Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-11-19 / 714. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1932 november 19. CLEVELANDI HÍREK Zsúfolt ház volt az agitáció vasárnapi eredménye Az elmúlt vasárnapra mint lapunk előző számaiban jeleztük, készültek a clevelandi munkástársak és mert ez nemcsak képletes készülődés volt, de valójában megkeresték a magyar házakat, hogy a mulatság sikeres legyen, hát fáradozásukat olyan siker koronázta, amelyre a régi clevelandi lakosok is kevésre emlékeznek vissza. Itt történt meg, hogy ez egyszer nem a rendezőség várt a közönség összejövetelére, hanem a zsúfolt terem fiatalja és öregje sietette a műsor megkezdését. Az előadás kezdete 8 órakor volt hirdetve és 8.10-kor az Ifjúsági Egylet nagy termében uj szék csoportokat kellett lerakni és néTársasvacsorát tart a clevelandi csoport november hó 26-án, szombaton este a Bérmunkás helyiségében, mely alkalommal DeWitt mtárs tart igen értékes előadást. A vacsora ára 25c. OPENF®RUM előadás van cieveiandi csoport 8622 Buckeye Rd.-i helyiségében minden pénteken este 8 órai kezdettel mindenkit szívesen látunk. A hónap utolsó szerda estéjén üzleti gyűlés. hány perc múlva az egész teremben nem találtak üres széket, úgy hogy legalább százan voltak, akik állva voltak kényszerülve a műsort végig hallgatni. A Nóta Vége, egyfelvonásos munkás drámát már ismertettük és itt csak a hallgatóságáról kívánnunk Írni és azt hisszük, hogy mindent megmondunk amikor leírjuk, hogy a munkás emberek együtt törülték a szemeiket a gyengébb nemmel annyira megértették és átérezték a darab meséjét, amely egy darab volt a ma munkáscsaládjai százai és ezreinek. A szereplők egytől-egyig olyat produkáltak, ami sokáig marad emlékébe a hallgatóságnak A .nyílt szinen kaptak elismerő tapsokat: Bujáky Pál- né, Péntek Sándorné, Leisz Jó- zsefné, Kaczibán Mihály, Szilágyi Efrain, de különösen az öreg Wesselt megszemélyesítő Szél Károly. A darab kitűnő rendezése Mogyoródy Károly érdeme. A műsort magán számok egészítették ki, amelynek során Lengyel Bözsike dalaival, Rudino mester bűvész mutatványaival, mig Szilágyi Efra- im tréfás kupiéival járultak az est sikeréhez. A műsor után Győry Májk 9 tagú jazz zenekarával szolgáltatta a tánc zenét az éjféli zárás ideéig. Tudósitó. Vér és profit A világ háború következményeképpen az Egyesült Államok egyes ipari mágnásai óriási vagyont halmoztak fel. Minél hatalmasabb patakokban folyt Európa harcmezőin a munkásosztály vére, annál nagyobb volt a kizsákmányoló osztály jövedelme. Az 1917-ik esztendőben a United States Steel Corporation 44 millió 369 ezer 597 dollár tiszta hasznot vágott zsebre. A Bethlehem Steel Corporation 200 százalékos osztalékot fizetett részvényesei számára. Az Utah Cooper Co. 28 millió dollár haszonnal zárult. A vágóhidak öt hatalmas társtsága 95 millió 639 ezer dollárt vágtak zsebre. Morris and Co. 268 százalékos osztalékot fizetett. A Corn Product Refining Co. a Standart Oil tulajdonát képezi 17 millió 825ezer 793 dollárt juttatott a Rockefeller család számára. New York állam bankjai 1917-ik esztendő első négy hónapjában 3 billió dollárral lettek gazdagabbak. A 1917-ik esztendő 21 ezer uj amerikai milliomost teremtett, Csoda-e ha a kizsákmányoló osztály folyton, folyvást háborúra, vérontásra törekszik. A munkásosztály elfogult és tudatlan része, szintén a háborútól kívánja és látja a mai válság megoldását. Egymás vérét, életét szeretnék áldozni, hogy néhány rongyos dollárhoz jussanak, hogy “élhese- nek.” Az osztálytudatos szervezkedéstől— amely számára üdvösebb— a háta borsódzik, mert ott anyagi és erkölcsi áldozatokat kell hoznia, mert ott nem vonhatja ki magát a munka alól, azt a szervezetett inkább kerüli, jogtalanul és igazságtalanul kritizálja mintsem annak harcosaival egyetemben válvetve hozná meg a szükséges áldozatott, melynek fejében máról, holnapra kapná meg munkájának teljes gyümölcsét. A világ háború és az azt követő években termelt és széttagolt vagyont ma a kizsákmányoló osztály egyesíti, összpontosítja, amelyért újból milliók esnek el. Az ember gyilkolás, a háború borzalmait felváltotta a rettenetes nyomor a lassú kegyetlen éhhalál. Néhányszó az ipari forradalmárok és ezekkel szimpatizálókhoz! Munkás Társaim. Ezen sorokkal szándékozom önöknél ismételt felhívásukra is válaszolni, hogy Írják minél gyak rabban lapunk A Bérmunkás részére. Ismétlem, hogy a felszólítás teljesen szügségtelen mert szégyenleném magamat, nemcsak munkástársaim, hanem önmagam