Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)

1933-01-14 / 722. szám

1933 január 14. BÉRMUNKÁS 7 oldal Politikai pártok és az ipari szervezet Nincs egyetlen józan gon- dolkozásu forradalmi munkás aki azt merné állítani, hogy nincs szükség egy forradalmi ipari szervezetre. Még a kü- lömböző politikai pártok hívei is szükségesnek látják, de csak olyan ipari szervezetet haj­landók támogatni, melyet a pártjuk kontrolál — irányit. Egyébbként harcot folytat mind, azon gazdasági szerve­zetek ellen, melyet nem tud­nak a pártszekere elé fogni, melyet nem tud a pártvezető­ség jobbra-balra rángatni már amint ők szokták. A munkásmozgalom törté­nete szerint, valamint Marx, DeLeon, sok más társadalmi tudós megállapítása szerint is, a “munkás politikai pártnak” csak akkor van ereje, ha egy hatalmas gazdasági szervezet­re támaszkodhat. A szakma el­tűnése, a munkásság iparosí­tása következtében, a régi szakmai szervezetek nem fe­lelnek meg az osztályharc to­vább vitelére, még akkor sem, ha azok forradalmi szerveze­tek. Ezért alakították meg itt Amerikában a Forradalmi Ipa­ri Szervezetett 1905-ben. Az SLP, SP és más politi­kai párttól független gazdasá­gi szervezet tagjai még 1905- ben belátták, hogy az osztály harcot sikeresen csak úgy vív­hatjuk tovább, ha a munkás­ságot egy nagy hatalmas For­radalmi Ipari Szervezetben tö- möritjük, melyben minden párt, nemzeti, vagy faji kü- lömbség nélkül, tag lehet min­den radikális munkás. Ezen közös és helyes belátás szülte meg az IWW-t. Amint tudjuk az IWW meg­születésénél ott volt két “mun­kás” politikai párt, melyek az újszülött IWW-t egyszerre két pártszekér elé fogták. Egyik szekérről az SP politikus ve­zérei, a másikról az SLP ve­zérei rángatták a gyeplőt jobb­ra-balra. Ez igy ment három évig. Az IWW tagjait az SLP még ma is “kéknadrá- gos brigád”-nak nevezi. Pedig éppen ezen munkások látták legtisztában, hogy mi lenne az IWW sorsa ha megengedik, hogy a két párt továbbra is jobbra-balra rángassa. 1908- ban elhatározták, hogy min­den politikai párttól mentesen akarják az Egy Nagy Szerve­zetett építeni. Az SLP-isták kik kontrolt gyakoroltak a Szociálist Trade & Labor Alliance felett, az IWW megalakulása előtt, hí­veiket kivonták és meg szer­vezték a detroiti IWW-t. Ké­sőbb ne, hogy őket is üldözze a hatóság mint a nagy mun­kásharcokat vezető eredeti IWW-t, átváltoztatták a ne­vüket: Workers International Industrial Union-ra. WIIU Ez­zel a szervezettel vontatták a párt túlterhelt szekerét 1926- ig, amikor a WIIU végelgyen­gülésben elpusztult. Azóta az SLP pártszekér nem döcög. Sokan már el is aludtak rajta, s a többi is csak nagy meg­erőltetéssel képes ébren ma­radni. Amikor az SP látta, nincs ló ami a pártszekeret huzza, ugygondolta jó lesz a szamár is. Az AFofL-hez kezdett dör- zsölődni. Azzal akarta a párt­szekeret biztos révbe vontat­ni. A szamárnak általános tu­lajdonsága, hogy szeret rúg­ni. És bizony az AFofL is na­gyon sokat rúgott az SP-n. Nagyon sokszor megcsökönyö- södött és nem akarta vonszol­ni a pártszekeret. Bár még ma is hivatalosan támogatják az AFofL, gazdasági szerveze­teit, azért sanda szemmel ka­csingatnak az IWW felé is. S ha garanciát látnának arra, hogy az IWW hajlandó volna a pártszekeret huzni, azonnal