Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-07-23 / 697. szám
1932 julius 23. BÉRMUNKÁS 7 oldal Válasz a hozzászólóknak Lehet-e egységes az amerikai munkás mozgalom? Már több mint négy hónapja annak, hogy e sorok írója a fenti kérdést intézte a Bérmunkás olvasóihoz. Mivel ezt a kérdést egy cikk keretében nem lehetett teljesen megvilágítani, igy természetesen hézagos volt. ÁrrC de, ezen hézagokat többé-ke- vésbbé kijavították a hozzá szólók. Mivel a cikk írója egyszerű bérmunkás és nem intelektuel vagy fizetett pártvezér, igy természetesen más szemüvegen keresztül nézi az egyesítés kérdését, mint a fentiek. Mert az egy séges munkásmozgalom az előbbinek nem fontos, az utóbbinak nem sürgős. Egyedül a vérig kizsákmányolt bérrabszolgáknak érdeke az, hogy megszűnjön közöttük a mostani széthúzás és helyébe lépjen az igazi testvéri szolidaritás. A hozzá szólók többsége is ilyen értelemben szólt a tárgyhoz, megírva észrevételeiket és rámutatva a vita cikk hiányosságára. Egyben azonban minden hozzászóló megegyezett, mig a más pártokhoz tartozók is, ez pedig az erős ipari szervezet fel épitese. És ez volt a vita cikk súlypontja is, amelyből az alábbi pár sort idézem: “Minden párt elismeri az ipari szervezkedés fontosságát, ebből lehetne kiindulni a megértés keresésére. Ugyanezt most is megismétlem, mert az ipari szervezet az egyedüli hely, a hol a külöm- böző pártokban levő bérmunkások találkozhatnak. Ezt nem mondhatja el magáról egy párt sem, mert olyan párt nincs, a melynek létjogosultságát a többi pártok is elismernék. így aztán csak az IWW által hirdetett ipari szervezkedést lelhetne elfogadni, mint tárgyalási alapot. Hogyan, lehetne ezt megtenni? Erre többféle ajánlatot tettek a hozzászólók, e sorok írójának csak egy van. Ha az IWW, és az összes pártok bérmunkás tagjai összejönnének egy értekezletre (az élősködő pártvezérek nélkül) és ott komolyan, őszintén megtárgyalnák az összes pártokban levő bérmunkások, egy táborba való tömöritésének kérdését. Itt aztán meglehetne vitatni, hogy mi jó és mi nem jó az IWW által hirdetett ipari szervezetben. És hiszem, hogy az IWW elvi nyilatkozatából semmit sem vennének el. Mert ennek tisztaságát, forradalmiságát eddig őszinte munkásember kétségbe nem vonta. A kérdés most az, hogy meg van-e a hajlandóság egy ilyen irányú mozgalom megindítására a pártokban? A fizetett pártvezérek kézzel lábbal tiltakoznának ellene, de a párt bérmunkás tagjainak komolyan kell foglalkozni ezzel a kérdéssel. Részlet kérdésekről naivság volna még most beszélni. Előbb legyen meg a munkásságban az erők egyesítésére való hajlandóság, aztán beszélhetünk a részletekről. E sorok írója fentartja azon állítását, hogy az általános mun kásmozgalom ma gyöngébb, mint bármikor volt. Évekkel ezelőtt a munkásság bizonyos előnyöket tudott tnágának kivívni a tőkésektől. Ma, ezt a nehéz harcok árán elért eredményt, nagyrészt vissza vette tőlünk az uralkodó osztály. Nap jainkban csak vesztett bérharcokról beszélhetünk. Fehér holló számba megy az, amikor egy bérharc a munkások győzelmével végződik. Több mint 25 évvel ezelőtt a munkásság ipari ereje megmentette Haywood és társait, pár évvel később pedig Ettor és Giovenitet a bitófától. Saccot és Vanzetit azonban kivégezték, Mooney, Billings, a