Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-11-05 / 712. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1932 november 5. Nyílt válasz a saskatoonj Magyar Munkás Klubnak Hozzászólásom inkább Visi mtárs cikkéhez van, mert Visi mtárs a bevezetésében Írja: elsősorban szükségesnek tartom megmagyarázni, hogy az ipari demokrácia és az ipari kommunizmus egy és ugyanaz. Ahol ipari kommunizmus van, ott szabadság is van, egyszóval demokrácia, de ahol párt diktatúra van ott nincs ipari kommunizmus sem, sem szabadság. Ez természetesen Oroszországra céloz, ahol mindent meg tettek, hogy a Visi mtárs, illetve az IWW vonalán haladjanak. De ez nem olyan könnyen megy. Abba a népet bele kell nevelni. Talán az öntudatosabb munkások megértik, de még azok is annyiféle képen gondolkoznak, amennyien vannak. Éppen úgy van Oroszországban is mint itten. Szerintem bűn egy olyan munkás államot, ahol az állam mindent meg tesz a munkások érdekébe, gyalázni. Mert csak egy olyan államba létesülhet demokrácia, ahol a népet lassan, vagyis fokozatosan, a terrort kerülve ahol csak lehet, hogy lassan kiábránduljon a kapitalizmusból. Visi mtárs, azokat az elemeket, akik jelenleg Oroszországban vannak és nem egyeznek meg teljesen az ipari demokráciával kik nem teljesen nincstelenek, mivel győzné meg? tudva, hogy ezek vannak többen a teljesen nincsteleneknél. Azt hiszem nem terrorral, hanem bizonyos engedménnyel, mivel azok is munkásérzelmiiek, lévén ők is munkások, csak nem akarják feladni azt amijük van. Tegyük fel, hogy Stalin parancsot adna ki, hogy muszáj mindenkinek bele menni a szervezetbe. Milyen terrort kellene erre alkalmazni? Mennyi életbe kerülne ez? Tegyük fel, hogy valakinek van egy lova, amiért az életét is oda adná sem mint hogy megváljon tőle, avagy más valamije. Az ilyen dolog a városokban könnyen megy, de a falusi milliókkal nem könnyű az elintézése. Tehát jelenleg csak a nagyja ellen mehetünk, mert ha azt mondjuk, hogy a kicsiknek is amijük van az mind közösbe megy, ekkor vége a forradalomnak. Tehát nekünk azon kell dolgozni, hogy előbb oda jussunk, ahol Oroszország van és csak azután lassan a népet nevelni a j kommunizmusba. Azután azt Írja Visi mtárs; hogy a vezérekben való vak hitet nevelik a munkásokba., Fos- tert nevezte meg a vezérnek. De azt nem okolta meg, hogy miért nem jó. Vagy valaki elhiszi ezt, hogy akármilyen szer vezet létezhet vezető nélkül. És ha nem hisznek a vezetőbe, hová lesz a szervezet? Majd azt írja Visi mtárs, hogy mivel az IWW nem hive a párt diktatúrának, hanem minden hatalmat a munkások ipari szervezetének a kezébe akarja hagyni, melyben részt vehet anarkista, bibliai olvasó, kommunista, stb. hogyha az uj társadalom életéért akar harcolni. A kommunisták sem dobják el azokat az embereket, akik harcolnak a kommunizmusért, még ha biblia olvasó is, ha a pártot nem törekszik más utakra terelni. S azt hiszem, hogy az Egy Nagy Szervezet sem fogja ezeket szépen törölni. Ez áll az említett Lovestonékra is. Ki az oka az ilyen dolognak a vezetők? Szóval a kisebbség. így a munkások soha egységesek nem lesznek, hogy ha a kisebbség nem enged a többségnek. A többség is csinál ballépéseket, de a többség mindég helyre is tudja azt hozni. A parlamentárizmusról egy pár szót, amibe magam sem hiszek és azt hiszem, hogy a kommunisták sem hisznek. De hogy szervezzünk, ha a nép nem tud rólunk? Részemről azt tartom, hogy