Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-10-08 / 708. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1932 október 8. Az illinoisi bányászok harca a reakciós unió vezérek ellen A prosperitás szele SPRINGFIELD, ILL. — Az itteni bányászok kitartanak az ujjonnan megalakított szervezetük mellett habár Lewisék a United Mine Workers tisztviselői a bányatudajdonosokkal egye tembe mindent elkövetnek, hogy megtörjék a bányászok egységét. Lewisék union kártyája csak sztrájk törésre alkalmas mindenfelé, ahol a bányászok harcban állanak az ő általuk képviselt union sztrájktörőkkel próbálják azt megtörni. Lewiséknak vagy 40 szervezőjük járja be a bányavidéket azzal a tendenciával, hogy a sztrájk megtörésére bírják az itteni bányászokat ezek a jól fizetett union vezér urak, karöltve dolgoznak a bányabárók gunmenjeivel ilyen az itteni helyzet. Provokálni akarják a bányászokat. Lewisék mindent elkövetnek, hogy bárlhogyan is, de provokálni tudják a sztrájkolókat. Azt akarják elérni, hogy a kormányzótól katonaságot kapjanak a bányák őrizetére úgy, hogy azután a sztrájktörők katonai védelem alatt dolgozhassanak. Sem a katonák, sem a felesküdtetek söpredék nem tudja a bányászok fegyelmezett sorait megtörni, habár az itteni bányá szók az uj bányász szervezethez tartoznak, de az IWW tanítása mély gyökeret vert ezen a vidéken és tudják, hogy az IWW tanítása és harcmodora az egyedüli, ami az ő harcaikat győzelemre viheti. Az itteni bányászok tudják, hogy az IWW a munkás szolidaritáson alapszik és tudják a Kentucky bányászok esetét és azt az elszánt bátor magatartását az IWW-nak, amelyet latba vetett a Kentucky bányászok érdekébe és ezért az Illinoisi bányászok is az IWW eljövetelét várják, hogy segítsenek nekik ezt a gigászi harcot győzelemre vinni. . J. U. Chicago városának közömbös lakosságát rövid időn belül egy nagy meglepetés fogja érni. Az elmúlt években már teljesen hozzá szokott, hogy egyik bankot a másik után zárják be és most pedig arra fogunk ébredni, hogy General Dawes az Egyesült Államok volt alelnöke, a Recontsruction Finance Corporation volt teljhatalmú elnöke egy újabb bankot nyit Chicagóban, öt millió dolláros alaptőkével. Ki gondolt volna erre, hiszen alig néhány hete, hogy a pipa hőse ezredes 80 millió dollár kölcsönt adott magának a Reconstruction Finance Cor- poraciótól s az összeg átvétele után le is mondott az elnökségről. Nyolcvan millió dollárt vett fel, 'hogy düledező bankját alá csapta meg a hiszékeny munkásokat, amikor hozsannát zengenek a prosperitás eljövetelének, mert a részvények árai emelkednek. Eme emelkedésnek abszolút semmi alapja nincsen. A munkaviszonyok nem hogy javulnának, hanem hétről-hétre csökkennek. Az acél ipar, amelyet Amerika gazdasági életében fokmérő ként használnak részvényeinek ára 12 dollárról 52 dollárra emel kedett. Ugyan akkor az acél- termelésben foglalkoztatott mun támassza. Ugylátszik, hogy az ezredes ur teljhatalmában álló Central Republic Bank a múlt kori megingás után elveszítette üzletfeleinek bizalmát s most azok vissza nyerésére egy újabb bankot kell ökelmének felállítani. Könnyű neki. Még erre is jut a nyolcvan millióból. A jó kívánalmaink kisérjék örök nyugalomra azokat, akiknek még ma is van mit bankba tenni. A mi garasainkat már régen elvitték a telek, ház és részvény spekulánsok a Dawes - ek kollégái. Egyszer majd eljön az idő, amikor minden bank be zárul. A világ kitagadott és ki fosztott bérrabszolgái tömörülnek az Egy Nagy Szervezet fa lai közé, melynek erejével meg szűnik a kizsákmányolás, a mai társadalmi rendszer, amelyj a pénz hatalmán nyugszik. kások száma a legalacsonyabb. Minden száz munkásból, melyet ezelőtt alkalmaztak ma csak 14 lézeng az acéltelepeken. Amig 1930 augusztusában 2 millió 526 ezer 500 tonna vasat termeltek addig 1931 augusztusában 1 millió 280 ezer 526 tonnát, 1932 augusztusában pedig amikor a részvények emelkedtek az acél termelés a társaság történetében a legalacsonyabb fokon állt. Termeltek 530 ezer 576 tonna acélt és abban a hónapban a részvények ára a duplájára emelkedett. A kizsákmányoló osztály mindig .újabb és újabb fogásokkal igyekszik félrevezetni a hiszékeny munkások millióit és mind eddig nem is sikertelenül. A hatalmas ipari vállalatok állandó folyamatként rakják le munkásaikat dacára a részvényeik rohamos emelkedésének. Eme mesterségesen felfújt részvény emelkedést egy újabb ösz- szeroppanás fogja követni. Ez nem egyébb mint a börze spekulánsok játszmája a nép hiszékenységével. A kizsákmányoló osztály hamis kártyája a készülendő forradalom elodázására. BUFFALOBAN az IWW tagjai, a Bérmunkás olvasói minden pénteken este előadást vagy vita estélyt tartanak az Austin és Gorton St.