Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-07-02 / 694. szám
1932 julius 2. BÉRMUNKÁS 5 oldal Hooverék legújabb triikje A POLITIKAI KORMÁNY CSŐDJE Irta: 12557 SZÁMÚ TAG. Tervszerű megoldás a cél elérésére, amelyet a munkásosztálynak magáévá kell, hogy tegyen, vagy a véghetetlen nyomor, elnyoma tás, pusztulás lesz osztá yrész. — Ezen sorokat előre bocsájtva, állapítjuk meg, hogy a munkásosztálynak szervezkedési formájá az eddigi szervezkedési formáknál forradalmibb alapra kell fektetni, ha felszabadításának harcát komolyan kívánja intézni. Az Egyesült Államok elnök választásának közeledtével gomba módra nyőlnek a hangzatosnál, hangzatosabb frázisok. Nem zetgazdászok, törvényhozó politikusok, mérnökök, úgynevezett szocialisták, kommunisták, elnökök és elnökjelöltek, diktáto- rok és diktátor jelöltek a politikai méregkeverök minden fajtája naponta jönnek újabb és újabb jelszavakkal a mai nagy gazdasági válság megoldását illetőleg. A csempészek üzlete után a legjövedelmezőbb üzlet az üzérkedők, a frázis gyártók üzlete. Ebben az üzletben lettek ma társak “szocialisták, kommu- msták” a polgári vásári kofák jrortvezetőivel, tagjaival egytem ben. Még mindannyiunk élénk emlékezetében van 1929-beni nagy válság kezdetén Hoover elnök azon szózata, hogy “Egy eddig még nem látott prosperitás söpri végig az országot hatvan napon belül.” Azt sem felejtettük el, hogy a Kereskedelmi minisztérium és a kormány minden más minisztere kijelentették, hogy “a pangás legalsóbb fokára értünk.” “Az ország a rendes kerékvágásba megy át” vagy hogy a “Prosperitás már a sarkon van.” A nép bizalma eme mesebeli frázisoktól már megingott, ezért újabbakat, hangzatosabbakat kezdenek zengeni. Két évvel ezelőtt a “munkások Forradalmi” pártja munka- nélküli biztosítást követelt. Ma eme követelések mellé csatlakozott az American Federation of Labor. Az American Legion és a radikálisnak nevezett polgári poitikusok hada. Szövetségre léptek. Gyönyörű egy szövetség. Illatos egy rózsa csokor. AFofL American Legion, Nemzetőrség, A kisgazdák szövetkezete, ügyvédek, doktorok, papok, szatócsok, itt ott elvétve hiszékenv munkások valamennyien tudatára ébredtek a kommunista párt “forradalmi” követelésének “Állami segélyt a munkanélküliek részére” ordítja Foster, kontrázza Green, La Follette, Costigan, Thomas, Hillqitt, Father Cox stb. munkás áruló féker. Ezek kívánják megoldani megmenteni ama súlyos gazdasági válságot, melyet a társadalmi fejlődés az örvény áradatába zúdított. De mindezek még csak követelések maradtak. A kizsákmányoló osztály tudja, hogy a fenti rózsa csokor segítségével még jóidéig elodázhatja a gyökeres változás létrehozását. Amig ezek követelődz- tek a kormány cselekedett. A mikor az arany készlete az országnak százmilliós adagokban vándorolt ki, amikor a zsugoriság több mint egy billió dollárt vont ki a forgalomból és a bankok egyre másra mint a kártya vár elültek össze, elő állt Hoover elnök prosperitást zen- gedezve moratóriumot adott a német kizsákmányoló osztálynak. Azonban az Ígért prosperitás nem jött el. Hiába várták a hiszékeny bérrabszolgák, mint egykoron a zsidók a mesiást. Ekkor újabb mentő eszme támadt. Megalakították az “Újjáépítés Finan- cirozó Bizottságát”. Mindazok, akik tisztában vannak az amerikai demokrácia ábécéjével tud ják, hogy a fenti bizottság a hatalmas kalózok profitjának védelmére, biztosítására alakult. Két billió dollárt dobtak oda az “Újjáépítés Financirozó Bizottság” asztalára és a nagy hangon