Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)

1932-01-09 / 669. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD VOL. XX. ÉVFOLYAM CLEVELAND, JAN. 9, 1932. ( NUMBER 669. SZÁM. Amiről hallgatnak az “elvtársak” - És nem szeretik ha mások beszélnek A német kapitalizmus erőlködése A hazafiság némelyeknek kifizető mesterség — a benne hivő nincsteleneknek káros ópium. A tőkésosztály által, a munkások butítására, félrevezetésére, hasznának növelésére és háborúk vise­lésére használt egyik leghathatósabb eszköz. Mint ipari unionisták, mi, minden dópnak és dópterjesztés- nek, esküdt ellenségei vagyunk. A szabad kritika gyakorlásának jogát semminek és senkinek* érdekében, vagy kedvéért nem adjuk fel. Mozgalmunkat és lapjainkat önerőnkből tartjuk fel. Nem kapunk és nem foga­dunk el szubvenciókat és igy kezünk, agyunk nincsen megköt­ve, szabadon nyilváníthatjuk bár mikor, bárkivel véleményünket. Nem mondhatják ezt önma­gukról a politikai pártok és ki­tartottjaik. Különösen nem a legharagosabbak. Hiszen ezek már a zülés olyan alacsony fo­kára sülyedtek hogy velük szem ben, a kapitalizmust mentő szo- ciál-demokraták és a nyavalygó szegénylegények a munkáserköl­csök piadesztálján állanak. ők olyan buzgón szolgálják Stalint, hogy mindent kommu­nizmusnak neveznek, mely ru­beles vignettával van ellátva. A nemzetköziség szent, sérthetet­len eszméjét, orosz hazafisággal cserélik fel. A kenyéradó gaz­dát ilyen cselédszellemben, még analfabéták sem szolgálhatnák. Hogy ezt ők teszik, az még csak a kisebbik bünük. A nagyobbik és a megbocsájthatatlan az, hogy a nemzetközi munkásmozgalom által évtizeden keresztül felvilá­gosított és a hazafiság ópiumá­ból kigyógyitott munkások agyát mételyezik. Mindenre és mindenkire ellen forradalmárt, fascistát kiabálnak, ami megmaradt nemzetközinek, aki nem fogad el mindent kom­munizmusnak ami Oroszország­ban van és aki messzebbmenő végcél megteremtésén fáradozik, mint a jelen szovjet rendszer, melynek megkritizálása nem bűn sőt hasznos minden oldalról, ha az kellő jóakarattal történik. Józan ésszel, senkisem állít­hatja, hogy a szovjet rendelke­zésére álló termelő eszközökkel az adott viszonyok között mást, avagy jobbat lehetett volna csi­nálni, mint amit tettek — nagy­ban egészben. De a megforditott ját is mondhatjuk ennek: Józan ésszel senkisem képzelheti el, hogy a fejlett ipari kapitalista országokban, ugyanazon eszkö­zöket kell használni a proletáriá- tusnak, amelyeket Oroszország­ban használnak, midőn urává vállnak a termelő eszközöknek. Mert amig Oroszországban ,a termelő eszközök, vagy hiányoz­tak, vagy pedig primitiv voltuk­nál fogva használatlanok voltak és azok ma is: addig az iparilag fejlett államokban az ellenkezője áll fenn. Németországban, Fran­ciaországban, Angliában vagy Amerikában egy sikeres proletár forradalom után, határozottan merjük állítani, hogy nem lesz szükség ötvés tervekre, az ipa­rok felépítésére. Hogy határos és rövid időn belül lehet megterem­teni a kommunizmust. Az egyen lő és a közös termelést és a ja­vakból való egyforma részese­dést, a BÉRRENDSZER EL­TÖRLÉSÉT, amit a szovjetben nem valósítottak még meg és belátható időn belül nem is fog­nak megvalósítani a termelési eszközök hiányossága folytán. Állításunk alátámasztására be­széljenek a következő tények, mélyeket nem a kisujjunkból szoptunk ki: Havibérek a szov­jetben : rubelekben átlagban. “Napszámosok, 68-tól 91-ig; Írnokok, 80-tól 175-ig; festők, 100; építkezési munkások, 113; kőművesek, 150. Az ipari mun­kások bére a következőképpen van osztályozva: A vas és acél­ipar superintendentek havibére, 350-től 1650-ig; munkavezetőké, 275-től 450-ig; mérnököké, 250- től 500-ig; vasmunkásoké, 104; bányaigazgató és főmérnököké, 500-tól 700-ig; bányászmérnökö­ké, 350-től 450-ig; bányászoké, 74: szövőmunkásoké, 70; a ve­gyészeti iparban, 84; szállító munkásoké, 90; nyomdászoké, 106. Ezen variáló bérekhez, hogy a tiszta teljesebb legyen, még hozzá kell adjuk, hogy a párt­tagok, makszimum bére, megüt­heti, de meg nem haladhatja a havi 300 rubelt, ami a szovjet megélhetési viszonyokhoz éppen­séggel nem sok de éles kontrasz­tot mutat a bányász 74 rubeljá­val szemben. Nem véletlen, hogy ezen sta­tisztika, bár a szovjet hivatalos kimutatása és mégsem jelenik meg a pátlapokban. Nem. Hi­szen