Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-05-13 / 739. szám
1933 május 13. BÉRMUNKÁS 7 oldal A munkások kizsákmányolása egyre fokozódik Meddig tart ez még igy? Meddig fogja még a munkásság ezt a szomorú helyzetet tűrni? Vagy még most sem látja a munkásság, hogy szervezkedésre van szükség? Hisz egy a helyzetünk, hogyha dolgozunk vagy az úgynevezett Charytin élünk. Hisz ilyen alapon csakis a csendes pusztulás van részünkre. De ha szervezkedünk, élhetünk mint embernek illő élni. Még a polgári lapok is nyíltan elismerik a mai embertelen viszonyokat. Az egyik clevelandi lapnak a kimutatása szerint, Clevelandban a ruha iparban igy alakulnak a munkabérek: tizenhét centtől felfelé, két dollár és huszonöt centig van egy embernek a keresete naponta, attól függ, hogy milyen ruhát készít és hogy milyen anyagból. Például az úgynevezett caton- ból készült ruhákért, kapnak két és fél centet tucatjáért és igy megy felfelé negyven centig tucatjáért, a magasabb díjazás csakis a selyem, drága ruháknál történik meg. Mindezért a munkásság nemtörődömségét lehet okolni. Ezek az adatok Cleveland két legrégibb ruha iparából kerültek ki. Ezekben a gyárakban valamikor a munkásság még heti negyven dollárt keresett és kevesebb munkáért. De mert a munkásság nem tartott irányt a fejlődéssel ma annyiért kell, hogy adja a munkaerejét amennyiért veszik. Nem kérdezik, hogy megtud-e belőle élni avagy sem, mert hiszen munkaerő fölösleg van a munka piacon. De nem csak ez az egyedüli ipar ahol ez a helyzet uralkodik. Nézzük a restaurantokat, ahol bérmunkásokat alkalmaznak. Ezek a bérmunkások nagyrészt csak arra vannak utalva, amit mint borravalót kapnak és hogyha van borravaló akkor van fizetés. Ha ez nem történik meg, akkor más fizetésre nem várhatnak egyáltalán. Van olyan hely ahol fizetést is kapnak harminc centet naponta tiz órai munkáért, amely munkaidőt a napnak két különböző szakában kell hogy kitöltsék, mert ezt a munkáltatónak gazdasági érdekei igy követelik. A munkáltatók azzal érvelnek, hogy tisztelni kell a törvényt, az előirt nyolc órai munkaidőt. És még ebből az éhbérből lefognak harmincöt centet ruha használatra. Ez az a gyönyörű rendszer, amit a mi jó kapitalista politikusaink továbbra is ajánlanak részünkre. Kérdés, hogy a munkásság még meddig fogja tűrni ezen kínszenvedést. Nézzük a kalap iparban dolgozó bérrabszolgák helyzetét. Egy kalap készítő, a kalap formálásáért kap tiz centet. Egy képzett munkás képes keresni naponta hatvan centet. A kötött ruha készítőknek fizetnek tiz centet tucatjáért és hogyha elég ügyességgel rendelkezik, akkor képes naponta tiz tucatot előállítani, ami egy dollár naponta és ez annyit jelent, hogy nem munka nélkül éhezik, hanem munkája mellett is az éhezésre van kényszerítve. De nézzük, hogy mennyire gondoskodik a mai társadalom, hogy elterelje a munkásság gondolkodását a jelen rossz megélhetési viszonyokról. Van egy uj találmánya a kapitalista osztálynak erre, az úgynevezett Puzzle, ami teljesen értéktelen termelvény. De értékes a kapitalista osztály részére. Ebben az uj iparban tizenhárom órát dolgoznak a bérrabszolgák és tizenöt cent munkabért kapnak óránként. Ezen munkások nagy százaléka családos ember és ezen tizenöt centes munkabértől függ a család megélhetése. De ez nem baj, hogyha majd éheznek akkor a kapitalista osztály ad nekik egy doboz Puzzle-t és mire azt össze raknák akkorra elfelejtik az éhségüket, — igy gondolkozik a kapitalista osztály, a munkás- osztály megélhetéséről. Nézzünk egy másik ipart. Az Ice Cream gyárakban, ahol ezelőtt férfi bérrabszolgákat alkalmaztak, ma mind női munkások vannak alkalmazva, dacára, hogy a munka elég nehéz és a padlók állandóan vizesek. Ezért muszáj gummi csizmát használni. De ez mind nem számit a munkáltató osztálynál hanem az a fontos, hogy még mindig olcsóbbért lehet kapni a női munkaerőt, mint a férfiét. Nézzük csak, hogy mennyivel olcsóbb a női munkaerő. Egy nőnek fizetnek húsz centet egy órára és a férfiaknak fizetnek ötven centet. Ez a mi számit a munkáltató osztály részére, mert nekik a profit szentsége mindennél fontosabb. Nézzük a cukorka gyárakban alkalmazott nőknek a fizetését, ami még a ruha iparban dolgozó munkások bérét is felülmúlja az éhbér terén, ahol fizetnek három negyet centtől, egy és fél centig egy doboz cukorka becsomagolásáért. Ez is az eladási árakhoz van szabva. Most pedig nézzük az ^ úgynevezett fehér galléros bérrabszolgák helyzetét, hiszen ma ezekre sincs nagyobb szükség, mint a fizikai bérrabszolgákra. Az irodákban, köztük a telefon kezelőket is, egy heti próba időre alkalmazzák de csakis fizetés nélkül azzal a feltétellel, hogy ha majd befognak vállni a munkára, akkor kapnak fizetést, de hát erre nincsen alkalmuk, mert amikor a hét kitelt, azonnal el is bocsátják őket azzal a kifogással, hogy nem alkalmazhatók