Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-03-05 / 677. szám
Március 3. BÉRMUNKÁS 5 oldal Adalékok a marxista ideológia történetéhez Oroszországban. (Befejező közlemény) HÁROM BETŰ: I. W. W. Irta: Bánady Sándor, csehszlovákiai 1WW költő Mennyi Vágy, mennyi Cél, mennyi Holnapba harcoló Akarat zug, törtet benned; mennyi küzdelem, mennyi kin, mennyi vér-áldozat teremtett lázadó Messiássá téged, hogy a rabszolgák szétszórt millióit egyetlen-egy láng-testté kovácsolja osztályharcos kezed! A proletariátus könny-tengerében te lettél a fékezhetetlen torpedó, te lettél az Átokért bosszút lihegő tigris, te lettél a nyomornak, a jajnak, a szenynek pusztító orkánja és a Jövőnek diadalmas Megteremtője! A te villámszóró kezedtől várunk mi is: vén Európa rabszolgái teljes győzelmet és Cél-elérést, mert benned van az Ember végső Vágya: a szent Egyenlőség!.... Kiforrott Erődet mennyi harcos elesett teste alkotta meg, zugó akkordjaidért mennyi rabszolga szenvedte a minden poklok kínjait, magasztos Célodért mennyi Mooney és Billings sorvadott a börtönök bűzös levegőjében,.... de tested él, mozog, harcol tovább, mert míg a Frank Godlaszky-k élnek: Hatalmad csak fejlődni fog! Nincs még egy Erő, melynek történetét annyi kiömlött rabszolga vér festette volna lázadó Istennek a kapitalizmus átkos egére, mert huszonhat éve fejleszted, neveled lelkűnknek aranyhaju gyermekét: az Ipari Kommunizmust! Mi büszkén valljuk magunkat híveidnek, mert te küzdeni fogsz mindaddig, amig kizsákmányolás, amig bér uralkodik! Büszkén tekintünk izzó testedre, mert tudjuk, hogy csak a te szolidáris Erőd képes e recsegő, ropogó rendszert elsöpörni a földről, és tudjuk, hogy a benned Forradalomra nevelt proletár-seregek egyszer majd évezredes Bosszúval szivükben szent-Lázadásba törnek ki, és megalkotják a minden harcok vég-Célját: a napsugarakban úszó Jövőt! * * HÉTKÖZNAPOK Ilyen volt a narodniki pa- rasztmozgalomnak tett engedmény a mir kérdésben. És ép ezzel a ténnyel és engedménynyel tudja a reformkommunizmus Marxai igazolni fejlődési szakaszok átugrását és kihagyását. ezzel tudja elleplezni az államkapitalizmust. Maga azonban a marxi mód" szer és dialektika egészen mást mutat. Azt mutatja, hogy a társadalomnak fejlődésében az a tendencia, hogy minden meglevő társadalom kifejleszti magából azokat az erőket melvek az ö ellentétei és az uj társadalom csiráinak előfeltételei. A feudális társadalomban a burzsoázia az az erő amelynek történelmi feladata a szűk, korlátolt törpehatásu termelőerőket és eszközöket hatalmas hajtóerejévé átfejleszteni a termelésnek. Az egyéni termelés helyén, a társadalmi termelést megteremteni. Az ipar és termelés halatlan mechanizálásá- val megteremteni a kapitalizmus legfőbb ellentétét a prole- letariátust aki a 'társadalmi fejlődés továbbhordozója és történelmi feladata a kifejlett termelőerőket társadalmositani a termelést továbbfejleszteni- és az osztály ellentéteket megszüntetni. Csakis a kapitalista termelőmód keretein belül szülitik meg az uj termelési viszony a szocialista tervgazdaság. S annak a képviselője a proletariátus. Kezdetben Lenin erősen harcolt a marxizmus eme uj megreformálása ellen és a fő müvében a kapitalizmus fejlődése araszarszágban 1899 normális fejlődési szükségszerűséget a kapitalizmus kifejlődésének Oroszországban 1899 normális indokolja. Ő mindig harcolt a trockista permanens forradalom ideolq- giája ellen mely szerint egy forradalom a polgári célkitüzé- zések megvalósításától szakadatlanul folyik a