Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-08-20 / 701. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1932 augusztus 20. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) ________HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.__________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2 10 One Year .......................$2.00 Félévre ................•........ l.v 0 Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5e Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders •............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Augusztus 22. Öt esztendeje, hogy a Massachusett állam charlestoni börtönében történelmet írtak a világ munkássága részére. Megállapíthatjuk, hogy ennek a történelemnek a tanulságát sem Amerika, sem a világ más területén élő munkástömegek nem értékesítették az uralkodóosztállyal szemben megvívandó harcukban. Sacco és Vanzetti munkásemberek ártatlan testének a nagyfokú villanyárammal való felégetése, a világ minden részéről özönével érkező tiltakozások ellenére pedig, egyenes kihívás volt az uralkodó osztály részéről. Ennek a gyilkosságnak nem szabad, hogy elhomályosodjon az emléke, mert ennél fényesebben semmi sem igazolja az IWW tanítását az Egy Nagy Szervezet szükségességét illetőleg, amely egyedül képes és alkalmas arra, hogy megakassza az emberi életet elperzselő villany áram útját is. Bár nap-nap után bemutatjuk, hogy a munkásosztály harcának a helye nem az utca, nem a papiroson történő kilincselés és könyörgésnek kell, hogy legyen, amely eszköz áll csak a politikai pártok rendelkezésére, mert ezek semmi egyebet nem bizonyítanak, mint azt, hogy a munkásosztály cselekvő ereje széttagoltan, szervezetlenül parlagon hever, hogy azt tömeg akcióra megmozdítani nem tudja. Mert ne hitegesse senki önmagát és nebolon- ditsa senki a munkásosztályt azzal, hogy az utcán összeszedett ácsorgó és bámészkodók tömeg akciót jelentenek. Sacco és Vanzetti munkásemberek kivégeztetése bizonyítéka ennek és az uralkodó osztály ezt a helyzetet sokkal tisztábban látják, mint azok, akiknek ez az állapot a bőrére megyen. Az egész világról beérkezett tiltakozások ellenére az állam kormányzója szabad kezett engedett az “igazság szolgáltatásnak” és 1927 augusztus 22-én, a hajnali órákban kivégezték két munkás társunkat. Mi volt Amerika munkásosztályának a válassza Fuller kormányzó és az uralkodó osztály gyilkosságával szemben? — Átvette a hideg testeket, hogy fényes temetéseket és gyászünnepélyeket rendezzen. Az IWW egyik golyók elé állított harcosa utolsó szavaiban azt üzente Amerika és a világ munkásságának, hogy őt NE gyászolják, hanem SZERVEZKEDJENEK. Amerika és a világ más részében lakó munkás tömegek figyelmen kívül hagyták ezt az üzenetet, mert ennek a végrehajtása kiemeli a munkástömegeket abból a kényelemből, abból a nem törődömségből, amelybe évszázadok alatt beleszokott, mert a szervezkedés harcot, aktivitást jelent az életért, az egyénért és az összességért. A szervezkedés azt jelenti, hogy a munkásság erőhöz jut, hogy hatalmát gyakorolhassa. A szervezettség ebben az esetben azt jelentette volna, hogy Massachusett állam kormányzó tanácsa nem találja kéznél a gyilkoló áramot, mert a szervezett áramfejlesztő munkások azt ilyen célra ki nem szolgáltatják. Csak a villanyfejlesztő telep korlátolt számú munkása tiltakozása elegendő lett volna a két munkás életének a megmentésére. Nem tették, mert nem tehették meg, mert amint ebben az iparban, úgy a többi iparokban is a munkások nincsennek megszervezve, akik szervezetet alkotnak azok is olyan ideológiákkal vannak telítve, amely kizárja a szolidaritás legkisebb megnyilvánulását is. Munkások! A Sacco és Vanzetti kivégeztetése óta eltelt öt esztendő újabb és nagyobb nyomort zúdított a mi fejünkre. Ennek meggátlására kihasználták az utcai tüntetések, a törvényhozó épületek és papiros tiltakozások és kérvényezések minden faját. Mi az