Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-04-08 / 734. szám
1933 április 8. BÉRMUNKÁS 7 oldal A fejlődésnek a gátlói Melyiket válasszuk? A történelem tudósai, kiknek a kutatásain keresztül oda jutott az emberiség, hogy könyvek utján tudomást szereztek, hogy az elmúlt több ezer éven keresztül, hogy éltek äz emberek. Azt Írják, hogy az uj szerszámok, uj találmányok, orvosi tudományok vagy uj elvek milyen fölháborodást okoztak az emberiség közt. Valóságos harcot folytattak az iránt, mert a nép előtt szokatlan volt. A legtöbb nem tudta bevenni a fejébe, hogy a régi szerszámot vagy elvet el tudta volna hagyni, csak olyan egyszerűen. Lázba esett az egyénnek az agy vele je, s ezáltal nem riadtak vissza a legbru.tálisabb cselekedettől sem, hogy az uj találmány vagy elv hirdetőjét agyon ne üssék, száműzzék vagy aknamunkát ellene ki ne fejtsenek, hogy avval gátolják a fejlődésben. De amint a történelem megemlíti, hogy hiába állítottak gátat a fejlődés iránt, az idővel utat tört magának és mint győztes került ki. A találmányok meg elvekről melyek gátolva lettek vastag könyveket lehetne írni. Egy néhányat fölfogok említeni. A faekéből a vaseké nagy bonyodalmat okozott, mert a legtöbb azt hitte, hogy a vaseke a földet megmérgezi és ez a veteményre káros. A mai modern mezei gépek vasból san beleszokott a változtatható tlanba s titokban már örült ’s szánalmas, furcsa helyzetéinek. A parasztok valósággal szivükön dajkálták az árva, istenvert ember sorsát s ő most minden mellékgondolat nélkül nevelhette drága púpját. Élt boldog vesződséggel, mint valami gubódzó selyem- hernyó. És történt, hogy a profán idegen szemek egyszer szabadon belecsodálkozhattak Kha- labresz könyekkel, sóhajokkal takargatott életébe. Nyár volt, szent búcsú napja. A vidékről már féléjfélkor megindultak a jámbor, templomos népek, a- tornyokból lelkesítőén beszéltek le a zengő harangok s mire a nap felguritotta sárga kerekét az égre, a városka piacán egymás hátán nyüzsgött a tarka emberár. Minden teremtett lélek ünneplőbe bujt ezen a napon, s az árusok egész utcát ültek-álltak ki maguknak a templom előtt. Khalabresz minden erejét megfeszítve hetekig készült erre a sokat Ígérő vásárra s színig rakott talyigával ő telepedett le elsőnek a sorban. Másnak még alig akadt vevője, körülötte már egész tábor nyüzsgött és a toprongyos emberke szája megállás nélkül darálta a könyörgő, kinálgató beszédet. — Hej, urak, asszonyságok, tessék, tessék, itt a szép, itt a jó — énekelte szakadatlanul. vannak, s terem több mint bármikor ezelőtt. Bolondnak titulálták a következő lángelmü egyéneket: Columbust, ki 1492-ben kis hajójával neki vágott az Atlanti Óceánnak a gazdag s tanult uriosztály, a papokkal egyaránt bolondnak nyilvánították. De Columbus szerencsésen megtette az utat és az amerikai világrészből indiánt is vissza hozott. Ezen utjával a dogmatikus tanítást is letörte, melyet a nép úgy ismert, hogy az Atlanti Óceánon csak bizonyos távolságig lehet menni és ott egy mélység van, hol a sárkányok tanyáznak, melyet mint pokolnak ismertek. Az ő véleményük az volt, hogy a földgömb lapos. Robert Fulton ki a Hudson folyón az első hajót engedte, melyet gőz hajtott. Indulása előtt kinevették és bolondnak nyilvánították. De Fulton arra azt mondta: aki utoljára nevet legjobban nevet. És ez Fulton volt, mert a kis hajója gőz hajtással elindult. Richelien bíboros, a XVII. században azért záratta be az őrültek házába Caux mechanikust, mert azt merte állítani, hogy a gőzt mint hajtóerőt fel lehet használni a technika céljaira. Marx-ot ki a szocializmus allapitója volt több országból száműzték, s a szocializmus gátlói bolondnak nyilvánították. Einstein a hires matematikust 37 éves korában bolondnak nyilvánították. De Az emberek hangosan mulattak ügyetlen, szögletes mókáin és a durva paraszti markok alku nélkül válogattak a drágán adott holmiban. Délben kicsit megritkult a tömeg s ekkor egy rongyos, félénk kamasz furakodott Khalabresz mellé. — Nézd, jó ember, — susogta a legény, mikor gondolta, hogy senki sem fülel arra — nekem nincs egy réz krajcárom se, de van szép szeretőm, aki gyűrűt kért tőlem vásárfiára. Adjál hát nekem egy olcsó lányos gyűrűt, az isten is megáld érte. Khalabresz majd elszédült ettől a váratlan hangtól. — Mi-it? Mit akarsz? — kérdezte s még a szája is nyitva maradt az árulattól. A legény újra kezdte a könyörgést : — Ne félj, no! Fertálykor akár duplán is megadom az árát. Khalabreszből már patakzott a hangos szitkozódás. Mintha tulajdon egyéletét kérte volna tőle valaki, forró pirító vér futott az arcába s bolond, ijedt rikácsolással löködte félre a rimánkodó kamaszt. A bucsu- sok is neki adtak igazat, röhögve mulattak a megcsufolt szerelmesen. Az