Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-12-10 / 717. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1932 december 10. Munkamegosztás és egymás iránti szolidaritás a munkás- mozgalomban “Mi fog történni ha a munkanélküliek, a nyomorgók megértik egymást és szervezkednek?” A fennti kérdést Atlanta City polgármestere, Mr. Ba- charach tette fel Fred Parsley előtt, aki egy újság szindikátus által országos utón volt, hogy a munkanélküliség által okozott nyomort nélkülözést és azoknak külömböző városok, államok által való megoldását tanulmányozza.' A polgármester ur még hozzátette, hogy rettegve gondol arra, hogy mi is történne, neki van rá oka, meg azoknak akiket képvisel, a kizsákmányoló osztálynak, de sajnos a munkanélküliek nem olyan okosak mint a polgár- mester ux, igy még csak nem is gondolnak szervezkedésre, pedig nekünk nyomorgó munkásoknak és munkanélkülieknek csak öröm volna azt látni, hogy a munkanélküli és a munkán levő munkások megértik egymást és szervezkednek, csak reménnyel tölthetne el minden munkást, mert csak akkor lesz vége a nyomorúságnak, munka- nélküliségnek, ha már egyszer nem csak a kizsákmányoló osztály fog arra gondolni, hogy mi lesz ha a munkanélküliek s a munkán levő nyomorgók szervezkednek, hanem a munkásság is, akinek a szervezetlenség csak ezt a bizonytalanságot, nyomort hozza. A polgármesterek a kapitalista ujsák irók, a kapitalista osztály többi csatlósai rettegve gondolnak arra, hogy a munkásság szervezkedik, pedig ha megérti egymást s szervezkedik, ezek a csatlósok nem fognak a munkásság akaratának ellent állni, akkor nekik is csak jobb lehet, az uj társadalmi rendszer alatt, bár igaz, hogy tisztességes productive munkába tennék őket is, de nem kellene több időt, mint átlag három órát naponta, vagy 900 órát évente dolgozni, a rendes megélhetésért s az biztos volna, nem kellene nekik rettegni, hogy mi lesz ha az elnyomottak szervezkednek, s elkesere- detségüket, a kizsákmányoló osztály és azok csatlósai elleni gyűlöletüket egyszer kiöntik. A polgármester ur tudja, hogy mentői nagyobb s tar- tósabb a nyomorúság melyet a kizsákmányoláson alapuló rendszer okoz, annál nagyobb a munkásság elkeseredettsége, gyűlölete, annál több gyűlik össze a számlán, melyért a zsarnokoknak fizetni kell. Csak az a baj, hogy a munkanélküli nyomorgók és azok akik még munkán vannak, de a fizetésüket annyira levágták, hogy most egyenlő a segélylistán levőknek juttatott alamizsnával, nem gondolnak arra, hogy mi lesz ha a nyomorgó munkások megértik egymást és szervezkednek, ámbár csak az volna minden reménye a munkásságnak. De mi megadjuk a választ, mely még Mr. Bacharachot is megnyugtathatja, részben mert a legrosszabb ami történhetne vele az lesz, hogy neki is tisztességes munkát kell majd végezni, de leginkább a munkásság részére akarjuk ezt a választ megadni, mivel < minden igyekezetünk arra irányul, hogy a munkások végre megértsék egymást és szervezkedjenek. Először ha szervezkedünk, s csak is akkor képesek leszünk megszüntetni a mai rendszertelenséget, a bérrendszert mely csak akkor enged bennünket munkához jutni, ha abból hasznot hajt, a munkát felosztjuk, hogy mindenkinek egyformán jusson, ha egy-egy munkás a reá eső részt kidolgozza, melyet az Ipari Szervezet helyi csoportja bizonyít, akkor mehet ahová akar, az ipari demokráciát elfogadott világrészekben, minden helyen jogosult azon dolgokhoz, melyek szükségesek a rendes megélhetéshez. Másodszor, megszüntetjük a pénzrendszert, mely a legnagyobb gonosztevőket, gyilkosokat, rablókat, jólétbe juttatt, mivel nem azt , kérdezik ma, hogyan szerzi valaki a pénzt, hanem azt, hogy van-e? ha vah akkor a tulajdonosa ur és gondatlanul élhet, ha apagyilkossággal szerezte is a pénzt, de ha nincs nyomorog még akkor is ha 50 évet dolgozott egyhuzamban tisztességes termelő munkán, de megengedte, hogy munkájának gyümölcsét egy parazita, kizsákmányoló tegye zsebre. Az emberiségnek nem pénzre, hanem élelemre, ruhára, hajlékra, szerszámra van szüksége, melyeknek a segítségével az életszükségleteit előállítja, s azt mind mink csináltuk, igy ha megértjük egymást és szervezkedünk lefoglaljuk, s amit termelünk nem adjuk oda másoknak, hogy azon hasznot csináljanak és csak nagy haszonnal adjanak túl rajta, hanem ha megtudjuk termelni, akkor elég okosak leszünk s szervezettek arra is, hogy azt azok között osztjuk szét akik azt megtermelték anélkül, hogy egyén vagy egyének azon hasznot húzzanak. A polgármester ur attól fél, hogy a munkásokban a hosszú nyomorúság s gyűlölet vérengzést fog szülni, minden politikus s vezér, a munkásságot állatoknak nézi, akik nem képesek civilizált életett élni