Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-10-22 / 710. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1932 október 22. Oroszország és a Nyílt válasz a saskatooni munkanélküliség Magyar Munkás Klubnak helyezkedik a kisparasztoknál, a kulákoknál főleg azonban a kolhozokban. A hivatalos szovjetsajtó, a szovjetkörök egy kíméletlen kampányt vezetnek a munka szökevényei ellen. A dezentő- röknek nincs segély, nem adunk nekik élemiszert és belekényszerítiük a termelésbe. Ez a kampánynak az anyagi oldala, mig erkölcsileg azt a felfogást általánosítják, hogy a terv meg valósításának a döntő akadálya a sabotage és a termelés elől való szökés, ez mind mint ellen forradalmiság van terjesztve. Oroszországban tehát azért nincs ma munkanélküliség, mert egyrészt a fejlődő állam kapitalizmus iparosítása szívja fel a munkanélkülieket, másrészt a proletáriátus menekül a falvakba, szökik a munka elől az osztályharcnak ezt a sajátos módszerét választotta. Azért nincs tehát munkanélküliség, mert a munkanélküliek elbújtak a falvakba az éhség elől és nagyrészük a fejlődő és iparosodó mezőgazdasági nagy üzemekben (kolhozok) helyezkedik el. “Szovietwirschaft” cimü hivatalos stalinista folyóirat statisztikusai kiszámították, hogy ha az iparosítás csak részlegesen végbemegy a kolhozokban, akkor a jelenleg alkalmazott munkaerő 80 százaléka válik feleslegessé. Mi lesz ekkor? Egy olyan munkanélküliség, melynek az aránya és borzalma minden eddigit felülmúl. Ez a valóság és az igazság a munkanélküliség kérdésében. Már a mostani periódus is meg mutatja azt, hogy az ipari fejlődés lezárulásával, a tények és az események döbbenetes erővel fogják megmutatni Szovjetunió kapitalista jellegét a világpro- letáriátusa előtt. Az IWW feladta a munkásosztály tisztán látását megyorsitani és a szovjet kapitalizmus által táplált illúziókat ezzel kiölni a munkás osztály tudatából és meggyorsítani ezzel az Ipari Demokráciát. Én szintén mint a Bérmunkásnak az olvasója, nagyon is meg értem, hogy miért Írnak a Bérmunkás munkatársai úgy, hogy ipari demokrácia, vagy ipari kommunizmus. Semmi különöset én abban nem látok. Nem még pedig azért, mert ipari demokrácia nélkül el sem képzelhető, egy ipari kommunizmus. A hol diktatúra van, ott ki van zárva, hogy ugyanakkor kommunizmus is legyen. A demokrácia és kommunizmus ezek ikertestvérek, éppen úgy mint a hogyan ikertestvérek a diktatúra és a kapitalizmus is. Hogy a kommunista párttal harcban áll az IWW az nagyon is természetes. Hiszen az IWW Egy Ipari Szervezet, amelyik proletárokból, munkás emberek bői tevődik össze és amelyben nincs helye semmilyen fajta dolog kerülőnek. Mig a kommunista párt politikai szervezet, akárcsak a republikánus, vagy demokrata, tehát nem egy mun kás szervezet, természetes szeretné a munkásságot is megnyerni a pártnak a támogatására úgy anyagilag mint erkölcsileg is. Tagja lehet bárki is a ki aláveti magát az ők szabályainak, ügyvéd, vagy (pap, vagy munkás. Az IWW tagsága nem személyeskedik, azok ellen meg éppen nincsen semmi kifogásuk, hogy ne lehetnének esetleg tagjai az IWW-nak feltéve, ha proletárok és ha hajlandók tisztességes munkát végezni. De semmi esetre sem akarnak semmilyen ügyvéd, vagy pap, vagy üzlet embereket. Ha a kommunista pártnak vannak hézagosságai . vagy rossz taktikái, a mint a Saskatooni Magyar Munkás Klub levelében Írja, próbálja azt nekik a kommunistáknak jóaka- ratulag is megmagyarázni, az mindjárt ellen forradalmár, szociál facista, kapitalista ügynök, s igy tovább. A kommunista pártnál kivan zárva minden kritika, nem szabad megkritizálni sem a vezetőket, sem a párt működését, ott ismeretlen fogalom a demokrácia, ott diktatúra van, a minek az IWW a legnagyobb ellensége. A szoviet unióval való kri- tizálást éppen olyan szükségesnek tartom, mint az amerikai Egyesült Államok, vagy bármelyik kapitalista állammal szemben. Még pedig azért, mert a szoviet unióban éppen úgy zsák mányolják ki a munkásságot, I mint bármelyik kapitalista államban teszik. Külömbséget tesznek munkás és munkás között. Ott a szoviet unióban jeggyel mennek be munkába egyesek a mellék ajtókon, akár I csak Fordnál Detroitban 50 I dollárért. Kezeim között van a levél, amely igazolja állításomat. Az van írva a levélben, csak úgy tudtam munkát kapni, hogy Nick Dimitrin hozott a részemre pénzt. Tehát a mit Amerikában a gyárosok csinálnak a munkássággal. A republikán vagy demokrata párt vezetése mellett szintén azt csinálja szoviet Oroszországban az állam a kommunista párt vezetése mellett. Foster, ha meg volna választva Amerikába elnöknek, akkor az amerikai munkásság nemcsak, hogy bele nem sán- tulna, hanem