hivatalosan elismernék. D e ugyan ez áll más “munkás” politikai pártokra is A Prole­tárján párt, mindkét frakció­ja, valamint a kommunista párt mindhárom frakciója is hajlandó volna az IWW-t elis­merni ha képes volna a párt­szekeret huzatni vele. Az IWW-t, támadja minden politikai párt, s azzal akarja létjogosultságát bizonyítani, hogy az osztályharcot kétrész- re választja. Az egyiket elne­vezi gazdasági harcnak — a másikat politikai harcnak. Ez utóbbit minden párt magának sajátítja ki. Noha a politikai csetepaték megvívására a gaz­dasági szervezeteket akarják felhasználni, a pártvezetőség mégis csak irányítani akarja azt, mint hivatásos vezérek. Az osztályharc marxi meg­állapítás szerint, — melyet minden radikális munkás elfo­gad, — magában foglalja mindkettőt. Úgy a gazdasági mint a politikai harcot. Vagy is ezen két harc egységesítése adja meg az osztály harcot. Éppen úgy mint a víznél mely H2.—0. vagyis hydro- gén és oxigén gázok összetéte­léből származik. Azonban ha azt ellemeire bontjuk, akkor már nem viz többet, hanem hydrogén és oxigén. így az osztályharcot is, ha kétfelé szakítjuk, akkor nem osztály harc, hanem vagy gazdasági, vagy politikai. Amint a kisüz- letesek a láncüzletek elleni gazdasági harcát sem lehet osztályharcnak nevezni, amint a hydrogént sem lehet víznek nevezni, úgy szintén a kom­munista párt politikai harcát a munkanélküli biztosításért, sem lehet osztályharcnak ne­vezni, hiszen ezért már a kat- holikus papság és a bankárok is harcolnak. Az osztály harcot nem le­het részekre választani. A munkásságnak osztály szerve­zetre van szüksége, melyen ke­resztül minden teendőjét el­végezheti. Hiszen legújabban I történt események átvizsgálá­sa után könnyebben megért­hetjük, hogy miért akarják a pártok, a munkásokat kétrész- re osztani, ők csak a vezéri állásokra pályáznak, de gazda­sági szervezeteket is támogat­nak, mert csak úgy van ereje a pártnak, ha valamilyen gaz­dasági szervezetett a párt sze­kere elé tud fogni. E célnak elérésére egymás ellen is ádáz harcot képesek folytatni. Ezt bizonyítja a new yorki Needle Trade Unionban a Trockiisták és a Stalinista kommunisták harca. Ki maradjon vezérnek a Unionnál? Vagy amint ma­gyarosan mondják, melyik le­gény a csárdában? De ezen belső harc által szétforgácsol­Ha az utcán végig megyünk, lépten nyomon találkozunk le­rongyolódott munkás emberek­kel, kik család tagjaik és sa­ját részükre könyöradományo- kat kérnek. Néhány évvel ez- előt, a karácsonyt megelőző hetekben, nyüzsgött a nép az üzletekben, sőt még az utcán is. Mindenki igyekezet egyet- mást venni a szeretet ünnepre mellyel örömet szerzett, a csa­ládja tagjainak. Nem úgy az 1932. évi kará­csonykor. Az üzletek oly tá- gassak lettek, hogy nem kell attól félni, hogy ha ben já­runk a tyuk-szemünkre lép­nek. A múlt karácsonyok vá­sárló közönségének, talán 25 százaléka keresi fel az üzlete­ket és az is a legtöbb oly cik­keket vásáról, ami elkerülhe­tetlenül szükséges a család tagjai részére. A fényüzési, vagy lukszus cikk sőt, még a gyermek játékszerek is isme­retlen fogalommá kezd lenni, a munkás családok házában. Munkás családok milliói éheznek és rongyos ruhákban dideregnek a fütetlen szobák­ban töltik a szeretet ünnepét, holott az üzletek zsúfolva