Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-02-20 / 675. szám
Február 20 BÉRMUNKÁS 5 oldal LEGYEN EGYENLŐSÉG! Az állam négy fejének a nyilatkozata Régi magyar közmondás az hogy “a jó huzó lovat, minél job ban húz, annál jobban ütik” nagyon is igaz. A kocsit, melyet a belefogott lovaknak egyenlő erővel kellene huzniok, nem viszik előre — különösen, ha parádés lávák is vannak a saroglyához kötve — ha nem egyformán húznak. A kocsis ezt látva, abban a hitben hogy a rossz huzó, lusta lovak okulnak; a jóhuzó lovat ostorozza, a helyett, hogy a lusta lovak nyakaköré durrantana a húzásra serkentő ostorával. Ne csudálkozzon a kocsis azon, hogy a jó huzó ló, vagy k;irug, vagy beleszakad a húzásba és a kocsi meg áll. Igazz, hogy a saroglyához kötött parádés lovak, mig a kocsit fi- cánkodásukkal jobbra-balra és hátra rángatják, de az a kocsi előrehaladását nem segíti, sőt akadályozza, mert ficánkodá- sukkal a jó huzó lónak nehezebb a kocsi vontatása. És különös a kocsis észjárása hogy a parádés lovakat az ostor helyett simitgatja. Pedig ezeket is bekellene fognia a jó huzó lovak mellé. Lehet, hogy vállna belőlük is jó huzó. És a szekér ekkor biztosan haladna. Ez a hasonlat nagyon ráillik a munkásmozgalomra is. Itt is vannak a jó huzó, és lusta, a parádéslovakhoz hasonlóan viselkedő emberek. A jó húzót itt is ütik, de a kényelmesek nem buzdulnak rajta, a ficánkoló parádésak itt is rángatják a mozgalom szekerét jobbra-balra, hátra, de sohasem előre, sőt ficánkodásuk közben a jó húzót is rúgják, nem tudva hogy neki fájdalmat okoznak, mert azt hiszik, az is csak ficán kol Nekik a mozgalom szekerének a rángatása szórakozás. Fogjuk őket is a rudmellé, huzni, a szórakozás változzon át a számukra is kötelességtudó hasznos munkává. Vigyázzunk! A mozgalom jó húzóiból ne verjük ki az erőt és akaratott, mert ha a parádésok ficánkolása rángatja is a mozgalom szekerét, de előre nem huzza a jó húzók nélkül! Osszuk meg a munkát! Vegye ki a részét mindenki a moz galom szekerének az előre való húzásából. Ne legyen igavonó és parádés tag. Legyen a munkában is egyenlőség, ne csak a gyűléseken! Ipari harcos Háborúk és a munkásság A gondolkodó munkások rettegve gondolnak arra, hogy ismét egy világháború pattanhat ki ebből a Kínai csetepatéból, mivel nem csak, hogy a munkásság pusztul el a harcokban, hanem még a háború költségeit is a munkás osztálynak kell ki izzadni, mely sok évtizedekig tart. Minden öntudatos munkásnak félre kellene tenni a pártoskodás átkos szellemét, és keresni azt a közös talajt, melyén egységesek lehetnénk, úgy a háborúk megakadályozására, mint a munkások részére védelmet adni, hogy ne tudjanak még béke időben is ártatlan munkásokat legyilkolni minden ok nélkül, s minden utókövetkezmény nélkül. Melyik az a talaj melyen egységes lehet a munkásság? Ezt kell megvizsgálni és minden jóhiszemű becsületes munkást felszólitani, hogy azon közös megegyezéssel mely már meg van a munkásság gondolkodó része között, végre egységesen tudjunk szembe szállni úgy a soraink ellen béke időkben is folytatott támadások ellen, mint a nagyarányú gyilkolások, a háborúk ellen. Ez a közös talaj ahol minden gondolkodó munkásnak már is egy a véleménye az, hogy Forradalmi Ipari szervezetre szükség van, mivel csak a munkán felépített szervezet lehet az mely a gyilkolásra felsorakoztatott erőket ellátja élelemmel és