Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-03-26 / 680. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS Március 26 BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ................... $2.00 One Year .......................$2.00 Félévre 1.00 Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerk. és kiadóhivatal: 2653 Grand Ave., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Ne álljatok meg félúton Az egész világ megtorpant. A kínai—japán háború, meg a Lindbergh gyerek esete, lekerültek a kapitalista lapok első oldaláról. A rádió programok vásári avagy művészi szereplőit, pár percre vissza rántották, hogy az announcer alkalmát kapjon bejelenteni azt a hidegvérű gyilkosságot, mely a River Roughe-i Ford telepnél lejátszódott, amelynek részleteiről múlt lapszámunkban tudósítónk személyes tapasztalatai nyomán hirt adtunk. Eltérően a kapitalista lapoktól, mi a történtek kommentálásánál, nem a szenzázjót keressük. A pártlapokkal ellentétben, sem anyagi, sem erkölcsi tőkekovácsolására nem törekszünk. Semlegességet sem dekralálunk, mert hogy a proletariátus véredényének csapraverése szivünk alatt ütt sebet -minden egyes alkalommal. És ilyenkor fájdalmunk megnyilatkozása nem any- nyira kötelesség — mint ösztönös. Pártszempontból a River Roughe-i tragédia négy munkás halottját nem nevezhetjük a miénknek. De osztályszempontból bírálva és Ítélkezve — mint a nyomorba taszított, kizsarolt, agyondolgoztatott, nincstelen proletárok előharcosaitól, a legyilkolt munkástársak, — tőlünk elválaszthatatlanok. A mesgye, melyen haladva elérte őket a gyilkos golyója, a mi utunk. A végcél felé vezető széles ut, melyet, 26 esztendő óta épjt, betonoz az IWW. Nem keressük, hogy mi vezette a detroiti kommunistákat erre, az előttük ismeretlen, járatlan útra. Nem kutatjuk, hogy Washington és a City Hall-ok előtt rendezett hecceket, miért cserélték fel a komoly osztályharc irányával. Az a pár ezer agyoncsigázott munkanélküli munkás sem kereste, kik békés szándékkal vonultak a Ford gyár elé, hogy vezetőik, a tucatnyi pontban összefoglalt, mérsékelt — reform — követeléseket, nevükben átnyújtsák. A tények számítanak, a tények beszélnek. Ez adott esetben tények igazolják, hogy a tőkések szivét, nem a parlamentek és City Hall-ok wertheim kasszáikban kell keresni, hanem az iparokban. Igazolják azt, hogy a deflációnak keresztelt, negyedik év óta dühöngő nagy munkanélküliség alatt lerendezett összes politikai heccek, EGYETLEN MUNKÁSÉLETET NEM KÖVETELTEK ÉS NEM VETTEK ÁLDOZATUL. ELLENBEN AZ ELSŐ KOMOLY KÍSÉRLETÜK A MUNKÁSOK FIGYELMÉNEK EGY GYÖNGE GESZTUSSAL AZ IPAROK FELÉ VALÓ IRÁNYÍTÁSA, A TŐKÉSEK SZŐRÖS SZIVÉBE MARKOLT, KIK MEGFIZETETT BÉRGYILKOSAIKAT, SZEMREBBENÉS NÉLKÜL UTASÍTOTTÁK TÖMEGGYIL- KOLÁSRA. Igazolják az IWW-t. Az IWW Egyetemes Központjának állásfoglalását, melyben a munkanélküli munkásokat, a gyárak p.iketelésére szólította fel. Hogy az IWW ezen mozgalma mind a mai napig, nem bontakozott ki kellőképpen, több oldalról is megokolhatnánk. Oda tarthatnánk, mostoha testvéreinknek orra alá is, mint akik ellenezték és gúnyolták. Lényegében azonban azért tolódott ki ezen mozgalom, mert az IWW minden erejének latbavetésére volt és van szükség a Kentucky-i védelem lebonyolításánál. A tények helyes felismerésének cáfolhatatlan beigazolódása, borzasztó árral kapcsolódott össze. Négy halott és félszáz sebesült, Ford gyárának kapui előtt. A délutáni órákban, amikor több mint harminc ezer bérrabszolga erőtt megfeszítve robotolt, hogy egy napi robotjával gazdagítsa Ford mérhetetlen vagyonát. Nemigaz az, hogy a gépfegyverek kattogása nem hallatszott be a zárt ablakokon keresztül. Nem igaz az, hogy a bent dolgozók nem hallották, hogy nem tudták a kapun kívül történőket. Nem igaz az, hogy nem voltak a sok ezrek között olyan munkások, akik a kintiekkel éreztek. De igaz, hogy voltak jónéhányan olyanok, kik teljes tudatában voltak az előkészületeknek, sőt mint hangadók is szerepeltek az előkészítési munkálatoknál. Bent voltak az úgynevezett nuklik, a SEJTEK. De viszont igaz, hogy nem volt meg bent, a benti munkásokban a kellő SZOLIDARITÁS ÉRZÉSE. Nem volt meg a bátor, cselekvő szellem. A sokat hangoztatott haláltmegvető forradalmi bátorság. Ilyesminek semmi nyoma nem volt. A Ford rabszolgák szervezetlenek. A detroiti autógyárak robotosai, nagy általánosságban szintén azok. Ez adta meg a bátorságot a bérenceknek, ez mutatja a munkások tehetetlenségét. Mert nem elég az, hogy a sorainkból legyilkoltaknak lerendezzünk, egy szép, impozáns temetést. Ilyent sajnos rendeztünk már jónéhányat Amerikában. Nem ez volt az első és nem is