és igy megvan az alkalom arra, hogy egy bérrabszolga teljes heti munkaerejét elrabolják és ugyanakkor a következő hétre szintén az előbbeni taktikát használják egy uj áldozattal szemben és igy tovább folyik a termelés teljes fizetés nélkül. Dehát most ez jár a munkásságnak fizetésül a múltnak a hanyagságáért. Van itt egy másik szégyenfoltja a társadalomnak, ahol felvesznek nőket villany varrógépekre, azzal a feltétellel, hogy a tanulási idő négy hét, mindannak dacára, hogy azon nő már egy hét után teljesen termelő képessé válik, de azért ezen hosszú tanulási időre, egyetlen cent fizetést nem kapnak és amikor ezen négy hét letelik, egyszerűen útilaput kötnek a talpuk alá és útnak eresztik őket, mig helyüket uj tanulókkal töltik be, ugyan annyi fizetéssel mint az előbbiek kaptak Dehát nem is érdemelnek többet, mert a szervezkedésnek még mindig nem látják a szükségességét. Pedig már teljesen ingyen kívánják munkaerejüket és ha egy szót is mernek emelni, azon feleleteit kapják, hogy nem inkább dolgozik, mint hogy az utcán csavarogjon. Pedig én inkább éhezek munka nélkül, minthogy dolgozzak és akkor is csak éhezni kell, mert az utóbbi csak könnyebb. Most pedig nézzük az úgynevezett házi alkalmazottakat, akik szintén teljesen ingyen dolgoznak és pénzbeli fizetésről szó sem lehet, csakis az úgynevezett jó otthon a pincében, vagy a fütetlen padláson, és még kapnak fizetés nevében gazdájuk által elhasznált hasznavehetetlen rongy darabokat. De nézzük, hogy ezen nagyságák, mennyivel szállították le a saját pazar fényűzéseket? Vagy csak az alkalmazottak fizetését vágták le. Mert a különböző összejövetelek, mint Partyk, még mindég olyan mértékben folynak, mint akár mikor más időkben. Hiszen erre őnagyságáéknak szükségük van, mert hát ottan beszélik meg, hogy hát melyik tud embertelenebb bánásmóddal viseltetni, az alkalmazottjával szemben. Láthatunk ilyen fajta hirdetéseket az újságokban, ahol nőket keresnek házi munkára. A hirdetés úgy szól legtöbb esetben, hogy jó otthon, ami többet ér mint a fizetés. Ez a helyzet kiterjed az ösz- szes házkörüli alkalmazottakra, mint schoffőr és kertészre. Ezeknek is csak egy kis százaléka akik még pénzbeli fizetést kapnak. A legtöbbje csak a jó otthon alapján dolgoznak. Dehát mit fog ezen helyzet javítása érdekében tenni a munkásság ? Fog még mindég várni, hogy majd talán egy valaki, egy Roosevelt fogja ezt megváltoztatni. A munkásosztály helyzetének a javítása csakis a munkásosztálynak egyedüli érdeke, saját osztályhelyzetének a javítására még pedig az Egy Nagy Szervezet alapján, ahogy azt az IWW tanítja, az ipari szervezett erőnkkel meg- dönteni ezt a piszkos társadalmi rendszert és helyébe felállítani az Ipari Demokráciát. J. Nyers. Népgyiilés volt Terrace, Pa.-ban A terracei munkástársak egy kis csoportja népgy ülést hivott össze április hó 29-én, szómba teste, melyen az előadó Visi István munkástárs volt, az IWW országos körúton levő kiküldöttje. A munkástársak 8 óra után kezdtek gyülekezni úgy, hogy a gyűlést 'este 9 órakor nyitottuk meg, a gyűlés megnyitója Nagy József munkástárs rövicK bevezető szavakban, ismertette a jelenlevő munkástársakkal az előadás szükségét és fontosságát. Ezek után átadja a szót az előadó Visi munkástársnak. Visi munkástárs igen nagy körültekintéssel, jó előkészítő beszédet tartott tekintettel arra, hogy a jelenlevők nagy része először volt ilyen előadáson. Visi munkástárs több mint egy és félórás beszédben ismertette a jelen társadalmi rendszer romlottságát és a munkanélküliség okait, rámutatott arra, hogy a legújabb gépek milyen nagy mértékben szorítják ki a munkások tömegét a gyárakból. Minden esz- tentőbe több és több újítást és találmányt hoznak felszínre és nincs ok, mely arra a megállapításra vezetne, hogy a technikai fejlődés valaha is véget fog érni. Ezek nagy részben a munkanélküliség okai. Általános tetszést keltett az előadó beszéde különösen mikor fejtegette, hogy a jelenlegi társadalom vezetői miképpen szórták tele a világot nyomorral és szenvedéssel, melytől nincs máskép szabadulás csak az Egy Nagy Szervezetben való tömörülésen keresztül. Ezért ajál ja az előadó munkástárs, hogy úgy a munkanélküliek, mint akik még a munkán vannak értsék meg egymást, mert hiszen egy az érdekünk és szervezkedjünk mentői előbb az IWW ipari és gazdasági szervezetébe, melynek keretein belül meg fog szűnni a nyomor és szenvedés. Minél hamarább ennek a tudatára ébredünk és szervezkedünk, annál hamarább valósíthatunk^ meg egy jobb jövőt melyben a nélkülözés ismeretlen fogalommá válik. Az előadóhoz egy páran kérdést intéztek melyekre megadta a kielégítő választ. Ezek után a Bérmunkás lapunk terjesztését tüztük ki célul, melyet Podomnyik István és Béres István munkástársak fognak teljesíteni. Reméljük eredménnyel. A gyűlés éjféli 12 órakor ért véget. N. J.
