Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-12-24 / 719. szám
1932 december 24. BÉRMUNKÁS 5 oldal A választások után A választási “harcok” füst- íelege eloszlott és azon Ígéreteket amelyeket a jelöltek tettek a füsttel együtt a levegő emésztette fel. Mi mindenből kifosztott bérrabszolgák azt kérdezhetjük magunktól, hogy most már hol is állunk. Ha megvizsgáljuk a külömböző pártok szavazat hajhászó programját azt találjuk, hogy azok a szappan buborékkal egyenlők. A szocialista vagy a kommunista pártok eredeti céljaiktól a szavazatok fogdosása érdekében teljesen eltértek, mielőtt arra rátértek volna. Nem a szocializmus vagy kommunizmusért harcolunk, hanem a megsem misült középosztályt kívánják feltámasztani és mégis a' 47 millió szavazatból a kettő együttvéve alig kapott háromnegyed milliót. Ennek tetejére még ráadásul adjuk a Szocialista Labor Párt jelöltjeire leadott szavazatokat is. Választási platformjaik nem osztályharcot, hirdet. A kis iparosok, kis kereskedők s a kisbirtokosok megsemmisült osztályát kívánják vissza siratni. Annak az osztálynak a feltámasztásán fáradoznak amely osztály a legádázabb ellensége a bérrabszolgák millióinak. A kommunisták, hogy mennél több szavazatot foghassanak, fajkérdéssel foglalkoznak. A fekete börü bérrabszolgákat egyenjoguvá kívánják tenni a fehérbőrű bérrabszolgákkal. (Mintha a kapitalizmus órájuk várna — szedő.) A négerek egyenjogúságáért és nem a munkásosztály felszabadításáért küzdenek. Aggkori és munkanélküli biztosítást kívánnak az ipari munkások számára, adó mentességet a kisüzletesek, a kisbirtokosok számára. Ez ő náluk kommunizmus. ________ Kár volt azért a pár százezer szavazatért a munkásosztály felszabaditási küzdelmét elárulni. Nagyon kár! Úgy látszik mintha ők maguk is észhez kaptak volna és a kampány kellős közepén bejelentették, hogy “Foster elvtárs beteg lett.” Egy csöppet sem lepne meg bennünket ha Foster elvtárs betegségének helyrehozatala végett Oroszországban telepedne le, vagy egy más pártot alakítana, mert a kommunista berkekben már neki is fulladt a levegő. Az osztálytudatos igaz forradalmárt gondolkodóba kell, hogy ejtse a politikai pártok meddő munkája. Az az óriási energia, az a pénzpocsékolás amelyet a választási komédia felemészt, nem az osztályharc javára hanem annak kárára történik. A mai rettenetes pangás közepette amikor az Egyesült Államok területén több millió bérrabszolga mindentől megfosztva, kirekesztve áll az iparok a termelés teréről, amikor több millió azok száma akik egy kát napokat dolgoznak, akiknek bérét folytonosan vagdalják és eme rettenetes helyzetben a munkásosztályt felszabadítani kívánó “munkás” politikai pártok együttvéve nem kapnak háromnegyed millió szavazatot, bizálmat. A kapott szavazatok sem a munkás osztály hanem a kis burzsoa osztály szavazatai. Ha a munkásosztály politikai pártokon keresztül kívánja magát felszabadítani az uralkodó osztály járma alól és ebben a mederben nyeri meg a politikai pártok bizalmát mint az elmúlt két, három évtizedben akkor éppen száz esztendőre van szüksége, hogy megnyerje a szavazók többségének bizalmát. Tegyük fel, hogy ezt még annál is hamarabb érik el, mondjuk amint ők mondják: “készüljünk a következő vá- asztásokra, hogy győzelmet arassunk.” Nézzük meg mit kívánnak ezek az urak vagy “munkás” politikusok, adni. Szabadságot a munkásosztály számára ? Fenét! A legmesz- szebb amire ők mennek, a mun- cásosztály felszabaditási ügyé- aen az állam szocializmus. Abban a társadalmi rendszerben az állam lesz a kizsákmányoló, ahol az egyes kapita- isták helyett az állam zsákmányolja ki a munkásokat, akiknek munkaerejét külömböző árak fejében vásárolja meg. Az államszocializmus idején nem a munkásosztály szükségleteire íanem az állami vagyon fej- esztésére termelnek. Egyik állam munkásságát fellovalják a másik állam munkássága ellen a termelés terén. Nem a munkásosztály intézi saját sorsának ügyeit, hanem a politikusok irányítják azt éppen úgy, mint azt ma Oroszországban teszik, -az államkapitalizmus rendszere alatt és ezt a rendszert kívánják a politikusok államszocializmussá szervezni. Akár az egyikben, akár a másikban, a munkásosztály bérrabszolga, kizsákmányolt marad mert munkájának gyümölcséből