­ni tud már ezen óriási gépe­zeten, mely elhozott bennünk kicsi világunk még soha nem ismert fantasztikus korszaká­nak közelségébe. Ma már nem választáson múló kérdés az öreg omnibusznak kicserélése, melyen idáig utaztunk, amely annyira foltozott, hogy a to­vábbi szaladásra majdnem képtelen, s a “Technokrácia” kétli, hogy ki bir egy másik körmenetet. Jelen rendszerün­ket múzeumba helyezhetjük Plato, Marx és még egy sereg más szenvületessen elégtelen politikai és gazdasági elméleté­vel és jóslásaival együtt, akik nem foghatták fel társadal­munk iparizálódásának jelen nagyságát, melyben magunkat jelenleg találjuk, és amelyben a fascizmus, kommunizmus és a szocializmus mind egyfor­mán elégtelen a probléma meg­oldására. Kontinensünk társadalmi rendszere kényszerítve van új­ra vizsgálatnak kitenni és új­ra értékelés alá venni az ösz- szes érték szabályozó mérté­keit. A jelen áru rendszer hi­básnak bizonyult, és hogy meg­birkózni tudjon az elegy-bel- egyel, amit a technológia és régi rendszer egymásba ütkö­zés ereje teremtette helyzet okozott, egy egészen uj érték becslési módot kell beállítani. Amerika élő tanúja a termelés árurendszer múlásának. A ré­gi rendszer elhagyásának és egy másiknak a tervezési prob­lémájával állunk szembe. Mi az áru rendszer? Az áru rendszer alatt értünk egy olyan társadalmi rendszert, melynek van egy csere eszkö­ze, ami irányítja az ipari ter­melést, az áru érték alapján. — Mikor a társadalom fejlő­désének folyamán, minden ja­vak értékelését, egy valamely áruval való hasonlattal hoz viszonylatban, például legyen az (búza, kutya, fog, papír vagy arany) ezen áruknak a mennyisége kicserélhető bár­mely más áru egységével, ami­nek az értéke egyenlő az utób­bival. Bármely társadalmi rend­szert, mely ezt a csere alapot használja, úgy hívjuk, hogy áru rendszer. Nem ismerünk a történelemben oly társadal­mat, mely nem az áru rend­szer alapján működik, nem ki­vétel ebből Oroszország sem. Emlékeznünk kell arra, hogy minden modern ipar ezen ősi árurendszer alatt intéződik, aminek sikeres irányítása kell, hogy pénzbeli haszonnal is járjon. Az iparnak haszonra való dolgoztatása, hogy siker­rel járjon, a verseny és a foly­tonos fejlődési módok alatt szükséges, hogy a termelésnek költségeit állandóan nyirbál­ják. Ennek az eddig talált egyedüli legjobb módja, a ter­melés belső költségeinek a le­szorítása, oly formán, mely az automata gépek üzembe helye­zésének a segítségével a nagy­bani termelést teszik lehető­vé. így a költségeknek a mini­mumra való szállítása kivált­ja a gyors termelést, eredmé­nyezi a növekedő gépesítést, és irányt szabb a munkás munkaidejének a rövidítésére. Vegyünk egy pár példát. — A dohány gyár nem rég egy gépet állított be, mely percen­ként 2.600 cigarettát állít elő, a múltban ezt megközelítő csak 600 cigarettát termel­tek. A dohány társaság ezen uj gépnek a használatával érezhetően vágta le a termeles költségeit. De a legfontosabb' tény a dologban az, hogy állan­dósította a munkások elbocsá­tását. Egy még ennél is fan- tasztikusabb képlet alakul ki a villany lámpa gyártási műve­letben, ahol egy ember ma egy óra alatt termel annyit, mint 1914 előtt egy ember 9000 óra alatt tudott előállítani. Ennek a gépnek az előállításához 37 embernek csak hat hétre van szüksége. Az utolsó 12 év technológiai haladása teljesen szét tört minden eddigi társadalmi el­méletet az ős görögöktől, ke­resztül Marxon, Veblanig. Elég szerencsétlenség, hogy közgaz­dászaink legtöbbje még min­dig az utolsó évtizedben már csak csupán nép mondák jel­legével biró elméletekkel lu­bickolnak körül. Ezen társa­dalmi elméletek összesége két feltevést hoz létre, melynek egyike sem képes átforgatni erőtfejlesztő gépezetünket a jelen formájában. Az egyik ezen feltevés szerint a polgá­rok életigényei határtalanok akármilyen összetételű társa­dalmi rendszerben élnek is azok: és ezen igények támasz­totta kereslet kielégítéséhez, a termelés kiszélesíthető a végtelenségig. A másik felte­vés szerint az emberi munka­erő szükséges tényezője a va­gyon termelésnek és ezért mi­nél nagyobb a munkán levő emberek száma, annál nagyobb a vagyon növekedésének a le­hetősége. (Folytatjuk.) Sorozatos tudomá­nyos előadások New Yorkban Az IWW new yorki magyar csoportja, minden vasárnap dé­lután 3 órai kezdettel TUDO­MÁNYOS ELŐADÁSOKAT és NÉPGYÜLÉSEKEKET rendez, az Uj Bérmunkás Otthonban, 200 E. 85th St. Ezeken az előa­dásokon a tudomány minden ágába betekintést nyerhetünk, ezenkívül, hogy az IWW esz­méjének még mélyebb elsajátí­tására is lesz alkalmunk. Eze­ken az előadásokon mindenki szót kap és a meggyőződését szabadon nyilváníthatja. Ja­nuár hónap minden vasárnap­ján legyünk a Bérmunkás Ott­honban. Január 22-én, d. u. 3 órakor: 4 ÓRÁS MUNKANAP vagy “TÁRSADALMI” SEGÉLY Előadó: Fischbein László. Január 29-én, d. u.3 órakor: VITA GYŰLÉS. Munkástársaink tömeges megjelenését kérjük. Belépti dij NINCS. Munkástársi üdvözlettel a Bizottság. Megjelent az IWW. 20-ik Egyetemes Konvenciójának jegyzőkönyve nyomtatásban. Egy példány ára 15 cent. Megrendelhető: 555 W. Lake St. Chicago, 111. Vegyen részt országos szervezőnk népgyiilésein

Next

/
Thumbnails
Contents