ígért prosperitásnak se hire se hamva. Azóta már felemésztették a két billiót és néhány nappal ezelőtt újabb jelszavakkal ismét ezerötszáz millió dollárt dobtak a pinkába, hogy a prosperitást vissza csalogassák. A kizsákmányoló osztály legújabb népcsalási kísérletét napokon, heteken át fátyolként húzták a már annyiszor becsapott, félrevezetett munkások szemei előtt. Amikor már az ország népességének több mint egyharmadát éhhalálra ítélték s hogy ezt az éhséget csillapítsák, előállanak "Balance the budget” az állami költségvetés egyenlítésével. Ennek a hangoztatásával akar ják bizonyítani, hogy már megtalálták a helyes utat és most már jön a prosperitás. Persze hogy jön, hiszen az állam ezer számra bocsájtja el munkásait és azoknak, akik még munkán vannak fizetését “Balance the budget” jelszavával vagdalja jobbról, balról, mint a sakter az áldozatát. Ezzel aztán azt is akarják bizonyitani, hogy a kormány csődbe jutott, nincsen pénze a munkanélküliek támogatására, a veteránok járadékainak kifizetésére, mindenkinek úgy magyarázzák, amilyen az értelmi képessége, ha nem hiszi el igy, higyje el amúgy. Ä kormány a kizsákmányoló osztály romjainak támogatására három és fél billió dollárt irányozott elő. A munkásosztály millióinak bőrét nyúzzák és még sem ébred tudatára, hogy eme pangás egyetlen kivezető útja a bérabszolgák milliónyi seregének szolidaritása az egész vilá- .gon. Eme pangást, melyet a kapitalizmus óriássá való feíjett- sége okozott, lehetetlenség hang zatos frázisokkal, Ígéretekkel elhárítani. Erre az egyetlen ut a bérrabszolgák Egy Nagy Szer vezetbeni tömörülése. Komoly eltökélt és elszánt harcosokra van a munkásosztálynak szüksége — és nem bohockodó lesi puskáspkra. Az ipari szabadság építésére. . CANADA. Munkaügyi minisztériumának jelentése szerint az ország lakosságának, illetve munkásosztályának 38 százaléka — ami felülmúlja az egy milliót — az iparokból kizárt bérrabszolgák közé tartozik. Cana- dában is mint a világ minden részében napról, napra növekszik a munkanélküliek száma. A világ munkásságának csak egyetlen orvossága van ezen malária ellen és ez az Egy Nagy Szervezet az IWW. A kizsákmányoló osztály az egész világon egyesült a munkásosztály rabszolga sorsban tartására. A munkásosztálynak csak egy válasza lehet. Tömörülni az Ipari Demokrácia megmentésére. Soha a világ külömböző korszakainak történetében, nem volt oly világos a politikai kormányok csődje, mint a mai gépkorszakban. Az emberiség évszázados szokásainál fogva a politikai kormányokba vetette bizalmát, attól várt minden job- bulást, tarthatatlan helyzetének javítását. Ez a múlt korszakaiban, amikor a társadalmi átalakulatok csigalassúsággal fejlődtek talán helyes volt. Kormányok jöttek, politikai pártok alakultak, de a zsoldosok, a hűbéri rendszer, a jobbágyok, a rabszolgák és végül a bérrabszolgák helyzete sohasem változott. Nevet és gazdát cserélt a bérrabszolga, de helyzete éppen olyan tűrhetetlen ma a civilizáltnak csúfolt világban, mint a jobbágyok vagy rabszolgák helyzete volt, sőt nagyon sok esetben még sokkalta rosszabb. Ma a politikai kormányzat alatt, amelyben még ma is a világ kitagadott osztálya veti a bizalmát — azt látjuk, hogy millió és millió bérrabszolga kénytelen az uralkodó osztály talpát nyalni, vagy az éhenhalás szörnyű martalékává esni. Ma több a munkanéküli, a rongyokban járó munkás a jajveszékelő és éhségtől kiászott anya és gyermek a nincstelen és hajléktalan bérrabszolga mint a világ bármely más korszakának