Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-12-31 / 720. szám

1932 december 31. BÉRMUNKÁS 5 oldal Ipari demokrácia Irta: Covington Ami Hall. Amit a munkásnak tudni kell AZ IWW SZEMÜVEGÉN NÉZVE AZ ESEMÉNYEKET Túltermelés vagy rendszer válság ii. A legnagyobb szemek és leg­nagyobb tőkék összpontosulása folytán olyan termelő appará­tus épült föl, mely a munka termelőképességét annyira föl­fokozta, hogy ennek következ­tében milliók válltak munka- nélkülivé. Ahelyett, hogy az üzemek a munkaidőt a terme­lőeszközök termelőképességé­nek fordított arányában rövi­dítették volna, ezt megtartot­ták régi nagyságában, inkább munkásokat bocsájtottak el és igy bekövetkezett egy olyan mérvű munkanélküliség, mely a kapitalizmus történetében példa nélkül áll, úgy az időtar­tamát, mint a munkanélküli­ek számát illetőleg. Ha a mostani helyzetet ele­mezni próbáljuk, arra az ered­ményre jutunk, hogy ez a vál­ság nem szokásos kapitalista válság, az úgynevezett időle­ges túltermelés, hanem a kapi­talizmus válsága, hogy egyré- sze a fogyasztóképtelenség, másrésze az ebből folyó terme­lési zavarok krízise. A fogyasz­tó képtelenség következtében uj készleteket nem termelnek, ezzel nem csak az ipartermék de a nyers anyag fogyasztása is megállt. Kénytelenek a ter­melők a nyers anyag árait sokszor az önköltség alá mér­sékelni, ezzel az alkalmazott munkások bérét is. így egyik oldalon a munkabérek állandó leszorítása, a másik oldalon a termelés állandó csökkenése növeli a bajokat, ehhez járul, hogy a fejlett gép kevés mun­kaerő igénybevételével temér­deket termelt s igy kiszorítot­ta a fogyasztásból a kereset­nélküli milliókat és e munka- nélküli milliók hatalmas töme­ge súlyával összeroppantatta a béreket, minélfogva a munká­ban levők vásárlóképessége is alábbszállt. A munkanélküliek vásárló- képtelenek, a közvetítő elem­nek, nincs kinek közvetíteni, ő is fogyasztó képtelen lett. Az export megszűnt, mert a kapi­talizmus a fogyasztó terüle­tekből is termelőterületeket létesített őrült vámpolitikájá­nak kényszere folytán. Megpróbált elzárkózni, az önellátást vámpolitikával akar­ta nyélbeütni, s igy megállítot­ta az árucserét, a vlágkereske- delem életműködését. A régi fogyasztóterületekből termelő­centrumokat csinált és ezzel az iparállam az agrárállamoktól, az agrárállam az iparállamtól rabolta el az egészséges gazda­sági életműködés lehetőségét. A borzasztó tények itt vannak előttünk, a kapitalizmus előbb világháborúba, azután világ- nyomoruságba sodorta az em­beriséget. Nem túltermelést javakban, hanem általános anyagi lezüllést teremtett. Hi­szen ha a fogyasztásra kész szükségleteket a nyomor iszap­jában fuldokló milliók felhasz­nálhatnák, nem jutna elég azok századrészének sem. Ez nem egyébb mint egy életveszélyes megbetegedés jele, mely egyre súlyosbodik. A világ valóságos őrültek háza. A kapitalista ci­vilizáció szemünk láttára om­lik össze. A kapitalista osztály eddig kezében tartotta a hatalmat mely most csődött mondott, csúfos, gyalázott csődöt. Soha még uralkodó-osztály­nak a múltban ilyen ragyogó alkalma nem volt a társadalom boldoggá tételére. Olyan gazdasági szerveze­tett hozott létre, mely minden­ki számára elég javakat ter­melhetett volna, de mohóságá­ban vak1 volt, nem látta meg, hogy