Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-09-24 / 706. szám
1932 szeptember 24, BÉRMUNKÁS 7 oldal Junior Column THE ELECTION CIRCUS # With every election where there is a grafting job for a candidate, such ,as city, or county magistrates, governor, or president for the country, there is always the same circus. It doesn’t make any difference whether the candidate belongs to a radical party or not. They all promise to give nice things to the working people; for example, prosperity, prohibition, unemployment insurance and even a change in the system, so that they should be elected. The candidates, talking in sugarcoated words, make fools of the working people. After they are elected to the jobs and seated, in the velvet chairs, getting high incomes, they forget the working people and their promise. The same story goes on from one election to the other. The only change in the election is that one goes in and the other goes out. There must be something good about these jobs. In the spring time here in Harvey, 111. there were candidates going from Ihouse to house giving their best deal. Every candidate would like to be elected and they offer something different to the people. A candidate gave out election bills which stated in effect against his opponent, “Don’t elect the other candidate for he is a crook,” and the other candidate said the same. Another candidate came to our door and tried to express his opinion and how good Ihe would be if he were elected. After the candidate talked to my father, my father told him that he didn’t believe in election for it was a lot of bunk. The candidate turned red with anger, meanwhile swinging his hand trying to express his thoughts, until my father told ihim to go. The same circus went on before Hoover was elected; most of the people liked his judgement, thinking that prosperity would continue with his election to the presidency. During that time I went to a market and someone in the crowd yelled, “Vote for Smith,” and another woman said, “No! Vote for Hoover, he will bring prosperity.” Another woman yelled, “Nb! Vote for Smith, Ihe will bring beer back, for we work hard and need good beer.” Word followed word and finally the two women started to fight. They threw, their hats down in the mud and started to push each other. I will never forget that fight for it was the best circus that I ever saw. Tlhe fight continued until a man in the crowd said, “Stop fighting. You 1 two women haven’t any more sense than two chickens.” Then he said more sternly, “None of these big shots who has a million in their pocket will ever better the conditions for the working class. If you want to better the conditions you have to organize in tihe One Big Union.” The two women stopped fighting and compromised. They agreed that they needed both candidates for president because they need both prosperity and beer. Now we have Hoover and all the prosperity that he can give us. Most of the factories are closed and the breadlines are getting longer. Two years ago the teacher told our class with tears in her eyes that it breaks her heart to see how the poor children wait by the waste basket until the more well-to-do children throw their leftover lunch in the basket, so they could eat something. She said, “It is a slhame that such a thing can happen in the richest country in the world.” And how much worse it is today when twelve millions are unemployed. Hunger, sickness and misery for the working people—and most of them still believe that the next president ' will better tihe conditions for them. We can see clearly that they can do nothing for the poor. When the labor politician, Ramsay MacDonald, was to be elected for the first time many people, who thought they were radicals, were under the impression that he would better the conditions for tihe English workers. Years after his election I saw him in the Chicago Sunday Tribune photo, joining hand with the Countess of Elgin, and during the singing of the old song at the London banquet. A picture below that showed communist demonstrators beaten up by London police, and one demonstrator trampled under the horse’s hoofs. The President of the United States can’t do anything beA cause the country doesn’t belong to him. The industries belong to the trust owners, such as Ford, Rockefeller, Morgan, etc. They control industry. If they find a market for their goods' with plenty of profit there will be work, and if they don’t there will be no work. That is simple enough to/ under stand. We have been voting for the past one hundred and fifty years and the working conditions are much worse than it ever was. Slowly but surely, voting will be given up. It may be abolished when the capitalists will put a dictator at the helm, instead of president. Then