Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-05-13 / 739. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1933 május 13. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) _______HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W._________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2 00 One Year .....................$2.00 Félévre ......................... l.»0 Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS__________OF THE WORLD A gerinctelenség kétes jutalma A németországi eseményektől immár szívdobogást kapott munkásvilágot, újabb meglepetés érte a német szakszervezeti vezérek letartóztatásával és a szakszervezetek Hitlerék általi bekebelezésével. Némelyek fejcsóválva, mások meg mintha taglóval vágták volna fejbe őket véleménynélkül, bámészkodnak maguk elé. A kampós kereszt középkori lovagjainak eme legújabb bravúrja nem is csoda, hogy megállította a lélegzetét mindazoknak, akik a felfújt és pirosra festett pártlapokból kikiabáló kuszáit híreket készpénznek véve, mint a világforradalom önkinevezte prófétái, a németországi munkásmozgalom szakértőinek is képzelték önmagukat — aminthogy az amerikai munkásmozgalomban is csalhatatlan prófétákként szeretnek tündökölni. A nagy kérdőjel, — hogy mi lesz Németországban — rövid pár heti idő leforgása alatt teljesen elmosódott immár és helyébe egy felkiáltó jel került, mely mint egy rémes sikoly tölti be a levegőt és a szörnyű jelenben a szavak átcsoportosított értelmében, lezajlott eseményeket regisztrál — mi lett Németországgal!! Embervértől lerészegedetten hatalmi tébolytól fütve, kardcsörtető hivalkodással, a reakció leplezetlen szemtelenségével tépte ki a Hitler uralom a német munkásság kezéből az utolsó szalmaszálat az által, hogy a szakszervezeti vezéreket bebör- tönöztette és a szakszervezeti mozgalmat bekebelezte. Ha szentimentáliskodással lehetne elintézni ez ügyet a szigorú kritika és bírálat helyett, akkor egy tiszta zsebkendőt kellene elő vannünk, hogy belé hullassuk könnyeinket. Ha az etikai szabályok szigorú alkalmazásához ragaszkodnánk, úgy el kellene hallgatnunk a történteket és a német szakszervezeteket fölmentve, csak Hitlerékre szabadna tüzet kiabálni. Ám a munkásmozgalomban ilyesminek legkevésbbé van helye és ilyen fontos kérdésekben inkább igazolt a fogcsikor- gatás mint a könnyek hullatása. Az osztályharc minden frontján végbemenő minden ütközetből tapasztalatokat nyer a munkásosztály, melyek kizárólag a »helyes meglátás és konklúziókban domborodnak ki. A német munkásság tragédiája, megismétlődése a magyar eseményeknek. Éppen ezért nagyon közelről érdekli a magyar munkásokat — azokat, kik a munkásmozgalommal élnek annak szerves részét képezik. A magyarországi mozgalom, német kaptafára készült s ha babonásak lennénk, könnyen áteshetnénk magyarázatok helyett az ügy kommentálásán: csak azt kellene mondani, hogy ez a sors iróniája. Félszázadon át a magyar munkásmozgalom követte a németet és most megfordítva, a német követi a magyart. A szociál-demokrata vezérek és szakszervezeti basák német recepjét, betű pontossággal hajtották végre Magyarországon békében, háborúban, a forradalmi időszakokban és utánna. Ennek a Janus szellemnek következményeit nyögi most a német proletáriátus, kiknek kissé később ugyan, de mégis be kell szedni vezéreinek receptjére készült pirulákat. A hatalomra került reakció ugylátszik sokkal sovinisztább semmint, a magyar reakció receptjét alkalmazná, ők németes pöffeszkedéssel és alapossággal még a Vanczák és Payer féle árulókkal sem szándékoznak trafikálni és a felajánlott Theodor Leipart — Peter Grossman-féle szakszervezeti lojalitást visz- szautasitva, éppen oly kegyetlenül sulytott le rájuk, mint a gerincesebb vezetőkre. A szakszervezeti vezérek bebörtönzésével és a szakszervezetek lefoglalásával határkőhöz ért a német munkásmozgalom. Befejeződött egy folyamat. Amit a kommunisták nem tudtak elérni tiz esztendőn keresztül harcokkal, azt Hitlerék tiz hét alatt befejezték. Megszabadították a német munkásságot az áruló szociál-demokratáktól és szakszervezeti vezérektől — eldöntötték a harcot, hogy ki kontrolálja a szakszervezeteket, melyet a szociál-demokraták éppen úgy mint a kommunisták saját specialitásuknak tartottak. A szakszervezetek különösképpen azok, melyek szociál-demokrata kontrol alatt maradtak, meg megszokták, hogy vezessék őket, hogy felkent vezérek utasításai és parancsai szerint cselekedjenek. Azért történhetett meg, hogy vezéreik parancsára Kappékat elkergették és ezért nem történhetett meg nyilt és gerinces állásfoglalásuk Hitlerékkel szemben, mert a hitlerizmus birt annyi előre látással, hogy a parancsnokokat ártalmatlanná tette. így bontakozik ki előttünk, egy számarányban