Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-09-24 / 706. szám

1932 szeptember 24. BÉRMUNKÁS 5 oldal Mi is vádolunk... Hoover elnök, hogy a volt ka­tonáknak a fővárosból, fegyve­res erőszakkal való kizavarását kimagyarázza, egy okos, de nem célhoz vezető taktikához fordult. Mint bűntett gonosztevőket akarja a volt katonáknak nagy részét feltüntetni, melytől meg­akarta védeni a főváros lakos­ságát. Az igazságügyi miniszter ál­tal, 4,723 volt katonának a múlt ját megvizsgálva azt állapítot­ták meg, hogy ezek ■közül 829 már volt büntetve. Mikor átnéz­zük a bün^stát, mi az igazság ügyi miniszter segítségére sie­tünk és kiigazíthatjuk, hogy nem csak a 829 volt bűnös, Sj ha nem is a börtönben, hanem a bolondok házában kellene őket zárni megfigyelés alá, hanem az egész munkásság és leginkább azok, akik az életüket, egészsé­güket tették kockára és harcol­tak az amerikai kapitalizmusért a más ország munkássága ellen. A felsorolt bűnök között van a “Támadás” “Csavargás” “íszá kosság” “Hazárd játék” “Csa­lád és gyermekek elleni vétség.” Sorra vesszük ezeket a rémséges nagy bűnöket és biztosítjuk az igazságügyi minisztert, hogy nem csak a 2 millió kiszolgált katona, hanem legalább 32, mil­lió munkás is elkövetett legalább kettőtt, a fenti bűnök közül, me lyek bizonyítására nem kellenek tanuk, mivel a tények bizonyít­ják. Az első bűn, “támadás” alatt az .embertársaink ellen testi sér­tés céllal való támadást értjük. Hát van-e egyetlen katona, aki odaát volt a fronton és nem kö­vette el ezt a bűnt? Hiszen min­den tanítás, uszítás ezt a célt szolgálta, parancs szóra mentek gyilkos támadásban, Ihogy em­bertársaikon mentül több és sú­lyosabb sebeket ejtsenek, tehát nem csak 35 volt katona bűnös, hanem mind, akik fegyverrel kezükben embertársaikat gyil­kolták és azok a simapof áj u po­litikusok is, mint Hoover és tár­sai, akik mint felbujtók, a mesz- sze biztonságból tapsoltak a si­keres támadásnak és bonuszt, örök hálát Ígértek a gyilkosok­nak. Második, a “csavargás,” mely bűnben minden ember bele esik, akinek nincs hajléka, lakása és pénze megélhetésre, igy éhesen hajléktalanul csavarog valahol. Tudtunkkal minden kiszolgált katona, akik Washingtonba mar soltak, mind nincstelen és haj­léktalan lerongyosodott munkás volt, igy egész bátran lehet mondani, hogy 20 ezren, akik a • bonusz véget oda felmentek mind bűnös a csavargás vétké­ben. De nem csak azok, hanem az a jl2 millió munkanélküli, akiknek már se otthonuk se pén zük a megélhetéshez nincsen, lianem koldulásból, segélyből élnek s céltalanul egyik város­ból a másikban vándorolnak, azok is bűnösek. Harmadik, az “iszákosság,” melyben Amerikának 80 száza­léka bűnös. De elég világosan emlékszünk az American Légió itt Detroitban tartott konven­ciójára, amikor nem volt bűn az iszákosság, hiszen nyíltan árul­ták és fogyasztották a pálinkát Detroit utcáin, s mi azt hisszük, hogy a Hoover emberei a finán­cok segítették ezt elő, mivel már akkor nagyban követelték a vér dijat, a bonuszt igy inkább adtak nekik pálinkát, igy több mint 50 ezer az itteni kovencióra jött volt katonák közül elkövette ezt a nagy bűnt, s akkor a kormány is tudott róla. Negyedik, a “hazárd játék,” (Gambling) ezen bűnben csak kettőtt találtak bűnösnek, igy kérnénk a méltóságos