centraliai fiuk, még mindig a börtönben sínylődnek, Kentucky ban most készülnek a harcos bányászokat élve eltemetni. És hol van a munkásság ereje ma? Megoszlott, apró szekciókra szakadozva és minden szekció azt kiábálja, hogy csak ők a munkásosztály megváltói. Az egyik fegyverrel, a másik szavazással, a harmadik megvásárlással akarja? a rendszert megdönteni.. Csoda-e hát, ha a szervezeten kívül álló munkás megzavarodik és nem tudja hova 'forduljon. Azon sem csodálkozhatunk, ha többen oda mennek, a hol legnagyobb a lárma, mert azt hiszik, Hogy ott van á legnagyobb erő is. Nehezen lehet elvárni a szervezetlen munkástól, hogy megértsen bennünket, a mikor mi, akik már felismertük az osztály harcot, sem értjük meg egymást. Az, hogy az összes pártök elismerik az ipari szervezkedés fontosságát — gyönge vigasztalás. Építeni kell, nem elismerni, hogy jó. Azért ismétlem, a legfontosabb az, hogy úgy az IWW tagjai, mint a külömböző pártokban levő bérmunkások felismerjék, hogy a győzelemhez vezető ut első feltétele, az osztályharcos munkások egy táborba való tömörítése — kell hogy legyen. Bátran állíthatom, hogy a külömböző pártokban levő bérmunkás tagok nagy része sem őrül annak az áldatlan testvér harcnak. Igaz, hogy a kullancsok módjára rajtuk élősködő párvezérek által agyuk nagyon meg van mérgezve és nem testvért, de ellenséget látnak mindenkiben, a ki nem az ő vezérük füttyszavára táncol. Azonban bármennyire átvannak hatva a gyűlölet ópiumával, nem hiszem, hogy a feléjük nyújtott testvéri kezet visszautasítanák .A kérdés az, hogy meg-e fog indulni egy ilyen mozgalom és mikor. Minél hamarább megkezdjük, annál jobb lesz mindannyiunk részére. Mivel az IWW hive a legteljesebb szólás és sajtó szabadságnak igy bátran megírhattam a véleményem őszintén, úgy a mjnt azt én látom. Ha történetesen nem IWW hanem párt tag volnék, úgy az egyházi átokkal sújtanának a párt vezé- rek. Mert ott csak azt lehet Írni, Pittsburghi Hírek Kevés a munkanélküli ezen a vidéken Majdnem lehetetlennek hangzik, mikor ezen sorokat olvassák, de más városokhoz hasonlítva'' Pittsburgh vidékén sokkal kevesebb a munkanélküli mint bármely városban, bár a nyomor nagyobb, e sorok írója több mint hatvan munkással beszélt egy hét leforgása1 alatt, akik közül csak egy volt munkanélküli, bár egyetlen egy sem volt aki többet mint három napot dolgozott hetenkint, bár annál többen voltak akik EGY NAPOT DŐL GOZNAK HAVONTA, s legnagyobb részben még egy napot hetenkint. De ezek a statisztikai adatok szerint nem munkanélküliek, ezeknek meg van a munkájuk csak nincs rájuk szükség, mivel az embereket három csoportban osztották be és csak minden harmadik héten kerül rájuk a sor és akkor is csak egy vagy két napot dolgoznak, mert nincs megrendelés amint a gyár vezetősége kijelenti. Ezért van oly kevés munka- nélküli ezen a vidéken, mert ahol egy embernek hetenkint jutna 1—2 nap, most három ember között osztják azt fel, igy csak három hetenkint juthat egy két naphoz legtöbb munkás és keres havonta 4—8 dollárt, az átlag 5 tagú családnál osztjuk ezt fel, nleg látjuk milyen nyomorban vannak a munkán levők. De ezek még nem munka- nélküliek. Oh no, azon boldog halandók közé tartoznak, akiket már nem soroznak a munkanélküliek hadseregéhez. Még ahoz a