Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)

1932-03-26 / 680. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

Március 26

Hozzászólás V. J. cikkéhez

LEHET-E EGYSÉGES AZ AMERIKAI MUNKÁS MOZGALOM

(Vizi munkástárs cikkére nem csak az IWW magyar tagjai és a Bérmunkás olvasói figyeltek fel, de a felvetett kérdésnek időszerűségét bizonyítja az is, hogy a más szervezetek és pártok tagjai is felkeresik lapunkat, hogy a kérdésben véleményt mondjanak.

A Bérmunkás hasábbjai nyitva állnak minden jóaka- ratu és a nyomdafestéket megtűrő vélemény nyilvánítására, amelynek közlése után", úgy Vizi mtárs, mint a magunk véleményét is közölni fogjuk. — Szerk.)

\ fenti cim alatt immár négy®

cikk jelent meg a Bérmunkásban, melyeket, mint miden mást ami a lapban megjelenik, figyelemmel olvasgattam. A cikk megindítója, V. J. és az első hozzászóló, Vi. tagjai az IWW- nak. Mig a két utóbbi, kiket a kezdőbetüs aláirásból, ha nem tévedek — jól ismerek, kegy- vesztett proletárok, kiket az Amerikai Magyar Kommunista pápaság, egyházi átokkal suly- tott.

Anélkül, hogy a jóakaratu inteciókat kétségbe vonnám, K. C-o, valamint K. E. írásaiból azt kell megállapítanom, hogy hozzászólásaik nem a munkásmozgalom egységesítésének az útját egyengetik: inkább arról adnak tanúbizonyságot, hogy mint számkivetettek, eltévedtek és önmaguknak keresik az utat a munkásmozgalomba.- Ez irányú kutatásaiktól serkentve, szólaltak- meg. írásuknak az ' IWW- tól kifelé irányított éle szúrós: a befelé iráyitott zavaros. Még akkor is az, ha pontokba van össze foglalva.

A kenyér utáni hajsza egy idő óta — s hogy meddig, azt magam sem tudom— kiszorított az aktiv mozgalmi munkából, de véleményemet kívánom nyil- vánitani a tárgyhoz. Tenni fogom ezt anélkül, hogy személyes, vagy elvi vitába bocsájt- koznárn azokkal a munkástársakkal, kik eddig megszólaltak. Megtehetem ezt anélkül, hogy bármilyen hivatalos formát ta- nusitson bárki is cikkemnek. Hiszen nem vagyok a mozgalomnak alkalmazottja már második éve. A központtól távol, egy kis faluban élek és még lokális funkcióval sem vagyok lekötve. (Mert ennek a falunak nincs éhező proletárja —szedő) Mint, aki az amerikai ugart, közel húsz esztendeje szántom, jogot formálhatok hozzá.

Arról van tehát szó, hogy: “Lehet-e egységes az amerikai munkásmozgalom?’’ De mielőtt erre felelnénk, én kérdésessé teszem, akár az amerikai, akár kukutyini munkásmozgalom

egységességének szükségességét? Szerintem, nem annyira az egységes, mint az ERŐS mozgalom hiányát érezzük. Már pedig az egységes mozgalom, nem jelent feltétlenül ERŐS mozgalmat- Hogy miérti nem? Ennek bizonyításánál semmi sem könyebb.

Vegyük az “egységes” American Federation of Labor-t. Vegyük abban az időben, amikor EGYSÉGES volt. Amikor kiviritott, amikor virágzásának tetőfokát elérte. Egymás után veszítette az ütközeteket. Az amerikai tőkések, győzelmet- győzelemre halmoztak az AFL vereségeivel kapcsolatban.

Az 1918-at megelőző évek alatt, egységes volt a Socialista Párt (SP) A St. Louisi konvenció (1912) lezajlásától, az orosz forradalom kitöréséig, még csak jelentékeny belső harcai sem voltak. Eugen Debs, több mint egy milliós szavazatot kapott. Képviselői voltak a parlamentben, a kongresszusban, az állami hivatalokban. Le egészen a polgármesteri, vagy ha úgy tetszik a rendőri és az utcaseprői “hivatalokig” hellyel-közel, valóságos pünkösdi királyságot élt. ERŐT ? Azt azonban nem képviselt. Legkevésbbé olyant, mely tagság létszámának arányban várható voltAz AFOL és az SP fontos szerepeket töltöttek be az amerikai munkás mozgalomban, melynek évtizedeken át kifejező képviselői voltak. Felölelték a szervezett munkások túlnyomó többségét. A külföld, csak e két amerikai mozgalmat ismerte el hivatalosan. A külföld igen, de a belföld nem.