munícióval, ha a munkásság öntudatosan meg van szervezve a munkán akkor megtagadhatja a munkásosztály által termelt javaknak a gyártását, vagy átadását gyilkolási célokra. Ebben meg egyezik minden munkás akármilyen párthoz vagy frakciókhoz tartozik is. Bár a pártoskodó szellemű munkás rendesen a vezére utasítására csak olyan ipari szervezetet hajlandó támogatni amelyet a párt kontrolja alatt tarthat, és mivel oly sok külön külön párt van, igy annyi fele akarják a munkásságot szervezni amennyi külön pártérdek azt megkívánja. Egyedül az IWW az, mely nem frakció vagy párt érdekből támogatja és' teljes erejéből szer vezi a munkásság forradalmi ipari szervezetét, hanem azon tiszta meggyőződésből, hogy arra úgy a mai kizsákmányoló rendszerben, mint a jövő társadalmi rendszerben óriási szükség van. De mivel nem lehet, hogy ezen nagyon fontos szervezetet bármelyik pártnak is a diktatúrája alá helyezzük, mivel akkjor lehetetlenné tennénk, hogy a más pártokhoz tartozó munkásság is segítsen azt építeni. Az IWW tanítása szerint, minden párthoz tartozó vagy pártokon kívüli munkás tagja s támogatója lehet az ipari szervezetnek anélkül, hogy más pártnak kelljen neki a szekerét tolni, vagy a vezéreket kitartani. Az elfogulatlan s a pártoskodásokon felül helyezkedett munkásnak teljes erejével kell a forradalmi ipari szervezetet építeni, hogy még a mai rendszerben is megtudjuk védni az osztályharcban résztvevőket, de másrészt, azért is, hogy minden háborút megakadályozhassunk, melyet a profit rendszer mind- gyakiabban igyekszik kiprovokálni, végre elég erősek leszünk megdönteni az egész rablórendszert ,ami megéri azt a becsületes igyekezetei, hogy minden munkás azon a téren igyekezzen Egy nagy kapitalista lap egy és ugyanazon számában látott napvilágot az állam “fejeinek” nyilatkozata a mai helyzetről illetőleg. Hoover, az Egyesült Államok elnöke, aki a legkompeten- sebb volna erre azt mondja, hogy “nincs másra szükségünk, mint bátorság és bizalom az ország elveiben és intézményeiben, melyekkel sokat tehetünk a gazdasági fellendülés elősegítésére.” Az ország másik fejének nyi-< latkozata, amely ugyan abban a számban jelent meg, homlok egyenest ellenkezik az elnökével, amikor Lamont azt mondja, “nem annyira a bátorságunkon múlik az, hogy a gazdasági fellendülés nem mutatkozik, hanem inkább Europa magatartásától függ” és figyelmezteti az ország népét, hogy még nagyobb meglepetésekre lehetünk elkészülve Europa részéről. A földművelési miniszter már adatokkal bizonyít és azt mond ja: az állam földbirtokosainak 1931-ik évi bevétele 6 billió 920 millió dollár volt 1930-ban pedig 9 billió 347 millió. Ezzel szemben az 1929-ik esztendőben llbillió 911 millió dollár volt. ő igy mutatja ki a gazdasági válság súlyosságát. Mindennek dacára 4 jelzálog bank tisztviselője Hoover elnök frázisát teszik magukévá és amikor a szenátus vizsgáló bizottsága előtt megjelentek a betáblázási halasztás ellen érveltek. Azt mondták, hogy ha a farmerok nak moratóriumot adnak, az “nagyobb károkat fog okozni a földbirtokosoknak mint használ ni fog.” A földbirtokosoknak bátorságra, bizalomra van szűk ségük”, hogy keresztül húzzák a válságot és nem állami segélyre.” Mindennek ellenére a szenátus ezen bizottsága párto- lólag terjeszti elő ezen törvény javaslatot, mint Hoover elnök “újjáépítési” programját. Ennyire egyöntetűek a politikusok. Az Egyesült