Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)

1933-04-08 / 734. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 április 8. HÉTRŐL-HÉTREI ÍRJA: V. J. Az amerikai alkotmányt úgy szerkesztették meg, hogy biz­tosítja a kis emberek jogait, a törvényt pedig, hogy minden alkalmat megadjon a termelő eszközök tulajdonosainak a kis emberek törvényes megrablá- sára. Hitler, a legújabb és talán legvéresebb szájú diktátor ki­jelentése szerint, a német par­lament gyujtogatóját nyilvá­nosan fogja lefejeztetni. De ki biztosit bennünket arról, hogy tényleg a gyújtogató feje fog a porba hullni. Mert minden jel arra vall, hogy Hiti éréknek nagy szerepe volt a gyújtoga­tásban. Nero római császár egész Rómát felégetette és ez­ért a keresztényeket tette fe­lelőssé, a kiket százával kínoz­tak halálra. A hatalmi őrület­be esett Hitler is kiakarja használni az alkalmat, a mun­kásság fokozatosabb üldözésé­re. A Falls Rubber Co. 300 mun­kása sztrájkba lépett a leg­újabb fizetés levágás miatt. December óta ez volt a har­madik bérlevágás. Bremen, a gyár igazgatója kijelentette, hogy nem okozza munkásait e tettük miatt, mert a jelenlegi bérük mellett a szó szoros ér­telmében éheztek. De mit te­gyünk, siránkozik Bremen, ha versenyezni akarunk a nagyobb gyárakkal, úgy kénytelenek vagyunk levágni a béreket. Te­hát maga a gyáros kénytelen megállapítani, hogy a még dol­gozó munkások éheznek, és ezen úgy akar segíteni, hogy újból levágja a béreket. A munkás az megdögölhet éhen, csak a részvényesek osztaléka legyen biztosítva. Klimentow, lengyelországi bányászfaluban egy teljesen újszerű sztrájk folyt le, a mun­ka biztosításáért. A bányatu­lajdonosok beakarták szüntet­ni az üzemet és vízzel elárasz­tani a bányát. Megtudván ezt a bányászok, bent maradtak a tárnákban, a hol teljes hat napot töltöttek, még az élelmet is megtagadva négy napig. A kormány közbe­lépésére a bányatulajdonosok elálltak tervüktől, és a 300 bá­nyásznak biztosítva lett a to­vábbi munka. Milyen kétségbe esett eszkö­zökhöz nyúl a munkásság a munka jogáért. Ha helyesen szervezkedne, úgy ennyi forra- dalmisággal a termelési esz­közöket lefoglalhatnánk és meglenne oldva a kérdés. A vas és acél ipar az ország legfontosabb iparága. Az or­szág gazdasági helyzetét min­dig a vas és acél ipar emelke­dése vagy hanyatlása szabja meg. Az olvasztáshoz szüksé­ges vasérc nagy részét az úgy­nevezett nagy tavakon szállít­ják az olvasztóba. És 1886 óta nem szállítottak ilyen kevés vasércet a tava­kon, mint 1932. évben, Mig 1929 évben 63 millió tonna volt, 1932. évben lecsökkent 3!/4 millió tonnára, az-az egy tized részére. Az 1933. év sem lesz külömb, sőt a jelek sze­rint még csökkenni fog a vas­termelés. Pár éve annak, hogy Gerard, Amerika németországi követe azt a kijelentést tette, hogy Amerikát 63 ember bírja és uralja. A megnevezettek közt nem volt az elnök, kormányzók vagy képviselők közül egy sem megnevezve. Csupa bankár, gyártulajdonos stb. Huey Long szenátor ezt a számot redukál­ta hatra, mert állítása szerint ma hat ember uralja Ameri­kát. Hat ember akaratától függ milliók sorsa. Név sze­rint a következők: Morgan, Rockefeller, Mellon, Baker, Ford és Dupont. Azt állítja a szenátor ur, hogy ezt a hat embert szívesebben látná ma­ga mögött, mint az összes