Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-01-09 / 669. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD VOL. XX. ÉVFOLYAM CLEVELAND, JAN. 9, 1932. ( NUMBER 669. SZÁM. Amiről hallgatnak az “elvtársak” - És nem szeretik ha mások beszélnek A német kapitalizmus erőlködése A hazafiság némelyeknek kifizető mesterség — a benne hivő nincsteleneknek káros ópium. A tőkésosztály által, a munkások butítására, félrevezetésére, hasznának növelésére és háborúk viselésére használt egyik leghathatósabb eszköz. Mint ipari unionisták, mi, minden dópnak és dópterjesztés- nek, esküdt ellenségei vagyunk. A szabad kritika gyakorlásának jogát semminek és senkinek* érdekében, vagy kedvéért nem adjuk fel. Mozgalmunkat és lapjainkat önerőnkből tartjuk fel. Nem kapunk és nem fogadunk el szubvenciókat és igy kezünk, agyunk nincsen megkötve, szabadon nyilváníthatjuk bár mikor, bárkivel véleményünket. Nem mondhatják ezt önmagukról a politikai pártok és kitartottjaik. Különösen nem a legharagosabbak. Hiszen ezek már a zülés olyan alacsony fokára sülyedtek hogy velük szem ben, a kapitalizmust mentő szo- ciál-demokraták és a nyavalygó szegénylegények a munkáserkölcsök piadesztálján állanak. ők olyan buzgón szolgálják Stalint, hogy mindent kommunizmusnak neveznek, mely rubeles vignettával van ellátva. A nemzetköziség szent, sérthetetlen eszméjét, orosz hazafisággal cserélik fel. A kenyéradó gazdát ilyen cselédszellemben, még analfabéták sem szolgálhatnák. Hogy ezt ők teszik, az még csak a kisebbik bünük. A nagyobbik és a megbocsájthatatlan az, hogy a nemzetközi munkásmozgalom által évtizeden keresztül felvilágosított és a hazafiság ópiumából kigyógyitott munkások agyát mételyezik. Mindenre és mindenkire ellen forradalmárt, fascistát kiabálnak, ami megmaradt nemzetközinek, aki nem fogad el mindent kommunizmusnak ami Oroszországban van és aki messzebbmenő végcél megteremtésén fáradozik, mint a jelen szovjet rendszer, melynek megkritizálása nem bűn sőt hasznos minden oldalról, ha az kellő jóakarattal történik. Józan ésszel, senkisem állíthatja, hogy a szovjet rendelkezésére álló termelő eszközökkel az adott viszonyok között mást, avagy jobbat lehetett volna csinálni, mint amit tettek — nagyban egészben. De a megforditott ját is mondhatjuk ennek: Józan ésszel senkisem képzelheti el, hogy a fejlett ipari kapitalista országokban, ugyanazon eszközöket kell használni a proletáriá- tusnak, amelyeket Oroszországban használnak, midőn urává vállnak a termelő eszközöknek. Mert amig Oroszországban ,a termelő eszközök, vagy hiányoztak, vagy pedig primitiv voltuknál fogva használatlanok voltak és azok ma is: addig az iparilag fejlett államokban az ellenkezője áll fenn. Németországban, Franciaországban, Angliában vagy Amerikában egy sikeres proletár forradalom után, határozottan merjük állítani, hogy nem lesz szükség ötvés tervekre, az iparok felépítésére. Hogy határos és rövid időn belül lehet megteremteni a kommunizmust. Az egyen lő és a közös termelést és a javakból való egyforma részesedést, a BÉRRENDSZER ELTÖRLÉSÉT, amit a szovjetben nem valósítottak még meg és belátható időn belül nem is fognak megvalósítani a termelési eszközök hiányossága folytán. Állításunk alátámasztására beszéljenek a következő tények, mélyeket nem a kisujjunkból szoptunk ki: Havibérek a szovjetben : rubelekben átlagban. “Napszámosok, 68-tól 91-ig; Írnokok, 80-tól 175-ig; festők, 100; építkezési munkások, 113; kőművesek, 150. Az ipari munkások bére a következőképpen van osztályozva: A vas és acélipar superintendentek havibére, 350-től 1650-ig; munkavezetőké, 275-től 450-ig; mérnököké, 250- től 500-ig; vasmunkásoké, 104; bányaigazgató és főmérnököké, 500-tól 700-ig; bányászmérnököké, 350-től 450-ig; bányászoké, 74: szövőmunkásoké, 70; a vegyészeti iparban, 84; szállító munkásoké, 90; nyomdászoké, 106. Ezen variáló bérekhez, hogy a tiszta teljesebb legyen, még hozzá kell adjuk, hogy a párttagok, makszimum bére, megütheti, de meg nem haladhatja a havi 300 rubelt, ami a szovjet megélhetési viszonyokhoz éppenséggel nem sok de éles kontrasztot mutat a bányász 74 rubeljával szemben. Nem véletlen, hogy ezen statisztika, bár a szovjet hivatalos kimutatása és mégsem jelenik meg a