Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-09-10 / 704. szám

1932 szeptember 10. 5 oldal HÉTKÖZNAPOK Anacostia felperzselése A nyár lassan búcsút vesz tőlünk, nemsokára ránk kö­szönt az ősz. A nyár távozásakor nem szívesen gondolunk a nyir­kos őszi napokra és a kemény télre. Mert a nyár múlásával, -újabb gondok szakadnak a sze­gény ember nyakába. A tél sok­kal több pénzbe kerül mint a nyár. Külön költség a fűtés és télen sokkal többe kerül a vilá­gítás is. Hoover elnök, Roosevelt kor­mányzó és a többi nagy urak, ilyen gondokról mitsem tudnak. Az olyan gond, mely a szegényt álmaitól fosztja meg, ismeretlen előttük. A tél folyamán, a Washing­toni házban, a milliomosok palotáiban, a nagy hivatalok irodáiban, sok ezer villanylámpa kigyult lángja mellet, jól fütött szobákban, változatlanul fog folyni tovább az; élet. Mert azok az emberek, akik íibban a lég­körben élnek, nem ismerik az anyagi gondokat és éppen azért nem becsülik a munkásokat, akik nekik mindezt megszerzik. Az üvegházi virágokat féltő gonddal ápolja a kertész. 'Egy milliomos nemrég szálanként 300 dollárt fizetett egy üvegházi Franciarország vasúti mun­kásai újabb bérlevágás előtt ál­lanak. A társaságok újabb két­ezer munkást bocsájtottak el. Az elmúlt két év leforgása alatt a francia vasutak több mint 10 ezer munkást bocsájtottak el. Az állam, éppen úgy mint Ame­rika a kizsákmányoló osztály üzemeinek a megmentésére bil­liókat szavaz meg. Egyedül a a vasutak felsegélyezésére 880 millió frankot szavazott meg. Switzerland. A vasúti mun­kások szervezetének titkára a vasúti mágnások részére na­gyobb kölcsön folyósítását kér­vényezte a kormánytól. Ala AF ofL. A munkások azok nem szá­mítanak, azok részére úgy sem szavaz a kormány a titkár ur meg hát azokat volna hivatva képviselni. Belgium. A vasúti alkalma­zottak számát junius utolsó he­tében egy ezerrel megrövidítet­ték, a pangásra való hivatkozás­sal. A lerakott munkások huza­mos idő óta voltak a vasutak szolgálatában és elbocsájtásuk ellen a vasutasok szervezete hevesen tiltakozik. Amerika vasúti munkásainak helyzete napról napra rosszabb. A több mint egy millió munka- nélküli vasúti munkás helyzete teljesen bizonytalan. A vasúti szállítás és közlekedés eszközei nap-nap után szorítják ki a munkások százait. A több mint kétszáz vasúti társaság négy hatalmas corporá- cióba való szervezése több mint százezer vasúti munkással, na­gyobbrészt a “fehér gallérosok” csoportjából — növeli az elbo- csájtottak számát. virágért. Az üvegháznak, bizo­nyos hőmérsékletre van szük­sége, hogy a virág benne olyan széppé fejlődjön, hogy 300 dol­lárt megérjen valakinek szálan­ként. A fűtéshez szükséges szén ért pedig emberek szállnak le a föld mélyéb(e. veszélyeztetve életüket és mit kapnak érte? Nyomort — s ha elégedetlenked nek, fegyveres katonákat külde­nek ki elnyomatásukra. Amerika bányatelepein állan­dóan folyik a szénbányászok 'harca. Véres harcok ezek. A bányász életét adja azért, hogy melegség és fény áradjon az egész világra. Mert a világosság fejlesztéséhez épp úgy szüksé­ges a szén, mint a mesterséges fűtés előállításához. Mi volna, ha egy ázép napon, nem menne le egy bányász sem a föld mé­lyébe ? Megdermednének a hidegtől azok a kényes urak, kik most hatalmuk tudatában, fegyveres katonákat küldenek ellenük. A gyárak urai pedig, nem indíthat­nák meg, többé