Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-12-10 / 717. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1932 december 10. Feledjük el néhány percre a munkanélküliség által reánk zúdított nehézségeket a pangást, a választások lefolyását és beszélgessünk gyermekeink jövője felett. Én kettőt neveltem fél, egy fiú és egy leány gyermeket. Jó gyermekek, jobbak mint én voltam az ő idejükben. A fiú az 1929-ik esztendőben 17 éves korában a szerszámlakatos mesterség tanulásához kezdett. A pangás rövidesen kiszorította őt az utcára, munkanélkül lett s azóta járja a munkanélküliség kálváriáját csaknem megeszakitás nélkül. A mai társadalmi rendszer megfosztotta őt fiatalságának gyönyöreitől. Az idősebbik, leány gyermek s hosszú évek iskoláztatása után, a gép és gyorsírást tanulta meg. Amint iskoláit befejezte, munkához látott. Rá- kényszeritette a sors, úgyszólván minden megszakítás nélkül huzza az igát. Az élet örömeiből számára nincs más, mint kora ifjúságától kezdve az iga vonás. Ebből látható, hogy érdekelve vagyok gyermekeim sorsa felett s mert tudom, hogy a világon millió és millió apa fásult szívvel néz gyermekeinek sanyarú sorsára ez kényszeritett arra, hogy gyermekeink sorsa felett beszélgessünk. Az a sanyarú sors amelyben ma ők fiatalságukat élik, kell, hogy megértésre birjon benőnket. • Az a retenetes sors kényszeresen bennünket arra, hogy összejöjjünk és megbeszéljük, milyen társadalmi rendszerben élünk. Fogalkoznunk kell azzal, hogy milyen sors vár gyermekeinkre, azok jövőjére, mit tehetünk érettük. Ma már nem úgy van mint a mi gyermek korunkban volt. Az én gyermek koromban ezt az országot egy barátságos vendégszerető nép lakta, szerették a gyermekeket, serkentették őket, “tanuljatok, dolgozzatok és takarékoskodjatok” s eljön a nap amikor képviselők, kormányzók, elnök, sőt még milliomos is lehet belőletek és a városok, falvak, s szomszédok büszkén tekintettek azon gyermekekre akik feldolgozták magukat. Valahogyan abban az időben mindig akadtak emberek akik pártfogásukba vették a “törekvő” gyermekeket és segítették őket. A szivem hevesebben dobog amikor visszagondolok azokra az időkre amikor ebben az országban telepedtem le. Alig 17 éves gyerek dacára annak, hogy a nyelv ösmeretsége hiányzott, rövid hat hónap alatt végig vándoroltam New York, Jersey, West Virginia, Pennsylvania, Ohio, Indiánná és Illinois államokat. Lakásnélkül, ösmeretség hiányában, teljesen letörve mindegy volt, hogy hol telepedek le. A mezők gyönyörei, a városok forgataga folyton a meA mi gyermekeink nésre ösztökéltek. A zöld fűz és fás hegyek folyton susogták, “gyere fiú vágj keresztül, jobb sorsod lesz a másik oldalon” és úgy is volt. Dacára annak, hogy egyedül álltam ebben az ismeretlen világban, nem volt szükségem a koldulásra, s ma úgy néz ki előttem mintha sohasem lettem volna eléggé letört, kiéhezett, hogy azt igénybe vegyem. Abban az időben ha egy farm vagy munkáslakáshoz közeledtem, az első szavuk az asztal mellé ültetés a megvendége- lés volt. A városok, vagy falvak utcáinak sarkain a vendéglőkből kiáradó kellemes szag csalogatott be, s öt cent fejében, fejedelmi lakomában volt részem. Lehet, ha talán felnőtt ember lettem volna, más lett volna a