the working people will look back upon the past years when the real circus went on through voting. The bad conditions of the working class can only be cured through organization, education, and emancipation: in other words through the organization of the workers into the O. B. U. of the IWW. , By John Bulik. COMMENT This is the first article tlhat John Bulik wrote to this column and we would like to see many more. The editor got a good laugh Out of the humorous incident that took place between the two women. It is almost unbelieve- able that so many people are fooled in to thinking that by putting a new president into office economic conditions will become better. This belief by many workers arises from the fact that they are ignorant of economics. They do not study Ez év március végéig az Egyesült Államok szövetségi kormányának ügykezelése több mint két bilió 788 millió dollár adósságot csinált. Ugyanazon időben, amikor eme jelentés napvilágot látott az Egyesült Államoknak akkori pénzügyminisztere Andrew Mellon is jelentést tett gazdáinak, hogy 1921- től 1932 márciusig többlet adó fejében vissza fizetett 3 billió 989 millió ezer és 175 dollárt. Ezen horribilis összeget egy centig örökségi, jövedelmi és a hatalmas corporációkra kivetett adókból fizették vissza. Mellon 1922- ik évben vissza fizetett magának és. hasonszőrű társainak 182 millió 372 ezer dollárt. 1923- ban 430 millió 577 ezer dollárt. 1926-ban már 526 millió 358 ezer dollárra rúgott — a nagy pangás idején — 1932 március hóban zároló évről vissza fizetett 256 millió 294 ezer dollárt. Eme hűségéért társai kinevezték Anglia nagy követének, ahol a világ bankárok szövetkezetének egyik igazgatójává vált. Ha Mellon pénzügy minisztersége alatt csak 100 millió dollárt fizetett volna vissza társainak úgy az állam kasszája ma nem 3 billiós adósságot, hanem 126 millió dollár felesleget mutatna ki. De Mellon inkább az államot igyekezett csődbe juttatni, mintsem saját magát Az Egyesült Államok egyik szövetségi bírája a napokban szabta meg, illetve utasította Insull társaság csődgondnokainak fizetését, akik havi ezerötszáz dollárt húznak, amely évi 18 ezer dollárt jelent számukra a csődbe jutott társaság roncsaiból. Ugyan ily összeget kap Insull azon társaságoktól, melyeket nem sikerült neki csődbe juttatni, vagy akinek a csődbe jutással pótolhatatlan szívességet eszközölt. Az egykor hatalmas ipari mágnás zsákmányain ma a csőd gondnokok serege élősködik. A bérrabszolgák bőréből kisajtolt milliók Insull kezéből Morgan capitalistic production and its contradictions, therefore it is no small wonder that they blame presidents for depresy sions. Had Alfred E. Smith been in office this depression would have come just the same and he would get the blame. As it is poor Hoover is made the “goat” for the depression. We know that depressions are inevitable under capitalism. It is an ever recurring event which will only be abolished when the land and tools of production and distribution are in the hands of the workers who will use them for the benefit of all the people and not for the profit of the few. J. F. Jr., Jr. Ed. és társait fossza meg a reájuk kivetett adók visszafizetésétől. Ezért a politikus szocialisták és kommunisták elitélik Mellont, ők jobban gazdálkodnának, ők megmentenék az államot a csőd töl, mint ahogy azt teszik és tették még mindenütt ahol “iha- talomra” jutottak. A kapitalista politikusok csődbe vitték az államot, a kizsákmányoló osztály a “munkás” politikusok felé kacsingat, hogy megmentsék számára azt és a munkáspolitikusok nagy kegyesen fel is ajánlják szolgálataikat és. a munkásosztályt politikai pártokba szervezve leterelik a tényleges osztályha^cról. A mindenkori politikusok, bármely párthoz tartoznak is, minden időben a kizsákmányoló osztály érdekeit vannak kényszerülve képviselni, a munkás osztályt üres Ígéretekkel a bérrabszolgaságban tartják. A munkásosztálynak, hogy megszabaduljon a reá nézve káros “jóakaróktól” egyetlen útja van s ez az Egy Nagy Szervezet az IWW útja, melyen haladva megszünteti az osztályokat, egyenlőséget, szabadságot teremt az emberiség számára, amelyben eltűnnek az államok s annak minden intézménye s helyét a Világ Ipari Munkásainak Egy Nagy Szervezete az Ipari Demokrácia veszi át. kezébe vándorolt. A tőke össz- pontosulása a neki útjában álló Insullokat is magával sodorja. A világ bérrabszolgáinak Egy Nagy Szervezetbeni tömörülése éppen úgy magával sodorja a mai társadalom minden káros intézményét és szabadságot, bőséget teremt a dolgozók számára. Szabadságot a bérrabszolgák részére nem lehet adni, azt ki kell, hogy harcolják, saját szervezett erejükkel. Erre alakult az IWW Egy Nagy Szervezete. Tömörüljetek annak keretei közé és harcoljatok. Jutalom az Ipari Szabadság lesz. Az állam adóssága Mit szól ehez Insull