igazság­ügyi miniszter urat magyarázza meg, hogy nem volt-e hazárd já ték — gambling — az: egész há­borúsdi játék? Nem-e ftiinden kiszolgált katona gamblizett és az életét, testi épségét, egészsé­gét tette kockára a fronton? Sok ott hagyta az életét, ami már nem fáj az igazságügyi minisz­ter urnák, de sok csak a lábát, kezét, szemét hagyta ott legtöb­ben az egészségüket, és mostan akartak kárpótlást, mert még az ép egészséges embereknek sem adnak munkát, igy éheznek és a hazárd játék tovább folyik és a megélhetési lehetőségük éppen olyan szegény, mint a kártya spilerektől való pénz nyerési alkalom. Mi nem csak a volt katonákat vádoljuk hazárd játékkal, hanem minden öntudatlan munkást, aki a bizonytalanra bízza a sorsát, az a 32 millió munkás, akiknek a megélhetését tették kockára a mai anarkisztikus termelési és fogyasztási rendszer alapján, mind gamblizett, várták a jó szerencsét s még ma is várják, hogy éppen az ő részére lesz munka, amint a több ezer, akik lóversenyekben fogadnak s bíz­nak, hiszik, hogy éppen az ő lovuk fog elsőnek befutni és ma éppen oly bizonytalan és kevés lehetőség van munkát kapni és biztosítani mint az első dijat nyerni a lóversenyeken. Az ötödik, “a család s gyer­mekek elleni vétség,” melyben csak 16-ot találtak bűnösnek, de mi vádoljuk a munkásság mil­lióit ezen nagy bűnnel és vádol­juk Hoovert műiden miniszteri kamarájával együtt, vádolunk mindenkit, aki nem igyekszik, ezen a rendszeren változtatni, melyben 12 millió erős, egészsé­ges, munkaképes embernek nyo­morogni kell, mert nem juthat munkához, mely rendszerben 15 millió gyermek éhezik s egész életére kiható gyengeség elerőt­lenedés, külömböző betegségek áldozatai lesznek, a. hiányos táp­lálkozás folytán. Ezen bűnben leginkább bü-. nősök azok, akik a saját család­juk, gyermekeik ellen vétenek, gyávaságuk, megalkuvások foly­tán meghosszabbítják a mai rendszer életét, mely csak fo­kozza gyermekeik, családjuk szenvedését, éhségét, bizonyta­lanságát, nem tanulják meg azt, hogy ezen bajokon lehet és kell változtatni. Nem igyekeznek embertársaik kai megértetni, hogy szervezett erőnkkel, öntudatos co-operáció- val, feltudunk egy jobb tökéle­tesebb rendszert építeni, mely­ben nem lesz hazárd játék az élet, nem fognak gyermekeink nélkülözni, csavarogni, mely rendszerben nem fognak ben­nünket leköpni, csavargóknak, gonosztevőknek bélyegezni ép­pen azok, akiknek a jólétben való tartása miatt lettünk nincs­telenek, csavargók. Csak az a munkás nem bűnös Most, hogy Philadelphiában újra járvány szerűen fellépett az “Infantile Paralysis” úgy gon­dolom, hogy nem csak nekem, hanem a Bérmunkás olvasóinak is prdemes szükséges foglalkozni nem csak ezzel a gyermek be­tegséggel, hanem minden más betegséggel. Nem vagyok orvos s igy) nem adhatok szakszerű magyarázatot a betegségekről általában, de értek a Társadalmi kérdésekhez egy keveset és a cikkemben foglalt tárgyat, mint szociális kérdést szeretném letárgyalni. Minden fontos társadalmi kér­déssel szembe találjuk a töme­get, mégis az egészség megóvá­sa jobban van hatalmában azok­nak, kik vagyonnal rendelkez­nek, soha 1 nehéz munkát nem végeztek és gyárban nem dol­goztak. A gazdag ember, köny- nyebben védekezhet minden betegség ellen, mint a szegény ember. A gazdag embernek, ha