Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-08-20 / 701. szám
1932 augusztus 20. BÉRMUNKÁS 7 oldal Levelek a Bérmunkáshoz Tisztelt Munkástársak! Itten küldöm az $1.50-et a jegyekért. Sajnos, hogy ezt előbb nem tehettem, mert a férjem az egész télen sztrájkban állott, április elseje óta dolgozik, de peda nap még nem volt. Majd e hó 10-én lesz, ha lesz, mert mindennap kiadják a lyukas dollárokat, amiket minden nap ott is hagyjuk a storeban az élelemért, amelyért kétszeres árat fizetünk, de meg alig keresnek ma többet egy dollárnál, ezt is csak azért adják, hogy mégis valalhogyan tengessük ezt a nyomorult életünket. Ezért nem is ajánlhattam másoknak a jegyekből, hanem azokat mi tartottuk meg, mert vissza sem küldhetem még ha azért egy egész napon keresztül is kell dolgoznunk, hiszen az a Bérmunkás támogatására megyen, amely ebben az országban egyedül harcol magyar nyelven a bányászok jobb helyzetéért. A Bérmunkást nekünk munkásoknak kell fentartani, mert az nem adja el hasábjait sem részvények árusítására, sem a bankok hirdetésére, sem a patent medecinák hangzatos ajánlására. Bányászok ébredjetek fel már hosszú álmotokból és lássátok meg magatok, hogy kik vannak érettetek, hogy hol a helyetek. Heg mindég van bizalmatok abban az unióban, amely minden nyáron sztrájkba bolonditja a bányászokat, hogy alkalma legyen őket a bányabáróknak eladni. Ne aludjuk végig az egész életünket, Ihiszen arra ráérünk ha a homály örökre elfedi szemeinket, addig harcoljunk az IWW zászlaja alatt. Üdvözlet az összes Munkástársaknak és Munkástársnőknek. Triadelphia, W. Va., aug. 4. Kóta Istvánná. Windber, Pa., aug. 6, 1932. Tisztelt munkástársaim! Becses soraikra, mely egyszer smind felszólítás is volt a tevékenységre, válaszolva a következőket mondhatom. Nem veszem szemrehányásnak soraik azon mondatát, hogy nem szabad invitálásra várni, ez igaz és én eztett legkevésbbé várom, habár szeretek a munkástársaim által készített és kiadott munkákba gyönyörködni, de annak is tudatába vagyok, hogy sokkal nemesebb, sokkal magasztosabb a munkásosztály történetének készítésébe segédkezni, mint a mások által elkészített munkát élvezni. Sajnos, hogy az utóbbit sokkal többen csinálják, élvezik és kritizálják mások munkáját. Az nem jut, vagy nem akar eszükbe jutni, hogy a ki keveset vagy általába semmit nem tesz a munkásosztály történelmének készítésébe, kevés vagy semmi joguk sincs a küzdők táborát kritizálni. Munkástársaim! Önöket jó pár száz mértföldnyi távolság választja el a mi bánya vidékünktől, nem ismerik a mi helyzetünket elég mélyen, s ennélfogva joggal kérdezhetik, hogy vájjon mivel lehetünk annyira elfoglalva, hogy pár hónap alatt nem adtunk életjelt magunkról. Nem a bányaiparba való elfoglaltság Tartott vissza attól, hogy az utóbbi pár Ihónap leforgása alatt lapunk, a Bérmunkás olvasó táborát és szerkesztőségét, nem kerestem föl soraimmal. Ó nem. A széntársulatok a téli időszakba, mely az ő aratásuk idejét képezi, csak heti egy-két napot engednek dolgozni bányászaiknak. Nem oly kegyetlenek, hogy a szép tavasz, nyár és őszi időkbe vonnák meg bányászaikat a nagy természet szépségeibe való gyönyörködéstől azáltal, hogy több napokat dolgoztatnának, vagy nagyobb béreket fizetnének talán. No, ők ezt nem teszik, hisz az utolsó beszámolásom óta, (mely husvétkor volt) a bérlevágásból már ismét kaptunk egy hatalmasat. Az itteni bányákat ugyanis modernizálták, egy az itteni bányászok körébe eddig ismeretlen géprendszerrel, Jack hamernek nevezik ezt a valamit. Eddig