Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-11-19 / 714. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1932 november 19. A munkás anyák sorsa A fejlődő ipar szabadsága kodó bérrabszolgákká nevelik őket. A munkás anyák közömbösségük folytán, rettenetes árt fizetnek s ama szenvedés amelyen az utóbbi években átesnek, kell, hogy osztálytudatra ébressze őket. Nekik kell, hogy férjeiket, gyermekeiket serkentsék az osztálytudatra, a szervezkedésre. Amint a munkás apák szervezkednek az anyák, és gyermekeik részére is megszűnik a szenvedés, nyomor. De eme szervezkedésnek osztálytudatosnak, harci szervezetnek kell, hogy legyen és nem holmi politikai cécónak. Munkás anyák! A kapitalizmus összeomlásának küszöbén áll és több mint bizonyos, hogy előb-utóbb összeomlik, de ez nem elégséges ahhoz, hogy jólétben, boldogságban élhessenek, ehhez feltétlen szükséges, hogy az Egy Nagy Szervezet az IWW alapját építsük. Ez a szervezet arra alakult, hogy amikor a kapitalizmus összeomlott, átvegye a termelés és szétosztás eszközeit és folytassa a termelést az össz- emberiség számára. A munkás anyák számára nagy és nemes munka vár, hogy egy szebb világot, hogy egy mesebeli kánaánt teremtsenek sorvadó gyermekeik, férjeik és saját maguk számára. De azt csak úgy érhetik el, ha szervezés, nevelés és felszabadulás munkáiban segédkeznek, előljárnak. A világ kizsákmányolt osztálya a régi elavult eszközöket használja fel, hogy a mai társadalmi rendszer kegyetlenségei ellen tiltakozzon. Alig néhány hónappal ezelőtt Amerika kizsákmányolt osztályának érdekeiért háborút viselt veteránok, az ország minden részéből vándoroltak a székesfővárosba. Egy évvel ezelőtt külömböző vezérek és pártok égisszé alatt ezrek, tízezrek sereglettek oda. Jutalmuk a csúfos veresség. A kizákmányoló osztály győzedelmeskedett. Emberek akik néhány esztendővel ezelőtt egészségüket, életüket tették kockára a “hazáért a demokráciáért’’ és ebben a hazában, ebben a demokráciában az “ellenség” részére gyártott gázbombákkal űzték, verték széjjel őket. Amerika nagy ipari városaiban sűrűn ismétlődnek meg ma ezek a szervezetlen lázadások és minden alkalommal a munkásosztály a vesztes. Angolország, Németország, Magyarország és Európa minden államának munkásai ugyanezt csinálják évről-évre. Német, angol és amerika munkásságának politikai szabadsága már hosszú évek óla meg van és mégsem tanulták meg, hogy a munka felszabadítását nem a szavazó urnáknál lehet elérni. Meg kell, hogy tanulja, hogy a munkásosztály harcát, hogy sikeres legyen a lármás politikai térről az iparok a termelés terére kell, hogy áttegye. A termelés szinHUMANIZMUS Az emberiség korszak alkotó történelmeiben a legkeservesebb napokat a munkás anyák élik le. A család' élelmezési, ruházási, lakás és egyébb kényelem problémái őreá nehezednek. Az elmúlt néhány esztendőben amikor a kizsákmányoló osztály prosperált valamivel könnyebb volt a helyzete. Ma ha férje még dolgozik szinte őrültségbe viszi az a fé- le1P'"> hogy holnap már az ő fé"’ !s az utcára kerül és az a "oodolat, hogy mi lesz akkor, 'ryötri, idő előtt arcát ráncodba szedi, haját őszbe bcritja. Egész életén át megvonta magától a legszükségesebb dolgokat, hogy férjének, gyermekeinek juttasson jobb, türhetőbb életet. Ez a folytonos félelem ma még tehetetlenebbé vált, még akkor is ha a kenyér kereső még nem veszítette el a .munkáját, mert fizetését 50—60 százalékkal vágták le, amig az élet szükségletei 8—10 százalékkal estek. A helyzet napról-napra rosz- szabodik. Állandóan több és több család apa kerül a nincstelenek a kitagadottak sorába. Nem csak itt az Egyesült Államokban, hanem az egész világon. 1929-ben 10—15 millióra becsülték a világ iparából kizárt bérrabszolgák számát, ma 1932-ben 100 milliónál is hatalmasabb. Száz millió család anya reményt vesztve, kétségbe esve tördeli kezeijt, hogy gyermekei mint hervadnak, azok éhség gyötrelmei kínozzák, ruházatuk szégyenpirt ölt arcára. Reszket és bánkódik. i Ez a munkás anya sorsa. A mai társadalmi rendszerben amikor a kizsákmányoló osztály árujának bőségében fulladozik, amikor az emberi szükségletek óriás részét felperzselték. Elégették a magasabb Drofit szent nevében. A munkás anya sorsa még elviselhetetlenebbé vált. Életén át megtakarított, összekuporgatott dollárokat, hogy öreg napjaiban legyen mihez nyúlni, vagy gyermekeinek nevelésére szánta, elvitte a bankár, a börze, a telek és ház spekulánsok és ennek tetejébe férjének munkanélkülisége aggasztja őt. A ház tulajdonossá ferde szemekkel néz, mert képtelen a lakbért fizetni, a félelem gyötri őt hogy gyermekeivel egyetemben a télvizidején kilakoltatják. Leírhatatlan az a félelem, az a szenvedés, amelyből a munkás anyáknak jut