Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-09-10 / 704. szám
1932 szeptember 10. 5 oldal HÉTKÖZNAPOK Anacostia felperzselése A nyár lassan búcsút vesz tőlünk, nemsokára ránk köszönt az ősz. A nyár távozásakor nem szívesen gondolunk a nyirkos őszi napokra és a kemény télre. Mert a nyár múlásával, -újabb gondok szakadnak a szegény ember nyakába. A tél sokkal több pénzbe kerül mint a nyár. Külön költség a fűtés és télen sokkal többe kerül a világítás is. Hoover elnök, Roosevelt kormányzó és a többi nagy urak, ilyen gondokról mitsem tudnak. Az olyan gond, mely a szegényt álmaitól fosztja meg, ismeretlen előttük. A tél folyamán, a Washingtoni házban, a milliomosok palotáiban, a nagy hivatalok irodáiban, sok ezer villanylámpa kigyult lángja mellet, jól fütött szobákban, változatlanul fog folyni tovább az; élet. Mert azok az emberek, akik íibban a légkörben élnek, nem ismerik az anyagi gondokat és éppen azért nem becsülik a munkásokat, akik nekik mindezt megszerzik. Az üvegházi virágokat féltő gonddal ápolja a kertész. 'Egy milliomos nemrég szálanként 300 dollárt fizetett egy üvegházi Franciarország vasúti munkásai újabb bérlevágás előtt állanak. A társaságok újabb kétezer munkást bocsájtottak el. Az elmúlt két év leforgása alatt a francia vasutak több mint 10 ezer munkást bocsájtottak el. Az állam, éppen úgy mint Amerika a kizsákmányoló osztály üzemeinek a megmentésére billiókat szavaz meg. Egyedül a a vasutak felsegélyezésére 880 millió frankot szavazott meg. Switzerland. A vasúti munkások szervezetének titkára a vasúti mágnások részére nagyobb kölcsön folyósítását kérvényezte a kormánytól. Ala AF ofL. A munkások azok nem számítanak, azok részére úgy sem szavaz a kormány a titkár ur meg hát azokat volna hivatva képviselni. Belgium. A vasúti alkalmazottak számát junius utolsó hetében egy ezerrel megrövidítették, a pangásra való hivatkozással. A lerakott munkások huzamos idő óta voltak a vasutak szolgálatában és elbocsájtásuk ellen a vasutasok szervezete hevesen tiltakozik. Amerika vasúti munkásainak helyzete napról napra rosszabb. A több mint egy millió munka- nélküli vasúti munkás helyzete teljesen bizonytalan. A vasúti szállítás és közlekedés eszközei nap-nap után szorítják ki a munkások százait. A több mint kétszáz vasúti társaság négy hatalmas corporá- cióba való szervezése több mint százezer vasúti munkással, nagyobbrészt a “fehér gallérosok” csoportjából — növeli az elbo- csájtottak számát. virágért. Az üvegháznak, bizonyos hőmérsékletre van szüksége, hogy a virág benne olyan széppé fejlődjön, hogy 300 dollárt megérjen valakinek szálanként. A fűtéshez szükséges szén ért pedig emberek szállnak le a föld mélyéb(e. veszélyeztetve életüket és mit kapnak érte? Nyomort — s ha elégedetlenked nek, fegyveres katonákat küldenek ki elnyomatásukra. Amerika bányatelepein állandóan folyik a szénbányászok 'harca. Véres harcok ezek. A bányász életét adja azért, hogy melegség és fény áradjon az egész világra. Mert a világosság fejlesztéséhez épp úgy szükséges a szén, mint a mesterséges fűtés előállításához. Mi volna, ha egy ázép napon, nem menne le egy bányász sem a föld mélyébe ? Megdermednének a hidegtől azok a kényes urak, kik most hatalmuk tudatában, fegyveres katonákat küldenek ellenük. A gyárak urai pedig, nem indíthatnák