némely bányánál kőfurrásokhoz használták, most pedig nekünk kell ezzel a szenet bányászni. Több szenet nem bírunk vele kibányászni, mint az előbbi pick rendszerrel pedig 4 dollár 30 centet fogtak le rá, szóval megvétették velünk, a szén ára pedig tonnánként 81 centről 66 centre esett. Ez az újabbik módja a bérlevágásnak. A bányarabszolgák türelmének pedig kételkedem benne, hogy van határa, mert akkor nem tűrnék mindezeket szó nélkül. Szóval az események bői sem fogytunk ki. , Mostan meg még egy másik esemény is izgalomba tartja környékünket, tudjuk, hogy a bonusz követelő veteránoknak azt mondták Washingtonba az államatyák, hogy kedves gyermekeink tudjuk, hogy hősök voltatok, harcoltatok a demokráciáért. Adtunk érte nektek hősi nevet, medáliát, elégedjetek meg ezzel és ne követeljetek lehetetlenséget, vagyis bonuszt. Menjetek ki Washingtonból máshova, bárhova, mert a szivünk szakad meg annak láttára, hogy titeket itten lerongyolódva, az éhségtől agyoncsigázva, látunk elpusztulni, menjetek és pusztuljatok el valahol másutt és ha nem engedelmeskedtek a szép szóra, akkor kénytelenek leszünk titeket kiveretni (mit már meg is tettek) és ennek a fővárosból kivert hadseregnek egy része, szomszéd városunk Johnstown polgármesterének meghívására itten közelünkbe ütött tanyát, a város jobbmódu polgársága nagy megbotrány- kozására. Ezek kézzel-lábbal tiltakoznak és már követelik a bonusz csapatok eltávolítását. Nem kellenek ezek már, csak a dögvésznek, vagy az éhhalálnak, pedig úgy hírlik, hogy itten akarják az uj khaki ingesek pártjának főhadi szállását felállítani. Kimeri állítani, hogy nem a prosperitásba élünk, prosperálunk a pártokba. Van már fehér inges, rep. és dem. pártunk, fekete inges, facsista párt, vörös inges, álkommunista párt, kék Inges, munkanélküli párt a Pittsburghi csuhás vezetésével. Most meg már ezeket az inges pártokat megszaporitotta a sárgásbarna ingü párt már csak a hálóinges párt, vagy az ing nélküli párt hiányzik, valami ügyeS politikus még ezeket is fogja patentirozni és bizonyára talál követőkre ebbe a pártőrületbe tomboló világba, _A kapitalizmus nagy örömére folyik a lecsapolás, a íázadozóbb elemek széjjel tagolása pártokba, de a kutya ugat, a karaván halad. Lehetséges, hogy ezek a pártok fogják kijózanítani a munkásságot, a politikai maszlagtól, mikor, ami bizonyos, a csalódás be fog következni és akkor választása nem lesz, nem is lehet más, njint tömörülni fog az ipari szabadság zászlaja alá és megfogja valósítani az Ipari Demokráciát. A mikor befogja látni, hogy az ingek bármilyen színűek, a pártok bármi nevüek, az ő helyzetén nem fognak változtatni, hanem csakis az ő saját tanulása, tudása és szervezkedése az egyedüli mód, amely ki fogja őt egykor emelni ebből a mindenféle pártoktól büzlő, förtelmes mocsárból. No de már majdnem elfelejtek, elfoglaltságomról egy kis beszámolót adni a mi levelem tulajdonképpeni célja, amint látják az eseményekbe nem_szűkölködünk, hanem egész mással vagyunk elfoglalva. Az élet fen- tartási ösztön, ami a nyári hónapokba bennünket elfoglalva Sokat siránkoznak manapság a kapitalista lapok, hogy az Egyesült Államok elnöke elszegényedett. Egyik, másik lap állítása szerint a háború befejezte után Hoover az élelmiszer diktátor testvérek között megért 9—10 millió dollárt. Ja akkor őkelme a demokrata pártot szolgálta és a világ népének élelmezését intézte. Szóval jövedelmezőbb üzlete volt. Ma elnöke a republikánus pártnak, illetve az Egyesült Államok “népének” és mint ilyent őt is utolérte