Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-08-27 / 702. szám
1932 augusztus 27. BÉRMUNKÁS 7 oldal A Kentucky bányák megnyitják kapuikat Junior Column EVELYN Örömujjongva vették a hirt a kentuckyi bányavidék szkab bányászai, hogy a Black Mountain Coal Company bányái heti hat napot fognak dolgozni. Nem úgy az illinois és indianai bányászok, akik Diát hónap óta sztrájkba vannak a bérleszálli- tás ellen. A Black Mountain bányák azért dolgoznak teljes időt, hogy helyettesítsék a szükséglet kielégítését, mely az illinois és indianai sztrájk következtében felmerült. Még alig hat hónapja, hogy a vasúti alkalmazottak minden harc nélkül elfogadták a vasút mágnások által ajánlott bérle- szállitást és most ismét e probléma előtt állnak. Az elmúlt februárban 10 százalékos bér- leszállitást fogadtak el a vasúti alkalmazottak, azonban a vasút igazgatóság úgy találta, hogy e 10 százalék nem elég, mert a profit még nem érte el azt a magasságot, amely szükséges ahhoz, hogy a vasutak “kifizető” színvonalon operáljanak. Az igazgatóság ez alkalommal 5 százalékos bérleszállitást Ihelyez kilátásba és ismerve a vasúti munkások “jóakaratát” a munkáltatókkal szembe kétségtelenül alá is írják ezt. A vasutak alkalmazottai, éppen úgy mint az ipar más ágaiban foglalkoztatott munkások, a bér és időjeszállitás következtében már a nyomorral küzdenek. Washington az Egyesült Államok székesfővárosának brutális rendőrlegényei, akik minden irgalom nélkül ütötték, ■vágták a bónuszokat követelő veteránokat, azok feleségeit, gyermekeit a leggyalázatosabb módon terrorizálták. Eme brutális rendőrlegények egyike “önvédelemből?” fegyverét használAz elmúlt (hónap végén Michigan állam kommunista pártja tartotta konvencióját. Ezen a konvención a következő “fontos” határozatokat iktatták a párt választási platformjába. 1. Követelik, hogy Michigan állam az automobil adót $3.00- ra szállítsa le. A kommunista párt Michigan állam jelöltjei kö telezik magukat megválasztásuk esetén eme “sarkalatos” követeléseiket törvénybe iktatni. 2. Elvetették a Fiinti csoport azon indítványát, hogy a munkanélküliek részére az állam ingyenes halászati engedélyt adjon. A szokásos munkanélküli és aggkori biztosításért folyó egy osztály harc alapján álló forradalmi ipari szervezetnek a szükségességét mint a fenti eset. A UMWA kerületekre osztja fel a munkásokat és egyik kerület a másik ellen küzd sztrájk vagy kizárás esetén. Az IWW minden egy iparban) dolgozó munkást EGY Ipari Szervezetbe szervez és lehetetlenné teszi a szervezett sztrájktörést. A szolidaritás magasztos eszméjét tanítja és ezáltal lehetetlenné válik, hogy az ugyanazon iparban dolgozó munkások egyik csoportja a másik harcát törje le. Egy újabb bérleszállitás a nyomort még tetőzni fogja. A vasúti munkások, dacára annak, hogy nagyrészben szervezve vannak, mégis kivannak szolgáltatva a munkáltatók kénye-ked- vének. Az ipari fejlődés képtelenné teszi a szakszervezeteket arra, hogy a munkásság érdekeit meg védjék. Ehhez még hozzá járul a szakszervezeti tisztviselőknek azon ferde felfogása, hogy a munkáltató és munkásosztálynak az érdekei azonosak és a munkanélküliség megoldását abban látják, hogy a béreket le kell szállítani. Úgy a vasúti alkalmazottak, mint más iparokban foglalkoztatott munkások mind nagyobb számban ismerik fel, hogy csak egy szervezet van, mely kizárólag a munkásság érdekeit tartja szem előtt és ez az IWW. va egy háborús veterán életét vette. Ezen * cselekedetre az Egyesült Államok elnökének parancsa inditotta s rövid időn belül a legnagyobb kitüntetés érte volna őt az uralkodó. osztály részéről, ha egy néger munkás revolvere Julius 15-én ki nem oltotta volna nyomorult életét. Utolérte a jól megérdemelt sors eme rendőrbestiát is. “harcot” is programjukba vették mint “nemzeti” követelést. így kívánják hosszabbítani a mai nyomorult társadalmi rendszert a “munkásosztály forradalmi” barátai. A munkásosztálynak na gyón fontos, hogy munkanélküli és akkori biztosításban részesüljön, re még fontosabb, hogy ne többet mint három dolláros automobil adót fizessen. Lenin bátyánk sírjában fordul meg eme Menseviki reformátorok munkás ellenes árulásán. Amerika s a világ osztálytudatos forradalmárainak éppen ideje volna már, ha a bohockodó politikusok helyett a cselekvés szinterére az iparok átvételére szervezkedne. The door of a shabby looking house opened and a thin, pale little girl of only eleven years of age stepped out with a small lundh package under her arm, containing only two pieces of jelly bread. She turned around and said