Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-04-29 / 737. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1933 április 29. A MEGVÁLTÓ ESZMÉK Azon emberek között akik a Hocky Baseball s Football mellett a mai krízisről is beszélgetnek, még akadnak sokan akiknek van biztos kivezető eszméjük. Ezek között papok is vannak, mivel szónoki képességük, s jezsuita cselszövéseik nagy befolyásra tesznek szert, igy időszerű velük foglalkozni. Detroitban s vidékén millióknak beszél, s ami legrosszabb milliók hallgatják s elhiszik a Rádió papnak, Charles Cough- linnak a beszédjét, aki a nyomor és nélkülözés emlegetésével az érzelmeket felkorbácsolja, s a nagybankok és bankárok korbácsolásával, a tömeget magához ragadja, igy a legveszélyesebb. Ha a tömeg képes volna a józan ész kritikájával bírálni ezeket a beszédeket, ha nem az érzelmein keresztül hanem az eszén keresztül hallgatná általuk “arany szájú papnak” nevezett prédikátor szavait, akkor belátná, hogy mily lehetetlen álláspontott fogadott el Coughlin s milyen semmitmondó ajánlatokat tesz. Amilyen képmutató az egész álláspontja, éppen olyan nevetséges azon ajánlata, hogy a nagy bankárokat tegyék lehetetlenné, de a kicsiket és a gyárosokat még a nagyokat se bántsák, mintha a nyár folyamán, mikor a szúnyogok milliói szívják az emberek vérét, s azt tanácsolná, csak a nagy szúnyogokat üssük agyon, az aprókat ne bántsuk, amig meg nem nőnek. De mind emellett, egy ajánlatott tett melyet 8 vasárnapon keresztül ismerteit. Ez az arany értékének a megkétszerezése, vagyis, most az aranynak ounceja mely ma csak 20.67 centett ér, fel kell emelni, hogy egy aunce ezután 41.34 centet érjen, s meg van oldva a depresszió, nekünk munkásoknak akiknek “0” értékű aranypénzünk van, a megoldás szerint lesz “00” igy fog emelkedni munkabérünknek a mennyisége is. Beígérte, hogy akkor 3 dolláros napi munka- bér helyett 6 dollár lesz, de ugyan akkor a három dolláros cipő ára 6 dollár lesz. Ugyan ez a javítás lett Ígérve a farmernak is, aszerint nem 25 centet hanem 50 centet fog a krumpliért kapni, de ugyanakkor egy nyakkendőért, (ha ugyan venne ilyesmit) nem 25 centet hanem 50 centet kell majd fizetni. Tehát a magyar közmondás szerint “ott volna ismét ahol a part szakad.” Sok munkás lenyelte s megtapsolta ezt az ajánlatott, anélkül, hogy gondolkozott volna rajta, úgy hitte, hogy ha már nagyobb lesz a fizetése, akkor meg van oldva a kérdés, a farmer is örvendett tapsolt, hogy ezután egyszer annyit fog kapni a terményéért, de azt nem vette észre sem a munkás, sem , a farmer, hogy mindenért egyszer annyit kell majd nekik fizetni, tehát nem nyertek semmit s a profit rendszer, a kizsákmányolás folyik tovább Egy pár évig a munkások s a farmerok csak fogják várni a csodát, mely az arany értékének s ezáltal, minden számnak a megkétszerezése által kellene, hogy történjen, s ha nem fog megtörténni a csoda, amint nem is történhet, akkor majd egy másik ilyen tervezetett fog megtapsolni, esetleg ismét Coughlint, vagy más aranyszá- ju papot, szónokot fog dicsőíteni, aki csodával, vagy az úgynevezett “Kecske is jól lakjon meg a káposzta is megmaradjon” formában akarja és aj álja a társadalmi kérdések megoldását, melyben a hallgatóknak nem kell semmit sem tenni csak'VÁRNI, melyet a munkások milliói szívesebben bevesznek mint az IWW tanítását, mely szerint nekik a munkásoknak kell tanulni, ami oly nehéz sok munkás embernek, szervezkedni és CSELEKEDNI. Ha az ember csak részleteket hallgatna, Coughlin beszédjéből, könnyen azon tév hitbe esne, hogy a mai rendszer ellen van, hogy megakarja szüntetni a kizsákmányolást, hogy valódi szeretetett, testvériességet hirdet. De, hogy a gondolkozó munkásságot is meg ne téveszthesse, szükséges hogy közöljük a következő idézetett, melyet a “GOLD STANDARD” című füzetében találunk, melyben ezen tárgyról tartott nyolc beszédje yan írásba foglalva, a 44-ik oldalon a következő hitvallást teszi az aranyszáju pap. “A katholikus egyház, rendületlenül áll a kapitalista mögött, ámbár elmeri ítélni azon visszaéléseket melyek a körül kifejlődtek. Mikor a hangja nem hallható, vagy csak nagyon gyenge és a keze tisztátalan, (a kapitalista) mi szembe szállunk a kommunistákkal, szociálistákkal annak védelmére és ha szükséges meghalunk azon alap törvények védelmében, mely lehetővé tette vagyonának gyűjtését. Nem kell neki attól félni, hogy mi balra, radikálizmus felé fordulunk.” Mi radikális munkások, ebben nem kételkedünk, a történelem minden lapján, ezen hitvallást gyakorolta a kathokus egyház, de vannak hiszékeny munkások, akik mást hisznek, gondolnak mikor Coughlint hallják beszélni és hisznek neki, várnak, hogy majd kiharcolja nekik a kenyeret majd ékesszóllásával rábírja a kapitalistákat, hogy kenyérmorzsából többet szórjanak az éhező tömeg közzé. Az IWW alapelvét, jezsuiták, arany szájú papok nem tudják megdönteni, mert abban az van, hogy “Nem lehet béke mindaddig amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között.” A zászlónkra meg az van Írva, LE A BÉRRENDSZERREL, melyet Coughlin és az egyháza véd, de már nem sokáig lesz képes rá, mivel csak a munkásság hiszékenységére, s tudatlanságára épit, melyet mi öntudattal s harcos szellemmel cserélünk ki. És amilyen mértékben, hajlandó a munkásság a saját feJunior Column A WAGE SLAVE To illustrate what a wage slave is, suppose you owned a nice automobile and some one should say to you, “I want to use your car until it is all worn out. I will give it gas and oil enough to keep it running until it can’t run any more.” Surely you would not agree to that. You wouldn’t allow anybody to use your car until it was all worn out just for gas and oil. But, mark you well, if you are a wage worker that is what you are doing with your body. The capitalists use you until you are all worn out and all they aim to give you is what the chattel slaves got, what the serfs got, what a horse gets, a bare living, and you are not even sire of that. How about your children ? You parents spend many happy hours teaching your children how to walk and how to talk. Long years are spent upon their education. When they get to be wonderful young men and wotoen with their eyes brightly shining like the headlights on a new car, and with their veins and arteries like the wiring on a new car, and their hearts beating without a murmur, like the smooth running of new engines, then the capitalists say to the proud parents, “We want to usei your children to produce wealth for us and for our children. Just as we have used you to produce wealth for us, so our children want to use your children to produce wealth for them when we are gone.” The parents ask, “What are our children to get for the use of their bodies during the precious years of their lives?” Answer, “Gas and oil.” A mere living wage. The endless chain that starts and ends with work. Work to get money, to buy food, to get strength to work. Every increase in the productivity of labor, every invention, every victory of science and triumph of genius in the line of industrial progress, only goes to increase the wealth of a parasite class while the workers are only supposed to get what slave classes always got, a bare living and often not even that. This is wage slavery, the foundation of capitalism. James P. Thompson, from “Twenty Five Years of Industrial Unionism.” Az auto iparifrabszolgák helyzete (P) Detroit munkásnegyede ahol valamikor millió számra készültek a száguldó gépkocsik; úgy néz ma ki mint egy ütközet utáni csatatér. Elhagyott házak, üres üzletek bizonyítják, hogy valamikor jobb idők lehettek. A valamikor büszke autó készítő munkások nagy tömegbe áldo- gálnak az utcákon. Várják a jobb időket. Ruházatukról meglehet állapítani, hogy már régen várakoznak. Gonddal telitett arckifejezésük elárulja helyzetük bizonytalanságát. Nein látják a jövőt; csak a múltat sírják vissza. Nem tudják, hogy a mai állapotok a múlt nemtörődömségét tükrözi vissza. Azoktól várják helyzetük javulását akik megfosztották őket az élet javaitól. Nem tudják meglátni, hogy a büszke automobil munkásból alamizsnát kérő koldus lett. A még dolgozók jajkiáltása hallatszik. Az alacsony munkabérek, hosszú munkaidő és a munkatelepeken a hajcsárkodás nyomai látszanak rajtok. Gyáván tűrik a megalázkodást annak retnényében, hogy jével gondolkozni és a saját érdekében cselekedni, olyan mértékben, közeledünk a valódi szeretett és béke boldogság társadalma felé mely nem csak politikai, vallási, hanem gazdasági egyenlőséget fog adni minden emberi lénynek. Ipari szabadságot. yi. egyszer csak mégis változni fog. Pedig nincs mire várniok, a várakozás csak nehezebbé teszi helyzetöket. Detroit autó munkásainak a cselekvés szinterére kell lépjenek. Nincs idő tovább a várakozásra. A cselekvés ideje elérkezett. Mozduljon az autó munkások nagy tömege. Nincs mire várniok. Egy ut van csak részükre. Szervezkedniök ott, ahol a végletekig letapossák a dolgozók élet színvonalát. Az IWW hatalmas fejlődésnek indult. Mert a lezajlott Briggs gyári sztrájkban az IWW megmutatta, hogy a munkásosztálynak nyert ügye van ha az ipari szolidaritás jegyében vívja a harcát. A magyarul beszélő dolgozóknak is bele kell kapcsolódni ebbe az ipari harcba, hogy a detroiti autó munkások egységes ipari küzdelmét diadalra vihessék. Az egyleti cécók- ba és politikai frakciók helyetti idővesztegetés ellenében komoly munkába kell, hogy részt vegyenek. Készülni kell a jövő nagy ipari harcaira egy egységes forradalmi ipari szervezetbe. Az IWW-ba az idő elérkezett az IWW-hoz tartozó 440-ik számú ipari szervezet kibontotta Detroitban is zászlaját és a jövő harcok győzelme attól van függővé téve, hogy a Detroit munkásai milyen tömegekbe fognak csatlakozni a 3747 Woodward Avenuen gyülésező ipari szervezethez.