ami alkalom jön, mindent meg kell ragadni. Végül azt irja Visi mtárs, hogy ha a kisemberek elve'szitik mindenüket, akkor fogják pártolni a munkás pártot. Arra fognak a kapitalisták vigyázni, ha valami kevés el is vész, a mint látjuk az még nem elég. Mert még aki akarna is, nem tudja hová menjen, mert a, munkások maguk között jobban veszekednek, mint a kapitalizmussal. Ezért én is távol tartom magam tőle. A munkásoknak muszáj valami utat találni az egységre, ez pedig a vezetőségen áll. Trenton, N. J. Zelenák. * A rendes szabályoktól eltérő- leg nem csak a saskatooni munkástársak levelére adott nyílt válaszoknak adunk helyet, hanem a kivételesen a Visi munkástárs levelére irt Tren- toni választ is közöljük, leginkább azért, hogy a párttanitás káros eredményét kimutathassuk, mely szerint a munkásság a vezérektől várja a megváltást, az egység megteremtését s azt a hamis megállapításokat, melyet ugyancsak a párttani- tásból merítettek, mely szerint úgy hiszik, “ÉPPEN ÚGY VAN OROSZORSZÁGBAN IS MINT ITTEN” és hogy a munkások egysége a vezetőségen áll, de térjünk rá sorjában. Az ipari demokráciáról szóló megállapítás nem céloz senkire, semmire, hanem egy általános tény, amint a “nap fényes,” az ugyan olyan Oroszországban mint Amerikában, úgyszintén az ipari demokrácia is minden országban ipari demokrácia. Zelenák munkástárs azt állítja, “éppen úgy van Oroszország ban mint itten” csak ennyire haladt a párttanitás? Vegye elő munkástárs bármelyik párt lapot és fogja látni, hogy Oroszországban még csak most építik ki az iparokat, szállítási esz közöket, az otthonokat, még csak most vásárolják külföldről a modern gépeket, amíg itten mindenből sok van, óriási gyár telepek állnak üresen, utca sorok lakatlanok, a modern gépek 12 millió munkást tettek feleslegessé az iparokban, látja milyen téves tanításból merítette a fenti megállapítását és a sok éves párt tanítás még csak lo- gikusságra sem tanította meg, mert egy alábbi egyetlen helyes megállapításban megdönti az előbbi állítását “hogy a városi munkásággal könnyebb mint a falusi milliókkal, az :1- intézése,” vagyis ahol a várod, ipari munkásság van többségben mint itten, nem kell az a taktikai, mint ahol a falusi munkáság van többségben. Mi is ezt mondjuk és még hozzá tesszük azt, hogy már itten nem kell a nagybirtokot felosztani a parasztság között, nem kell a kiskereskedőket, kis- farmerokat megmenteni, mixel a városi vagyis az ipari munkásság nagy többségben van, ha ezt tovább fogja tanulmányozni, akkor rá fog jönni, hogy itten csak piszkos kortes fogás, bolonditás, a/ kisfarme- rok adó és teher mentesítése, amint minden politikus igér füt, fát csak válasszák be. Hogy mennyire nem ismeri a kommunista pártot sem, melyet soraiban védeni próbál, (pedig erre a célra talán akadt volna olyan is, aki már annyira helyesli a pártot, hogy érdemesnek tartja tagjává lenni) azt meri állítani, hogy “a kommunisták sem dobják el azokat az embereket, akik harcolnak a kommunizmusért.” Hát akkor miért késelték meg a Trotzkista kommunistákat New Yorkban, miért verték le Miller nevű kommunistát Detroitban, miért akarják az IWW tagokat előbb felakasztani mint a kapitalistákat ? Ezekre a kérdésekre kérjen választ a vezérektől, de ne csak azoktól, akik hivatalosan megmaradtak a húsos fazéknál, de azoktól is akiket elmartak onnan, akkor befogja látni, hogy éppen azért nincs munkás egység, mert a