kapzsisága százmilliók nyomorúságát eredményezi. Ki kell hát rá mondani az ítéletet, világosan határozot­tan: A világ sok száz millió­nyi lakosa nyomorban él, sok millió aki nem ismeri a jó­lakást, aki pusztulásra van szánva, szellemi és testi halál­ra, mert nem ehetik eleget. Az őskor barlangjaiban nem élt az ember olyan állandó éh­séget mint most, nem aludt olyan vackon mint most, nem dolgozott olyan nehezen mint most. A mai embriség nagy tö­mege ellenségesebb életviszo­nyok közt él, mint a barlang­lakó. Ennek nem az az oka, hogy a gazdasági élet nem 'termelhet eleget mindenki számára; nem, hanem a kapitalista osztály az uralma alá hajtott termelő ap­parátussal nem a köz, hanem a maga javára gazdálkodik olyan kapzsimódra, hogy a maga köré gyűjtött zsírban saját maga fulladozik. A világ természeti kincsei­vel, a tökéletes gépekkel, a ter­melés és elosztás gazdasági szervezetével: a munkásoknak naponként legfeljebb 2—3 órát kellene dolgozni, hogy minden­kinek ruhája, lakása, élelme, nevelése és némi életöröme le­gyen. A tudósok kutathatnák a természet törvényeit, a fel­találók hasznosíthatnák ezeket a gyakorlatban, a művészek szépíthetnék az életet, az egész világ boldog lehetne. Ez az alkalom volt a kapita­lista osztály kezén. Ha kevés­bé vak és kevésbé kapzsi lett volna, ha jobban gazdálkodott volna akkor a mai nyomornak nem kellett volna létrejönni. De a kapitalista osztály csődöt mondott, az uralma alatt épült civilizációt romhalmazzá tet­te: Rothad a gyár, rozsda eszi a gépek ezreit, színházak, is­kolák ezrei zárva, diplomás emberek: mérnökök, orvosok, tanárok, művészek, feltalálók ezrei letörve csatangolnak a kapitalizmus orcátlan kapzsi­ságának következtében. A kapitalizmus nem hivat- kozhatik enyhítő körülmények­re: ismerhette volna ezeket a Az ipari Demokrácia azon az egyszerű állításon alapszik, hogy a társadalom, mint a fa, a gyökértől felfelé nő és nem felülről lefelé. Ennél fogva semmi közössége nincs az ál­lamszocializmussal. Az Ipari Demokrácia visszautasítása mindannak ami kapitalizmus. Az Ipari Demokrácia minden ami a kapitalizmus nem. Szere­leméhsége és gyomoréhsége egy kielégülést kereső elme­rült emberiségnek. A proletá­rok keztyüdobása a plutokra­ta világnak. Az Ipari Demok­rácia a demokrata mely oda- kényszeriti az autokratát ahol a népnek “a szabadsághoz, jó­léthez és a boldogság keresé­séhez” való joga ma eldől — a farmokx-a és a világ iparai­ba. Az Ipari Demokrácia egy másik egyszerű állításon- is alapszik, azon tudni illik, hogy nincs más vagyon, csak a mun­ka. Kijelenti, hogy “Lennének aranyhegyek és ezüstvölgyek és nem lenne emberi munka, a világ nem lenne egy kukori­caszemmel sem gazdagabb.” Az élelemnek, amellyel táp­lálkozunk, a ruházatnak, ame­lyet viselünk, a gépeknek ame­lyeket használunk, a farmok­nak, amelyeket szántunk, a bá­nyáknak, amelyeket kutatunk, mindennek amit az emberek “vagyonnak” neveznek, min­dennek csak annyi értéke van mint amennyi emberi munka­erő van azok termelésébep meg­testesülve.