Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-12-31 / 720. szám
1932 december 31. BÉRMUNKÁS 7 oldal Junior Column Love or Honor? By — Betty Szekely. The entire world seemed peacefully asleep as large snowflakes fluttered down on the cold bare ground, covering large areas with a flimsy white blanket. Somwhere in this peaceful white world, a young girl in her teens sat observing the quietness and peacefulness of it all thru a broken window pane, of an old tenant house where she lived with her little five year old brother. How quiet and peaceful everything was! Yes, everything— with the exception of Mary’s troubled mind. Slowly turning about, her tired gaze fell upon a small itle form in deep sleep, with a faint smile on his tiny face lying on an old bed which she shared. Quietly bending over, Mary placed a gentle kiss on Johnny’s board white forehead. Since their mother had passed away several years ago, Mary had worked and slaved in an attempt to make a living and a home for her motherless little brother whom she adored. Working for a well-to-do family Mary always managed to have a sufficient amount of food at home to keep Johnny well fed. Clothes were a matter of convenience. As Johnny grew he was making things more difficult and complicated for his sister. Why just the other day Johnny had induced Mary to write a letter to Santa Claus. Poor Johny, he didn’t crav a sled or any other toy that would set any youngsters heart beating; he wanted a book from which Mary could read to him about poor little boys who had fairy godmothers who would transform little white mice to big white horses and ragged clothes to silk and satins. This is what Mary was concentrating. How could she manage to give Johnny a luxury? Why she could just about make ends meet. At daybreak Mary was compelled to hike four miles to work. Mary was to share a room with the cook, but for Johnny’s sake she was inclined to hike four miles twice daily. It was during a procedure of cleaning the childrens room »/VS/WWWVSA^/WWWS/VN/WWWWAA/VW^/WVAi^iWWWWWWWWNAi szolgálatába állították, hogy velük minden pillanatban megkezdhessék a legirtózatosabb ember pusztítást, a mihez képest az elmúlt háború csak hadgyakorlat volt. Kínában háború, éhínség, tömeges kivégzés. Délameriká- ban egyik véres forradalom a másikat éri, és bárhová tekintünk, mindenüt irtózatos nyomor, nélkülözés, betegség és * korai halál. Bérek levágása, munkások üldözése, börtön és bitófa. Te szent karácsony, a béke és szeretet ünnepe. Micsoda álnokság, milyen képmutatás ma keresztényi emberszeretet- ről beszélni. Milyen hazugság azt mondani, hogy mindnyájunk részére született a beth- lehemi Jézus, aki egyformán szeret bennünket. Azonban ezzel a nagy szeretetével csak a semmittevő parazitákat ajándékozta meg, a kiknek az év minden napja karácsony, mert nekik mindig meg van az, ami nálunk még karácsony napján is hiányzik. A nagy vállalatok milliós osztalékot fizetnek, a bankok pincéi tömve vannak arany rudakkal, a raktárak rogyás- ig megrakva mindenféle életszükségleti cikkel. Mindenből van elég és ugyanakkor milliók nyomorognak a bőség közepette. A kiváltságos osztály tagjai pazar termekben, ro- gyásig megtérített asztal mellett ünnepelnek, mert csak az ők részére született a Jézus, csak nekik volna okú örvendezni karácsony napjál. Óh te igazságosnak hirdetett Jézus, te nem látod mind ezeket? Azt sem látod, hogy érdemtelen szolgáid nevedet csak pénzszerzésre használják, akik békét hirdetnek, és megáldották a gyilkolni induló katonák fegyvereit. Szegénységről prédikálnak és gyűjtik a vagyont. Böjtöt hirdetnek az éhezőknek és ők tobzódnak minden jóban. Te jóságosnak hit Jézus, hát ilyen igazságosan osztottad szét a te nagy szereteted. A kinek sok van, annak adtál, hogy még több legyen nekik, a nincstelenektől meg elvetted még a reményt; is. Az éhező tömeg nem remél többé, s nem is vár tőled semmit. Kétezer éve hitegetnek bennünket papjaid, hogy csak tűrjünk és szenvedjünk. Már eleget szenvedtünk, tűrni meg nem fogunk tovább. A te igazságodban sem hihetünk tovább. Majd mi, a kitaszított proletár tömeg, fogunk csinálni karácsonyt, mi örökké fog tartani. A mikor majd nem lesz háború, nem lesz éhező, de nem lesz dúsgazdag parazita sem. Nem ígérni fogjuk a menyországot, de megvalósítjuk azt itt a földön, a te országod meg átengedjük papjaid és kegyen- ceid részére. És csak akkor mondhatjuk