munkásságnak nagy része, éppen úgy mint ön a munkásvezérektől várja a megváltást, az egység megteremtését, a munka elvégzését, még azt a pártot sem tartja érdemesnek belépésre, melyet leginkább helyesel, melyet védeni próbál, de annyira nem ismeri, hogy tagjává legyen. Mi nem csak Fosterra, hanem minden vezérre azt mondjuk, hogy nem jó, mert mi nem hiszünk vezérekben, mi már tudunk a saját fejünkkel gondolkozni a saját lábunkon megállni, mi a munkásságban hiszünk. Az a párttanitás sem jó, mely olyan embereket nevel mint ön, aki még azt sem tartja érdemesnek, hogy annak a pártnak tagjává legyen, melyet legjobban helyesel, annyira hisz a vezérekben, hogy azokra bízza az egység megteremtését a munka elvégzését és mindent, csak nagy kegyesen néha néha igyekszik őket megvédeni, mint ha éppen önnek az volna a hivatása, vagy képes volna arra, de még a történelemből annyit sem tanult meg, hogy a vezérek még soha nem teremtettek egységet a munkás mozgalomban, sőt ellenkezőleg igyekeztek mindég szétszaggatni, a mint a kommunista párt legutóbbi hatéves története bizonyít, mely idő alatt három felé szakították a pártot, a munkásságot egymás ellen uszítják, arra biztatják őket, hogy verjék ki a másik munkásnak a fogát, verjék be a fejét, akasz- szák fel, ha nem akar meghajolni a husosfazéknál maradt pártvezérek akaratának. A parlamentárizmusban nem hisz ön, sem a párt, de azért elfogadják mint a jó katholi- kus, aki nem hisz az ima hatalmában, de azért imádkozik, mert nem akarja az ur haragját magára vonni. Ez a lényeges ismertető jele a párttani- tásnak,- olyasmit tanítanak, cselekednek, amit maguk sem hisznek, de azt nem tanítják, melyet minden gondolkozó munkás szükségesnek tart, az Egy Nagy Szervezet kiépítését. Ipari téren minden nap van alkalmunk agitálni, tanítani, nem csak a választások ideje alatt, de e helyett a párt olyas mit csinál, tanít, melyet ön szerint nem is hisznek, de azért ön még mindég hisz a pártnak. Egy kérésünk van önhöz és minden gondolkozó munkáshoz, tanulmányozzák a pártot, ha már védeni akarják, és ha helyeslik, ha még önöknek vezetők kellenek lépjenek be a pártba, de ha már tudnak vezető nélkül is előre haladni, tanítani, szervezni, ’ (egyesülni), akkor jöjjenek az Egy Nagy Szervezetbe az IWW-ba, mely a munkásságtól, nem a vezérektől várja a munkásság egységét, felszabadulását, az ipari demokrácia megteremtését. A választások és a szabotázs (Folytatás az 5-ik oldalról) valót a személyzetnek akkor nincs elegendő gőz, éppen úgy mint a kazánokban sem fejlődik gőz, ha nem tömjük állandóan. szénnel. így vissza kaptuk a müvajat, kenyeret és mikor kívántuk még kávét is kaptunk munka után. Ilyen körülmények között követtem el azt a ! rémséges nagy bűnt szabotázsoltunk és még csak meg sem bántam, akármilyen barbárnak is állítsák ezt be a magukat civilizáltaknak nevező politikusok én szerintem eredményesebb és még tiszteségesebb is az ilyen akció mint a politikai korteskedés és a munkásságra bízom, hogy Ítéljen el, vagy kövesse a példánkat, mert inkább csak ne legyek annyira civilizált, csak legalább elegendő enni valót tudjak kiharcolni,- mert ha az egészségemet a munkán megtudom védeni, akkor még én is lehetek civilizált, de ha csak a bőrömet szárítják ki a mai társadalomban akkor én csak nem sok hasznát veszem, a civilizációnak, amint az ökör sem, melyet a munkával megöltek, hogy a civilizációt szolgálja. Vi..
