Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)

1932-02-13 / 674. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Application for transfer of second ^C?^NeVeland’

•class entry from New York, N. Y. to Ohio pending

VOL. XX. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1932 Febr.

NUMBER 674. SZÁM

Az embermészárlás újabb őrülete

KINA-JAPÁN SEREGEK ÜTKÖZETE MANCHURIÁBAN — AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KÉSZÜLŐDÉSE—ÚJABB TRÜK A “HON” MENTÉSRE — A CSUHÁSOK ÁLLÁSFOGLALÁSA — A MI AJÁNLATUNK A HÁBORÚ VISELÉSÉRE.

Távol keleten ázsiában, a sárga fajok hazájában, dörögnek az ágyuk, ropognak a fegyverek, a bombák robaja nyomában irtózatos jajgatás, pusztítás, emberi vér folyik. A japán kizsákmányoló osztály hatalomra törekvése kívánja ázsiának egy nagyobb részét és annak teljes piacát. Ennek megszerzésére kell, hogy bármily áldozatok árán is, de el kell, hogy foglalja, nemcsak Manchuriát, hanem Kina fonto-«* sabb kikötő városait is, hogy a Japán kapitalizmus lábát teljemegvethesse Ázsiában.

sen

Ezért a Japán kizsákmányoló osztály a bérrabszolgák millióit mozgósította és minden eshetőségre a vágóhidra készenlétben tartja.

Ázsia meghódítása, annak az uralmára való törekvésre, japánnak rohamosan fejlődő ipara géprendszere kényszeríti, hogy áruinak piacot teremtsen, melyet ma ázsiában való terjeszkedése folytán érhet csak el. Japán nem azért mozgósítja modernül felszerelt hadseregét, hadihajóit, mintha azokat a gyilkoló szerszámok fejlesztésében messze elmaradt kínai hadsereggel akarná szembe állítani. Nem! Japánnak, hogy célját elérhesse meg kell mutatni és éreztetni a távol nyugat kapitalizmusával, hogy minden eshetőségre el van készülve, fel van szerelve és eltökélt szándéka ázsiát hatalmába keríteni. Amig csak Manchuriát, szinte minden ellent- állás nélkül foglalta el, sanda szemmel bár, de szótlanul tűrték a nyugati államok kapitalistái, de amikor a tenger men tén tovább nyomult és egymás után foglalta el a nagyobb kikö töket s köztük Shanghait is feljajdult a világ kizsákmányo ló osztálya és egymásután kü lön-külön és együttesen küldd tiltakozó jegyzékeiket a japár hadseregek további nyomulást ellen.

A Francia, Angol de légin kább az amerikai tőkének szá/ és száz millió dollár befektető sei vannak Kina természet kincseinek, piacának kiaknázd sára s ezeket a befektetéseket t Japán tőke veszélyezteti, ezéri a tiltakozás, ezért a nagy fel háborodás.

A nyugati államok tiltakozá saiknak azzal adnak nyomaté- kot, hogy azzal egyidőben ut nak indítanak egy csomó hadi hajót a legmodernebb gyilkoló szerszámokkal felszerelve.

Egyenlőre csak a hadihajó

kát indítják útnak Kina felé. De a háborút csináló lelketlen kufárok már a hadseregben is mozgolódnak a hadgyakorlatokon kívül beszédeket intéznek a komiszba bujt emberi figurákhoz és magyarázzák nekik, hogy “semmi sem szebb, üdvösebb ezen a világon, mint a hazáért, a zászlóért s a mi demokráciánkért küzdeni és meghalni.” Ezek a bábuk, mundérba bújva feszítenek. Szüleik, hozzátartozóik büszkék rájuk, de azért valami még sincs rendjén.

Vannak közöttük, akik amióta a hadseregbe léptek, olvastak egyet-mást a világháború borzai mairól, amiből megtanulták, hogy a hadseregben az ütközetbe nem minden zene, diszfelvo- nulás, zászlólobogtatás, örömmámor és végnélküli dicsőség, hanem nagyon is vegyítve van nyomorral, szenvedéssel és végül is halál jut osztályrészül számukra.

Amikor “megnyerték” a háborút, tovább szenvednek, tovább húzzák a kizsákmányoló osztály igáját s azokból az ígéretekből, melyekkel útnak indították őket, semmit sem adtak meg, hanem még az előbbeni mozgási szabadságot is megcsonkították. De a kapitalizmus újabb és újabb fogásokkal él, hogy az ágyutöltelékeit “lelkesedésre, bátorságra” birja.

A hadseregek egymásután nevezik ki, valamely nevesebb ki- zsákmányolónak vagy politikusnak némberjét a hadsereg “honleányának” s felöltözteti őket szépen díszített egyenruhába s ezek is részt vesznek a hadgyakorlatokban, buzdítva, serkentve az ifjakat a hősies elszántságra s e "tiszteletbeli parancsnokokat” aztán büszkén, minden zúgolódás nélkül követik.