- Nincs “természeti vagyon.” Munka nélkül maga a föld is értéktelen. Nélküled, munkás, a bányák csak hideg, néma sírboltok volnának: a vasutak csak rozsdás sínpár a sivatag­ban: a farmok csak vadonok: az óriási gyárak és malmok csak acélvázakkal telitett sír­emlékek — te, te, a munkás, te vagy, az egyetlen forrása az ő gazdaságuknak: te vagy a lélek, mely életet ad az ő tu­lajdonuknak; a te rabszolgasá­godon épül amazok minden is­tentől eredő joga: még is, az élet ajtaja fölé mindenütt a te számodra van felírva a rövid csípős szó: Tilos. Az Ipari Demokrácia még egy harmadik megállapításon alapszik és az ez: Az Ipari Köztársaságot nem lehet a parlamenti állam elavult gé­pezetével igazgatni. Nem lehet, először azért, mert az állam mindenütt területi határvona­lakon épült; törvényhozó tes­Iehetőségeket, hiszen ő foglal­ta le a saját számára a legna­gyobb szellemi értékeket, kik kifejthették előtte sőt ki is fejtették ami bekövetkezett. Ez még növeli a kapitalizmus bűnét. A kapitalizmus bűnös kap­zsisága az oka az egész embe­riség szerencsétlenségének, te­hát pusztulásra ítéltetik. Az ítéletet az ipari szervezeteket építő öntudatos munkásosztály hajtja végre. (Folytatjuk.) tületeit földrajzi kerületekből választott küldöttek alkotják, és ezek a kerületek minden irányban keresztül vágnak az iparon: lehetetlen ennélfogva, hogy ezek a képviselők, még ha akarnának is, mást képvisel­jenek, mint kerületeik tulaj­donosait, a birtokosokat, az adófizetőket. Másodszor, mert mivel igy van szervezve, a kormány gé­pezete örökös harcban van az­zal a gépezettel, mely által a társadalom termeli és szétoszt­ja az élet javait —az ipari gé­pezettel. Ily állapot nem ma­radhat fenn soká, anélkül, hogy társadalmi zűrzavart ne idézzen elő. De a gazdasági meghatározás törvénye irtó­zik a zűrzavartól. Az Ipari Demokrácia meg­követeli ennélfogva, hogy a társadalom egyetemes igazga­tása ipari alapokon ujjászer- veztessék, hogy ez a nemzet élő iparok uniója legyen, holt államok uniója helyett. Ebben az Ipari Kongresszus­ban a farmereket a farmerek fogják képviselni: a bányászo­kat bányászok; a vasúti mun­kásokat vasutasok: a vas és fémmunkásokat vas és fém­munkások: a szövő munkáso­kat szövő munkások és igy to­vább iparokon, mesterségeken és foglalkozásokon át. A helyi és kommun taná­csok ugyanezen általános terv alapján fognak felépülni, mint az Országos Ipari Kongresz- szus. A műhely és nem kerü­let lesz a kormányzat egyede. Szociális társadalmunk lesz, nem jJolitikai — rend lesz és nem zűrzavar önkormányzat nem pedig autokrácia. Ez a rendszer, kiterjedve az egész földre automatikusait a népek önrendelkezési joga ve­zetne és az Ipari Köztársasá­gok Szövetségét hozná létre. Ez az egyetlen ut, mely a mai káoszból kivezet. Az egyet­len reménye a békére az ön­maguk és egymás testét mar­cangoló nemzeteknek ez — az Ipari Demokrácia. Az IWW a világ munkásosz­tályának szabadsága, jóléte, boldogságának megteremtésé­re alakult. Lépjetek ebbe a szervezetbe, hogy minnél előbb megvalósítsuk azt. Szilveszter Estély lesz Buffaloban, 31-én, szombaton este, az IWW uj helyiségében, amely al­kalommal az ünnepélyes megnyitás is megtörténik. 342 Dearborn és Austin sarok. Kitűnő ételek és hű­sítők. Szórakoztató műsor. Belépő dij nincs. Az uj Bérmunkás Ott­honban minden kedden és csütörtökön propaganda gyűlés. Vasárnap este an­gol előadás. A könyvtárral és lapok­kal felszerelt Bérmunkás Otthont a buffaloi ma­gyarság központjává kell tennünk.

Next

/
Thumbnails
Contents