el, hogy Békesség földön a jóakaratu embereknek. V. J. at work, that Mary came across a set of small little booklets, of fairy tales, neatly packed, (the children had outgrown and possibly never read) that Mary’s head started throbbing with ideas. Won’t Johnny be happy? No-no-n ever-she couldn’t take it-why that-that would be stealing-stealing! That word sent chills down her spine. It took a lot of will power and self-control, but finally Mary set the booklets in a small can and placed them in a large box to be taken to the attic. But alas! When Xmas Eve came Mary’s love for Johnny proved greater than her honor and loyalty to her employer. She was very conscientious but nevertheless Xmas morn was greeted with a light heart happy smile. Mary didn’t regret taking the booklets while in the process of reading to Johnny and seeing his small happy face, but when alone her conscience wouldn’t let her rest. The weeks had sped swiftly since Xmas when a strange incident occured. Mary, to her surprise, awoke one morning with a sore throat and irritable cough. With the knowledge of being sent home by Mrs. David, knowing well she was not allowed near the children with a cold, Mary was determined to stay home. Unfortunately, her cold did not wear off, but became worse eventually, due to improper care. Mrs. David didn’t waste any time in investigating the cause of Mary’s absence. She found Mary in bed deeply absorbed in reading to little Johnny, coughing hoarsely occasionally. Mrs. David’s sharp eagle-like eyes caught Mary’s quick finger in the act of shoving the booklets under the old worn out covers. But too late.— Shyly pulling away the covers, Mrs. David uncovered the twelve little booklets. With long white fingers she calmly picked them and placed them in her large hand bag. Mary with frightened eyps and closely pressed lips stared dumfoundly, while Johnny, unaware of what it was all about, started at his sister with streams of tears rolling down his small soft, colorless cheek. “Your services are not required any longer,” Mrs. David announced frigidly backing toward the door. “You-you are taking those away—” Johnny stammered, chokeing in sobs. “I’m sorry my dear, but your sister was misfortunate enough to sink so low as to steal—Oh well you don’t understand,” she said indifferently. “I am sorry for her and— for you,” and with a houghty look left the room. “Mary—Mary we shall never know what became of little Dany, will we?” Munkában az IWWIapjáért Ha valamikor szükséges volt, hogy a munkások munkáslapot olvassanak, akkor ma éljük ezeket az időket. Az összes polgári újságok egy tőkés szervezet irányítása mellett hallgatják el a nép előtt azt a szomorú helyzetet, amely még a nagyedik évet betöltő súlyos gazdasági helyzete után is reá vár. Megtöltik lelküle- tét olyan gondolatokkal, hogy minden jó lesz. A munkás lap csak az egyedüli, amely a teljes valójában mutatja meg a helyzetet és megértetni törekszik a helyzetből kivezető utat is a munkásokkal. Ezért kell minden munkás házában benne lenni a munkás újságnak. Ezt kell az 1933-ik esztendőben minden IWW-istá- nak, minden ipari forradalmárnak legfontosabb kötelességének tartani, hogy az 1WW lapjait minél több munkásnál elhelyezzék. A munkás újság fontosságáról fog egy TANULSÁGOS ELŐADÁST tartani Ralph Chaplin, az Industrial Worker szerkesztője decemben hó 30- án, pénteken este 7:30-kor Chicagóban 1618 W. Madison St.-en. Minden munkást szívesen lát a rendezőség. FIGYELEM! Phila Modem Színkör 1932 dec. 31-én, Szilveszter este, 332 W. Girard Ave. Tea és Kocsonya estét tart. Jó zene, házilag készült süteményekről a színkör női tagjaink gondoskodnak. BELÉPTI DÍJ NINCS. Ha egy kellemes estét akar magának szerezni, úgy okvetlen jelenjen meg Szilveszter este"^NcT^daríing" but I can imagine what will become of us.” We were very glad to hear from you again Betty after such a long lapse. We were begining to think you forgot all about the J. C. as many Juniors seem to have. We hope to hear from you and the other Jrs. more often during the coming year. Jr. Ed. SUGGESTIONS FOR NEW YEAR’S RESOLUTIONS! I will make it my business to contribute oftener to the J. C. than I have in the past year. I will consider it a pleasure as well as my duty to keep the column alive with news. I will not wait to be constantly prodded by the Jr. Ed.-egész tárháza a Bérmunkás 1933-ra szóló Naptára