Az egyik nagy kapitalista lap kérdést intézett Amerika protestáns vallását hirdető csuhá- sokhoz, akik közül 22 ezren a háború ellen foglaltak állást, vagyis nem hajlandók fegyverrel a kezükben védeni a demokráciát. Arra a 'kérdésre, hogy hajlandók-e a hadseregben mint lelkészek működni, nagy többségük igennel feleltek. Amikor ezek az isten szolgák a saját életük kockáztatásáról van szó, akkor a háború ellen foglalnak állást, de amikor abból hasznot hajthatnak és életük biztonságban van, akkor szentesitik azt. Ez a feketelelkü csukások meggyőződése.

Mi is hivei volnánk a háborúnak, mi is szentesítenénk azt, de mi csak a következő alapon adnánk hozzájárulásunkat:

1) Azon egyének, akiknek az érdekében folyik a háború, annak kitörésekor, valamennyi a sáncárkok elsősorába szállitan- dók.

2) Azok a politikusok, akik a háború mellett szavaznak az első sor fedezéket képviselnék. Ennek megtagadása esetén a fehér ház lépcsőin lövessenek főbe.

3) Azok a kapitalisták, akik a háborús kellékek gyártásának a profitjából már elérték az egy milliót, felakasztatnak.

4) Mindazok, akik a háború érdekében buzdítják az országot a népet, beszédük befejezése után, mint közveszélyes őrültek a tébolydába szállíttatnak.

5) Mindazok a lelkészek, akik azt állítják, hogy az isten velünk együtt harcól, azonnal az istenhez küldendők a győzelem kieszközlése végett.

6) Mindazok, akik a háborús kellékek előállításával foglalkoz nak és azon iparokban részvényeket vásárolnak, a legelső alkalommal a harctérre, a tüzvo- nalba szállitandók áruik kipróbálására és a profitjuk növelése céljából.

Ha ezen határozatainkat a világ kizsákmányoló osztálya magáévá teszi, akkor gilt a háború. Mi is szentesítjük azt.

A japán-kínai háború újabban lángba borítja az egész világot. A kizsákmányoló osztály az egész világon nem azért növeli hadseregét, nem azért fejleszti a gyilkoló szerszámokat, hogy abban öröme teljék. Uralmának fentartására, annak fejlesztésére teszi azt.

A munkásosztálynak az ágyú tölteléknek szánt engedelmes bérrabszolgáknak osztálytudatra kell, hogy ébredjenek, meg kell, hogy tanulják, hogy a más nyelvet beszélő s másfajhoz tartozó bérrabszolgák nem lehetnek egymásnak ellenségei. Az ők egyesült ellenségük a nemzetközi kizsákmányoló osztály és egyedül az ellen kell ne(Folytatás a 3-ik oldalon)

A BANKÁROK HUMANIZMUSA

Terrorizálják és nyomorban tartják a városokat — Kényszerítik a gyárosokat a városi adminisztrációt a munkabérek redukálására— Magasabb viteldijakat erőszakolnak ki

Az Egyesült Államok hatalmas pénzintézetei arra kénysze ritették a kormányt, hogy két billió dollárt utaljon át a közvagyonból az “újjá építés költségeire.” Ezen horibilis összeget a bankárok, vasút és biztositó társaságok felsegélyezésére szavazták meg. Ugyan ezek a bankárok, akik a “népet” a vagyonából fosztották ki, min dent elkövetnek, hogy az állam éhező millióinak minél keservesebbé tegyék helyzetüket.

Az Egyesült Államok minden nagyobb ipari városát, telepeit a szó legszorosabb értelmében terrorizálják, vaskarmaik között tartják s saját szolgáik egyikmásikának annyira a nyakaköré húzzák a hurkot, hogy azokj fel- iajdulnak Chicago, New York, Detroit, Philadelphia városok polgármesterei a bankárokat okolják a város csődbe jutásáért, akik nem hajlandók a városoknak a legszükségesebb kiadásaira előirt összegeket sem folyósítani, nem azért mintha nem volna a bankároknak pénzük vagy a város hitele nem jó volna.

New York városa az elmúlt napokban képtelen volt 20 billió dollárt kapni a világ legjobb befektetésére s ugyan akkor Samuel Instill, mágnás részére kiutaltak 50 millió dollárt. New York város több mint egy millió munkanélkülijét magán adakozásokból, a munkásoktól elvont 20 millió dollárból támogatják. Erre a célra a városi hatóság megszavazott újabb 20 milliót. Ennek folyósítását a bankárok kereken megtagadták kényszeritették a városi alkalmazottakat, hogy fizetéseiket redukálják. Kényszeritik az alag utak, a magas vasút és a villamos viteldijának emelését.

A bankárok hatalma a pénzes zsákjaikban rejlik. A munkásosztály hatalma a munkaerejének a megszervezésében van Nincs a világon az a hatalom, amelyet a munkásosztály szervezett erejével meg ne tudna törni, ha az Egy Nagy Szervezetben az IWW-ban egyesíti hatalmát a kizsákmányoló osztály ellen.