könnyű hüllése van, ágyban ma­rad egy-kéí napig s kiheveri a bajt. A munkás embernek sok­szor súlyos bajjal is dolgoznia kell, hogy el ne veszítse a mun­káját. A szivósabb szervezetű munkás esetleg minden nagyobb baj nélkül megy- keresztül egy “grippen” ha fenn is jár és dol­gozik. Míg egy gyengébb szer­vezetű ember könnyen kétoldali tüdőgyulladást kaphat. Maga a gyár, tisztátalan leve­gőjével, az egyes munka által előidézett por, ólom, festék és más egyéb az egészségre káros dolog, az egész napi ülő vagy álló munka, a hosszú munkaidő, a rossz táplálkozás és gond. mind előidézője lehet súlyos betegségeknek. A gazdag és a könnyű hivatalokat betöltő em­berek, ettől mindtől meg vannak kiméivé. Nem csak hogy többet pihenhetnek, de jobban is táp­lálkoznak, az egészségükre sok­kal jobban vigyázhatnak, mint a munkások. A régi görögök nem hiába a fenti dolgokban, akik már gondolkoznak, szervezkednek, hogy megváltoztassák ezt a rendszert, mely a bűnöket szüli, mely életerős fiatal munkásokat csavargásra kárhoztatt. Mely rendszerben parancs szóra gyil­kolnak le munkásokat, akiknek csak az a bűnök, hogy kérni mertek, de a mi szempontunkból legnagyobb bűnök az, hogy szervezetlenek, gyengék. Tehát aki nem akar gonosztevő lenni, nem akar saját gyermekei, csa­ládja ellen véteni, az jöjjön ve­lünk az Egy Nagy Szervezetben harcolni ezen korhadt rendszer ellen, mely csak nyomorúságot !hoz családunkban, egy olyan rendszer érdekében. melyben minden embernek biztonságban lesz a megélhetés és családja, aki csak dolgozni akar. Ezt akarja az IWW. Vi. mondták, hogy “Ép testben, ép lélek!" Ha ez a mondás nem is egészen állja meg helyét, némi igazság mégis van benne. Néz­zük pl. a gyermeket. Ha a gyer­mek beteg, eltűnik arcáról a mosoly s olyankor oly kellemet­len tud lenni, akárcsak egy vén ember. A gyermekre, felnőttre, még az állatra is hat a testi fáj­dalom és megváltoztatja az egész kedélyét. A mai társadalom mindenre vigyázz, csak a munkás egész­ségével nem törődik. Sem beteg­ség, sem öregség esetén az ál­lam róla nem gondoskodik. S most nézzük, hogy áll a mai társadalom a gyermek egészsége körül. Az orvosi tu­domány nagyon sokat haladt ezen a téren. Külön gyermek , klinikák vannak, hol. a fiatal anyákat megtanítják arra, hogy hogy kell a kis gyermeket gon­dozni, hogy erős és egészséges maradjon. De azokat a dolgo­kat, amit az. ilyen gyermek kli­nikán megszabnak az anyáknak, hogy beszerezzék gyermekük számára, azt egy szegény mun­kás asszony férje keresetéből nem tudja megvenni. A szopós gyermekek részére külön tej van, melynek ára kvartonkint 32 cent. Csoda-e hát, hogy Hoover unokái sokkal erőseb­bek, egészségessebbek, mint mondjuk, Kovács Péter, gyári bánya vagy földmunkás gyer­mekei . A gazdag és szegény gyermekek közt nagyon is szem­betűnő a nevelési és egészség- beli különbség. A gazdag ember gyermekei pázsitos füvön ját­szanak. a szegény ember gyer­meke pedig az uccán. S ott fel­szedik a bacillusok ezreit. Éle­tük meg örökös veszélyben van az automobilok miatt. Hasábokon keresztül beszél­hetnék, a mai társadalom fonák berendezkedéséről, mely millió­kat juttatt az egyik embernek és éhen hagyja veszni a másikat. Brooks Elza. HÉTKÖZNAPOK Vegyen részt az előfizetési versenyben

Next

/
Thumbnails
Contents