van­nak jobbnál-jobb élelmi sze­rekkel és ruhákkal, a szén rak­tárak szénnel. A kapitalista rendszer mostoha gyermekei azonban nem tudják saját ré­szükre ezen • szükségleteket megszerezni. És miért? Azért, mert a sa­ját érdekeik megvédésére, el­mulasztották az Egy Nagy Szervezetbeni tömörülést, ami oly hatalmat biztosit részük­re, hogy elkerülhető lett vol­na az éhség és nélkülözés, az emberek milliói között. “Ami késik nem múlik” mondja egy közmondás. Szerez­zünk érvényt ennek a közmon­dásnak. Ha késtünk is, de ne mulasszuk el a szervezkedést, ami egyedüli mentség az éh pusztulás ellen. Most mikor a kis üzletek napról-napra fogynak, a far­merok egymásután veszítik el farmjaikat, a háztulajdonosok milliói házaikat, melyekben életükben kapót munka bérek nagy százalékát fektették, oly közel jutunk egymáshoz, hogy semmi válasszfal nem áll fen, az egyöntetű szervezkedés megakadályozására. ták az egyszer elég hatalmas Tü iparban levő gazdasági szervezetett. Igaz, az IWW-nak nincs szekere, de mi nem is tartjuk szükségesnek. Mert nekünk nincsen egy csomó hivatásos vezérünk, “driverunk,” hogy rápakoljuk. De ha éppen vala­ha szükségesnek találnánk sze­keret is csinálni, úgy azt sok­kal könnyebben megfogjuk tudni csinálni, mint a politi­kusok a lovat. Szó ami szó, de mi úgy gondoljuk, hogy sokkal gyorsabban befogunk tudni lo­vagolni az uj társadalmi rend­szerbe szekér nélkül, mint a politikai pártok ló nélkül. VL A magán vagyon elvesztése, a tömegeket csak közelebb hozza egymáshoz és ledönti a válaszfalakat köztük. Hiszen még mindig azzal a tudattal idegenkedik sok ember a szer­vezkedéstől, hogy félti a ma- gánvagyonát, ami a legtöbb esetben gondot és keserűséget, okoz csak neki. Munkás emberek munkájuk­kal, soha sem keresnek any- nyit, a mai társadalmi rend­szerben, minek elvesztése pó­tolható ne lenne a jövő társa­dalomban. “A munkások csak bilincseiket veszíthetik és he­lyette az egész világot nyerhe­tik.” Fel tehát a harcra ezen tár­sadalom megdöntésére és ak­kor nem éhen, rongyos ruhák­ban dideregve ünnepeljük a szeretet ünnepét, hanem igaz testvéri szeretettel boldogan és megelégedve. Mert az álta­lunk termelt javakat nem a paraziták foglalják le, de azok kapják kiket illet, kik azt ter­melik. Proletárok milliói csatlakoz­zatok az IWW-hoz. A Világ Ipari Munkások Egy Nagy Szervezetéhez és akkor a jö­vő karácsonyra elmondhatjuk, hogy ez az igazi szeretett ün­nepe. J. Németh. BUDAPEST. A gyermekbiró- ság elé állítottak egy tiz éves fiút “közveszélyes csavar­gás” miatt. Ott kiderült, hogy a fiú minden nap reggel fél 3 órakor megy a nagycsarnokba két árusnak kirakodásnál se­gédkezni. Ezért kap napi 2 p-t. fél 8-ig dolgozik akkor pon- tossan elmegy iskolába IV-ik elemibe jár és kitűnő tanuló. A két pengőből él az egész család. A bíróság fölmenti a vádlottat “bűncselekmény hiá­nyában.” A fiú nem akar elmenni amig igazolványt nem adnak neki, hogy máskor a rendőr ne vigye be amikor munkába megy hajnali fél 3-kor. Meg­kapta. Tiz esztendejével csa­ládfönntartó lehet immár hi­vatalosan is, hát nem gyönyö­rű a kapitalista rendszer? BUDAPEST: Tiz ideiglenes havi 200p-vel dijjazott or­vosi állásra 300 orvos jelent­kezett. .. Riport Cleveland utcájáról

Next

/
Thumbnails
Contents