történetében volt. Eme szomorú helyzetért egyedül a világ bérrabszolgái felelősek, akik közömbösek a szervezkedés és a szervezeti formák megválasztásának ügyében. Az elnyomott és kizsákmányolt bér rabszolgák azok, akiknek válasz taniok kell a mai társadalmi rendszerben, amely a nyomort, szenvedést és éhhalált hozta vagy a jövő társadalmát az Ipari Demokráciát válassza, amely bőséget, kényelmet, boldogságot, szabadságot teremt számára. A forradalmi munkásosztálynak a politikai kormányzatokban, bármily nevet vagy elemet képviseljenek is — nem lehet bizalma. A nincstelen, kizsákmányolt bérrabszolgák helyzetén az állam, a kormány képtelen változtatni mindaddig amig magántulajdon és kizsákmányolás létezik a dolgozó emberek milliói között, amig az élet ösz- szes javait — a föld, a természet kincseit és a termelés és szétosztás eszközeit — ama kevesek bírják akikből a munkáltató osztály áll. Azok fényűzésben, pompában élnek a bérrabszolgáktól elrabolt értéktöbbletből. Amig a munkások nem képesek előteremteni a legelemibb életszükségletet, addig ez a társadalom a bérrabszolgák társadalma, amelyben két osztály áll homlok egyenest egymással. A munkásosztály és a kapitalista osztály. A kizsákmányoló osztály rablása törvényes. A politikai állam teszi azzá a gazdasági hatalmánál fogva és azt teszi amióta a törzsgk a társas családi életek megszűntek és törvényes formák között politikai állammá változtak át. Az államot vagy államokat a folyton növekvő kizsákmányoló osztály teremtette, hogy a munkásokat a kizsákmányolásban, elnyomatásban tarthassa. Erre szüksége volt a politikusokra, akik számára törvényeket alkottak egyszerűen azért, hogy rablásaikat törvényes kereteken belül űzhessék, azoknak a törvényeknek a betartására szervezték meg a rendőrséget, törvényszéket, börtönöket, katonaságot, amellyel a rendszer elleni lázadókat elnémítják és ezt a társadalmat nevezik ma “civilizált” társadalomnak, amelyben a civilizáció a rabszolgaságban tartja a világ termelő hadseregét. Az első törvényes kizsákmányolása a munkásosztálynak a Chatel Slavery volt, melyet a feudális rendszer rabszolgái követtek s ennek megszűntével következett a bérabszolga rendszer. Ebben a rendszerben az emberiség óriási része a legnagyobb nélkülözéseknek, szenvedésnek van kitéve és ez mindaddig igy lesz a mai civilizált társadalmi rendszerben amig bármily néven nevezendő politikai pártok vagy kormányok uralkodnak. Az uj társadalom épülőben. Azonban az idők változnak az az megváltoztak. A társadalom fejlődése munkában volt. A kapitalizmus és a politikai államok befejezték funkciójukat. A gazdasági viszonyok fordulata kényszeritette őket erre és helyüket az uj társadalom foglalja el, amelyben a munkásosztály kötelessége, hogy megszüntesse a rabszolgaságot és az azzal járó minden szenvedést.A bérrabszolgák kötelessége, hogy bevezessék az uj társadalmat, melyben az emberiség békességben, bőségben élhessen. A gazdaságilag az Egy Nagy Szer vezetben szervezet munkásság munkája ez, ha a munkásosztály közömbösége folytán sikertelen marad úgy a kizsákmányoló osztály politikusaival (munkás politikusaival) visszavezet bennünket az ipari feudalizmusba, amely még nagyobb elnyomatás ban, nyomorban tartja majd a világ bérrabszolgáit, mint a barbár középkor idején. Mi bérrabszolgák szolidaritást vállalva, tömörülve az Egy Nagy Szervezetben tényezői lehetünk a szűk séges társadalmi változásnak. De ehhez szervezettség, tanulás és tanításra van óriási szükség. (Folytatjuk)