Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-04-29 / 737. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS >Vr!w%Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to OF THE WORLD ClevgJand, Ohio pending ^— " 1 1 1 11 " 1 ................ VOL. XXL ÉVFOLYAM________________________CLEVELAND, 1933 APR. 29. ________NUMBER 737. SZÁM. MÁJUS 1. Május elseje az osztály tudatos munkásság ünnepe. Ezen a napon azon munkások akik osztályhelyzetüket ismerik, sereg szemlét tartanak a világ minden részében, hogy végigtekintsenek az elmúlt év eseményein, vájjon mennyivel jutottak közelebb a felszabaduláshoz. Május elseje a munkásság felszabadulásáért küzdő harcosok szinboluma. Eredetileg a II. Internacionalé 1889-ben Párásban tartott kongresszusa határozta el, hogy ezen a napon a világ munkásai ünnepeljenek és egyben tüntetéseket rendezzenek Akkor még nagy hitele volt a tüntetéseknek. Ezért az említett kongresszus delegátusai úgy határoztak, hogy május elsején mindenütt tüntes sen a munkásság és követelje a nyolcórás munkanapot, továbbá az állandó hadseregek eltörlését és hirdessen háborút a háború ellen. Ma már természetesen ezen követelések túlhaladott álláspontot jelölnek. Május elsejének jelentősége is megváltozott. Ma már mindenki, mint a harcos munkások szolidaritásának kifejezőjét ismeri. Május elseje már évtizedek óta mint a megújhodás napja ismeretes. Rügy fakad, fü zöldül, virág nyílik — a természet uj formát ölt május elsejére. Éppen ezért ez a nap valóban megfelel azon küzdelem szinbolumának, amelynek célja egy UJ TÁRSADALOM felépítése. Uj társadalom... Uj társadalmi rendszer... Olyan társadalom, amelyben nincs helye az embernek ember által való kizsákmányolásnak, olyan termelési rendszer, amelyben a munkások nem azért dolgoznak, hogy eggyes kiváltságosok részére profitot hajtsanak, hanem közös erővel termelik az élet javait, hogy azokat élvezhessék. Ez az ideálja minden öntudatos munkásnak. Erre törekszik mindazon munkás, aki eléggé felvilágosult arra, hogy meglássa, milyen áldozata a munkás a mai társadalmi rendszernek. Annak a társadalmi rendszernek, amely leghasznosabb tagjait, a termelő munkásokat nélkülözésre kényszeríti, amíg a heréknek jólétet juttat. De május elseje ne csak az ünnepségek, ne csak a szónoklatok napja legyen. Ne csak azt mérlegeljük, hogy haladt-e a világ mnkásmozgalma: jutot- tunk-e közelebb ahhoz a társadalmi forradalomhoz, amely megteremti számunkra az uj társadalmat, hanem ezen a napon állítsuk magunkat a saját itélőszékünk elé. Kérdezzük meg önmagunktól, mit tettünk az elmúlt évben a munkásság felszabadításának ügyéért? Megtettünk-e mindent, amit tenni kellett volna? Felhasználtunk-e minden alkalmat indifferens munkástársaink felvilágosítására? Buzgó katonái voltunk-e az uj társadalomnak? És ne legyünk elnézők saját magunkkal szemben, mint ahogyan szigorúak volnánk mások iránt. Ne igyekezzünk mentegetni magunkat, ha mulasztást követtünk el. Ne igyekezzünk a véletlennek róni fel a saját hibáinkat, a saját gyengeségünket. Mert csak a mi gyengeségünk — a munkásság gyengesége, hogy a kapitalizmus járma még mindig igában tartja a dolgozók millióit. És a múlt eseményeit ne azért idézzük fel, hogy elmerengjünk azokon, hanem azért, hogy a tanulságokat levonva, a jövőben annál hatásosabban cselekedhessünk. Az elmúlt évek eseményei azt mutatják, hogy a kapitalizmus nem omlik össze olyan hirtelen, mint ahogyan azt az álpróféták serege megjövendölte. Különösen nem itt Amerikában. Itt csakis erős, modern szervezettel lehet a kapitalizmus uralmát megdönteni. Olyan szervezettel, mint az IWW, amely a munkások mindennapi harcai mellett, egyben az uj társadalom szerkezetét is építi az Ipari Szervezetei révén, amelyek képesek lesznek átvenni a termelés irányítását. Május elsején tehát arra kell gondolnunk, hogy miként tudjuk felépíteni azt a szervezetet, amely megteremti számunkra az uj társadalmi rendszert. Az IWW mutatja ezt az utat 27 esztendeje és egyedül a munkásokon múlik, hogy a helyes utón tömöritsék erejüket. És ha május elsejét ennek az eszmének a jegyében ünnepeljük, akkor valóban szolgálatait teszünk a világ munkásainak, mert egy téglával hozzájárulunk ahhoz a nagy építő munkához, amelynek célja a munkásság ipari társadalmának felépítése. FEKETE ÉJSZAKÁK! Irta: EGRI LAJOS. Fekete pompájával leborult az éj. Fekete pára fojtja a tüdőm... Szó sem hallatik... Némaság. .. Csönd... Kívülem nincs élő e szörnyű glóbuson? De igen. .. Messze... Messze.. . Hol az égperém a földre esve, A messze távolt csókolja mohón: Szörnyű jajgatás. . . Átok. . . Sirám.. . Száguld felém a szélparipán S elém rogyva sírja elhalón: Segíts!... Segíts!... « Sóhajba, jajba borított az éjjel, Botorkáló lábam hullák közt halad. Óh végzet, mi lett a világból?!. .. Csak jajgatni tud, aki megmaradt?... A munka népe, úgy mint hajdanán És nincs ereje, hogy összetépje. Lázadón, vadul kitörve végre A testem égő rozsdás láncokat?!... Ki megmaradt a szörnyű vérözönből, A könnyön kivül más célt nem talál? Nincs semimi mi a vért lángra gyújtja, Harcra tüzelve újra és újra?!... Hiszen él még zsarnok, van még rabhalál! Ember, te porba dőlt isten, Emeld föl végre büszke homlokod! Ember hiszen része vagy a létnek. Ha te nem adsz támaszt földnek égnek összeomol minden, ha nem alkotok Fekete éjben járok céltalan. Keserű bánat ül a lelkemen, Botorkáló lábam holtakra tapos. .. Szó sem hallatik... Némaság... Csönd... Kívülem nincs élő e szörnyű glóbuson? De igen ... Messze... Messze... Hol az égperém a földre esve A messze távolt csókolja mohón. Szörnyű jajgatás... Átok... Sirám... Száguld felém a Szélparipán. .. És feleletül a rémteli éjbe Beleharsogom remegve, égve Keserű vad átkomat én, Hogy hallja meg minden a földtekén: Ki élni nem tud s halni nem akar Vesszen el csuful minden szolgafaj! Ha csak panaszra, jajra kell az erő, Legyen a föld egy szörnyű temető! S legyen benn halott e korcs nemzedék, Melynek a tűrésből sohasem volt elég. S a fejfára önvérükkel Írják fel oda, Hogy szolga faj ne támadjon föl soha!! Fel a Mooney konferenciára
