Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-09-17 / 705. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1932 szeptember 17. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2 00 One Year .......................$2.00 Félévre ........................... 1.«. 0 Six Months ...................1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S, Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD “LABOR” DAY Szeptember hó első hétfőjét iktatta az előrelátó amerikai tőkés osztály a munka ünnepévé, hogy csorbítsa az élét az egész világot átfoglaló munka napjának a május 1-nek. Bár magát a május elsejét, mint munkás ünnepet az amerikai munkások hozták ajánlásba, szakszervezeteink még ma is a szeptemberi Labor Day-t ünnepük a munka napjának és a minden nyilvános alkalmat kihaszáló politikusokkal karöltve országos jelentőségű beszédeket tartanak a tőke és a munka testvériességéről. Ezt a mottót egy kicsit kellemetlenné tette ez esztendőben az a közel húsz millió munkás, akik hónapok és esztendők óta képtelenek tőkés testvéreiket meggyőzni arról, hogy nekik is, családjuknak is, hogy az életet magukban tarthassák, legalább azokra a morzsákra lenne szükségük, amelyek fölös mennyiségben még ma is lekerülnek a gazdag testvérek asztaláról. A nincstelenek, az éhesek, a lakástalanok hangos jaja, kissé bele szólt Mr. Green az American Federation of Labor elnökének ünnepi beszédébe és ha az őszinte akarást mellőzi is, de követeléseket állított fel Amerika dolgozói nevében a mai helyzet orvoslására. Hogy ezek a követelések mennyire nélkülözik a komolyságukat, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Mr. Green a munkásnép helyzetének a megváltoztatását célzó követelését nem a milliós tagsággal rendelkező szervezete elé viszi, de a demokrata párt elnökválasztási győzelmétől várja azt a törvényhozás utján. Mr. Green felfedezi, hogy a nagy munkanélküliség egyik oka az, hogy Amerikában nyíltan nem gyárthatják a sört, a demokraták pedig a sörgyártás visszaállítása mellett vannak. Attól eltekintve, hogy a sörgyártásnak az eltiltása a néhai demokrata uralom alatt történt Mr. Green még nem tanulta meg azt, hogy amikor az amerikai tőkés osztály azt fogja látni, hogy már csak a szeszes ital áll egyedül a rendelkezésére, amivel a nép gondolkozását eltompitsa, egy pillanatig sem fog késni az ital visszaállításával. Hogy az ital kérdése befolyásolja-e a munka alkalmat, csak át kell néznünk a vén Európára, ahol a legtöbb országban patakokban folyhatna az ital, ha a népnek munkája volna, hogy azt megvásárolhassa. Európában az ital szabadság mellett nyomorog a nép. Országos visszhangott váltott ki Mr. Green egy másik követelése, amellyel azért kell nekünk is foglalkoznunk, mert a mai helyzet enyhítésére az IWW felismerése ajánlotta elsőnek a munka hét és a munka nap megrövidítését, hogy szükséglet arányában dolgozzanak a munkások valamennyien. Még ma is vannak iparok, amelyek teljes üzemben dolgoztatnak. Még ma is vannak munkások, akik hat napon át, napi 8—12 órát dolgoznak. Ennek a munkaidőnek a felosztását ajánlja az IWW, ezt javasolja most az AFofL elnöke is. De a mig Mr. Green a törvényhozástól várja ennek a keresztül vitelét, attól a törvényhozástól, amely huszonöt esztendő alatt nem tudott érvényt szerezni a nyolc órás törvénynek, addig az IWW magát a dolgozókat és a munkanélkülieket hívja fel arra, hogy szervezkedjenek az Egy Nagy Ipari Szervezetbe, amelynek az erejével azonnal munkába állíthatják a munkanélkülieket. Meddig beszélhet még Mr. Green a tőke és a munka barátságáról? Még mindég nincs elég nyomor ahoz, hogy minden munkás felismerje az IWW tanítását, mely szerint a munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. Ez az IWW üzenete Amerika és a világ valamennyi munkása részére. A munkanélküliség okai Nagyon sokszor foglalkozunk j ebben a rossz munka viszonyok- | ban azzal, hogy mi idézte elő a munkanélküliséget. Sokan a túl termelésben látják a hibát, vannak, kik a gépek munkába állítását és a láncrendszert teszik felelőssé, vannak kik a darabszám munkában keresik a hibát és igy tovább. Az IWW-isták messzebb men nek ezektől a megállapításoktól, ők a kapitalista kapzsiságban és | a magánvagyon utáni folyton növekedő hajszában, vagyis kapitalista és a magán vagyon rendszerben látják a bajok előidézőit. Bátran állíthatjuk, hogy minden nyomornak és nélkülözésnek a magánvagyon szentsége az oka és előidézője. A gépek munkába állítását a magánvagyon tulajdonosai azért szorgalmazták, hogy az emberi munkaerőt, ami bizonyos részt von el a termelt javakból, részben vagy egészen kizárják a termelésből, ami a profitjuk és a ■ magán vagyonuk megnövekedé- . sét jelentette. A darabszám munka ami sok esetbe a munkásoknak kedvező- nek tűnt fel, hogy több keresethez jussanak, a végeredményben a magán vagyont növesztette. A magán vagyon utáni hajsza idézte elő a gyors iramú termelést hozta be a gépeket a termelésbe, állította fel a darab szám és a láncrendszert ami az emberi munkaerő részben nélkü- ‘ lözhetőséget vonta maga után. Az IWW nem a mostani termelési rendszert akarja megszüntetni, bár annak a megvál- ; toztatása is részben szükséges, az IWW megakarja szüntetni a magán vagyont és a kapitalizmust, aminek eltörlése megszün tetné a nélkülözést és nyomort. I A kapitalista rendszer elérte | a hivatását, kifejlesztette a gép i rendszert megépítette a közlekedés és szállítás eszközeit, képes sok esetben a természet szeszéjével is felvenni a harcot, csak egyről nem gondoskodott a proletárok megélhetéséről. Ezért kell pusztulnia, hogy helyét egy egészségesebb rendszernek adja át, mely gondoskodni tud az emberiségről. Az IWW elvinyilatkozatának utolsó szakában azt mondja. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. A bérrendszer elpusztítása a proletárok hivatása, ehez kell az Egy Nagy Szervezetben tömörülnie. J. Németh. Jericho várát Lehel kürtje, a kapitalizmus citadeláját az IWW döngeti. Én találkoztam velük... Én találkoztam velük, én ismerem őket, A hallgatókat, a szenvedőket. Kiknek átkokban fogant éltük, És szomorúság a kísérőjük. . . Én találkoztam velük, én ismerem őket, A hallgatókat, a szenvedőket. Akik napba sohase néznek Csak némán tűrnek .. Megdobban a szivem, ha látom őket, A hallgatókat, a szenvedőket. Úgy érzem, hogy az ő átkuk az én átkom, Az ő sorsukban — a magam sorsát látom. . . Brooks Elza. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály, és a munkálta' ó osztály között semmi közösség nincsen. Nem leket béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják,'akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve. sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegitik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ba kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztessége, napibért tisztességes napi munkáért," ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel 1” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend. szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