gépeiket. S ve­szítene értékéből a pénz — ma még minden nyomorúság oko­zója. A vasúti munkások fizetését a depressio óta 10-től 40 száza­lékig redukálták. Az Egyesült Államok kereskedelmi miniszte­rének kimutatása szerint a Southern Pacific vasút társaság igazgatója évi 135 ezer dollár díjazást kap. A Pennsylvania vasúttársaság igazgatója 125 ezret (ő is Í35 ezret kapott, de 10 ezer dollárt levágtak neki is az elmúlt áprilisban). A Balti­more and Ohio vasúttársaság igazgatója 120 ezer dollárt. A Missouri, Pacific társaság igaz­gatója 105 ezer dollárt.. Az Illi­nois Central, Union Pacific, Delaware and Hudson társasá­gok igazgatói egyenként 90 ezer dollárt húznak évenként. Ezek az igzagatók kényszeritették az államot, hogy hivatalosan fel­emeljék a viteldijat, amely né­hány száz millió dollár évi jöve­delmet hoz. Levágták a még munkán maradt munkásaik fize­tését ami évi 150 milliót takarít meg. Ennek tetejébe az állam határtalan támogatásban része­síti a vasúttársaságokat a Re- contruction Finance Corpora­tion utján. Hát nem érdemelik meg ezek az igazgatók azt a rongyos fizetést? Angolország vasúttársaságai százával bocsájtják el az alkal­mazottaikat minden hónapban. Az eddigi elbocsájtott vasúti alkalmazottak felül haladja a százezret. Lengyelország összes vasúti műhely munkásait két hétre fizetés mentesen szabadságolták. A társaságok bosszút állanak munkásaikon a közel múltban lefolyt sikeres sztrájk fejében. Az Egyesült Államok 'háborús veteránjai közül vág}- 20—25 ezren az ország külömböző ré­szeiből Washingtonba az ország székesfővárosába jöttek össze, hogy a kormányt a nekik járó bonusz azonnali kifizetésére kényszerítsék. Teljes két hóna­pon át az ország minden na­gyobb városából utaztak a há­borús “hősök” és “anacostia” néven elnevezett téren teleped­tek le, ahol sajat maguk által készített sátrakban, bódékban, üregekben helyezkedtek el. Eme sátrakat, barakokat az Egyesült Államok legfőbb hadurának pa­rancsára a szövetségi katonák Washington város rendőr legé­nyeivel szövetkezve felégették. Körülbelül kétszáz esztendő­vel ezelőtt a kegyetlen Neró császár palotájának tetején he­gedülve gyönyörködött Róma felperzselésén. 1932 Julius 28- ának éjjelén Herbert Hoover az Egyesült Államok elnöke palo­tájának ablakánál állva egy cso­mó parazitától körülvéve tele poharakkal harangoztak, hogy katonáik hatalmas égő fáklyák­kal gyújtogatják fel anacostia barakjait. Áldomást ittak az ur^k. Eme poharak harangozá­sát a bonuszát követelő s az éhségtől agyongyötört háborús veteránok káromkodása, az anyák és gyermekek jajveszéke­lése, fegyverek 'ropógása, gáz­bombák sistergése zavarták meg. Az urak újból ittak, dőzsöltek a háborús veteránok bőrére. Azon bonusz hadsereg mun­kától megfosztva, lakásaikból kiűzve, az éhségtől agyongyö­törve vonszolták rongyokba búr költ testüket Washingtonba, az egykor cifra mondurba bujtatott gondtalan páriák, abban a re­ményben vonultak, hogy az ál­lam néhány esztendővel billió­kat volt képes áldozni, hogy a világot meg mentse a “demok­rácia” számára talán má is ké­pes, hogy azok részére, akik a világot megmentették néhány dollár bonuszt kiutalják. Kéthónapi könyörgés, meg­alázkodás és az istenhez való fohászkodás a mindennapi ke­nyérért s az Egyesült Államok elnökének a hadsereg legfőbb urának egyetlen válassza a rend­őr brutalitás, sortüz, gázbom­bák, megerősítve