Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-11-19 / 714. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1932 november 19. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ......................$2 00 Félévre ........................... l.v 0 Egyes szára ára ........... 5o Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: One Year .....................$2.00 Six Months .................. 1.00 Single Copy ............... 5c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending tésében. Csak azok nem fognak agitálni A Bérmunkás érdeké­ben akik nem törődnek a saját és családjok helyzetének javí­tásával. Az automobil ipar pangása Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A BÉRMUNKÁSÉRT Egyik nap a másik után múlik és mindig ugyanazt látjuk és halljuk, az emberek kétségbeesését, a holnaptól való félel­met. A bizonytalan holnap megremegteti a sziveket és összeszo- ritja az agyvelőket. Mi lesz holnap, ha nem lesz meg a szük- ges darab kenyér a saját és családtagjaink számára? És ebben a gondolatban két részre oszlik a munkálkodó ret­tegő emeriség. Az egyik része megelégszik a kétségbeeséssel és türelmesen várakozik valami csodára, amely majd megfogja menteni kétségbeeset helyzetéből. A másik rész már tudatában van annak, hogy semmiféle csodára nem várakozhat hanem ma­gának kell cselekedni ha javítani akar tűrhetetlen helyzetén. Mig az előbbiek tétlenül várják a csodát addig az utóbbiak min­den pillanatot és minden energiájukat felhasználják, hogy mi­nél gyorsabban • megszüntessék az állandó remegést, kétségbe­esést jelentő kizsákmányoló rendszert és egy olyan rendszert építsenek helyébe, amelyben minden embernek meg lesz a mun­kára való joga és minden dolgozónak biztosítva lesz a nyugodt gondtalan megélhetése. Az utóbbi csoport — az öntudatos munkások csoportja — mindinkább szaporodik. Mindig nagyobb számmal vonják sora­ik közzé az előbbi csoporthoz — az öntudatlan munkások cso­portjához — tartozó elemeket. Mindig többen ismerik fel a cse­lekvés szükségessét. És cselekszenek. A cselekvés első sorban az öntudatlanok nevelésében nyilvánul meg. Tanulnak és taníta­nak. Megismertetik azokkal akik még nem ismerték fel a mai társadalomban rejlő igazságtalanságot és megismertetik velük ezen igazságtalan társadalom elleni küzdelem legsikeresebb módját. Ebben hatalmas eszközt képez a sajtó. Minden ember olvas újságot. De rendkívül fontos az, hogy milyen újságot olvasunk. Vannak újságok amelyek úgy és olyasmit Írnak amivel még jobban elsötétítik az agyakat és viszont vannak olyan újságok melyek egyedüli céljuknak a munkásság nevelését tűzték ki. Ilyen újság magyar nyelven “A Bérmunkás” “A Bérmunkás” minden betűje egy célt szolgál az uj tár­sadalom építését. Lankadatlan energiával küzd a mai társada­lom alapját képező elnyomatás ellen és igyekszik nevelni a munkásokat a jövő társadalomért folyó osztályharcra. Ebbeni törekvésében már eddig is eredményekben gazdag múltra tekinthet vissza. A magyar bérrabszolgák tízezrei isme­rik és megszerették a Bérmunkás-t. A Bérmunkás minden egyes olvasója egy-egy katonát je­lent a jelenlegi társadalom elleni küzdelemben és a jövő társa­dalom építésében. Természetesen ezt az eredményt csak az öntudatossá vált munkástársaink segítségével tudtuk elérni. Munkástársaink szá­zai megfeszített erővel törekedtek A Bérmunkás-t a munkások széles rétegei között elterjeszteni. Ennek tudhatjuk be, hogy ma már alig van magyarlakta hely ahol ne ismernék A Bér­munkás-t. Tisztában vagyunk azzal, hogy A Bérmunkás érdekébeni agitációval nem szabad szünetelnünk. Ellenkezőleg minden pil­lanatunkat fel kell használnunk azon harc továbbfejlesztésére amelyben a Bérmunkás a legerősebb fegyverünk. Nem szabad egy pillanatra sem felednünk, hogy ezen har­cunkban mi munkások teljesen magunkra vagyunk hagyatva. A mi harcunkról van szó és nem várhatjuk, hogy a kapitalisták vívják meg azt helyettünk. Éppen igy nem várhatjuk, hogy a kapitalisták gondoskodjanak az őket pusztulással