goodbye to her mother who stood in the door way with tears in her eyes as she watched her little child, Evelyn, on her way to work. Evelyn was the youngest, weakest and the only person in the family who was working and supporting the large family of nine. Evelyn’s father was out of work for five years and there was absolutely no hope for him of obtaining a job because of his weakness and nearsightedness. Although he w'as only forty-five years old, he was very weak because of the hard work he did in his younger days. Her mother was a few years younger. On account of her worries in her past life she looked as though she was over fifty-five years of age. As the little girl walked on the lonely road that led to t(he mill four miles from her home, some sad feeling came upon her and tears came out of her big, sky blue eyes, as she saw the sun slowly rising from the hilly and wooded east and birds fluttering happily from tree to tree in their gayest mood. She sat down in the meadow near t!he road and watched with amazement a little bird that sang beautifully. At that moment she thought that she would rather be a bird than a child. She folded her tiny (hands and called to the little bird. “Oh, birdie! oh, birdie! When you are so happy you can at least listen to my sorrows,” she cried. “Why müst I go to work when I shopld still play while my elder brother and sisters could go to work instead of me; and the bosses don’t want them? Oh birdie! Take me along with you to happiness.” Bat the bird flew away and left the little, girl crying. Meanwhile Mrs. Jones was on her way to the mill and over heard the little child’s complaints, which brought tears to her eyes. She wiped tihe tears away and went to the little child as though she didn’t hear the child’s words. “Evelyn, my dear child, hurry, come with me to the mill, it is late.” “I don’t feel like going,” sighed Evelyn, “because I don’t feel so well.” “But my child, if you don’t go you will lose your job for sure,” said Mrs. Jones. “There are hundreds of girls waiting for a job at the factory doors. And you know if that should happen, it would break your mother’s heart.” , Evelyn (pictured her sad mother in their poor home. She arose and with a faint smile said, “Alright, I’ll go with you Mrs. Jones.” On the way to the mill, Evelyn asked Mrs. Jones a question. “Why do they hire little children like me to work on such big machines, while there are hundreds of stronger and older children and adults who would be glad to have a job?” Mrs. Jones (a Union woman) brougfht the little child closer to her, hugged her and said: “It’s a big question, Evelyn, and I am glad you asked me that. It is because the capitalist system is built on profit. When they hire grown up children they have to pay them more wages; and when they hire little dhildren like you, they pay them less. There is more profit in child labor, than in grown ups, and still they do the same kind of work, if not more. Evelyn looked up at the union woman with a startled expression on her face and Mrs. Jones asked her if she understood it or not. “Yes,” said Evelyn. “I understand it alright, but I don’t know why the capitalists are so hungry for more money when they have plenty.” The union woman said, “It is hard to explain to you everything in such a short time. If you would like to know why it is so—why the poor must suffer so much you’ll have to go to a Junior Wobbly school where they teach the dhildren all about it. You’ll learn just why there are so many girls waiting at the mill doors for the jobs and about the whole capitalist structure, also how we can rid ourselves from this miserable existence by uniting into the One Big Union.” Evelyn promised Mrs. Jones that she would go to that sdhool where they teach the working children to become intelligent union boys and girls. When they reached the mill Mrs. Jones kissed Evelyn and departed to her department. Isabelle Bulik. * Isabelle has shown a tremendous improvement over flier former stories. Keep it up, Isabelle. * Your Editor received a number of articles from the Bérmunkás office in the last mail written by the Juniors from Daniel Horsley’s school in Chicago. It was a real surprise for everyone who wrote were new writers. Some of these articles will published as soon as possible. Please do not be impatient because we must publish the articles that arrive first. Our numbers are growing! Jr. Ed. Semmisem bizonyítja jobban A vasutasok bérét már ismét leszállítják MEG FIZETETT Mit szol ehez Stalin?