A fejlődés belevágta csákányát, az egységes szakszervezetbe éppen úgy, mint a SP-be. Ki meri tagadni, annak a romboló mozgalomnak üdvös voltát, mely lerombolta ezen szervezetet és pártot? Nos, és ha akadna valaki? Talán mi törődünk azzal ? Változtatna a tényen, hogy az említett egységes mozgalmak, összetételüknél fogyást, nem feleltek meg olyan ERŐ kifejtésére, melyet a rohamosan fejlődő ipari viszonyok megköveteltek? Ugye, hogy nem.

Ennek a nagy munkásmozgalmi zaj lásnak több olyan oldala van, mely csak hasznára vált az amerikai munkásmozgalomnak. Elsősorban, ott kezdődik az IWW története, ahol az AFOL bomlása. (Bár ezt nem tartom előnynek, de a tárgyilagosság kedvéért meg kell említenem, hogy: a SP testén amint jelentkeztek a hulla foltok, megszületik a KP-t.) Akik ennek a ^ajlásnak a szemtanúi, aktiv részesei voltunk, nincsen- nek bánni való cselekedetünk. Hiszen éppen ezen kemény bel- harcok edzettek bennünket, kitartó forradalmárokká.

A külön vélemény, az ellenvélemény, elkerülhetetlenül szükséges a munkásmozgalom fejlődésében. A különböző irányt képviselő mozgalmak, nem károsak az általános ügyre- Fejlesztik, tökéletesítik, izmositják úgy az irányzatokat, mint' az egyedeket, kik az egésznek egy részecskéjét képezik. Ha nem a viták, az ellenvélemények, aK- kor sem V.J., sem Vi., sem KjC-o, sem K.E., de még W.

A. sem, írna cikket a Bérmunkásban, de másut sem.

A zajlás, tisztulást, haladást eredményez. Felnyitja a tudás tárházát. Közömbös tagokból, kutatók lesznek. Könyvekbe temetkeznek, hogy saját elvük, véleményük és meggyőződésük másokkal való megismertetéséhez anyagot keressenek.

Ha nem a különböze) elvek és árnyalatok; az értelmes, aktiv, szóképes, iróképes munkástársak nagytöbbsége, megmaradt volna a tagdijak fizetése és a mükedvelés, meg a munkás mozgalmi táncolás mellett. (Veszedelmes egy falu lehet az ott —szedő)

Az IWW születése óta, sohasem rendelkezett nagy tagiét- > száminak Ha összehasonlítást teszünk, a Lawrencei, nagy szövő sztrájk és az Akroni gumi-ipari harcok után, egyetlen- jótálló tagjával sem volt több mint ma van. Nem mondhatjuk azt sem, hogy ebben az időben, valami nagyon EGYSÉ GES lett volna az Amerikai munkásmozgalom. Megvolt az AFOL. az UMWA, az SP, az SLP “hál istennek” más féltucat szervezettel eggyütt Mégis olyan hatalmas egységet alkotott az amerikai munkásosztály hogy Ettort és Giovanittyt, megmentette az akasztófától.

Az IWW által vívott nagy szólás-szabadsági harcokban, a többi árnyalatok nem értettek egyet. Mégis a történelem bizonyítja, hogy egyik, vagy másik sok esetben valamennyi, válvet- ve küzdött az IWW-val. Számos bérharcot tudunk felemlíteni, melyet az AFOL vezetett és benne az IWW harcos tagjai véreztek. ők szolgáltatták hozzá a harci szellemet anélkül, hogy az irányításból részt kértek volna.

. Hiányzott az EGYSÉG. De nem hiányzott, ami ennél sokkal fontosabb az osztály, tudat A SZOLIDÁRIS ÉRZÉS- Ismertünk időt, amikor a munkásosztály elittjét egységesen kellett felvonultatni, szervezet, vagy pártkülönbség nélkül. Amikor félre kellett tenni az elvi ellentéteket és oda sietni, ahol a tőkések, a munkásosztályt támadták, ahol ERŐT kel lett felvonultatni. Az erő próba, után, folytak tovább az eszmecserék és viták. Én de rajtam kívül nagyon sok más is ilyennek ismertük az Amerikai munkásmozgalmat. És meggyőződéssel állítom, hogy ilyennek is kellett volna maradjon. Ilyen nek kellene legyen ma is.