a gyalogság bajonetjeivel s a lovasság kard­lapozta, ütötte, vágta a megré­mült védtelen férfiakat, nőket és gyermekeket egyaránt, a lova- ságot követték a páncélos tan- kek hatalmas ágyúikkal agyar- kodfák az éj sötétjében mene­külő tömeg után, amely rémüle­tében, vissza, vissza tekintett és elszorult szívvel látta, hogy mint perzselik fel vackát a leg­főbb hadúr parancsára. Anacos- rtia lángjainak fénye mellett egész éjjelen át folyt a rettene­tes terror, melyben az anyák gyermekeiért sikoltoztak a gyer­mekek anyjukért, jajveszékeltek. Alkonyodni kezdett s kialudtak a fehér ház lámpái a sampániás poharak tartalma és a munkás 'apák. anyák, gyermekek vére megrészegítette annak lakóit és nyugalomra tértek és a hadúr másnap vizsgálatot rendelt el nem-e történt valami szabály­talanság. Nem. történt csak két katona és egy gyermek fizetett életével a kélyelgő hadúr paran­csának. Hogy az állam népének szimpátiáját megnyerjék, kiad­ták a jelszót, hogy a harcban elesett veterán testét a háború­ban elesett névtelen “hős” s az állam “hősei” közé temessék el. Szívesen adták. Nem az ő bő­rükről volt szó. Washington városából kiűzött veteránokat az Egyesült Álla­mok láthatatlan kormányának parancsára 1917 és 18-ban fran­cia földre szállították, hogy meg védelmezzék a belga és francia nőket és gyermekeket a német “hordák” kegyetlenségeitől. És ma azok a katonák, akik még 1918-ban minden tacskók élje­nezték őket mint hősöket, ma szuronyt szegezve, kardlapozva, lovak patái alá taposva s véd­telen nők és gyermekek szemeit véresre marta a könygáz, me­lyet az egykori tacskók oszto­gattak a háborús “hősök” és családjaik számára. Az 1918-ban ünnepelt hősök ma “törvény- szegő csavargókká” váltak az uralkodó osztály és a kormány szemében. Közel 13 millió munkanélküli bérrabszolga az Egyesült Álla­mok területén tudomást szerzett eme rettenetes - bánásmódról, melyben a háborús “hősöket” és azok családjait részesítették az uralkodó osztály mindenre kap­ható bérenc serege. Eme rette­netes állapotokból le kell, hogy vonják a tanulságot és eme ta­nulság csak az osztálytudatos bérrabszolgák javára dőlhet el. Meg kell, hogy tanulja, meg­kell, hogy lássa a világ bérrab­szolga serege, hogy a munkás osztály ereje, amelytől a kizsák­mányoló osztály retteg nem a felvonulásokban, lármás tünte­tésekben,, hanem gazdasági szer­vezett erejében rejlik. Meg kell. hogy értse, hogy részére sike­reket csakis egyesülve az Egy Nagy Szervezet eszméje, takti­kája alapján érhet el. Anacostia területén felperzselt barakok lángja kell, hogy világitó fák­lyája legyen a világ kizsákmá­nyolt bérrabszolgái számára. Meg kell, hogy világítsa az utat a munkásosztály jólétének sza­bad társadalmába az Ipari De­mokráciába. Ha bérmunkás vagy ne ha­bozz, hogy az ipari szabadságért küzdők tábora oly kicsiny, hi­szen fiatal még. Kora dacára a társadalom fejlődésének lépcső­jén az elsőfokot érte el. Szer­vezés! Nevelés! Felszabadulás! A bérrab^zolgák fénylő három csillaga, az ipari szabadság útja. BUFFALOBAN az IWW tagjai, a Bér­munkás olvasói minden pénteken este előadást vagy vita estélyt tarta­nak az Austin és Gorton St.-en levő Pápai-féle helyiségben, melyre min den munkást szívesen látunk. Belépődíj nincs. Hozza el barátait. Brooks Elza. A szállítási ipar pangása B É R M H M r < «•

Next

/
Thumbnails
Contents