egészen bele nyomorogna. Soha még olyan nagy kárára a munkásságnak nem volt még egyetlen egy munkás szervezet sem mint éppen a kommunista párt. A világ munkássága soha sem szabadulhat fel a bérrendszer rabszolgaságából a politikusok vezetése mellett. Ha Foster meg lenne választva akkor csak is ő lehetne büszke, hogy félre tudta vezetni a munkásságot, de a munkásság továbbra is nyomorogna és éhezne. Csak egy ipari szervezet van hivatva arra, hogy a munkásságot felszabadítsa a bérrabszolgaságból és helyébe felépíteni az ipari demokráciát vagy ha úgy tetszik az ipari kommunizmust. Zsurzsa József. A közömbös szamár meséje A nemzetközi proletáriátus előtt a munkanélküliség nem létezése Szovjet unióban, mint a szocializmus építésének egy biztos jele és eredménye van feltüntetve az álkommunista (Stalin) bürokrácia részéről. Valójában egészen más és mélyebb oka van annak, hogy miért nincs munkanélküliség Oroszországban. Tudatosan el van fátyolozva a munkanélküliség megszűnésének az igazi oka. Mi IWW-isták megkíséreljük, hogy egy marxista ismertetést nyújtsunk erről a kérdésről. Igaz az, hogy 1931 október havában megszűnt a munka- nélküliség problémája Szovjet unióban. A “Trud” hivatalos szovjetlap statisztikát közöl a munkanélküliségről és megállapítja, hogy 1930-ban 630,000; 1931-ben 450,000 ipari munkás volt munkanélkül, akik az állam által segélyezve voltak. Az agrár proletáriátus munkanélküliségéről nincs statisztika. A “Trud” hozzávetőleges becslése szerint 6—18 millió között mozog a falusi agrár proletárok munkanélküli száma. 1931-ben a munkanélküli segély be lett szüntetve és a munkanélkülieket beosztották az üzemekbe. Ennek a politikának az volt a következménye, hogy a gazdasági népbiztosság a termelési költségek csökkentése céljából üzemek munkásainak a leépítését kívánja. Miközben az üzemek egy maximális intenzitásra vannak kényszerítve, hiányos technikai felszerelések mellett, úgy igyekeznek ezen a problémán segíteni, hogy minél több munkást követelnek az üzemekbe. Itt tehát egy világos ellentét van a központi vezetés és az üzemek vezetése és politikája között. Az üzemekben hatalmas a fluktuáció és veszélyben van ennek következtében az iparosítás. A fluktuáció oka a rossz élelmezés, lehetetlen lakásviszonyok, hiányos bérfizetés. A munkások úgy próbáltak a rossz helyzetükön változtatni, hogy egyik üzemből a másikba vándoroltak. Másik része a munkásoknak szökik a munka elől nem hajlandó, nem bírja elfogadni az államkapitalizmus által diktált létfeltételeket. Egy bizonyos árutipust egy munka- módszert sem bírnak állandósítani, mert nincs egy állandó jól begyakorolt munkáslétszám az üzemekben. Az iparosítás, hogy mennyire veszélyeztetve van, arra jellemző, hogy egész bányavidékek néptelenednek el. De ugyanígy veszélyeztetve van az építő és szállítási ipar is. A proletáriátus menekül a falvakba. Tekintettel arra, hogy az orosz proletáriátus nem tradicionális eredetű, hanem egészen friss, át van szőve paraszti sajátosságokkal és van kapcsolata a falvakkal, az éhezés elől a falvakra menekül. ElNagyon sok emberi formát hord magában a társadalom, amelyek még a fenti jelzőt sem érdemlik meg. Volt egyszer egy szamár — négy lábú — amely hosszú éveken át meg szokta, hogy a kút melletti vá- juból igyon. Egy napon hatalmas felhőszakadás volt s az árvíz elöntötte a kút környékét úgy, hogy a váju mélyen a vízben feküdt. A mi szamarunk megszomjazott és hasig gázolva a vízben tartott a váju felé, előtte meg áll és a szomjúságtól lihegve öltögette a nyelvét. Nem találta a vájut s a hasig érő vízben a szomjúságtól felfordult. Amikor az olvasók mosolyognak eme szerencsétlen szamár helyzetén aki csak a vájuból kívánt inni akkor is, amikor a viz ellepte azt. Mi munkások éppen ilyen szamarak vagyunk, sőt még nagyobbak. Ma amikor az ország minden része roskadozik az emberiség jólétének, szükségleteitől, százával, ezrével jutunk a közömbös szamár sorsára. Mi termelő bérrabszolgák, akik előállítjuk; az emberiség szükségleteit, annyira hozzá szoktunk a mai társadalmi rendszer ferde szokásaihoz, hogy amikor számunkra nincsen kereset pénz, amikor nem jutalmaz bennünket a kizsákmányoló osztály, akkor inkább éhen halunk mintsem osztály- tudatra ébredve saját sorsunk érdekében cselekednénk. Ugy- látszik, hogy az emberiség éppen úgy mint a szamár, nem tanulja meg az élet javainak mikénti élvezetét, még az ahoz vezető utat a szervezkedést is érdeknek tartja. De jön az idő amikor majd osztálytudatra él íred és a helyett, hogy eme bőség közepette éhen halna — mások profitjának védelme érdekében — szervezkedni fog, hogy munkájának jogos gyümölcsét élvezhesse.