szociális forradalomig és a szocializmus megvalósításáig. Ő feltételezte és reálisnak tar tóttá, hogy a polgári forradalom esetleg a maga célkitűzéseit megvalósítva meg áll, nem I fejlődik tovább hanem megnyitja az utat a kapitalizmus akár rövid és gyors akár hosszú de lassú fejlődésének. A leninizmus mégis le hagyta magát győzni az orosz forradalom osztálykarakterének a megitélésénél a N. E. P. bevezetésével a polgári célkitűzések nyílt kifejezésével s a szocializmusnak egy országban való felépítésének az elismerésével a Leninizmus eltért a régebbi marxi irányától és ő is felhasználva lett a kapitalista viszonyok elleplezésére. A marxizmus és a leninizmus eme formális polgári és . reformista ideológiává való átfejlesztése ellen a foradalmi marxistáknak avval kell ellensulyozniok, hogy a pro letártudományt a marxizmust és a leninizmust módszeresen alkalmazzuk az osztályharc min den területen s magával a marxi módszerrel tovább fejlesszük a proletártudományt a maga forradalmi vonatkozásaival igy és csak ezzel a módszerrel tudjuk az álmarxizmus minden polgári reformizmusát kiölni .a munkásosztály közvéleményének a köztudatából. Amerikában gazdasági válság van. Európában szintén. A távol keleten Indiában, viszik és börtönbe zárják a nép szószólóit Mandzsúriában japán és kínai katonák állnak egymással szemben és életüket adják nem a nép ért, hanem az uralmon lévőkért Dióhéjba foglalva ezek ma a világ legfontosabb eseményei. Sokan reménykedve néznek a mandzsuriai határ felé, örvendenek, hogy ott marakodnak és azt hiszik, hogy a véres koncból nekik is fog jutni egy kevés Azelőtt is olcsó volt az emberélet, de 1914 év óta még olcsóbb lett. Nem baj, ha el is esik a harctéren egy pár millió fiatal, erős, dolgos kezii férfi. Nem baj, ha kis gyermekek szája elől viszik el a kenyeret a harctéren levő katonáknak. Nem baj, ha le is romlanak az erkölcsök és családok szétzüllenek. Mindent meg kell tenni a hazáért, a profitért és semmit se kell tenni a nép boldogulásáért. * A Wall Streeten a minap nagy volt az öröm. Emelkedett a részvények ára. Egyszerre hire ment, hogy nemsokára megindul a munka. Most újra csendes minden. A bankárok állig begombolkoztak és mélyen hall gatnak. S a nép azon töri a tejét, hogy lesz-e háború? Father Cox-nak is van némi igaza. Ha sehogyse akar megindulni a munka, tüntetni kell. Had lássák a nagyfejüek, hogy bizony elkellne már a nép közt a munka. De hát miért tüntet csak egy néhány száz ember, miért nem tüntet a többi is, de nem Father Cox vezérlete alatt, szépen elrendezett libasorban, de valahogy úgy, mint azt a francia forradalom idején tete a nép. Úgy sokkal érdekesebb volna, több volna az eredmény is. Az ilyen éhség íelvonulások, csak szánalmas látványt nyújthatnak és sehogyse bizonyítják azt a félelmetes, azt a sokat hangoztatott erőt, amit a nép tulajdon képen képvisel. Az ilyen felvonulások jobban hasonlítanak az alázatos kéréshez, mint a hangos és jogos követeléshez. Mert a kapitalista mitsé ad az ilyen tüntetésekre. * Ha a nép vérének csakugyan hullni kell, hulljon legalább az igazságos ügyért s nem pedig a hatalmon levők érdekeiért. Ha csak a háború hozhatja meg az emberiség számára a felszabadulást, legyen háború, de abból győztesen a nép kerüljön ki! Brooks Elsie K. Sz. 437. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bir- ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve. sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban ---- dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