erősnek látszó szakszervezet a maga tehetetlenségében: igy jelentkezik a vezérkövetés és vezérimádás káros hatása és foszlik szét a politikusok álomvilága, melyet a szervezett munkásság az ő parancsukra volna hivatva megteremteni. A munkásszervezetek kezdeményezési jogának kétségbevonása, a munkásszervezetek önrendelkezési és cselekvési jogának tagadása, a helytelen nevelés, mint valami torzkép tárul szemeink elé Németország és a Németországban lebéklyózott munkásság vergődésében. Történelmi hűség kedvéért, le kell szögeznünk, hogy a németországi szakszervezeti mozgalom nem volt már régen egységes. A szakadás és bomlás egész sorozata folyt le a világháborúban tanúsított árulások és az uj gazdasági fejlődési folyamat felismerésének következtében. A szindikalisták és az anar- chó-szindikalisták, már régebben szakítottak a politikusok által kontrolált szakszervezetekkel, de miután kisebbségben voltak, a reakció első megmozdulása harcképtelenné tette őket, maradványaik földalá kerültek. Nem igy a szociál-demokraták által kontrolált szakszervezetek. ők a hivatalos statisztikai kimutatás szerint, még a bekebelezés idején is több mint öt millió tagot számláltak (jóllehet már csak papíron.) És mi mással, mint a szakszervezeti-politikai demagógiával lehetne megmagyarázn annak okát, hogy egy ilyen tábort képező szervezett munkásság, bambán bámult az űrbe és állásfoglalásra akkor is képtelen, alkalmatlan és gerinctelennek bizonyult, amikor a tizenegyedik óra éjféli sötétségbe múlott. Nem bocsájtkozunk jóslatokba és nem szabjuk meg, hogy Hitlerék kontrolja meddig fog érvénybe maradni a lefoglalt szakszervezetekben. Egyet azonban előre tudunk. Hogy a szak- szervezetek fölött mindenütt meghúzták a lélekharangot. Az IWW megalakulása idején, az Ipari Unionisták már tisztán látták ezt. A sárga politikusok és vezérek az események döntő bizonyítékai dacára tagadták mégis. Tagadni fogják továbbra is: azzal a külömbséggel, hogy az ily szomorú leckék után, az uj érának megfelelő kibontakozás a direkt akció szellemében uj harcosokat, uj harcokat fejleszt és ez lesz a gerinctelen vezérek kétes jutalma! Pittsburgh és vidékéről Amikor egyik városból a másikba utazik egy munkás legelső ami iránt érdeklődik a munkaviszony, hogy milyen lehetőség van a munkára. Ez meg van, még olyan munkásoknál is, akik nem utazhatnak, de mégis remélik, hogy más városokból talán jobb híreket kapnak. így kötelességemnek tartom rövid vázlatban érinteni a viszonyok ismertetését amerre járok. Pittsburgh és vidéke legjobban példázza a haldokló termelési rendszert. Ezen a vidéken vannak legtöbben, akik elő) elköltöztették a gyárakat. A régi felszerelésű gyárakat ugyan itt hagyták, de azok helyet Detroitban, Racineben és más nagytavak vidékén levő városokban építettek és a legmo- dernabban szereltek fel gyárakat, ahol már nem kellett fele munkás sem mint a régi üzemeknél, igy a munkát elvitték másfelé, de a munkást itt hagyták. A Westinghouse a legmo- dernabb úgyszólván a megmaradt iparok közt a legnagyobb, de itt is csak “skelle- ton” “csontváza” maradt meg a régi munkás hadseregnek. Bár megvan az, hogy egyhuzamban 16 órákat dolgoztatnak egy-egy emberrel, azt követi egy hosszú, pihenő. De ez áll minden más üzemben levő gyár telepeken. Ez a munkabeosztás azt eredményezi, hogy amikor megengedik a munkásoknak, hogy dolgozzanak, akkor a nyakukat fogják és minden csep energiájukat kihasználják az ürügyön, hogy a munka nagyon sürgős. Pittsburgh vidékére legjobban lehet alkalmazni azt a megállapítást is, hogy a mun- kánlevőknek a helyzete cseppet sem jobb, mint azokká, akik a “Welfareken” segélybizottság listáján vannak, mert havi 4—5 napi munka mellett még annyit sem kapnak, mint a segélybizottságtól és igy a munkájuk mellett éheznek, nélkülöznek. A szervezkedés eszméjét ezek megértik és nagyon kedvező az alkalom a helyes irányban a munkán való szervezésre, mivel itten sokkal több munkás tart jogott a munkára mivel havonta 4—5 napot engednek dolgozni mint például Detroit vidékén és a szervezkedésen keresztül sokat lehetne az ilyen munkahelyeken javítani. Nem volnának képesek őket úgy hajtani mint ma, igy a munka is tovább tartana. A munkabeosztást a szervezeten keresztül igazságosan lehetne intézni és ami a fő, az uj társadalom részére raknák le az alapot. Coraopolison már be is hozták a közös munkát mindenfelé, követésre méltó egyetértéssel. A meglevő otthonukat megnagyobbítják, s a szükséges munkát önkéntes megegyezés alapján a tagok vállal- tak igy a szabad idejüket amiből bőven van —co-opera- tive — társasmunkára fordítják. Még megemlítésre méltó, ogy talán az egyetlen magyar otthon a széles Amerikában, melynek nemcsak, hogy adós- (Folyt. a 6-ik oldalon.)