az utolsó. Cselekvéseiben szerzi az értékes tapasztalatokat a proletariátus a világon mindenütt. Az értékes tapasztalatokért, életével, vérével fizet a munkásosztály mindég s mindenütt. így volt ez a múltba, igy lesz a jövőben. A társadalmi forradalom útja ez. Akik erre az útra lépnek, számolniok kell önmagukkal és a következményekkel. A munkásosztály, egy eddig félrevezetett, becsapott és bo- londitott rétege, Detroitban a tényleges osztályharc útjára lépett és átment a vérkeresztségen. vajjon meglátja-e a győzelemhez vezető, biztos útra lépésének alkalmából az első vereségnél a hibákat és hiányosságokat? Hiszen enélkül a nagy áldozat árán sem jut tapasztalathoz. Vajjon hányán vannak, kik a Ford gyárában bentdolgozó mukások szervezetleségében, a szolidaritás megtagadásában keresik a munkásosztály gyászának és a Ford pribékek győzelmi, lakomájának lehetőségét. Hányán vannak, kik legalább képzeletben megtudják önmaguknak rajzolni azt a riadalmat, mely elkerülhetetlenül bekellett volna következzék, ha a River Roughe-i telepen dolgozó bér- rabszolgák, felfigyelnek a gépfegyverek kattogására. Ha a forradalmi cselekvéshez elengedhetetlen szolidaritástól a felbátorított Ford-rabszolgák leállítsák a gépeket és a kinti munkástársaik segítségére sietnek? Mi lett volna? Elrettentő példa arra, hogy mi vár azokra a bérencekre, kik békésen menetelő munkások gyilkolására is kaphatók. Elrettentő példa arra, hogy a tőkések, a munkásokba belekössenek, olyan brutális módon, mint azt a Ford érdekcsoport .tette. Ennél meszebb is mehetünk. Átnézhetünk példáért az iparilag kevésbbé fejlett spanyol országba, hol az itóbbi időben számos River Roughe-i esett történt, de egy sem múlt el meg- torlatlanul. Minden egyes esetben ÁLTALÁNOS SZTRÁJK-kal felelt ilyesmire a sértett város, sőt egész megyék munkássága. A spanyol munkásság szervezett. Ezt meg tette, mert meg tehette. A detroiti munkásság szervezetlen s nem tudott mást tenni, mint a legyilkoltak közös sírba hantolásához, egy impozáns felvonulást rendezett. A szervezett erő, hatalmat jelent; a szervezetlenség, erőtlenséget, tehetetlenséget. Időbe került s mi több; nagy áldozatba, mig a gyárak felé irányították a munkanélküli munkások figyelmét. Vajjon haladnak-e tovább ezen az utón? Vajjon végleges-e a Városházáknak a hátatforditás, vagy félúton saját cselekvésüktől megriadva, visszafordulnak? Mert ha komoly szándékuk van tovább haladni ezen az utón, akkor találkoztunk. Akkor az IWW harcedzett, kipróbált katonáitól, nem csak elismerésre, de szolidaritásra számíthatnak. Hiszen a munkatelepek felé haladva, találkoznunk kell. A gyárak piketelése, a dolgozó és munkanélküli munkások szervezése, nevelése, ipari öntudatra, ipari szó idaritásra, a készülő társadalmi forradalom elengedhetetlen kelléke Csak egy-két kis simítást az uj programhoz, detroiti kommunisták. Ejtsétek el az üres, reform követelést és tűzzétek helyébe, a rövitebb munkaidőért indítandó harcot: a gyáva sejtek és a sejt rendszer helyett, fogadjátok él már végre, amit létezésiek óta dörgünk a fületekbe, hogy ipari harcok sikeres vívásához és irányításához olyan ipari szervezetekre van szükség, melynek integritásához, még a pártvezéreknek sem lehet kétsége. Mely önmaga fölött rendelkezve a legnagyobb szolidaritás gyakorlására, támadásra és védelemre egyaránt alkalmas. A közeljövő megfogja mutatni, hogy haladnak-e Detroit munkásai a megkezdett utón, mind nagyobb figyelmet és fontosságot tekintve az ipartelepeknek, avagy félutról visszafordulnak a veszélytelen politikai cirkuszok rendezésére. Ha haladnak, úgy az áldozat, bármekkora is...., megérte az árat. Ha nem, úgy befogják bizonyítani a multi eseieket, hogy ilyesmit csak a politika lobogó cégérére való kitűzés céljából tartanak szükségesnek. Gondolván, hogy a politikai zászlók egyformaságát, a “mun- káspárt”csak úgy disztingválhatja, ha ártatlan munkások piros vérével festi ékesebbre. Ez esetben, utaink még messzebbre váltak. Nem fogjuk tétlenül nézni, hogy az osztályharc, közös sírba temetett négy áldozatát politikai cégérnek használják. Most pedig legyen szünet.... Engedjük félárbócra az ipari forradalom vörös lobogóját! MOST VASÁRNAP lesz a Cleveland kerületi értekezlet a Bérmunkás irodájában, 2653 Grand Avenuen, a Buckeye Road és 86-ik utcánál. Az értekezlet pontban 9 órakor kezdődik, Az értekezlet célja az elmúlt hathónapban végzett munkánknak a felülvizsgálása és a következő hónapok tevékenységünknek az irány megszabása. Minden a körzethez tartozó csoportot és lapkezelőt ezúton is felkérünk, hogy az értekezleten képviseltessék magukat illetve jelenjenek meg.