csak annyit élvezhet, amennyit izmainak áruba bo- csájtása jövedelmez számára. Érdemes-e a munkásosztálynak annyi anyagi és erkölcsi áldozatott hozni, mint ameny- nyit a politikai pártok megkövetelnek és végeredményében azon áldozat a feltörekvő akar- nokok a kisburzsoák érdekeit szolgálja. A munkásosztálynak nem reformálni hanem gyökerestől ki kell irtani a mai társadalmi rendszert és annak minden intézményét. Ezt lehetetlenség elérni politikai pártok, reform intézmények utján. Ehhez forradalmi szerezkedésre gazdasági alapon van szükség. Az elmúlt választások Amerika, Angolország, Németország területén, kell, hogy osztálytudatra ébressze a világ elégedetlen bérrabszolgáit. Kell, hogy felösmerjék. azt az utat amelyen haladva eljutnak a munkásosztály igaz társadalmába az Ipari Demokráciába. Hogy ezt elérhesse a munkás- osztály, nincsen szüksége Mózesekre, akik kivezetik őt a nyomor, szenvedés pusztájából, az ígéret földjére, ahol majd bőségben, boldogságban élhet az ember. Ennek a boldogságnak a megvalósítására egyedül a bérrabszolgák hivatottak. Nem egyes államok területén, hanem az egész világon szerevez- kedve az Egy Nagy Szervezetbe, hogy egyszer és mindenkorra véget vessenek a bérrabszolgaság társadalmának a profit rendszernek. A Világ Ipari Munkásainak harci eszközei, taktikája az egyetlen eszköz amely a világ bérrabszolgáinak felszabadítását helyes irányba viszi. Ebben a szervezetben kell, hogy tömörüljön minden osztálytudatos bérrabszolga. Ez a szervezet az amely színre, fajra, nemzetiségre való tekintet nélkül egy szervezetben, a bérrabszolgák osztályszervezetében tömöríti a világ kizsákmányolt osztályát az egyetlen ellenség a kizsákmányoló osztály ellen. Ennek a Tisztelt Munkástársaim: Ezen soraim a jelenben nem a nyomorúság adószedőiről te- szen jelentést. Itt Los Angeles még mindég a bőség városának bizonyul. Jártam-keltemben a munkaérdekében hallom, hogy az előttem fekvő nagy gyári épület percekkel ezelőtt volt a rendőrség részéről meglátogatva mivel az belül egy pazarul és minden kényelemmel berendezett szerencse tanyát rejte- gt, amely rendes látogatóiul fogadja nemcsak faj és nemzetiségre való tekintett nélkül az asszonyok és emberek százait, de megjelennek ott osztály és társadalmi helyzet és állásra való külömbség nélkül, hogy Fortuna szerencse asszonyának rájuk mosolygásával pótolják azt, amit ez a társadalom tőlük meg vont, elrabolt. Arról nem kell külön Írnom, hogy itt nem ezek a szerencsétlenek, hanem az ilyen házakra felvigyázó közemberek és maga a tulajdonos lehet csak a nyerő fél mig az áldozatoknak a mindenük kockára tevése után legtöbb esetben a revolver golyó jut ki. szervezetnek a megértése osztálytudatot, bátorságot követel. A gyávák, a tudatlanok részére vezérek, pártok kellenek. Hogy minél előbb felszabaduljon a világ munkássága eme rettenetes nyomor alól, amely nyomor napról-napra tűrhetetlenebbé válik számára, kell, hogy kiépítse osztályszervezeteit, kell, hogy harcban álljon a kizsákmányoló osztállyal, minden napi harcban, hogy átvehesse a termelés és szétosztás eszközeit az emberiség boldogulására. Ez a társadalmi rendszer nem állam szocializmus, ahol diktátorok uralkodnak a bérmunkások felett, hanem az Ipari Demokrácia amelyben a világ munkássága uralkodik a termelő eszközök felett. Csak a ravasz s rosszakaratú, dik- tátorságra törekvő akarnokok ellenzik az Egy Nagy Szervezeten át felszabadítani a világ munkásosztályát. A szerencsejáték is ennek a rendszernek egy kinövése és ma ga a ‘ rendszer megváltoztatása nélkül az is hol itt, hol amott dugja fel a fejét és veszi az áldozatait. Munkások szervezkedjetek maga a rendszer és annak minden kinövése megszüntetésére. G. Bakos. Szilveszter Estély lesz Buffaloban, 31-én, szombaton este, az IWW uj helyiségében, amely alkalommal az ünnepélyes megnyitás is megtörténik. 342 Dearborn és Austin sarok. Kitűnő ételek és hűsítők- Szórakoztató műsor. Belépő dij nincs. Az uj Bérmunkás Otthonban minden kedden és csütörtökön propaganda gyűlés. Vasárnap este angol előadás. A könyvtárral és lapokkal felszerelt Bérmunkás Otthont a buffaloi magyarság központjává kell tennünk. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom kertéin belül. LOS ANGELESI LEVÉL