osztályrészül. Eme rettenetes helyzetért első sorban az apák a felelősek, akik nem törődve a szervezkedés magasztos eszméjével közömbösek s ez által nyomorban, szenvedésben tartják feleségeiket, gyermekeiket. De a munkás- anyák sem kivételek, őket is terheli a felelősség, mert gyermekeik nevelését nem osztálytudatra, osztályszo- lidalitásra, hanem meghunyászAz 1931-ik esztendőben Pennsylvania állam területén 1300 gyermek látott napvilágot, akiknek jövetelük alkalmával sem orvos, sem bába, nem volt jelen. A társadalom kitagadottjainak gyermekei ezek, akiknek részére nem csinálnak országos kutatásokat, hogy kik és hol vannak gyil- kossaik. De nem csak Pennsylvania államban van ez igy, hanem a szövetség mind a 48 államában, kisebb, nagyobb mér tékben. A gyermek már születésének pillanatától kezdve kell, hogy áldozata legyen ennek a társadalmi rendszernek. Az apák, anyák milliói az oka ennek a helyzetnek, nem törődnek saját magukkal, nem törődnek gyermekeikkel a sors csapásainak minősitik a kapitalizmus szívtelenségét, szervezetlenségük tunyaságát. Civilizált államban élünk, amelyben az álatvédő ligák gombamódra nyőlnek, szükség is van rá jók, az álat nem tud minden körülmények között védekezni az ember szeszélye ellen, ennélfogva kell, hogy ligákban tömörült nagyságok védelmezzék azokat. Az ember a civilizáció szemeiénye saját védelmére nem alakit csoportokat, nem tömörül szervezetekben, hogy ama szívtelen könyörtelen szörnyeteg, a kapitalizmus ellen védekezhessen és eme közömbössége folytán, gyermekeit úgy hozza a világra, mint az őserdők majmai kölkeiket. Ha majd az ember keresztül halad a civilizáción és érettségének egy magasabb fokára emelkedik, megszünteti ezt a civilizációt és helyébe állítja. ,az emberiség szabad, boldog társadalmát az Ipari Demokráciát. Egy dollár egy hónapra elegendő a munkanélküli családok számára, mondják a mai társadalom prófétái. Miért ne, hiszen a háború alatt Amerika fiatal virágainak szine-java, Washingtonban egy évig egy dollár fejében dolgoztak. A Philadelphiai Modern Színkör november hó 19-én, szombaton este 8 órakor tánccal egybekötött műsoros estélyt rendez társas vacsora keretében 332 W. Girard Ave. Szabad bemenet. Kérjük a Bérmunkás olvasói szives megjelenését. terén a kizsákmányoló osztály csodákat müveit és minnél hatalmasabban, minnél gyorsabban termel, annál kevesebb kezekben összpontosul a termelt javak tulajdon joga. A bőséges termés ebben az országban a mezőkön rothad el. A gyapot és gyapjú termékek óriási halmaza raktárakban hever, várja az alkalmas pillanatot amikor busás hasznot hajt majd gazdája számára, ellenkező esetben a tűz semmisíti meg. A termelés eszközeinek túlnyomó részét a rozsda eszi. A bankok zsúfolva vannak a nemes fémek és az azokat képviselő papír bankókkal, amelyeket pénznek neveznek és azok által a csere értéket képviselik. Eme hallatlan bőség közepette ezen ország lakosságának jóval több mint egy negyedrésze a nyomor, szenvedés és éhhalálra van kárhoztatva. Ez ugyanígy van kisebb, nagyobb mértékben az egész világ minden területén a bérrabszolgák között. A tudás hatalma, szomjúsága egyre terjed és ma már minden ország kizsákmányolt népének egy része tudja, hogy az a szenvedés amelyen keresztül esnek szükségtelen s elkerülhető és hogy annak az egyedüli oka a kapitalizmus a profit rendszer. Az ipari fejlődés a termelés fokozatos növelése mind nagyobb mederben teszi koldussá, hajléktalanná a bérrabszolgákat, akik ma még a régi rendszer szerint utcai tüntetésekkel, politikai manőverezésekkel kívánják ártalmatlanná tenni azt az óriás szörnyetget, amely alig egy évszázad leforgása alatt megmetélyezte, behálózta, igájában hajtotta a földet, a termelő eszközöket, megszüntette a feudalizmust és megteremtette a bérrabszolgaságot. Eme szörnyeteg ellen hatástalan a szavazati jog, a választás. Ez ellen szervezekedni kell, a gépek, a termelő eszközök arányában. Feli kell nyitni a bérrabszolgák millióinak szemét, hogy ma már nem a feudolizmus, hanem a kapitalizmus ellen harcol. Amig a feudalizmus, hanem a kapita- tetések, politikai szavazások és választások kisérték sírjába, addig a modern kapitalizmus megdöntésére a bérrabszol gák ipari erejét kell igénybe venni. Szervezni kell munkaerejüket osztályszervezetekben amelyen keresztül haladva elérnek az Ipari Szabadság útjára. Ama lázadások amelyeket ma a világ nincstelen osztálya az utcán és. a sikertelen politikai téren intéznek át kell, hogy tegyék gazdasági térre, ki kell, hogy építsék az Egy Nagy Szervezetet az IWW, hogy megvívhassák sikeresen a társadalmi forradalmat, hogy átvehessék a termelés és szétosztás eszközeit, amelynek átvételével elérnek a munkásosztály boldog társadalmába az Ipari Demokrácáiba.