meg, többé gépeiket. S veszítene értékéből a pénz — ma még minden nyomorúság okozója. A vasúti munkások fizetését a depressio óta 10-től 40 százalékig redukálták. Az Egyesült Államok kereskedelmi miniszterének kimutatása szerint a Southern Pacific vasút társaság igazgatója évi 135 ezer dollár díjazást kap. A Pennsylvania vasúttársaság igazgatója 125 ezret (ő is Í35 ezret kapott, de 10 ezer dollárt levágtak neki is az elmúlt áprilisban). A Baltimore and Ohio vasúttársaság igazgatója 120 ezer dollárt. A Missouri, Pacific társaság igazgatója 105 ezer dollárt.. Az Illinois Central, Union Pacific, Delaware and Hudson társaságok igazgatói egyenként 90 ezer dollárt húznak évenként. Ezek az igzagatók kényszeritették az államot, hogy hivatalosan felemeljék a viteldijat, amely néhány száz millió dollár évi jövedelmet hoz. Levágták a még munkán maradt munkásaik fizetését ami évi 150 milliót takarít meg. Ennek tetejébe az állam határtalan támogatásban részesíti a vasúttársaságokat a Re- contruction Finance Corporation utján. Hát nem érdemelik meg ezek az igazgatók azt a rongyos fizetést? Angolország vasúttársaságai százával bocsájtják el az alkalmazottaikat minden hónapban. Az eddigi elbocsájtott vasúti alkalmazottak felül haladja a százezret. Lengyelország összes vasúti műhely munkásait két hétre fizetés mentesen szabadságolták. A társaságok bosszút állanak munkásaikon a közel múltban lefolyt sikeres sztrájk fejében. Az Egyesült Államok 'háborús veteránjai közül vág}- 20—25 ezren az ország külömböző részeiből Washingtonba az ország székesfővárosába jöttek össze, hogy a kormányt a nekik járó bonusz azonnali kifizetésére kényszerítsék. Teljes két hónapon át az ország minden nagyobb városából utaztak a háborús “hősök” és “anacostia” néven elnevezett téren telepedtek le, ahol sajat maguk által készített sátrakban, bódékban, üregekben helyezkedtek el. Eme sátrakat, barakokat az Egyesült Államok legfőbb hadurának parancsára a szövetségi katonák Washington város rendőr legényeivel szövetkezve felégették. Körülbelül kétszáz esztendővel ezelőtt a kegyetlen Neró császár palotájának tetején hegedülve gyönyörködött Róma felperzselésén. 1932 Julius 28- ának éjjelén Herbert Hoover az Egyesült Államok elnöke palotájának ablakánál állva egy csomó parazitától körülvéve tele poharakkal harangoztak, hogy katonáik hatalmas égő fáklyákkal gyújtogatják fel anacostia barakjait. Áldomást ittak az ur^k. Eme poharak harangozását a bonuszát követelő s az éhségtől agyongyötört háborús veteránok káromkodása, az anyák és gyermekek jajveszékelése, fegyverek 'ropógása, gázbombák sistergése zavarták meg. Az urak újból ittak, dőzsöltek a háborús veteránok bőrére. Azon bonusz hadsereg munkától megfosztva, lakásaikból kiűzve, az éhségtől agyongyötörve vonszolták rongyokba búr költ testüket Washingtonba, az egykor cifra mondurba bujtatott gondtalan páriák, abban a reményben vonultak, hogy az állam néhány esztendővel billiókat volt képes áldozni, hogy a világot meg mentse a “demokrácia” számára talán má is képes, hogy azok részére, akik a világot megmentették néhány dollár bonuszt kiutalják. Kéthónapi könyörgés, megalázkodás és az istenhez való fohászkodás a mindennapi kenyérért s az Egyesült Államok elnökének a hadsereg legfőbb urának egyetlen válassza a rendőr