akkor el kellene ismerni, hogy a hömpölygő Volgán, még sok yiz fog lefolyni, mire a kom munizmus ott megvalósul. Ak­kor be kellene ismerni, hogy az iparilag fejlett kapitalistái ' for­radalmárok végcélja, célkitűzése, messzebbmenő az úgynevezett kommunistákénál, hogy a szov­jetben a termelési és szétosztási mód neve lehet Stalinizmus, de semmiesetre sem kommunizmus. Ha ezt a statisztikát a pártla­pokban tették volna közé, mosa­kodni és visszatáncolni is kellett volna a kommentárban erről te­hát nekik jobb hallgatni. Most pedig átengedjük magunkat az átoknak. Hadd jöjjenek azok a szép titulusok, amiért volt bá­torságunk a szovjet hivatalos sta tisztikáját a Bérmunkásban köz­zé tenni, mintegy bizonvitékául annak, hogy a szovjet még olyan messze van a kommunizmustól,, a bérrendszer megszüntetésétől a teljes és egyenlő munkameg­osztástól és a javak egyenlő szét osztásától, mint a kommunista párt és fizetett élősdijei, akik a színtiszta forradalmi ipari moz galom fejlődését iparkodnak gá­tolni és akik az ipari forradalmá­rokra sarat dobálnak. (rr) A rakodó munkások harca véget ért Kéthónapi elkeseredett harc után követeléseiket megkapták. — A szervezett munkások újból fel­vették a munkát. Boston városának rakparti munkásai az elmúlt két hónap­ban nagy és elkeseredett harcot vívtak a hajós társaságok által eszközölt bérlevágások ellen. A sztrájk itt is a mindenható ve­zérek akarata ellenére tört ki s a túlóra másfélszeres dijazásáért tört ki, melyet a munkások bá­mulatos szolidaritása ki is vívott számukra. A rakodó munkások eme elkeseredett harcában sürü összeütközések voltak a sztráj­koló és a szrájktörö munkások között. Egy alkalommal amikor a más városokból importált sztrájktörőket a rakpartra szál­lították az egész rakparton egy elkeseredett harc fejlődött ki, amelyben több autotruck a vízbe zuhant a sztrájktörőkkel egye­temben. Egy alkalommal egy túlbuzgó rendőr a sztrájktörők védelmére kelt s ő is hideg víz­ben jött eszméletre. A rakodó parti munkások megtörhetetlen szolidaritása kénvszeritette -sr bószokat; követeléseik megadá­sára s a munkások újból felvet­ték a munkát. OlvasdaBérmunkást! Az élelmiszer, ruházat s lakbér levágásával igyekszik uralmát fenntartani. — De mindenek előtt a bérek levágását szorgal­mazzák. Németországban már hóna­pok óta vájudik a készülendő forradalom, nincsen hét, hogy az elnyomott bérrabszolgák egyik vagy másik ipari köz­pontban lázadásban ne törjenek ki. A jelenlegi kormány félti a bürokrácia uralmát legjobban a szociál fascisták rohamos elő­re törtetésétöl. Ennek megaka­dályozására vagy jobban mond­va kitolására ujjabb rendelete­ket bocsájtottak ki s a statári­um elrendelésére való fenye­getéssel tartják omladozó ural­mát. Az élelmi szer, ruházat, lakás árainak leszállítását ren­delték el, de ugyan akkor a mun kások bérének tiz százalékos levágását eszközölték s ez adta meg az igazi okot arra, hogy az országot törvényen kívüli állapotba helyezik, mert félnek a munkások lázadásától. A törvényen kiviili állapotott a hatalmon levők úgy értelme­zik ,hogy akkor a lázadó mun­kásokkal kényük-kedvük sze­rint bánhatnak el s azért a ter­rorért melyet a rendelet nevé­ben követnek el a világ polgári fölfogásu elemei között is tisz­tázva vélnek lenni. Az omla­dozó kapitalizmus Németország­ban is mint bárhol másutt a vi­lágon profitjának védelmére a bérrabszolgák millióit dobja az utcára, amig dolgozik az igaz­ságtalanság szörnyetegébe. A polgári sajtók úgy igyekez­nek a német kapitalizmus ezen újabb erőlködését beállítani mintha ők csak most kezdenék a munkásokat a termelésből ki­zárni vagy a még bentmaradot- taknak fizetését vagdalni. Ott is úgy van mint másut, napról, napra tűrhetetlenebbé, elviselhetetlenebbé válik a bér­rabszolgák helyzete A csőd élé jutott kapitalizmus képtelen a koászból kimászni s fura ren­deletéivel képtelen lesz a lap­pangó forradalmat föltartóz­tatni Most csak az a kérdés, hogy Németország elnyomott munkássága fascista szocialista vezéreket ültet-e a mai kizsák­mányolok helyébe, hogy nevet változtatnak e vagy tényleg a saját kezébe veszi ügyének in­tézését s elsöpri a kizsákmányoló osztályt a munkások nyakára ragadt vezérekkel egyetemben. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to

Next

/
Thumbnails
Contents