előtt, ha még toliam forgatásával sem járulnék azon nagy munkához, melyet önök olyan bámulatos áldozatkészséggel, fáradtságot nem ismerve végeznek, hogy buzdítják, tanítják és lelkesítik az arra rászorulókat. Habár az Írás részemre nem könnyű munka, hisz egész életemben nehéz fizikai munkát végző ember voltam és az ebben megnehezült kezem, nem igen birja agyam működését követni és nem egyszer történt már meg írásom közbe, hogy azon vettem magam észre, hogy gondolataim már a távolba járnak, mig kezem még a már előbb kigondoltakat sem volt képes a papírra lerakni és nem vagyok képes e kettőt az összetartás betartására kén) - szeriteni. De bármily nehéz is ez a munka részemre, mégis azon fogok lenni, hogy minél gyakrabban és minél tökéletesebb munkával segítsem osztályomat, a munkásosztályt és az ezekért önzetlenül küzdők, még ma kicsiny csoportját, mert jól tudom, hogy az általam kifejtett munka, elenyésző csekélység, ha összehasonlítom azon gigantikus munkával, melyet ezek a félelmet nem ismerő ipari forradalmárok végeznek. Arcom pirul, ha egyszer- máskor önmagamat hasonlatosságába merem hozni ezekkel. Micsoda öntudat, micsoda akaraterő, micsoda bátorság kell, hogy létezzen, ezen tökéletes harcosoknál. Mennyi anyagi áldozatot, mennyi fáradozást, mennyi önfeláldozást kíván munkálkodásotok és mit kaptok érte jutalmul, a lépten nyomon való keserű csalódást, a tudatlan érzelgős tömeg részéről, kiknek a szépen hangzó behízelgő csalafinta szavak, meg mindig jobban hangzanak, a rideg valóságnál amit ti átrtok elébük és titeket mindezek nem tartanak vissza, mert van egy meggyőződéssel teli célotok, mely felé haladva, nincs hatalom amely titeket feltartóztathatna akaraterőtök a munkásosztály felszabadítására, mely minden akadályt lassan, de biztosan széllyelrom- bol. Munkástársaim és munkás- társnőim, ti az ipari szabadságért küzdők! Bátrak-bátrai engedjétek, hogy mély csodálattal teli tiszteletemet, fejezzem ki előttetek. Ti, akik nem a tömegek esztelen üvöltésére, hanem saját ésszerű meggyő- ződéstekre, hallgatva sziklaszi- lárdan tartatok ki az igazság mellett és ezt soha szemelől nem tévesztve küzdőtök, a földig megalázott munkásosztály felszabadításáért. önzetlen munkátok nem veszhet kárba, ennek gyümölcse kell, hogy megérjen, amely gyümölcsnek nem csak az élvezetébe, hanem az érlelésébe is, teljes erőmet latba vetve én is részt kívánok venni, mert a ti áldozatkészségeteket látva mi gyengébbek, önkénytelenül is azt gondoljuk, hogy hát miért nem lehetünk mi is ilyenek és iparkodni fogunk, magunkat hozzátok hasonlóvá tenni. És ez a gondolat kell, hogy a még mostan lethargikus álmodozásba szendergő munkástömegekbe is felébredjen. Kell, hogy ez egykor nálunk is visszhangra találjon az a számtalan csalódás. Kell, hogy ezen óriást egykor kábultságából felrázza és amint ez meg fog történni, amint ezen óriás saját fejével fog gondolkozni, befogja látni, hogy az évezredes rabláncot az ő saját hivatása széjjel zúzni és ezt csakis Egy Nagy Szervezet közös táborába tömörülve, lesz képes megtenni és ügyünk nyert lesz. Akkor aztán közösen fogjuk élvezni az élet összes javait, egy a boldogságtól, szeretettől, megelégedéstől tündöklő világba, az Ipari Demokráciába. Mártírjaink és rettenheltet- len harcosainak neve köré pedig munkáskezek fogják helyezni a hallhatatlanság örökzöld ba- bérkaszoruját. Bérmunkás olvasói és lapkezelői ezen sorokat olvasva talán azt mondjátok, hogy nagyon szép dolog volna, az Ipari szabadság eszméjének megvalósítása, de hát hol van még az az idő, amikor ézt megtehetjük. Ez az idő akkor fog bekövetkezni, amikor mi akarjuk. Legyen csak lapunk minden olvasója lapkezelő is és tegye tanulmány tárgyává az Ipari szabadság eszméjét és ezt hirdesse munkástársai körébe. Előfizetés szerzési kampány- időnknek pedig ne legyen határa, tartson ez az év minden napjában. Ne várjatok arra, hogy minden teher ezen kis csoport vállaira nehezüljön. Vegyétek ki ti is részeteket a munkából, ne riasszon titeket vissza azon gondolat, hogy számunk még kicsiny, mert amikor nagy lesz, akkor már nem lesz szükség az ilyen felhívásokra. Munkástársaim, lépjetek ki a cselekvés színterére és akkor rövid pár hónap alatt, olvasóink számát többszörözhetjük, vállaljatok szolidaritást a közjóért küzdők táborával és akkor talán belátható időn belől meg fog valósulni ami még ma csak elmélet. C. K. H. ^ ^ centért az ismere- ^ ^ tek és tudományok tárházát szerzi meg az 1933-ik évre szóló Bérmunkás Naptárával