Államok kormányának fejei mindanyi- féleképpen nyilatkoznak, Ítélik meg a válság okait. Az egyetlen helyes utat az IWW a világ bérrabszolgáinak Egy Nagy Szervezete adja meg. Ez a szervezet nem abban látja a pangás okait mint a fentebbi politikusok. Nem “bátorság és bizalom a mai rendszer érdekében”. Nem a földbirtokosok terményeinek alább esése sem az adósságtörlesztés halasztása. De még a munkanélküliek állami biztosítása sem változtatja meg Az egyetlen helyes ut amelyen mi haladunk a bérrendszer eltörlése. A termelés és szétosztás átvétele. Éhez nem kell reform, nem kell utcai tüntetés vagy a Fehér Házi képviselet, ehez csak EGY szükséges ,ez a világ bérrebszolgáinak az Egy Nagy Szervezetben tömörülése. TÖBB MINT HAT MILLIÓ Jóval felül volt hat milliónál azoknak a száma, akik 1931 január havában munkanélkirl rótták a gyárak kapuit. A kereskedelmi minisztérium 1931-ik évi március havában tett jelentés szerint, ennyien voltak munkanélkül. Mi nem kicsinyeljük le ezen jelentést. Mi ugylátjuk, hogy az erre szolgáló gépezet, mely akkor mozgásban volt, teljesen megfelelt hivatásának. De nem tudjuk megérteni, hogy ezen megállapitás mennyiben fedi a mai'mun kanéiküliek számát, melyet ma is hat és hét millió között állapítanak meg, mint egy évvel ezelőtt. Az AFofL, az American Legion és több más magán személy valamint igen sok nagynevű politikus, mindig az egy év előtti számot hangoztatja 6-7 millió. Lehet, hogy ő szerintük e nézetük helyes, azonban az iparok hanyatlása mást mutat. Az acél ipar 1930 december havában a jóviszonyokhoz mérten 52 százalékban termelt, mig 1931 december végén, már csak 32 százalék volt. Az automobil termelés 1930 decemberében 98 százalékkal zárult, amíg 1931 decemberében már csak 39 százalék volt. A vasúttársaságok 1930-ban hetenként 713.865 vasúti teherkocsit pakoltattak fel teheráruval, amig 1931-ben már csak 581.733-at. De nem csak ezek az emlitett iparok, hanem valamennyi más ipar termelése is ehhez hasonló arányban esett az elmúlt 12 hónapban. Már csak nem képzelik el azok, akik még ezek után is mindig 6-7 millióra becsülik a munkanélküliek számát, hogy az egységet megteremteni, mely ben mindnyájan megtudunk egyezi. Be a forradalmi ipari szervezetbe! Vi. a kizsákmányoló osztály a szamaritánus szerepét játsza s a munkásokat munka hiányában is a fizetési listán tartja. Ha a fenti statisztikai kimutatást vesszük alapul, akkor egész bátran feltételezhetjük, hogy ma az Egyesült Államokban a munkanélküliek száma jóval felülmúlja a 10 milliót. Tehát egy negyedrésze az állam bérrabszolgáinak s bátran mondhatjuk, hogy az egynegyedrésze az Egyesült Államok lakosságának küzd a legnagyobb nélkülözéssel, nyomorral egyaránt. A másik tiz millió bérrabszolga pedig alaposan leszállított fizetéssel, leredukált munkaidővel ren delkezik. Ha ezeknek a szerencsétlen páriáknak a nyakukra nőt csont üregben az osztályöntudat fejlődne ki és egyesítenék erejüket az Egy Nagy Szervezetben, egy csapásra, úgyszólván máról, hol napra egy uj világot teremthetne, amelyben bőségben és boldogságban élne az ember. De ettől vissza tartja félelme. Félnek, akik még munkán vannak, hogy elvesztik az agyonhajtást a rabszolgaságot a meghunyász kodást, akik pedig munkanélkül éheznek, félnek, hogy még jobban éhezni fognak. Emberek a félelemtől félnek a helyett, hogy szervezkednének annak a megszüntetésére.