sze­nátorokat és képviselőket akik Amerika története óta éltek. És ezt el is hisszük neki, mert a zsíros politika állások elnye­rése és megtartása ezen ural­kodók kegyétől függ. Nem ré­gen egy pennsylvaniai szenátor megválasztására több mint fél­millió dollárt költött egy érde­kelt iparvállalat. Mit gondol­nak a jámbor szavazók, kinek az érdekét védik az igy meg­választott szenátorok és kép­viselők. Az ember sok mindenre hasz­nálhatja a fejét. Sokan csak arra használják, hogy legyen hová tenni a kalapot, mig az öntudatos munkás gondolkozik vele. Vannak vidékek ahol te­herhordásra alkalmazzák, vagy­is fejükön viszik a terhet egyébb alkalmatosság hijján. Ausztrália őslakói meg házuk feldiszitésére használja, de a mások fejeit, a miket előbb le­vágnak a törzsről. Budapesten egy munkanélküli pedig bérbe adta kopasz fejét egy depart­ment üzlet tulaj donossának, aki aztán fejére pingáltatta az üzleti hirdetést. A szerencsés hallandó most egész nap a ká­véházakban ülve, mint eleven hirdető oszlop végzi munká­ját. Ha ezt megtudják az ame­rikai üzlettulajdonosok, úgy a kopasz munkanélküliek mun­kához jutnak, és ha már gon­dolkozni nem tudnak, tanulni nem akarnak, valami hasznát mégis vehetik fejüknek. De mit csinálnak azok, akiknek még nem hűlt ki a hajuk? Wilkes Barre, Pa. városában a tárgyalásra behívott tanuk csak úgy voltak hajlandók ta- nuszékbe ülni, ha fizetésüket előre kiutalják. Ezen óhajuk­nak a bíróság nem tehetett ele­get, igy az egész tárgyalás fel­borult. Bezzeg, ha az ártatla­nul elfogott munkások tárgya­lására, kiválogatott hamis ta­nuk kérték volna előre a napi­dijjukat, biztosan nem tagad­ták volna meg tőlük. Az elmúlt iskola évszakban a tanítás átlagosan $118.61 ke­rült fejenként az Egyesült Ál­lamok 65 nagyobb városában. Óriási összegeket költenek el évente, hogy beleneveljék a fo­gékony gyermekagyakba a tév- tanok azon tömegét, ami rosz- szabb az ópiumnál. És ezen ha­mis tanoknak köszönhető, hogy az újabb generáció oly keve­set érdeklődik a munkásmoz­galom iránt. Hiányzik belőlük a szolidaritás megértése, mert azt tanulták az iskolában, hogy ki-ki magáért, hogy itt lehet érvényesülni csak akarni kell. Hogy mennyire érvénye­sülhetnek, legjobban bizonyít­ja az a kormány jelentés, mely szerint több százezer azon 20 —22 éves ifjak száma, akik teljesen elvadulva bolyonga- nak az ország területén. Szó volt róla, hogy ezeket a ifjú­kat katonai táborokba viszik, és ott kiképzik őket. De ez el­len a hadvezetőség több tagja tiltakozott, mert ugylátszik nem bíznak a fiatal és uj ge­nerációban és különösen fél­nek fegyvert adni a kezükbe. Hogy miért, ezt ők is tudják. Mi is adjunk fegyvert az ifjú­ság kezébe, a leghatalmasab­bat, a tudás fegyverét. E fegy­verrel ellátva, győzni fogunk. Bemard Shaw néhány kel­lemetlen igazságot mondott az őt kérdésekkel ostromló ripor­tereknek. Pl.: Amerikában csak a temetőben lehet boldog mun­kásembert találni és hogy Amerika szégyene, hogy egy Tom Mooneyt 17 évig tartanak börtönben ártatlanul. “Ha bű­nös, miért nem volt bátorságuk megölni és miért temetik el él­ve.” Ford nagy fába vágta a fej­széjét, amikor levágta az An­golországban levő gyáraiban a fizetést. A hétezer munkás rög­tön beszüntette a munkát, nem úgy mint az amerikai munká­sok teszik, a kiknek