-en levő Pápai-féle helyiségben, melyre min den munkást szívesen látunk. Belépődíj nincs. Hozza el bará.jait. Uj bank nyilik meg Chicago városában A szökevény Az árvalház nagytermében 9-et ütött az óra. A gyerekek tisztán megmosakodva, sorban álltak, külön a fiuk, külön a lányok. S párosával megindultak a hálószoba felé. A hálószoba, szintén egy nagy terem, fehérre sikált padlóval, ahol sorban 20 fehér ágy állott. A gyerekek csendben vetkőzni kezdtek, mig a felügyelő egy sarokból nézte, mint teszik a ruhájukat az ágy mellett lévő székre. A gyerekek gyorsan bebújtak az ágyba és onnan kiáltottak a felügyelőnek “Jó éjszakát!” A felügyelő mégegy- szer körülnézett, hogy minden rendben van-e és mielőtt kiment lecsavarta a villanyt. A hatalmas épületben egymásután aludt ki a világossság és a sötét éjszakában csak a csillagok ragyogtak fenn az égen. A fiuk hálószobájában mélyen aludtak a gyerekek. A nyitott ablakon friss levegő áradt be a szobába. Künn nagy volt a csend, csak a fák levelei zör- rentek meg néha. A szoba balsarkában lévő ágyon az egyik gyermek megmozdult. Lassan felült az ágyon és körülnézett. Majd nesztelen léptekkel az ajtóhoz ment, kinyitotta és hallgatózott. Sehol semmi nesz. •. Mindenki már aludni tért. Mihály 2 hónapos korában került az árvaházba. S minél idősebb lett, annál jobban erőt Vett rajta a vágy megtudni, (hogy azon a nagy kőfalon túl, mely az árvaházat körülvette milyen világ van? Felkeltik-e ott is a gyerekeket reggel 6 órakor? Amikor még olyan jól esne tovább aludni. Az okos gyermekben korán felébredt a szabadság utáni vágy. Pedig az intézetben sohase hallott ilyesmiről beszélni. Mihály az ablakhoz ment és kinézett. A létra, amit délután tett oda még mindig ott volt. Mihály nesztelenül ment le a létrán. Mikor a kőfalon volt még egyszer visszanézett az intézetre. Mihály szive nagyott dobbant, mikor már jó messze volt az árvaháztól. Kíváncsian ment előre. A hűvös éjjeli szél belekapaszkodott dús hajába, meg- meg cibálva azt. A fiú elmosolyodott arra a gondolatra, hogy milyen dühös lesz a felügyel?' reggel, ha észreveszi, hogy ő nincsen ott. Ó, hogy gyűlölte a; árvaházat, ahol kedvére még soh se verekedhetett össze a fiukkal Mihály ment előre a sötét éj szakába. Maga se tudta hová megy, csak ment. Arról tudta hogy már városban van, mer nagy kőfalak meredtek fenyege tőleg rá. Mihály csodálkozva nézte a hatalmas épületeket. Ilyet ő még nem látott. Egy mellék uccába tért be, ahol az egyik ház pince ablakán vilá gosságot látott kiszűrődni. Oda ment. Egy kisebb pékmühely volt. Mihály benézett az abla kon és tágra nyílt szemekke bámulta a pékmühelyben a nagy sürgést-forgást. Most látta először, hogy hogy készül a kenyér Az egyik pék a már jól megkelt tésztát szép sorjába egy deszka lapátra rakta és később a kemencébe tette. A másik kemencéből már szedték ki a szép barnára sült kenyeret. Mihály lázas szemekkel bámulta a csodálatos munkát. A műhely békés csendje össze olvadt a frissen sült kenyér illatával. S a békés kenyerek közt ott forgolódtak a pékek. Mig a világ mély álmát aludta, szorgalmas kezek készítették az erőt és éltet adó kenyeret. Dolgoztak, Ihogy soha el ne fogyjon az emberek elől a kényén Mihály' tágranyilt szemekkel bámult tovább be az ablakon a pékekre és a frissen sült kenyérre. A frissen sült kenyér láttára emlékek suhantak át Mihály lelkén. Eszébe jutott, hogy az árvaházban a gyerekek sose esznek friss, puha kenyeret. A lágy kenyeret mások kapják. Biztosan az árvaház védnöknőjének, ki nagyon gazdag — a fia kapja. Lágy. Friss kenyeret, mely sokkal izletesebb mint a régi kenyér. Bizonyára az ő asztalukról került az árvaházba az a sok száraz kenyér — gondolta Mihály. Az árváknak adják oda ami nekik nem kell. A pékmühelyben tovább folyt a munka. A lázas, siető munkát egyszerre csak váratlan esemény zavarta meg. Az egyik idősebb munkás szivéhez kapott, összeesett és meghalt. A műhelyben egyszerre halálos csend lett. A lázas, szünetnélküli munkát egy percre megállította a halál. Ijedtség ült ki az arcokra. Majd lótás-futás keletkezett. Emberek mentek ki és be. Milhály az egészből semmit se értett. Csak azt tudta, hogy valami borzasztó történhetett. S mig visszafojtott lélekzettel figyelte az eseményeket, nem vette észre, hogy két erős kéz, mint egy bil- lincs nehezedik vállaira és viszik vissza az intézetbe. Brooks Elza.
