Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-09-03 / 703. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1932 szeptember 3. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ....................$2 00 Félévre ...................... l.iO Egyes szám ára ......... 5o Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: One Year ....................$2.00 Six Months ................ 1.00 Single Copy .............. 5c Bundle Orders ........... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Forradalmi alap Az IWW azon célból alakult, hogy a föld sok millió népének boldogságot, bőséget és az élet minden örömét biztosítsa alapjában és szerkezetében. Harcait az ipari téren vívja és végcélja az Ipari Demokrácia, mert ha nem ez volna akkor nem felelne meg hivatásának. Sokan hangoztatták és különböző célból, hogy “Az ember nem csak kenyéren él.” Azonban az elvitathatatlan, hogy ha az ember képtelen megoldani a kenyér kérdést, minden más probléma mellékes. A jelen modern világban a kenyér kérdés nem a politikán, valláson, vagy filozófián alapszik, hanem a gépeken. A gép termelési rendszer az élet alapvető feltétele ma. Az életfentartás úgy ma, mint emberemlékezet óta mindig a legfontosabb szükséglete volt az embernek. Az embernek már akkor is meg kellett az életszükségleteit teremteni, amikor bármi mást is tudott. A halász szerszám, kőbalta, tűz, nyíl és minden eszköz, melyet az ember megtanult használni; minden gép, melyet feltalált, minden folyamat, melyet tökéletesített, mind azt a célt szolgálta, mely nélkül az élet lehetetlen a földön. Az életfentartás oly alapvető tényezője az emberiségnek, hogy bármily változás e téren az emberiségnek egymáshoz való viszonyára kihatással van. Ezen csalhatatlan előrelátással és meggyőződéssel az IWW alapitói nem arra törekedtek, hogy egy uj politikai pártot, uj vallást, vagy pedig valami filozófiai testületet alakítsanak. Az eltökélt szándékuk az volt, hogy a világ iparaiban foglalkoztatott munkások Egy Nagy Szervezetét alakítsák meg. Ez nem vélet- lenségből történt. Nem is kísérletezés volt ez. Hanem, a rendszer beható tanulmányozásának az eredménye. Sokaknak talán merésznek látszik azon állítás, hogy az IWW éppen olyan alapvető fontossággal bir a munkásmozgalomban, mint amilyen alapvető fontossággal bir az ipari termelés az emberiségre. A modern világ túlnyomó részben iparizált. A népesség életszükséglettel való ellátásához csak munkásokra van szükség. És mégis minden nemzet a föld hátán mint aféle sallangokat, melyek a régi földmivelési korból maradtak vissza, dédelgetik a politikai kormányokat. A sok közül ez egy ellentmondása a kapitalizmusnak. Az IWW csak fundamentális tényekkel számol, az Ipari Adminisztráció megalapítását ajánlja a jelenlegi idejét múlt politikai zsarnokok helyettesítésére, melyek még az utolsó órákban is megmételyezik az emberek gondolkodását. A helyesen, iparilag gondolkodó munkások, már elvetették a politikai nézőpontot, mely a múlt politikai fénykorból maradt ránk. Tekintet nélkül, hogy az emberiség milyen haladást tesz más irányba az mind értéktelen, amig meg nem tanul iparilag gondolkozni a politikai helyett. Tekintet nélkül mennyire eltérőek az emberek felfogásai más {éren, óhajuk csak úgy teljesülhet ha az összhangba van a modern ipar követelményeivel. Politikai, vallási vagy filozófiai felfogások jvezethetik az embereket, azonban előbb vagy utóbb valamennyinek vissza kell térni azon felfogáshoz, melyen az IWW alapszik, ez pedig az, hogy az ipar az alapja a modern életnek és hogy az iparokból — és kizárólagosan az iparokból kell kikerülni az orvoslásnak nemcsak a jelen nyomorának enyhítésére, hanem a jövő társadalom szerkezetének is, mely véget vet az emberiség szenvedésének. Az ipar fejlődése hozta létre a munkásosztály problémáját. A termelési és szállítási eszközök a társadalomban alapvető fontossággal bírnak. Az ipari unionizmus, az ipari módszer (direkt akció) és a jövő társadalom ipari szerkezete, szintén alapvető fontosságúak. A politikai intézmények, pártok és kormányok nem lehetnek alapvető fontosságúak, mert az iparhoz való viszonyuk közvetett és önkényes. Összehasonlítva az iparokkal, melyekben