Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-12-24 / 719. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1932 december 24. KARÁCSONYI PRÉDIKÁCIÓ “Én vagyok az Ut, az Igaz­ság és az Élet.” Én vagyok az Ut! a felszabadulás útja, mely kivezet a rabság világából: az ut melyet bizalommal követ az élet küzdelmeiben meggyötört: az ut mely egyformán int mindazoknak, akik a gazsággal rosszakarattal, elnyomással ví­vott küzdelmükben alulmarad­tak: az ut, mely a jóhoz és széphez vezet a békéhez a mai kétségbeejtő helyzet helyett a földi boldogsághoz az égi ma- laszt helyet mellyel hitegetnek bennünket és a földi pokol he­lyett mely ma osztályrészünk. Én vagyok az ut! Az egyen­lőség útja. Aki egyszer erre az útra lépett, az előtt sok mindenféle válaszfal dől le egyszeriben. Ledől mindenek­előtt az a válaszfal, mely őt a más hitvallásuaktól elválasztja: az ő utitársai nem katholiku- sok, vagy protestánsok, moha­medánok vagy zsidók- Csak munkástársak. Ledől a nemzetiségi válasz­fal: Az én utamon nem magya­rok és osztrákok, nem néme­tek és franciák, nem oroszok és japánok vándorolnak, csak munkástársak. Ledől a múlt és jelen min­den válaszfala, a leszármazásé csak úgy mint a foglalkozásé, mert az én utamon elvész az a külömbség is, mely az egyik fajta és másik fajta tevékeny­ség, vagy munka képviselői között van. Én vagyok az ut! A testvé­riség útja. Akik az én utamon összetalálkoznak, akik azon ha­ladnak, a közös cél felé: test­vérek. Testvérek a szenvedés­ben, testvérek a munkában, a harcban: kik valóban az én utamon haladnak, kik nem tér­nek le rejtett mellék utakra, azzal hitegetve magukat és másokat, hogy a célnál majd találkozunk, azok között nincs gyűlölködés. Csak testvéri ér­zés, a szolidaritás érzése. Kö­zösek az ő érzelmeik, vágyaik, közös az ő szeretetük egymás iránt, lelkesedésük az eszmé­ért, közös az ő harci készségük, forradalmi kedvük és gyűlöle­tük a közös ellenséggel szem­ben. Én vagyok az Ut! A jövő útja. A múltban vesző ösvény és a jelen nehezen taposott út­ja, melyet egyengettek __ nekünk töviskoronás királyok és meg- kancsukázott rabszolgák, bele- torkolik az én utamba a jöven­dő — fejlődés utjba­És e fejlődés végén szabad társadalomhoz, egyenlő polgá­rokhoz és testvéri viszonyba élő emberekhez jutunk. Én vagyok az Ut, mely el­vezet az Igazsághoz és az Élethez: Az Ipari Demokrá­cia útja. Én vagyok az Igazság! Az én törvényem vett véget a ke­vesek uralmának, a sokak fö­lött, a sokak kizsákmányolá­sának a kevesek által. Bennem csúcsosodik minden jogosság és méltányosság, melyet min­den korok nagyjai és bölcsei megálmodtak. Csak az az igazság' melyet én képviselek, lesz képes a bűnt, ajogtalanságot és mél­tánytalanságot kiirtani és ezek helyébe olyan állapotokat te­remteni, melyek lehetővé te­szik minden más ember jogá­nak tiszteletben tartását és lehetővé teszik, hogy minden­kinek megadassák az, ami őt megilleti. Nincs más igazság rajtam kívül. Az én igazságom pedig igy hangzik: A munka gyümölcse a mun­kást illeti. Ez az én törvényem, ez az én jogom, ez az én Ítéletem. Nem uj igazság ez. Az 1932 év elején tartott értekezletek határozták el az 1933-as Bérmunkás naptárá­nak a kiadását. Csak kevesen voltak, akik ellenezték a Nap­tár kiadását. Ezeket is a moz­galom szeretete irányította, mert úgy látták, hogy az egy­re mélyülő nyomor, amely el­sősorban a munkásokat sulyt- ja, nem ad módot a naptárok elhelyezésére. Az ellenzők között mozgal­munk philadelphiai csoportja volt a legsúlyosabb mert ott tekintélyes számú Bérmunkás olvasónk van és a magyarság száma is nagy. Sokan a nagyok közül, a böl­csek közül, a jók közül hirdet­ték ezt az igazságot időtlen idők óta más más szavakkal. De mindezen szavaknak csak egy volt az értelme. Szi­gorú könyörtelen igazságot rejtettek magukban ezek a szavak: azt, hogy “Aki nem dolgozik, ne is egyék,” de vi­szont, hogy “méltó a munkás az ő bérére-” Ámde