Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-01-14 / 722. szám
1933 január 14. BÉRMUNKÁS 7 oldal Politikai pártok és az ipari szervezet Nincs egyetlen józan gon- dolkozásu forradalmi munkás aki azt merné állítani, hogy nincs szükség egy forradalmi ipari szervezetre. Még a kü- lömböző politikai pártok hívei is szükségesnek látják, de csak olyan ipari szervezetet hajlandók támogatni, melyet a pártjuk kontrolál — irányit. Egyébbként harcot folytat mind, azon gazdasági szervezetek ellen, melyet nem tudnak a pártszekere elé fogni, melyet nem tud a pártvezetőség jobbra-balra rángatni már amint ők szokták. A munkásmozgalom története szerint, valamint Marx, DeLeon, sok más társadalmi tudós megállapítása szerint is, a “munkás politikai pártnak” csak akkor van ereje, ha egy hatalmas gazdasági szervezetre támaszkodhat. A szakma eltűnése, a munkásság iparosítása következtében, a régi szakmai szervezetek nem felelnek meg az osztályharc tovább vitelére, még akkor sem, ha azok forradalmi szervezetek. Ezért alakították meg itt Amerikában a Forradalmi Ipari Szervezetett 1905-ben. Az SLP, SP és más politikai párttól független gazdasági szervezet tagjai még 1905- ben belátták, hogy az osztály harcot sikeresen csak úgy vívhatjuk tovább, ha a munkásságot egy nagy hatalmas Forradalmi Ipari Szervezetben tö- möritjük, melyben minden párt, nemzeti, vagy faji kü- lömbség nélkül, tag lehet minden radikális munkás. Ezen közös és helyes belátás szülte meg az IWW-t. Amint tudjuk az IWW megszületésénél ott volt két “munkás” politikai párt, melyek az újszülött IWW-t egyszerre két pártszekér elé fogták. Egyik szekérről az SP politikus vezérei, a másikról az SLP vezérei rángatták a gyeplőt jobbra-balra. Ez igy ment három évig. Az IWW tagjait az SLP még ma is “kéknadrá- gos brigád”-nak nevezi. Pedig éppen ezen munkások látták legtisztában, hogy mi lenne az IWW sorsa ha megengedik, hogy a két párt továbbra is jobbra-balra rángassa. 1908- ban elhatározták, hogy minden politikai párttól mentesen akarják az Egy Nagy Szervezetett építeni. Az SLP-isták kik kontrolt gyakoroltak a Szociálist Trade & Labor Alliance felett, az IWW megalakulása előtt, híveiket kivonták és meg szervezték a detroiti IWW-t. Később ne, hogy őket is üldözze a hatóság mint a nagy munkásharcokat vezető eredeti IWW-t, átváltoztatták a nevüket: Workers International Industrial Union-ra. WIIU Ezzel a szervezettel vontatták a párt túlterhelt szekerét 1926- ig, amikor a WIIU végelgyengülésben elpusztult. Azóta az SLP pártszekér nem döcög. Sokan már el is aludtak rajta, s a többi is csak nagy megerőltetéssel képes ébren maradni. Amikor az SP látta, nincs ló ami a pártszekeret huzza, ugygondolta jó lesz a szamár is. Az AFofL-hez kezdett dör- zsölődni. Azzal akarta a pártszekeret biztos révbe vontatni. A szamárnak általános tulajdonsága, hogy szeret rúgni. És bizony az AFofL is nagyon sokat rúgott az SP-n. Nagyon sokszor megcsökönyö- södött és nem akarta vonszolni a pártszekeret. Bár még ma is hivatalosan támogatják az AFofL, gazdasági szervezeteit, azért sanda szemmel kacsingatnak az IWW felé is. S ha garanciát látnának arra, hogy az IWW hajlandó volna a pártszekeret huzni, azonnal hivatalosan elismernék. D e ugyan ez áll más “munkás” politikai pártokra is A Proletárján párt, mindkét frakciója, valamint a kommunista párt mindhárom frakciója is hajlandó volna az IWW-t elismerni ha képes volna a pártszekeret huzatni vele. Az IWW-t, támadja minden politikai párt, s azzal akarja létjogosultságát bizonyítani, hogy az osztályharcot kétrész- re választja. Az egyiket elnevezi gazdasági harcnak — a másikat politikai harcnak. Ez utóbbit minden párt magának sajátítja ki. Noha a politikai csetepaték megvívására a gazdasági szervezeteket akarják felhasználni, a pártvezetőség mégis csak irányítani akarja azt, mint hivatásos vezérek. Az osztályharc marxi megállapítás szerint, — melyet minden radikális munkás elfogad, — magában foglalja mindkettőt. Úgy a gazdasági mint a politikai harcot. Vagy is ezen két harc egységesítése adja meg az osztály harcot. Éppen úgy mint a víznél mely H2.