a történő változás és fejlődés kihatással van a társadalom minden felülépitményére, ezek jelentéktelen fontossággal bírnak. Mondhatnak a politikusok amit akarnak, a tény az marad, hogy a politikai állam kárhozatra volt ítélve már akkor, amikor az emberek a gépekkel kezdtek kísérletezni. Az állam tekintélye már akkor kezdett alásülyedni, amikor a gépek a társadalom lényeit a gyárakba összpontosították a farmok helyett. Az Egyesült Államokban És az egész világon a bérrabszolgák helyzete rettenetes. Itt ebben az országban a munka- nélküli rabszolgák és családjaik 45—50 milliónyi serege az éhhalállal vetekedik. Az államok jó része napi hat centet engedélyez a már utolsó napjait Ihörgö bérrabszolga nyomorának meghosszabbítására. A kegyetlen kapitalizmus halálra ítélte a munkásosztály millióit. Az ötven esztendővel ezelőtt alakult AFofL szervezkedési formája, harci eszközei nem felelnek meg a mai modern ipar rendszerben. Eme szervezet vezérei minden időben elárulták kiszolgáltatták a kizsákmányoló osztály részére az amerikai mun kásosztályt. Szervezetük 1929- ben három millió taglétszáma az egy milliónál is kevesebbre sülyedt. Mint az elázott papír oszlik szakad széjjel. Az egykor hatalmas arisztokrata vasúti munkások szervezetei, a bányászok rendíthetetlen bátorsága, harci szelleme a vas és fémmunkások büszke hada az építő munkások hatalma mint a kártya vár omlott össze a kapitalizmus összpontosulása által előidézett pangás súlya alatt. Százezrével, milliójával fizetik le a fenti iparok munkásait s a munkán maradtak millióinak 50—75 százalékkal vágják fizetését és az arisztokrata vasutasok, a harcos szellemű bányászok s az iparokj többi munkásai meglapulva nyalják azt a kezet, amely számukra is azt a sorsot tartogatja, amelyet az iparokból kirekesztett társaik részére juttatott. Washingtonban székelő AFof L tisztviselösége minden időben összejátszva a kizsákmányoló osztály s azok politikus szócsöveivel és azt a rettenetes nyomort, melybe Amerika munkássága ma van közösen igyekeznek eltusolni az amerikai nép és más országok népe előtt. Úgy tesznek mintha szégyelnék magukat. Van is miért. Iskáriot Judás nem követett el akkora bűnt és mégis szégyenében felakasztotta magát. A munkásosztály vezérei, politikai pártjai nem alkalmasak, nem megbízhatók a mai társadalmi rendszer megváltoztatási harcaiban. A politikai pártok éppen úgy mint az AFofL vezérei kijátszottak, eladták a bérrabszolgák millióit. Európa “munkás” politikusai a háború kitörésekor egymás mészárlására buzdították a bérrabszolgák millióit. Ausztráliában, New Zelandban, Angolországban és ma Németországban árulják a bérrabszolgák millióit a kizsákmányoló osztály vérpadjain. Eme rettenetes helyzetből szabadulnunk kell, de hogyan? Erre fényesen világítja meg az irányt az IWW Egy Nagy Szervezete. Ez a szervezet sohasem hagyta cserben a munkás- osztályt. A kizsákmányoló osztály érdekeiért folytatott- háború ideje alatt ezrével börtönöz- ték tagjait, szurkozták, tollaz- ták. Ennek a szervezetnek ! a történelmi lapjai vérrel íródtak. Az egész világ bérrabszolgáinak utat mutatott az osztályharc helyes útját. Ez a szervezet forradalmi zászlajára irta a bérrendszer eltörlését és inkább e harcban pusztulna el, de nem adja fel kitűzött célját. Tagjai osztálytudatos elszánt bérrabszolgák, forradalmárok. Ebben a szervezetben van ma helye minden osztálytudatos bérrabszolgának. Ez a szervezet a felszabadulás útja. Lépjetek annak kötelékébe, még ma. Harcoljatok az osztályharc igaz szeplőtlen utján a munkásosztály szabad társadalmáért az Ipari Demokráciáért. ELV1NYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem leket béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés találkató a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve. sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegitik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban vagy ba kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala- melyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az ósseesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend. szert. A termelő hadsereget nemcsal a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.