eredmény? Munkások! Vegyétek igénybe az IWW tanítását. Építsétek fel az Egy Nagy Szervezetet, amely által képesek lesztek helyzeteteket nemcsak megjavítani, de a bérrendszert, amely minden bajnak az okozója, megszüntetni, hogy helyébe a közös termelésen és közös fogyasztáson felépülő rendszert tegyük. Ezzel a lépésünkkel adunk a legőszintébb megemlékezésünknek kifejezést augusztus 22-én. Legyen tagja ön is szervezetünknek! A jelen viszonyok kell, hogy minden munkást gondolkodásra késztessenek. Valamennyien érezzük, hogy életszínvonalunk napról-napra sülyed. A munkásság 25 százaléka teljesen kereset nélkül van, mig a dolgozók 50 százaléka csak annyit kereshet, hogy családjaikat az éhhaláltól mentik meg. A “prosperitás” idején sokan azt hitték, hogy az alkalom a boldogulásra mindenki részére egyenlő és individuálisan próbálták jövőjüket megalapozni. Mindezeket nagy csalódás érte. Ha volt megtakarított pénzük azt a bank bukások által elveszítették ; házaikat a rossz viszonyok következtében képtelenek voltak törleszteni és számosán már elveszítették és még többen elfogják veszíteni. A tehetetlen munkás milliókra a történelem legkegyetlenebb napjai következnek, hacsak akcióba nem lépünk ezen napok bekövetkezésének megakadályozására. A munkásság előtt csak EGY ut van, melyen haladva képes lesz a szenvedések áradatának gátat vetni. Ez az ut a SZERVEZKEDÉS útja. Ne várjunk arra, hogy mások váltsanak meg bennünket. Cselekedjünk valamennyien az összért és önmagunkért. Csak igy lehetünk biztosak abban, hogy célunkat elérjük. Nagyon sokan, akik már voltak tagjai az IWW-nak és még többen, akik eddig csak szimpatizáltak mozgalmunkkal szeretnének belépni, azonban az anyagiak eddig vissza tartották. A következő két hónapban mindenkinek alkalma nyílik a csatlakozásra, amennyiben tekintettel a nyomasztó viszonyokra az IWW a beiratási dijat október hónapig felfüggesztette. A belépőkre csak két havi tagságidij lefizetése kötelező, ami csekély egy dollár. Az IWW nem ígér reformokat; nem igér alamizsnát és nem tapogatódzik bizonytalanságba. Az IWW biztos I utón halad. Az IWW szervezi | a ' SZERVEZETLENEKET a munkanélküliség megszüntetésére ; a bérrendszer eltörlésére. Ezen munkának végzésére szólítjuk fel ÖNT is. Cselekedjünk még MA, hogy biztosítsuk a holnapot. A TIZENKETTEDIK ÓRA KÖZELEG! A TETTEK MEZEJÉRE KELL LÉPNÜNK! A világ háború megteremtette a Szoviet Oroszországot, amely a világ területének egy hatodát képezi. A világ öthatodán levő “ultra vörös forradalmárok” véresre tapsolják tenyereiket, re- ketre ordítják torkaikat, nem törődnek azzal, hogy fejlett ipari államokban nincs szükség szoviet vagy akármilyen más politikai kormányra, diktátorra, hanem kizárólagosan ipari szabadságra, ipari kormányzatra van szükségünk, hogy megszabaduljunk a kizsákmányolt osztály karmai közül. Ezért harcol az IWW lépjetek annak Egy Nagy Szervezetébe. A BUFFALÓI PIKNIK Dacára, hogy éppen akkor, a mikor az ilyen nyári mulatságokra a nép a legjobban szokott útban lenni, nagy eső esett, azért nem mondhatjuk, hogy sikertelen volt. A csoport uj és régi tagjai sok magyar családot kerestek fel, akik ennek a rossz idő dacára is eljöttek, hogy cent jeikkel hozzájáruljanak a védelem és a Bérmunkás kiadásaihoz. A vendégek szórakoztatásáról gondoskodás történt, mig az éheseket a rózsapirosra sütött malacpecsenyével a két Var gané, Plaffné és Sztana mtárs- nők látták el, akik egész nap szorgoskodtak a konyha körül. Úgy a vendégeknek, mint mind azoknak akik hozzájárultak a sikerhez ezúton is köszönetét mond a rendező csoport. Tudósitó. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve. sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsak s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkasokba beoltani ama tévhitét, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, így az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend. szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