csak ha korbáccsal tartják őket féA munkásmozgalom egész léte fejlődése attól függ, hogy a mozgalommal szemben kötelességérzet, a mozgalmi munkamegosztás érzete \és ennek követésére való hajlandóság, milyen mértékben nyi$vánul meg a tagok cselekedetében; továbbá, hogy milyen mértékben tud a társi szolidaritás és az egymás iránti kölcsönös tisztelet érvényesülni az egyéni és érzelmi ellentétekből fakadó viszálykodás helyett. Ezek a lelki motívumok a munkásmozgalom virágzásának éltető elemei. A munkásmozgalom nem a léhaságból, a kényelmes semmitevésből nő naggyá, még kevésbbé a személyes ellentétek élesztgeté- séből és jogtalan kritikákból, hanem a tagok szolidáris, szünetnélküli cselekedetéből: ha minden eggyes tag kiveszi a részét a munkából. Minden egy- gyes tag számára jut tenni való. Aki egyik munkához nem ért, ért a másikhoz, sőt igyekezettel, kényesebb munkát is megtanulhat. A mozgalomban, minden szükséges munkát el kell végezni. Nincs ott megalázó munka, a kevesebb szellemi tudást igénylő munka éppen olyan nélkülözhetetlen és tiszteletre méltó, mint a nagyobb szellemi képzettséget igénylő, írási és előadási tevékenység. Azon legrégibb idő óta, amelyre ismereteink visszanyúlnak, a fejlődést a társadalmi munkamegosztás követése segíti elő. Minden társadalmi funkció végzésére, más és más csoportok és egyének jelöltetnek ki. így van ez, az eggyes csaportosulások életéiben is, tehát, a munkásmozgalomban is. Egyik-másik, bizonyos funkcióra kijelölve, saját hatáskörrel, végzi a közös munkálkodás reá eső részét. Ha diferenciálódik a munkakör: emelkedik a felelőségér- zet, ennek következtében, a munka tökéletesbülése s igy, a mozgalom fejlődése. De ez nem jelenti, hogy bizonyos munkakört betöltőktől a lehetetlent is elvárják, sem azt, hogy egyesek képtelenségre is vállalkozzanak. Mert ha tőlük a lehetetlent is kívánják, a lehetőt sem fogják tudni elvégezni az elégedetlenség megnyilvánulása VWWW^^^/W^^VWWWS(VS^VVW>Ai ken, s mint ilyen álatnak nézett munkásságtól félnek az úrak, hogy valóban urá lesz rajtok az álati ösztön s a korbácsforgatókat letiporja. De az IWW arra épit, hogy a munkásság éppen olyan civilizált, mint a magukat vezéreknek képzelő politikusok s ha szervezkedik képes lesz a parazita osztály s csatlósai nélkül is egy boldogabb rendszert megteremteni. Vi. miatt. Tehát a lehetetlenség követelése, vagy a rá való vállalkozás, a mozgalom fejlődését semmiben sem mozdítja elő. A sikertelenség csalódást, a csalódás a munkakedv csökkenését szüli. Közös osztályérdek, közös szükségszerűség hozta létre a mozgalmat, ezen közös szükségszerűség csak úgy nyerhet kielégítést, ha az alkotó munkák végzése a legszélesebb körű munkamegosztás alapján történik. Minél több a cselekvő tagok száma, annál tökéletesebb az elvégzett munka. A mozgalom fejlődése a cselekvő tagok kitartó munkájából ered. Ez a magyarázata, hogy úgy féltik a mozgalmat, minden bajtól és káros eshetőségtől. Ki vetheti a szemükre, ha szembeszállnak a mozgalmat ért támadással és intrikával! Hiszen úgy érzik, hogy ilyenkor fáradozásuk eredménye van veszélyben. Nem csak kötelesnek, de jogosnak is érzik magukat, hogy amit építettek és építenek, meg is védjék a baj és bántalom ellen. Akik építenek, akik tehetségükhöz mérten közreműködnek a mozgalom fejlődésének munkájában, azokban kifejlődik a mozgalom szeretete, azok aggódnak a mozgalom létéért, sőt úgy érzik, hogy van veszíteni valójuk ha a mozgalmat baj éri. Ha nem cselekednénk: nem éreznének fájó veszteséget a mozgalmat ért bajok esetén: Úgy éreznék, hogy nem az ő fáradozásuk eredménye pusztul: hadd vesszen. Nem fejlődne ki bennük a mozgalom szeretete, a mozgalom szerete- tének hiányában, az egymás iránti tisztelet és méltánylás sem. E helyett kifejlődne bennük a gyülöletszittás, különösen a mozgalmat építők és védők ellen. A mozgalom sorsa pedig pusztulás lenne, mint az olyan várnak, melynek lakói, a védők temetését kívánják. Tehát ,hogy a mozgalom haladhasson, hogy a szervezet működésének mély nyoma legyen a munkásosztály szellemi fejlődésének és felszabadulásának folyamatában, le kell törni minden olyan gátat, mely e haladás útjában áll. Ilyen gát a semmittevés és a kölcsönös tiszteletérzetének hiánya. Kötelességérzetet, a hanyagság, a munkák megosztását, a semmittevés, jóindulatú segítséget, a kritika helyett. A mozgalom megvédésére való készséget, a közömbösség helyett. Szolidaritást és kölcsönös tisztelet, a széthúzás és gyűlölködés helyett. Nyájas érintkezési modort, a nyersesség helyett. Mindezt csak közös akarással, tudatos és előrelátó ösztönös jóindulattal érhetjük el. Ivan. Megszerezte-e már a Bérmunkás 1933-as Naptárát?
