Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-11-19 / 714. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1932 november 19. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ......................$2 00 Félévre ........................... l.v 0 Egyes szára ára ........... 5o Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: One Year .....................$2.00 Six Months .................. 1.00 Single Copy ............... 5c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending tésében. Csak azok nem fognak agitálni A Bérmunkás érdekében akik nem törődnek a saját és családjok helyzetének javításával. Az automobil ipar pangása Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A BÉRMUNKÁSÉRT Egyik nap a másik után múlik és mindig ugyanazt látjuk és halljuk, az emberek kétségbeesését, a holnaptól való félelmet. A bizonytalan holnap megremegteti a sziveket és összeszo- ritja az agyvelőket. Mi lesz holnap, ha nem lesz meg a szük- ges darab kenyér a saját és családtagjaink számára? És ebben a gondolatban két részre oszlik a munkálkodó rettegő emeriség. Az egyik része megelégszik a kétségbeeséssel és türelmesen várakozik valami csodára, amely majd megfogja menteni kétségbeeset helyzetéből. A másik rész már tudatában van annak, hogy semmiféle csodára nem várakozhat hanem magának kell cselekedni ha javítani akar tűrhetetlen helyzetén. Mig az előbbiek tétlenül várják a csodát addig az utóbbiak minden pillanatot és minden energiájukat felhasználják, hogy minél gyorsabban • megszüntessék az állandó remegést, kétségbeesést jelentő kizsákmányoló rendszert és egy olyan rendszert építsenek helyébe, amelyben minden embernek meg lesz a munkára való joga és minden dolgozónak biztosítva lesz a nyugodt gondtalan megélhetése. Az utóbbi csoport — az öntudatos munkások csoportja — mindinkább szaporodik. Mindig nagyobb számmal vonják soraik közzé az előbbi csoporthoz — az öntudatlan munkások csoportjához — tartozó elemeket. Mindig többen ismerik fel a cselekvés szükségessét. És cselekszenek. A cselekvés első sorban az öntudatlanok nevelésében nyilvánul meg. Tanulnak és tanítanak. Megismertetik azokkal akik még nem ismerték fel a mai társadalomban rejlő igazságtalanságot és megismertetik velük ezen igazságtalan társadalom elleni küzdelem legsikeresebb módját. Ebben hatalmas eszközt képez a sajtó. Minden ember olvas újságot. De rendkívül fontos az, hogy milyen újságot olvasunk. Vannak újságok amelyek úgy és olyasmit Írnak amivel még jobban elsötétítik az agyakat és viszont vannak olyan újságok melyek egyedüli céljuknak a munkásság nevelését tűzték ki. Ilyen újság magyar nyelven “A Bérmunkás” “A Bérmunkás” minden betűje egy célt szolgál az uj társadalom építését. Lankadatlan energiával küzd a mai társadalom alapját képező elnyomatás ellen és igyekszik nevelni a munkásokat a jövő társadalomért folyó osztályharcra. Ebbeni törekvésében már eddig is eredményekben gazdag múltra tekinthet vissza. A magyar bérrabszolgák tízezrei ismerik és megszerették a Bérmunkás-t. A Bérmunkás minden egyes olvasója egy-egy katonát jelent a jelenlegi társadalom elleni küzdelemben és a jövő társadalom építésében. Természetesen ezt az eredményt csak az öntudatossá vált munkástársaink segítségével tudtuk elérni. Munkástársaink százai megfeszített erővel törekedtek A Bérmunkás-t a munkások széles rétegei között elterjeszteni. Ennek tudhatjuk be, hogy ma már alig van magyarlakta hely ahol ne ismernék A Bérmunkás-t. Tisztában vagyunk azzal, hogy A Bérmunkás érdekébeni agitációval nem szabad szünetelnünk. Ellenkezőleg minden pillanatunkat fel kell használnunk azon harc továbbfejlesztésére amelyben a Bérmunkás a legerősebb fegyverünk. Nem szabad egy pillanatra sem felednünk, hogy ezen harcunkban mi munkások teljesen magunkra vagyunk hagyatva. A mi harcunkról van szó és nem várhatjuk, hogy a kapitalisták vívják meg azt helyettünk. Éppen