megnyugtató érzéshez, hogy munkája van, még ha nem is fizetnek, de a remény táplálja, hogy bármelyik percben hívhatják dolgozni, mivel minden lapon és a gyárak igazgatói is készséggel terjesztik a hirt, hogy most már meg fog indulni, igy még halászni sem mernek elmenni hazulról, hétről hétre, hónapról hónapra, várják, melyik percben hivják be őket és mivel várni oly nehéz minden héten bemennek a gyárban, hogy a bősz megnyugtassa őket már nem sokára megindul a munka, csak várjanak, majd hívni fogják őket. A koldus király Mr. Coxról van itten szó, akit a követői “fathernak” hívnak, de én nem vagyok hajlandó apának szólítani, nem akarnám, hogy szegény anyámat oly rossz színben tüntessem fel mintha ilyen parazita lenne az én “Fa- ther”-om. Mr. Cox, aki a munkanélkülieket felhasználta arra, hogy magának hírnevet szerezzen, de ugylátszik a hírnév mellett még készpénzt is, most Európába ment tanulmány körútra. Először Írországban a szentség imá dásra, s onnan megy Németországban Hitlerrel, onnan Hor- tyval és végül Mussolinival fog tárgyalni a fasszizmusról, mert saját beválássá szerint “ö” itten is időszerűnek és célszerűnek látja a fasszismust. Közben a koldus hadsereg házról házra jár kollektálni, hogjrjires levesre jusson a hadseregnek és Mr. Coxnak meg ki ne fogyjon a pénze amig tanulmányozza a véres elnyomatás eszközeit és a hadsereg, melynek elég esze van koldulni nincs elég esze, hogy azt maga felosztja egymá* között, hanem a “Father” Cox által kijelölt hivatalnokokra bízza azoknak a kiosztását, majd vakon fogja kővetni ezt a kihizott parazitát és segit neki elnyomni minden öntudatos munkás megmozdulást, mely a hozzá hasonló paraziták és elnyomók ellen harcba mer szállni. * Ellehetünk készülve, mikor Mr. Cox haza jön és teljesen áttanulmányozea a Hitler, Hor- ty és Mussolini harcmodorát, akkor itten nyiltan síkra fog szállni a hasonló elnyomatásért, terrorért, melyre a munkanélkülieket igyekszik kihasználni és azoknak a masiroztatásával igyekszik meggyőzni a kizsák- mányolókat, hogy jó lesz vele szóba állni és tárgyalni. Mely alkalomra már neki kész tervei vannak pápai jóváhagyással. AZ IWW LAPJAI ami megegyezik a vezérek felfogásával. A pártvezérek felfogása meg nem más, mint a gyűlölet szitás. V- JíNDUTRIAL WORKER, angolnyel- vü hetilap. Egy évre $2; egyes szám ára 5 cent. Megjelenik 55S West Lake St., Chicago, 111. IL PROLETARIO, olasz hetilap. Egy évre $2; egyes szám ára 5 cent. Megjelenik Brooklyn, N. Y., Box 24, Sta. I. GOLOS TRUZENIKA, orosz havi folyóirat. Egy évre $1; egyet szám 15 cent. Megjelenik 559 W. Lake Street, Chicago, 111. BÉRMUNKÁS, magyarnyelvű hetilap. Egy évre $2; egyes szám ára 5 cent. Megjelenik Cleveland, O. Box 3912 S. S. Sta. TIE VAPAUTEEN, finn havi folyóirat, 32 oldalas; $1.75 egy évre; egyes szám 15 cent; májusi és decemberi példány 48 oldal, 25c Megjelenik 555 W. Lake Street, Chicago, 111. INDUSTRIALISTI, finn napilap. Egy évre $4.50, fél évre $2.50, három hónapra $1.50. Egyes szám 5 cent. Megjelenik Duluth, Minn., Box 446. JEDNA VELKA UN1E, csehszlovák hetilap. Egy evre 52; egyes szám 5 cent. Megjelenik 11314 Revere Ave., Cleveland, Ohio. SOLIDARIDAD, spanyol félhavi lap. Egy évre $2; egyes szám ára 5 cent. Megjelenik New York City, N. Y. Box 32, Station D.