—0. vagyis hydro- gén és oxigén gázok összetételéből származik. Azonban ha azt ellemeire bontjuk, akkor már nem viz többet, hanem hydrogén és oxigén. így az osztályharcot is, ha kétfelé szakítjuk, akkor nem osztály harc, hanem vagy gazdasági, vagy politikai. Amint a kisüz- letesek a láncüzletek elleni gazdasági harcát sem lehet osztályharcnak nevezni, amint a hydrogént sem lehet víznek nevezni, úgy szintén a kommunista párt politikai harcát a munkanélküli biztosításért, sem lehet osztályharcnak nevezni, hiszen ezért már a kat- holikus papság és a bankárok is harcolnak. Az osztály harcot nem lehet részekre választani. A munkásságnak osztály szervezetre van szüksége, melyen keresztül minden teendőjét elvégezheti. Hiszen legújabban I történt események átvizsgálása után könnyebben megérthetjük, hogy miért akarják a pártok, a munkásokat kétrész- re osztani, ők csak a vezéri állásokra pályáznak, de gazdasági szervezeteket is támogatnak, mert csak úgy van ereje a pártnak, ha valamilyen gazdasági szervezetett a párt szekere elé tud fogni. E célnak elérésére egymás ellen is ádáz harcot képesek folytatni. Ezt bizonyítja a new yorki Needle Trade Unionban a Trockiisták és a Stalinista kommunisták harca. Ki maradjon vezérnek a Unionnál? Vagy amint magyarosan mondják, melyik legény a csárdában? De ezen belső harc által szétforgácsolHa az utcán végig megyünk, lépten nyomon találkozunk lerongyolódott munkás emberekkel, kik család tagjaik és saját részükre könyöradományo- kat kérnek. Néhány évvel ez- előt, a karácsonyt megelőző hetekben, nyüzsgött a nép az üzletekben, sőt még az utcán is. Mindenki igyekezet egyet- mást venni a szeretet ünnepre mellyel örömet szerzett, a családja tagjainak. Nem úgy az 1932. évi karácsonykor. Az üzletek oly tá- gassak lettek, hogy nem kell attól félni, hogy ha ben járunk a tyuk-szemünkre lépnek. A múlt karácsonyok vásárló közönségének, talán 25 százaléka keresi fel az üzleteket és az is a legtöbb oly cikkeket vásáról, ami elkerülhetetlenül szükséges a család tagjai részére. A fényüzési, vagy lukszus cikk sőt, még a gyermek játékszerek is ismeretlen fogalommá kezd lenni, a munkás családok házában. Munkás családok milliói éheznek és rongyos ruhákban dideregnek a fütetlen szobákban töltik a szeretet ünnepét, holott az üzletek zsúfolva vannak jobbnál-jobb élelmi szerekkel és ruhákkal, a szén raktárak szénnel. A kapitalista rendszer mostoha gyermekei azonban nem tudják saját részükre ezen • szükségleteket megszerezni. És miért? Azért, mert a saját érdekeik megvédésére, elmulasztották az Egy Nagy Szervezetbeni tömörülést, ami oly hatalmat biztosit részükre, hogy elkerülhető lett volna az éhség és nélkülözés, az emberek milliói között. “Ami késik nem múlik” mondja egy közmondás. Szerezzünk érvényt ennek a közmondásnak. Ha késtünk is, de ne mulasszuk el a szervezkedést, ami egyedüli mentség az éh pusztulás ellen. Most mikor a kis üzletek napról-napra fogynak, a farmerok egymásután veszítik el farmjaikat, a háztulajdonosok milliói házaikat, melyekben életükben kapót munka bérek nagy százalékát fektették, oly közel jutunk egymáshoz, hogy semmi válasszfal nem áll fen, az egyöntetű szervezkedés megakadályozására. ták az egyszer elég hatalmas Tü iparban levő gazdasági szervezetett. Igaz, az IWW-nak nincs szekere, de mi nem is tartjuk szükségesnek. Mert nekünk nincsen egy csomó hivatásos vezérünk, “driverunk,” hogy rápakoljuk. De ha éppen valaha szükségesnek találnánk szekeret is csinálni, úgy azt sokkal könnyebben megfogjuk tudni csinálni, mint a politikusok a lovat. Szó ami szó, de mi úgy gondoljuk, hogy sokkal gyorsabban befogunk tudni lovagolni az uj társadalmi rendszerbe szekér nélkül, mint a politikai pártok ló nélkül. VL A magán vagyon elvesztése, a tömegeket csak közelebb hozza egymáshoz és ledönti a válaszfalakat köztük. Hiszen még mindig azzal a tudattal idegenkedik sok ember a szervezkedéstől, hogy félti a ma- gánvagyonát, ami a legtöbb esetben gondot és keserűséget, okoz csak neki. Munkás emberek munkájukkal, soha sem keresnek any- nyit, a mai társadalmi rendszerben, minek elvesztése pótolható ne lenne a jövő társadalomban. “A munkások csak bilincseiket veszíthetik és helyette az egész világot nyerhetik.” Fel tehát a harcra ezen társadalom megdöntésére és akkor nem éhen, rongyos ruhákban dideregve ünnepeljük a szeretet ünnepét, hanem igaz testvéri szeretettel boldogan és megelégedve. Mert az általunk termelt javakat nem a paraziták foglalják le, de azok kapják kiket illet, kik azt termelik. Proletárok milliói csatlakozzatok az IWW-hoz. A Világ Ipari Munkások Egy Nagy Szervezetéhez és akkor a jövő karácsonyra elmondhatjuk, hogy ez az igazi szeretett ünnepe. J. Németh. BUDAPEST. A gyermekbiró- ság elé állítottak egy tiz éves fiút “közveszélyes csavargás” miatt. Ott kiderült, hogy a fiú minden nap reggel fél 3 órakor megy a nagycsarnokba két árusnak kirakodásnál segédkezni. Ezért kap napi 2 p-t. fél 8-ig dolgozik akkor pon- tossan elmegy iskolába IV-ik elemibe jár és kitűnő tanuló. A két pengőből él az egész család. A bíróság fölmenti a vádlottat “bűncselekmény hiányában.” A fiú nem akar elmenni amig igazolványt nem adnak neki, hogy máskor a rendőr ne vigye be amikor munkába megy hajnali fél 3-kor. Megkapta. Tiz esztendejével családfönntartó lehet immár hivatalosan is, hát nem gyönyörű a kapitalista rendszer? BUDAPEST: Tiz ideiglenes havi 200p-vel dijjazott orvosi állásra 300 orvos jelentkezett. .. Riport Cleveland utcájáról