sorsom, de gyermek voltam, Amerika “szemefé- nye, jövője.” Abban az időben úgy tekintettek minden gyermekre. Ez csaknem harminc esztendővel ezelőtt volt. Ma az újságok hasábjain hosszú sorozatos cikkekben, fényképek kíséretében tárgyalják, hogy több mint kétszáz ezer nincstelen, rongyos, az éhségtől agyongyötört gyermek járja az országutakat, s teherkocsikon utaznak egyik városból a .másikba. Lakhelyük egy-egy éjszakára a börtönök hideg, piszkos cellái. A Salvation Army leveskonyhájától, a városi kenyérkiosztó intézetekhez tántorognak, a rendőrség állandóan űzi őket, egyik határtól a másikig. Ezek a gyermekek nem bomok, hanem bátor elszánt fiuk, akik az élet küzdelmeit vállaikra véve vágnak a társadalom nehézségeinek leküzdésére. Tegyük föl, hogy az ön gyermeke befejezte iskola éveit és elérte azt a kort ahol valamely mesterséget, vagy a megélhetés valamely ágát kell, hogy válasz- sza. Mit ajál ön nekik? Egy jó ipart? Olyasmi ma már nincsen a tömegtermelés, a géprendszer fejlődése megszüntette azt. Tanító, vagy tanítónő? Ma már tízezrével könyörögnek állásért. Papnak? Hiszen ma már jobbról, balról zárják be a templomokat, mert a hívők napról-nap- ra szegényebbek és osztálytuda- tosabbak lesznek. Orvosnak ? Ma amikor óriási telepeken (Kórházakban,) monopolizálják a gyógyítás mesterségét? Ügyvédnek? Kilencven száz közül a legnagyobb nyomorban tengődik, mert a magántulaj dói. mind kevesebb és kevesebb kezekben összpontosul és igy mindig kevesebb és kevesebb ügyvédre van szükség. Kereskedőnek? A mai hatalmasan megszervezet láncsorozatos üzletekkel szemben, lehetetlenség. Vagy vissza telepítjük őket ősapáink birtokára, földmivessé neveljük? Hagyjuk a fenébe az sem nyújt megélhetést. Bár merre nézünk, bár merre tekintünk, gyermekeink sorsa meg van pecsételve, számukra a nyomor, szenvedés jut osztályrészül. Ezek a gyermekek a mi gyermekeink. Az érdekeikben tenni kell. A mai társadalmi rendszer áldozatai ők. Mi vagyunk az okai annak, hogy gyermekeink ily retenetes jövőnek néznek elébe. A társadalom szemforgató prófétái ma is azt mondják, mint apáink gyermekkorában mondták. “Tanuljatok szorgalmasan” és a válasz rá tiz és száz ezernyi torokból. “Igen én kitüntetéssel végeztem az egyetemet és a jutalmam az országút kemény kövezetének koptatása lett.” “Dolgozzatok szorgalmasan.” Nevetséges! Vándorolnom kell, mert apám két esztendeje nem dolgozik és én már harmadszor szelem keresztül az országot munkát keresve. Akármilyen munkát vállalnék és nincs. “Takarékoskodj centjeiddel.” Bosszantó! Ma reggel amikor a börtönből kilöktek, az utcán ólálkodva egy étkezde ablakán olvastam. “Sonka tojással, kávé és kenyér amennyi jól esik, 15 cent. És én reggel óta még mindig az első 5 cent koldulásánál tartok.” Ez a helyzete ma gyermekeinknek és ennek a helyzetnek a megváltoztatására csak egy mód van és ez az, hogy gyermekeink osztálytudatos, forradalmárok legyenek. Az apák és anyák kötelessége, hogy gyermekeiket az osztályharc útjára vezessék. A dacos egyéniség (ragged individualizmus) amellyel a mai társadalom hiénái dicsekednek meghalt számukra, meg még mielőtt megszületett volna. így van ez apák és anyák. Mi akik a bérrabszolgák osztályához tartozunk, csak egyetlen remény