a pangás és vagyonának óriási részét elvesztette “szerencsétlen spekulálások folytán” és nem maradt szegénynek több mint 4ÖÖ ezer dollárja. Ennek tetejére az az átkozott kongresszus megszavazta — a bankárok utasítására — a kormány alkalmazottainak fizetés levágását az elnöktől lefelé, igy Hoovernek is levágták a 75 ezer dolláros évi fizetését 60 ezer dollárra. A lapok szerint az elnök önként mondott le. Persze, persze az egész sajnálatos eset csak az elnök választási kampányra való. így akarják a hiszékeny népnek a szimpátiáját megnyerni, hogy aztán a szegény földhöz ragadt Hoovert újból elnökké válasszák. A kizsákmányolt bérrabszolgákra nézve mindegy, hogy ki lesz az elnök Hoover, Roosevelt, Thomas vagy Foster egyik sem tehet részére egy szikrányit sem többet, mint amennyit gazdasági erejével kierőszakol a kizsákmányoló osztálytól. Ezt bizonyítja azon országok munkásainak gazdasági helyzete, ahol tart, ugyanis a téli hónapokba sok mindenből kifogy a bányász család, melyek egyike a tüzelő anyag, mit néha mértföldnyi távolságból, kell az ősi mód szerint, hátunkon váltunkon cipelni. Ez kissé furcsán hangzik a városi embernek, de mégis szomorú tény. Olcsón bányászuk mi ugyan a szenet, de nekünk azt drágán kell megvenni, ha ugyan van miből, ha nincs akkor pedig szerezzük be lakásunk fütő anyagát, ahogy tudjuk. A másik, ami elfoglal egy kis kert, melybe konyha szükségletet termelünk, harmadik a vadgyümölcsök beszerzése, gomba, szeder, vadalma, stb., melyeket elteszünk, hogy legyen valami, amivel mi és gyermekeink, keserű életét változatosság kedvéért kissé megsavanyithatjuk, no meg gyermekeink, kik a téli hónapok nagy részét megfelelő ruha hiányába ezen szénporos viskókba kénytelenek tölteni. Boldogok, ha kimehetnek egy kis kirándulásra a szabadba, kissé távol a szénportól és a törmelék dombokból, kiáramló kénes gázoktól. Tehát ilyen és ehez hasonló dolgok tartanak bennünket lekötve, de igyekezni fogok mulasztásomat helyre pótolni, azáltal, hogy gyakrabban fogom soraimmal felkeresni, az ipari szabadságért küzdők táborát, melyért maradtam az úgynevezett “munkás kormányok” jutottak uralomra. Az igaz, hogy uralkodnak, de nem a kizsákmányoló osztály felett, hanem a kizsákmányoltak bőrére. A mindenkori politikai pártok és diktátorok egyetlen (hatalma a végnélküli elnyomatás a munkásosztály tényleges fel- szabadulására. A munkás osztálynak meg kell, hogy tanulja egyszer és mindenkorra, hogy akié a gazdasági szervezett erő azé a hatalom a politikai pártok és diktátorok csak addig létezhetnek amig a munkásosztály felismerte ipari szervezettségében rejlő erejét és tömörül az Egy Nagy Szervezetben, hogy hatalmát kiterjessze a termelés és szétosztás eszközei felett. Hoovernek az elszegényedése vagy meggazda^dása nem változtat a mi helyzetünkön az ő befektetéseinek jó része olom, zink, vörösréz és ezüst bányákban van, amelyekhez potom áron jutott. Kár annyira siránkozni az elnök elszegényedésén egész bátran megállapíthatjuk, hogy egyikünk sem fog vele találkozni a leveskonyhán vagy a flopházakban. Az egész komédia csak olcsó választási reklám azok számára, akik még mindig pártokban találják a nyomor és szenvedés aluli menekvésüket. Amerika egyik hatalmas bank jának igazgatója azon siránkozik, hogy az orosz fehér sereg vezérei Párisban az ingyen kenyér soraiban állanak. Támogatásuk érdekében országos gyűjtést indít. Ez osztály szolidaritás. C. K. D. '^✓vVVV^VV\AA/VVVVVVV^VVNA/,»AA/^A/VVVVVVVVVVV,>AA/VV>^/V>/VVVVV/VN^/VS/S/VWVVWVVVV A “szegény” Hoover