igy nem várhatjuk, hogy a kapitalisták gondoskodjanak az őket pusztulással fenyegető fegyver acélozásáról A Bérmunkás fenntartásáról. Magunknak kell a fenntartásáról gondoskodnunk. Az utolsó idők mulasztását pótolnunk kell hacsak nem akarjuk kicsavartatni kezeinkből a leghatásosabb fegyverünket. Megfeszített erővel kell agitálnunk A Bérmunkás érdekében ha nem akarjuk veszélyeztetni annak megjelenését. Mikor erre felhívjuk az öntudatos munkások csoportját, tisztában kell lennünk azzal, hogy amikor A Bérmunkás érdekében agitálunk, akkor a saját érdekünkben cselekszünk. És ki ne akarna a saját érdekében cselekedni? Ki akarná feladni azt az eszközt amely nélkülözhetetlen a jövő társadalom megteremDetroit város bérrabszolgáit a legsúlyosabban érinti a negyedik évet taposó rettenetes pangás. Azon telepeken ahol még ma dolgoznak a béreket irgalmatlanul vágják, a hajcsárok folytonosan a munkások nyakán lógnak. Chrysler, Murray Body, Hudson és a többi autó telepek a végsőkig kizsákmányolják munkásaikat. A Hudson Motor Co. 10 százalékkal vágta le munkásainak bérét és két hét múltával a telepét teljesen lezárta. Amint a Ford gyár munkásainak fizetését négy dollárra szállította le, a Dodge Co. 10 cent órabér levágással kedveskedett. Az öntő munkások órabérét 64 centről 38 centre redukálták és igy tovább és amint ia munkások bevégezték az 1932-es gépek gyártását a telepet ideiglenesen lezárták. Az automobil ipar roham lépésben halad, a bányászat, a vas és a szövő iparok sorsára. A bérrabszolgák szervezetlenségük folytán képtelenek az ellentállásra, türelmesen mint a birkák le kell nyelniök az iparok urainak basáskodását. Detroit városában több mint 200 ezer munkanélküli autó munkás fizet közömbössége folytán. Amig a dolgozók bérét folyton levágják, termelő képességüket állandóan fokozzák. Az egykor magas fizetésekről hires város munkássága is rettenetes télnek néz elébe. A város polgármestere által kinevezett munkanélküli bizottság ezernégyszáz család kereseti viszonyait vizsgálta felül és a következő eredményre jutott. Amig az autó város bérmunkásai 1929-ben átlag véve 33 dollár és 5 centet kerestek hetenként, addig ma ugyanazon időtartamra 10 dollár és 82 centet kapnak. A bérek 67 százalékot, az élelem 18 százalékot esett. Az ezernégyszáz család közül 326 nak volt saját háza, de 145- nek teher volt rajta, 14-től fizetés képtelenség folytán elvették azt. 63 hátralékban volt a kölcsön megújításával, 98 nem volt képes adót fizetni, 828 bérletben lakott, 269 hátralékban volt a bérlettel, 28 kilakoltatásban részesült. 1929- ben 875-nek volt bankban pénze, 300-nak sohasem volt életbiztosítása, 280 elveszítette azt. 48 család kénytelen volt gyermekeit kivenni az iskolából. Az 1400 család közül 864-nek volt munkája, ezek közül 295 heti 5 dollárnál kevesebbet keresett, 339 keresete nem haladta meg a heti 20 dollárt, 230 heti 25 dollárron alul keresett. De ez nem csak az autóiparban van igy. A bányászok és acél a szövő ipar munkásai még ennél is nagyobb kizsákmányolásban részesülnek. Tizédrésze áldozattal meg- kondithatná a lélekharangot a kizsákmányoló osztály hamvai felett. Nem volna szükség egyébb áldozatra mint, hogy szervezkedne osztálytudatossan >az Ipari Demokrácia megteremtésére. Ez az egyetlen ut van a munkásosztály számára. Szavazhatnak, választhatnak a munkásosztály elnyomott kizsákmányolt marad mindaddig amig saját ügyének intézését saját kezébe nem veszi. Nem állam kapitalizmusra, sem állam szocializmusra nincsen szükség, az egyetlen amire vágyunk az Ipari Demokrácia a munkásosztály szabadsága. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve. sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ba kell, valamennyi iparban ---- dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért, ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend, szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