brutalitás, sortüz, gázbombák, megerősítve a gyalogság bajonetjeivel s a lovasság kardlapozta, ütötte, vágta a megrémült védtelen férfiakat, nőket és gyermekeket egyaránt, a lova- ságot követték a páncélos tan- kek hatalmas ágyúikkal agyar- kodfák az éj sötétjében menekülő tömeg után, amely rémületében, vissza, vissza tekintett és elszorult szívvel látta, hogy mint perzselik fel vackát a legfőbb hadúr parancsára. Anacos- rtia lángjainak fénye mellett egész éjjelen át folyt a rettenetes terror, melyben az anyák gyermekeiért sikoltoztak a gyermekek anyjukért, jajveszékeltek. Alkonyodni kezdett s kialudtak a fehér ház lámpái a sampániás poharak tartalma és a munkás 'apák. anyák, gyermekek vére megrészegítette annak lakóit és nyugalomra tértek és a hadúr másnap vizsgálatot rendelt el nem-e történt valami szabálytalanság. Nem. történt csak két katona és egy gyermek fizetett életével a kélyelgő hadúr parancsának. Hogy az állam népének szimpátiáját megnyerjék, kiadták a jelszót, hogy a harcban elesett veterán testét a háborúban elesett névtelen “hős” s az állam “hősei” közé temessék el. Szívesen adták. Nem az ő bőrükről volt szó. Washington városából kiűzött veteránokat az Egyesült Államok láthatatlan kormányának parancsára 1917 és 18-ban francia földre szállították, hogy meg védelmezzék a belga és francia nőket és gyermekeket a német “hordák” kegyetlenségeitől. És ma azok a katonák, akik még 1918-ban minden tacskók éljenezték őket mint hősöket, ma szuronyt szegezve, kardlapozva, lovak patái alá taposva s védtelen nők és gyermekek szemeit véresre marta a könygáz, melyet az egykori tacskók osztogattak a háborús “hősök” és családjaik számára. Az 1918-ban ünnepelt hősök ma “törvény- szegő csavargókká” váltak az uralkodó osztály és a kormány szemében. Közel 13 millió munkanélküli bérrabszolga az Egyesült Államok területén tudomást szerzett eme rettenetes - bánásmódról, melyben a háborús “hősöket” és azok családjait részesítették az uralkodó osztály mindenre kapható bérenc serege. Eme rettenetes állapotokból le kell, hogy vonják a tanulságot és eme tanulság csak az osztálytudatos bérrabszolgák javára dőlhet el. Meg kell, hogy tanulja, megkell, hogy lássa a világ bérrabszolga serege, hogy a munkás osztály ereje, amelytől a kizsákmányoló osztály retteg nem a felvonulásokban, lármás tüntetésekben,, hanem gazdasági szervezett erejében rejlik. Meg kell. hogy értse, hogy részére sikereket csakis egyesülve az Egy Nagy Szervezet eszméje, taktikája alapján érhet el. Anacostia területén felperzselt barakok lángja kell, hogy világitó fáklyája legyen a világ kizsákmányolt bérrabszolgái számára. Meg kell, hogy világítsa az utat a munkásosztály jólétének szabad társadalmába az Ipari Demokráciába. Ha bérmunkás vagy ne habozz, hogy az ipari szabadságért küzdők tábora oly kicsiny, hiszen fiatal még. Kora dacára a társadalom fejlődésének lépcsőjén az elsőfokot érte el. Szervezés! Nevelés! Felszabadulás! A bérrab^zolgák fénylő három csillaga, az ipari szabadság útja. BUFFALOBAN az IWW tagjai, a Bérmunkás olvasói minden pénteken este előadást vagy vita estélyt tartanak az Austin és Gorton St.-en levő Pápai-féle helyiségben, melyre min den munkást szívesen látunk. Belépődíj nincs. Hozza el barátait. Brooks Elza. A szállítási ipar pangása B É R M H M r < «•