fenyegető fegyver acélozásáról A Bérmunkás fenntartásáról. Magunknak kell a fenntartásáról gondoskodnunk. Az utolsó idők mulasztását pótolnunk kell hacsak nem akar­juk kicsavartatni kezeinkből a leghatásosabb fegyverünket. Megfeszített erővel kell agitálnunk A Bérmunkás érdekében ha nem akarjuk veszélyeztetni annak megjelenését. Mikor erre felhívjuk az öntudatos munkások csoportját, tisztában kell lennünk azzal, hogy amikor A Bérmunkás érde­kében agitálunk, akkor a saját érdekünkben cselekszünk. És ki ne akarna a saját érdekében cselekedni? Ki akarná feladni azt az eszközt amely nélkülözhetetlen a jövő társadalom megterem­Detroit város bérrabszolgá­it a legsúlyosabban érinti a negyedik évet taposó rettene­tes pangás. Azon telepeken ahol még ma dolgoznak a bére­ket irgalmatlanul vágják, a hajcsárok folytonosan a mun­kások nyakán lógnak. Chrys­ler, Murray Body, Hudson és a többi autó telepek a végsők­ig kizsákmányolják munkásai­kat. A Hudson Motor Co. 10 százalékkal vágta le munkásai­nak bérét és két hét múltával a telepét teljesen lezárta. Amint a Ford gyár munkásai­nak fizetését négy dollárra szállította le, a Dodge Co. 10 cent órabér levágással kedves­kedett. Az öntő munkások óra­bérét 64 centről 38 centre re­dukálták és igy tovább és amint ia munkások bevégezték az 1932-es gépek gyártását a telepet ideiglenesen lezárták. Az automobil ipar roham lépésben halad, a bányászat, a vas és a szövő iparok sorsára. A bérrabszolgák szervezetlen­ségük folytán képtelenek az ellentállásra, türelmesen mint a birkák le kell nyelniök az iparok urainak basáskodását. Detroit városában több mint 200 ezer munkanélküli autó munkás fizet közömbössége folytán. Amig a dolgozók bé­rét folyton levágják, termelő képességüket állandóan fokoz­zák. Az egykor magas fizetések­ről hires város munkássága is rettenetes télnek néz elébe. A város polgármestere által ki­nevezett munkanélküli bizott­ság ezernégyszáz család kere­seti viszonyait vizsgálta felül és a következő eredményre ju­tott. Amig az autó város bér­munkásai 1929-ben átlag véve 33 dollár és 5 centet kerestek hetenként, addig ma ugyan­azon időtartamra 10 dollár és 82 centet kapnak. A bérek 67 százalékot, az élelem 18 százalékot esett. Az ezernégyszáz család közül 326 nak volt saját háza, de 145- nek teher volt rajta, 14-től fi­zetés képtelenség folytán el­vették azt. 63 hátralékban volt a kölcsön megújításával, 98 nem volt képes adót fizetni, 828 bérletben lakott, 269 hát­ralékban volt a bérlettel, 28 kilakoltatásban részesült. 1929- ben 875-nek volt bankban pénze, 300-nak sohasem volt életbiz­tosítása, 280 elveszítette azt. 48 család kénytelen volt gyer­mekeit kivenni az iskolából. Az 1400 család közül 864-nek volt munkája, ezek közül 295 heti 5 dollárnál kevesebbet ke­resett, 339 keresete nem halad­ta meg a heti 20 dollárt, 230 heti 25 dollárron alul keresett. De ez nem csak az autóipar­ban van igy. A bányászok és acél a szövő ipar munkásai még ennél is nagyobb kizsákmányo­lásban részesülnek. Tizédrésze áldozattal meg- kondithatná a lélekharangot a kizsákmányoló osztály hamvai felett. Nem volna szükség egyébb áldozatra mint, hogy szervezkedne osztálytudatossan >az Ipari Demokrácia megterem­tésére. Ez az egyetlen ut van a munkásosztály számára. Sza­vazhatnak, választhatnak a munkásosztály elnyomott ki­zsákmányolt marad mindaddig amig saját ügyének intézését saját kezébe nem veszi. Nem állam kapitalizmusra, sem ál­lam szocializmusra nincsen szükség, az egyetlen amire vá­gyunk az Ipari Demokrácia a munkásosztály szabadsága. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve. sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérhar­cok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ba kell, valamennyi iparban ---- dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért, ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrend­szerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend, szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Thumbnails
Contents