van gyermekeink számára és ezt a reményt és eme reménynek a fényét az Egy Nagy Szervezet három csillaga világítja. Szervezés, Nevelés, Felszabadulás. Az az apa aki nem törekszik gyermekét, vagy gyermekeit osztálytudatra nevelni, az az Iskáriót Judásnál is nagyobb árulást követ el, saját gyermekei és a munkásosztály ellen. Az Egy Nagy Szervezetet, az IWW tanítását, osztályszellemét kell, gyermekeinkkel megérteni, hogy eme rettenetes helyzettől a mai társadalmi rendszer eltörlésével a terinelő és szétosztás eszközeinek tulajdonukba vételével megteremtsék azt a társadalmi rendszert melyben munkájuk teljes gyümölcsét élvezhetik. A politikusok semilyen fajtája nem állít elő vagyont. Az emberiség szükségletének minden fajtáját a munkáskezek az iparok, a gyárak, a bányák, telepein állítják elő. A munkás- osztály felszabadítása a termelés szinterén egyedül a munkás osztály müve lehet. A BÉRMUNKÁS 1933-RA SZÓLÓ NAPTÁRÁNAK RÖVID TARTALOM JEGYZÉKE. PHILA ÉS KÖRNYÉKE MUNKÁSAIHOZ. Egri Károly: címlapja: a szervezettség által nyújtott hatalmat felismerő munkással. Katona Pál: Rajz a politikai felül- épitmény összeomlásáról. Történelmi naptár: A tizenkét hónap keretében a munkás történelem lexikonját tartalmazza. Ralph Chaplin: az IWW és a rendszer újjászervezése. Herbert Mahler: Munkások védelme. Egy Pesti IWW-ista: Miről Írjak. Rozik Mihály: A technika csodái. Lefkovits Lajos: Nevelés, Szervezés, Felszabadulás. Visi István: A vallások történte. Pika Pál: A munkásmozgalom. Egri Lajos: Fölszabadulás (Alego- rikus kép.) F. S. József: Magyarországi beszámoló. Brooks Elza: A haladás útja. Fiilöp Miklós: Ady és a forradalom. Bulik M.-né: Az alkoholnak káros hatása. Sebestyén Dénes: Magyarok Canada! Bevándorlása és társadalmi elhelyezkedése. Kipety Károly: A profitért és kenyérért. Somló Lipót: Uj világ felé. Köhler Sándor: A társadalom fejlődése. Bulik M.-né^ A szobrász. Németh József: Szomorú tapaszta- ! latok. Ede Emil: Futball és nyomor. Madzsar József: Orvosi lexikon. Ürge László: Amiért én IWW-ista letteim. Varga Károly: A múlt és a jövp. Wiener Andor: Ne harcoljunk másokért. Thimár: Az uj csillagon. Ede Emil: Jegyzetek egy naplóból. Zára János: Az Ipari Unionizmus. Farkas Antal: A létra meg az eme• let. Gergely Győző: Marasztalás. Az IWW alapszabályai magyar függeléke; A Bérmunkás lapkezelői. Révész Béla: Az utolsó vacsora. Szabady István: A könyv fejlődése a nyomdászatig. L. Koválik: A gyáripar. Szebbnél-szeb versek: Egri Lajos, Ede Emil, Bánady Sándor, Kipety Károly és Horváth-L-től. Phila IWW csoportja, 1932. december 17-én, a saját helyiségében 332 W Girard ave. színdarab és tánccal egybekötött MULATSÁGOT TART. Az oeztályharcból kifolyólag bebörtönzöttek részére. Színre kerül: The Second Story Man, Uptan Sinclairtól. (Angolban) munkás dráma. Munkástársaink évek óta börtönben sinylenek. Kötelességünk, hogy megemlékezzünk róluk, láncaikat könnyitsük addig is, még einem érkezik az idő, hogy kiszabadítsuk őket. Ezért felkérjük Phila és környéke munkásságát, tekintettel arra, hogy ezen mulatság tiszta haszna, karácsonyi ajándék lesz á börtönben szenvedőknek. Minél tömegesebben jelenjenek meg. Rendezőség, Tudományos, szépirodalmi és egészségügyi tudnivalók -