ha a mai világban kö­rültekintünk azt látjuk, hogy aki henyél, az élvezi az élet minden javait, viszont aki dol­gozik az koplal. És vannak farizeusok, akik ezt igazság­nak csúfolják, akik szivükön viselik azt, hogy “Adassék meg Istennek ami az Istenné.” “Cézárnak ami a Cezárré” de a dolgozó emberfiával mitsem törődnek. Ezen áligazságok és féligazságok ellen emelem én A többség határozata foly­tán a Bérmunkás Naptára megjelent és a philadelphiai munkástársaink éppen olyar; lelkesedéssel fogtak a naptá­rak elhelyezéséhez mint ahol azért már a kezdetében lelke­sedtek, sőt a küldött 150 nap­tárt már eladták és 50 naptárt még sürgősen kértek. A Bérmunkás ezidei Naptá­rával nagyarányú agitáció fo­lyik szerte az országban és hisszük, hogy rövidesen jelent­hetjük, hogy a Naptárunk min­den egyes példánya elfogyott. fel szavamat hirdetve, hogy a munka gyümölcse a munkást illetti. Én vagyok az Igazság! Az éif szavam, a nép szava, az én akaratom, a nép akarata, az én igazságom, a nép igaz­sága. Nem a kevesek igazsága, hanem a sokaké, nem a ki- választottaké, hanem az összes­ségé, nem a henyélőké, hanem a dolgozóké és termelőké. Azoké akik alkotnak, te­remtenek és tartalmat adnak az Életnek. Az én igazságom az f élet igazsága. Én vagyok az élet a remé­nyüket vesztett rabszolgáknak, csüggedt teherhordóknak, fá­sult kizsákmányoltaknak én vagyok a hite, a reménysége. A bányák sötétjébe, a gyárak fülsiketítő és agytompitó lár­májában én hozok világossá­got, én öntök életet. A lemondóba bizalmat va­rázslók, a megkötözöttett fel­oldozom, az emberiség sorsa felett kétségbeesetteket uj életre keltem. Uj • célokat mutatok nekik. Jobbakat és szebbeket. Célokat aminőkért eddig még nem küz­döttek s amelyeknek megvaló­sulása uj életet lehel az embe- ! riségbe, nemesebbet, tartalma- ! sabbat, az eddiginél magasz- I tosabbat. A mai világ halálos berende- I zései, nagybeteg intézményei, j enyészetet lehelő felfogásai j közepeit, úgy jelennek meg, mint az emberiség feltámadá- j sának hirdetője, mint egy uj I korszak prófétája, amelyben j és amelyért érdemes élni, ahol nem hoznak majd millió és millió emberáldozatot egyéni, önző érdekeknek, ahol vala­mennyi egyért él és egy vala­mennyiért. És ez az uj élet nem a me­nyek országában vár ránk, hanem itt a földön, nem az egyes embereknek kell meg- halniok, hogy egy uj életre feltámadjanak, hanem ennek a mai társadalmi rendnek kell meg halnia, hogy a földi para­dicsom minden ember számára meg legyen valósítható. Ne kecsegtessenek bennün­ket hiú próféták a túlvilággal, halál utáni feltámadással, örök üdvösséggel, ha megszűnünk élni. Az üdvösség csak az élet­ben lehet. Az élet pedig sza­bad munkát és szabad cselek­vést jelent. És ezt az életet már itt a földön lehet megvalósítani, ez az Ipari Demokrácia. Mert nincs az életnek, sza­badságnak és boldogságnak biztosabb záloga, mint az Ipari Demokrácia. Az Ipari Demokrácia jelen­ti az Életet a halálragázoltak- nak, az Igazságot az elnyo­mottaknak, az Utat az utta- lanoknak. ő az Ut, az Igazság és az Élet! ÉBREDJ! Véres arccal kelt a nap világa, Szilaj szélvész töri meg sugarát, Moly a földről zug fel a magasba, Hogy romba döntse a tőke templomát! Ébredj végre nehéz álmaidból, Te meggyötört, árva proletár! Nem volt elég a kínzó nyomorból? Nem tört még meg eléggé a gyár? Mig arcod sápadt, tested rongy fedi, Gyermeked éhes — kenyérért könyörög. De nincs kenyér, bár vón’ ki megszegi, És kenyér helyett a fegyver dörög. Mint tenger áradat rohanj előre, Gázolj le mindent, mi utadban áll! Hadd folyjon a zsarnok undok vére! Ne tartson vissza millió halál! És ha eljön győzedelmiink napja, Ha nem lesz már nyomor a föld tekén. Ha nem leszünk a zsarnokok rabja, örök napsugár lesz majd jövőnk egén!! GLÜCK JENŐ. Sürgősen kérünk még 50 Naptárt Az igazi öntudatosság megnyilvánulása. Megszerezte-e már a Bérmunkás 1933-as Naptárát?

Next

/
Thumbnails
Contents