A munkágosztály azon tagjai, kik munkás szervezetektől önmagukat távol tartják, óhajtják legjobban a mozgalom egységét. Magát a kérdést is az vetette fel. Agitációnál, olvasók és tagok szerzésénél, látszólag a munkásmozgalmak szerte tagozódottsága az a szikla, melyen hajótörést szenvedünk, az indiferensek előtt.

Itt ismételten megkockáztatok egy állítást, és pedig azt, azon indiferensek, kik a több- j féle irányzat létezésére hivatkoznak, akik ilyesmivel zárkóznak el az agitátor elől; akkor sem válnának tagokká, ha egységesek volnánk. Milyen nevetségesnek tűnik fel az a házi asszony, ki azért nem vásárolná meg olyan üzletben szükségleteit, ahol nagy a választék, ahol a keresett áruból sok van? Hanem inkább oda menne, ahol csak egy van, ahol nincsen választék.

A munkásmozgalom nem mehet, a tőle távol állók óhaja irányában. Azoknak csak egyetlen óhajuk van. A mozgalom megszűnése, hogy az agitáto- ro őket ne zaklassák, hogy csendes emésztésüket ne zavarják. A munkásmozgalom, a nemtörődömség, a tétlenség, a tunyaság ellentéte, ellensége.

Számbeli gyöngesége a munkásmozgalomnak elsősorban és mindenek fölött abban rejlik hogy a háborús konjukturák, egy teljes generációt lehasítot- tak vagy helyesebben el barri- kádoztak a munkásmpzgalom minden árnyalatától. Ezért a vérszegénység. Alert a háború ideje alatt, az iparokba került fiatalság, jó kereseti viszonyok és munkaalkalmak között, nem látta meg, a szervezkedés, a szervezett erő hiányát. Amenyi ben a jobb konjukturák a mozgalmak izmosodását késleltették. a mai rossz viszonyok siettetni fogják és meg fogjuk kap ni az egyenleget.

Más lapra tartozik, az a zsonglőrösködés, amit a kommunista párt jobb sorsra érdemes neve alatt űznek. Az a gyűlölet szitás mely az osztályszolidaritást, ahelyett hogy fejlesztené, kiöli a munkásemberekből. Az az orthodox hitnevelés, mely önálló emberek helyett, vezért követő bábukká degradál munkásembereket.

Azok az egyének, kik ilyesmit kultiválnak, nem óhajtják sem az egységes sem az ERŐT jelentő mozgalom kifejlődését. De nem is fontos. Hiszen a munkásmozgalom nem mesterséges alkotás. A fejlődés törvénye kényszeritette az élet porondjára. Mesterségesen semmi olyant elpusztítani nem lehet, amit a fejlődés teremtett meg. Annak útja van. És azon a kijelölt utón halad is tovább. Legfeljebb egy kicsit lassabban, ha mocsaras talajhoz ér.

Ne próbálgasson senki, olajat vízzel keverni. Minek? Azokat az ipari forradalmárokat, kik évtizedes munkásmozgalmi gyakorlat és tapasztalat után. rájöttek a pártmozgalmak meddőségére, vissza téríteni lehetetlen és nevetséges próbálkozás. A pártmozgalom, nem munkásmozgalom. Csak munkások bolonditására alkalmas. Egyéni vélemények szerint igazodik, tagozódik.

A munkásmozgalom, ahogyan azt mi, ipari unionisták ismerjük gazdasági érdeken nyugszik. Magasabb koncepció szerint, osztályérdek az alapja- A munkás osztály, osztályérdeke, a rövidebt munkaidőért és magasabb bérekért való küzdelem és végeredményében, a termelő eszközök visszafoglalása, azok társadalmositása.

akik' ezt nem értik, majd megtanulják. Ha nem, úgy elvesztek a munkásmozgalom számára. Akik a froziológiai kifejezéseken rágódnak, majd belefáradnak. Akik még nem jöttek rá, hogy a munkásosztály által, az osztályharcokban alkalmazandó harcieszközöket, mindaddig, mig a kapitalizmus szervezett ereje dominál A KAPITALIZMUS