pátlapokban. Nem. Hiszen akkor el kellene ismerni, hogy a hömpölygő Volgán, még sok yiz fog lefolyni, mire a kom munizmus ott megvalósul. Akkor be kellene ismerni, hogy az iparilag fejlett kapitalistái ' forradalmárok végcélja, célkitűzése, messzebbmenő az úgynevezett kommunistákénál, hogy a szovjetben a termelési és szétosztási mód neve lehet Stalinizmus, de semmiesetre sem kommunizmus. Ha ezt a statisztikát a pártlapokban tették volna közé, mosakodni és visszatáncolni is kellett volna a kommentárban erről tehát nekik jobb hallgatni. Most pedig átengedjük magunkat az átoknak. Hadd jöjjenek azok a szép titulusok, amiért volt bátorságunk a szovjet hivatalos sta tisztikáját a Bérmunkásban közzé tenni, mintegy bizonvitékául annak, hogy a szovjet még olyan messze van a kommunizmustól,, a bérrendszer megszüntetésétől a teljes és egyenlő munkamegosztástól és a javak egyenlő szét osztásától, mint a kommunista párt és fizetett élősdijei, akik a színtiszta forradalmi ipari moz galom fejlődését iparkodnak gátolni és akik az ipari forradalmárokra sarat dobálnak. (rr) A rakodó munkások harca véget ért Kéthónapi elkeseredett harc után követeléseiket megkapták. — A szervezett munkások újból felvették a munkát. Boston városának rakparti munkásai az elmúlt két hónapban nagy és elkeseredett harcot vívtak a hajós társaságok által eszközölt bérlevágások ellen. A sztrájk itt is a mindenható vezérek akarata ellenére tört ki s a túlóra másfélszeres dijazásáért tört ki, melyet a munkások bámulatos szolidaritása ki is vívott számukra. A rakodó munkások eme elkeseredett harcában sürü összeütközések voltak a sztrájkoló és a szrájktörö munkások között. Egy alkalommal amikor a más városokból importált sztrájktörőket a rakpartra szállították az egész rakparton egy elkeseredett harc fejlődött ki, amelyben több autotruck a vízbe zuhant a sztrájktörőkkel egyetemben. Egy alkalommal egy túlbuzgó rendőr a sztrájktörők védelmére kelt s ő is hideg vízben jött eszméletre. A rakodó parti munkások megtörhetetlen szolidaritása kénvszeritette -sr bószokat; követeléseik megadására s a munkások újból felvették a munkát. OlvasdaBérmunkást! Az élelmiszer, ruházat s lakbér levágásával igyekszik uralmát fenntartani. — De mindenek előtt a bérek levágását szorgalmazzák. Németországban már hónapok óta vájudik a készülendő forradalom, nincsen hét, hogy az elnyomott bérrabszolgák egyik vagy másik ipari központban lázadásban ne törjenek ki. A jelenlegi kormány félti a bürokrácia uralmát legjobban a szociál fascisták rohamos előre törtetésétöl. Ennek megakadályozására vagy jobban mondva kitolására ujjabb rendeleteket bocsájtottak ki s a statárium elrendelésére való fenyegetéssel tartják omladozó uralmát. Az élelmi szer, ruházat, lakás árainak leszállítását rendelték el, de ugyan akkor a mun kások bérének tiz százalékos levágását eszközölték s ez adta meg az igazi okot arra, hogy az országot törvényen kívüli állapotba helyezik, mert félnek a munkások lázadásától. A törvényen kiviili állapotott a hatalmon levők úgy értelmezik ,hogy akkor a lázadó munkásokkal kényük-kedvük szerint bánhatnak el s azért a terrorért melyet a rendelet nevében követnek el a világ polgári fölfogásu elemei között is tisztázva vélnek lenni. Az omladozó kapitalizmus Németországban is mint bárhol másutt a világon profitjának védelmére a bérrabszolgák millióit dobja az utcára, amig dolgozik az igazságtalanság szörnyetegébe. A polgári sajtók úgy igyekeznek a német kapitalizmus ezen újabb erőlködését beállítani mintha ők csak most kezdenék a munkásokat a termelésből kizárni vagy a még bentmaradot- taknak fizetését vagdalni. Ott is úgy van mint másut, napról, napra tűrhetetlenebbé, elviselhetetlenebbé válik a bérrabszolgák helyzete A csőd élé jutott kapitalizmus képtelen a koászból kimászni s fura rendeletéivel képtelen lesz a lappangó forradalmat föltartóztatni Most csak az a kérdés, hogy Németország elnyomott munkássága fascista szocialista vezéreket ültet-e a mai kizsákmányolok helyébe, hogy nevet változtatnak e vagy tényleg a saját kezébe veszi ügyének intézését s elsöpri a kizsákmányoló osztályt a munkások nyakára ragadt vezérekkel egyetemben. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to