szégyenkezve elsompolygott s Khalabresz vigyorogva tovább kinálgatta cicomás portékáját. — Szalagot, gyűrűt, kalá- rost vegyenek! Homlokáról csurgott a veríték, az arca, mint valami óriás Mint már pár hónappal ezelőtt jelentettem, hogy itt Cali- forniában mily könnyen oldották meg a munkanélküliséget. Most újabb feltalálmánnyal lepték meg a munkanélkülieket. A múlt ősszel barakokba terelték a munkásokat és ott etették babbal és zabbal (Oat Meal éppen csak, hogy szénát nem kaptak.) Most az állam egy mérnök kérésére engedélyt adott, hogy akik nem részesülhettek azon nagy kegyességben, hogy valamelyik barakban elhelyezést nyertek volna, (mivel a barakok már megteltek,) hát 300.000 munkanélkülit, arany ásásra és mosásra kényszerítenek, amelyért kosztot kapnak ellenértékben, és ruhát Einstein matematikai tudományával fölül kerekedett sok tudósnak. A mai társadalomban még sokan vannak kik a fejlődést gátolják. Pedig ha azok, kik több tudással rendelkeznek, csakugyan szivükön viselik -a nyomorgó munkások szenvedéseit és hisznek egy jobb társadalomba, akkor sokkal nemesebb cselekedetet tesznek, ha a munkásokat fölvilágosítják, hogy hogyan érhetik el az Ipari Demokrácia társadalmát, mintsen szőrszálakat hasogatnak. Bulikné. tüzrózsa ragyogott a forró napverésben ; de azért percnyi nyugalmat nem engedett magának. Szemei mint nyugtalan felhajszolt kopók ugráltak a talyiga felett s igy történt, hogy hirtelen egy gonosz, tolvaj kodó kezet vett észre a csilingelő gyűrűk között. A koldus szerelmes marka halászott elérhetetlen vágyai után. Khalabresz eszében egy pillanat alatt megfordult a világ. Mintha egyenesen az agyvelejébe kotortak volna be azok a görcsös, vakmerő ujjak, őrült vijjogással vetette magát az ügyetlen tolvajra. — Oh átkozott! Átkozott zsivány! A legény ijedten meghátrált. Mintha csak most eszmélt volna magára, remegve dugta el csavargó kezeit. Menekülni akart a feldühödött ember elől, de nem talált kiutat a röhögő tömegből. Száz irányból száz kar lökte őt Khalabresz csontos öklei alá. Hiába erőlködött, nem tudott menekülni, kétségbeesésében őt is elöntötte a düh. — Üsd, üsd! — hangzott minden oldalról Khalabresz biztatására. — Nyomd ki a szemeit, hogy máskor meg ne kívánják a csecsét. Khalabresz újra támadt, de öklei tehetetlenül hultak visz- sza a fele útról. A legény kezében megvillant a roppant acél s még mielőtt valaki lebirhatta volna, markolatig beleszaladt az az ellenség nyomorék hátába. ígérnek nekik (de csak Ígérnek.) Ez a mérnök kiszámította, hogy ha csak 15c. értékű aranyat tud minden egyes ember naponta termelni, akkor is négy és fél millió dollár értékű aranyat képesek előállítani. Hát nem elég szépen hangzik ez? És mit szól ehez a munkásság? Az a munkás akit ez a nagy kegyesség érint? Semmit, és nem is szólhat semmit,"és nemis érdemel egyebett. A szervezkedést elhanyagolta. Nem ért rá mig munkaalkalom volt. Minden másra volt ideje, csak szervezkedni nem ért rá, és most választhat. Három ut áll előtte a munkanélküli ba- rak, hat órai napi munka, ellenérték bab, vagy aranymosás szinte ugyanazon ellenértékben, vagy szervezkedés és a munkájának a teljes gyümölcse. Munkások ébredjetek és szervezkedjetek, mert ha szervezhettek akkor tudatára jöttök annak a nagy erőnek, ami bennetek rejlik és ha tudatára jöttök és saját magatok érdekéért alkalmazzátok, célotokhoz értek és szabadok lesztek és nem állatot megszégyenítő módra fognak benneteket kezelni Szervezkedj az IWW-ba. Pachy. Egy pillanat alatt történt. A széles, jólfent penge éppen Khalabresz púpját találta meg s most szörnyű csodára tágult a bucsusok szeme. Khalabresz még állt a helyén szilárdan, mintha cövekbe nőttek volna lábai, csak kidülledt szemei tekingettek körül üveges rémülettel. Kérdezni akart valamit, de csak értelmetlen, vad orditozás szakadt ki a torkán. Már nem tudta merőben egyhelyben tartani magát, őrjöngő, görcsös jajon- gással csuklóit a talyigára és felhasadt rongyai alól gőzlő, piros vérrel dűlt ki a tarisznyába kuporgatott arany. Mintha egy csodálatos forrást nyitottak volna meg az ámuló emberek előtt. Egy pillanatra nehéz, halálos csend markolta meg a sziveket ; aztán mintha szöges ostorral kergetnék őket rohamba, valamennyien a leölt, aranycsurgató Khalabreszre vetették magukat. A jámbor búcsú járók őrjöngő táncot bo- káztak a véres arany körül. Egymás testén, lelkén át gázoltak el Khalabresz boldogító árnyékába s ez a megvadult tömeg most a csatamezők dögreszállt, éhes, verekedő hollóira hasonlított. Mire a csendőrök megjöttek, véres, fekete pokol lett az egész piac. Mindenki éhes volt, mindenki gazdagodott s a marcona kardos, puskás legények már csak Kharabesz szürke hulláját verekedték elő a gyalázatosán megtaposott embersürüből.