türelmük a birkáéval határos. Az angol munkásoktól tanulhatnának az amerikai munkások is. De itt sem lehet már soká folytatni a bérlevágást, mert akkor nem sokára nem hogy fizetést kap­nánk, de még mi fogunk fizet­ni azért, hogy dolgozhassunk. BOLONDGOMBÁK IDÉZETEK SZÁNTÓ JÁNOS ÁLPRÓFÉTÁTÓL. (Kommentár.) Ilyen szecs­kával traktálták, a párthive- ket az “Uj lőre” 1933-as nap­tárában. Ahogyan az e fajta Szántó-jóslat bevált, ahogy értenek ők a németországi hely­zethez és viszonyokhoz, úgy ismerik a munkásmozgalmat másutt is. “Ma minden perc fokozza a történelem kerekének dübörgé­sét Németországban. A negye­dik válság év talaján — ami­kor dolgozó milliók szenvedése széles proletáregységfrontba csúcsosodik — forradalmi vál­ságra érik a helyzet. És nem­csak Németországról van szó egymagában, mert Németor­szág ma Európa szivét képezi. Ami Németországban történik, az előcsatározása a világará­nyokban induló harcoknak s elő­revetített képe annak, ami ma­holnap a többi tőkés államok­ban bekövetkezik. Ezért figye­li ma millió proletárszem sze- retve-reszketve a német test­vérek csatáját a nagy kérdés eldöntésében!” “A Hitler párt visszafejlődé­se, a szociáldemokrácia roha­mos csődje ismét világot vet a német uralkodóosztály belső titkaiba A forradalmi válság nemcsak a proletáriátus kom­munista élcsapatának megerő­södését, a széles dolgozó töme­gek harci egységfrontját te­remti meg — de ugyanakkor megindul a burzsoázia táborá­nak megoszlása. Kiélesednek az ellentétek a különböző tőkés csoportokat képviselő pártok és érdekközösségek között. E meg­oszlás az államgépezet bomlá­sát, az erőszakszervezet gyen­gülését, a szociáldemokrácia csődjét: tőkés Németország megingását eredményezi. S a réseken, a bomló államgépeze­ten még hatalmasabban zug a proletárforradalom osztagainak kalapácsolása. Kiderül, hogy a Papén kormány fascista ural­ma, éppúgy mint esetleges Hit­ler uralom korántsem jelenti a német kapitalizmus megerősö­dését. Ellenkezőleg.” “Keresztuton áll Németor­szág? Nem és nem! Hiába pró­bálja Hindenburg és Papén a dolgozó tömegek elégedetlensé­gét külpolitikai csatornákba, a versaillesi szerződés élleni lát­szatharcba fojtani és ezáltal a fascista kapitalizmusnak újabb lélegzetvételi időt bizto­sítani. Az országon belüli, osz­tályharc élessége, a Kommu­nista Párt által vezetett sike­res gazdasági ellenoffenziva és politikai egységfrontharc biz­tosítja a “Harmadik Biroda­lom” demagógjainak és a fas­cista diktatúra kormányának csődjét.” “Németország marsol előre- előre Szovjet Németország ut­ján !” Ezek a szatócs-legények in­terpretálják a munkásmozgal­mat. Ilyen emberek Írhatnak pénzért, “munkás lapokban” vagy “Munkás-időszaki közlö­nyökben.” Ennek a Szántó-jós- latnak közlése most igazán idő­szerűvé vált. Mert rávilágít ar­ra, hogy hasonló stréberek, hasonló szecskával táplálták a német proletáriátust... mely vak bizodalmáért és az álpró­féták követéséért a pártpolitika oltárán vérzik most, mint igazi áldozat és fizeti a rettenetes árat Hitlerék terror uralma alatt. Szántóék maszlagja szerint: “Németország nem áll kereszt­uton. “Nem és nem.” Most már nem. . . Most már egyenes utón gyilkolja Hitler a prole­táriátust, kinek bukásáról re­géltek kommunista meséket az álpróféták.

Next

/
Thumbnails
Contents