Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-01-02 / 668. szám
Január 2 BÉRMUNKÁS 5 oldal EGY KIS STATISZTIKA II. INTERNATIONALE Olyan világot élünk, melyben mérhetetlen fontos szerepet játszanak a számok. Komplikálttá vált rendszerünket, a társadalom berendezését, számokkal osztályozzák, egyszerűsítik. Számok segítségével járunk, kelünk. Számokkal dolgozunk. És mi tűrés-tagadás, a géptechnika fejlődése folytán, magunk is számokká lettünk. A gyárakban, csak a felvételnél szerepel nevünk. Csak addig, amig a depártmentbe beosztást nyerünk és a számmal látnak el bennünket. Akármennyire degusztáló dolog. Akárhogyan próbálják némelyek szépitgetni. a munkásember egyszerű számként szerepel a gyáriroda törzslapján. Ezért van az, hogy legtöbben undorodnak a számoktól. No meg azután a számmüvelet bizonyos ag^akorlatot is kíván. Már pedig, a legtöbb munkásember sajnos, — ettől irtózik a legjobban. Nem szeretik az agyat használni, mintha attól tartanának, hogy idő előtt elkopik, vagy elfogy, mint a holdvilág. Otthonokban, irodákban, vagy utazás közben a villamoson az újságolvasó embert figyelve azt látjuk, hogy a vicc (fun) érdekli, vagy legjobb esetben, a sport hírek oldalai. Azokat elolvasva átfutja a headline-ot, a szenzációs híreket és már kész is van az olvasással. Statisztika? Az már az átlagos embert nem érdekli. Az untató. A számokból áll s igy olvasásra sem érdemesíti. Hiába jelennek meg a kiabáló a zsiros osztalékok és elszámolások egész sorozatai. Az átlagos munkás nem olvassa el és igy nem is szorul tőle ökölbe a keze. Pedig jó lenne őket elolvasni. Azokból is láthatná az éhező és nyomorgó proli, hogy a “hét szűk esztendő” kellős közepében is van bőség. Persze nem mindenkinek. Érdekes kis statisztika, egy csinos számadat került minap is a kezünkbe. Megörökítésre, kom mentálásra érdemes. Érdekelni fogja az olvasót, de különösen az autógyárakban robotoló, vagy az onnan kiszorított ro- botosokat. Mr. Knudsen tette közzé abból az alkalomból, mikor az 1932-es Chevrolet gépkocsikat kibocsájtották forgalomba. Mr. Knudsen ugyanis, a Chevrolet gyárak elnökét személyesíti meg. Öméltósága azzal dicsekszik, hogy társulata éven át 34,000 embert foglalkoztat Detroit, Saginaw Flint és Bay City városokban, hol a kocsikat előállítják a középnyugati államok részére. Szó se róla. Szép számú embertömeg ez egy csomóban. (Ha szervezve volnának, még erőt is képviselriéneki. Szedő.) A csimborasszója ezen kijelenMEGHIV'Ó. A Bérmunkás Toledoi olvasói 1932 január hó 24-én, vasárnap a Munkás Otthonban, 2120 Front St. a Bérmunkás javára szinelőadással egybekötött KEDÉLYES ESTÉLYT rendeznek, melyre a magyarságot ezúton is meghívják. Tisztelettel A RENDEZŐSÉG. tésnek t. i. az volna, hogy 34 ezer munkásember halálával tartozik a Chevrolet-nek és Mr. Knudsennak, amiért olyan kegyesek őkegyelmék, hogy megengedik nekik az év bizonyos részében dolgozni: amiért a munkásoknak örülniök kellene. Ravasz dolog. De hát fordított világot élünk és ebbe éppen belepasszol. Nem vagyunk rosszmájú emberek. Eszünk ágában sincsen a Chevrolet rabszolgák örömét elrontani. De tovább fogjuk mégis idézni Mr Knudsen statisztikáját, mely fényegen igazol bennünket azon állításunkban, hogy a kapitalista termelési és szétosztás! rendszer megérett a pusztulásra. Hogy oda fejlődött, ahol önmagával ellentétbe kerül, hol a társadalom létét és továbbfejlődését veszélyezteti, gátolja. Harmincnégyezer munkás a termelésnél: harmincötezer (35 ezer) a szétosztásnál, az alkalmazottaink száma; mondja Mr. Knudsen. Hát ez már azután egy megörökítésre érdemes statisztika. Ez azt jelenti, hogy a termelésben alkalmazott minden egyes munkás egy-egy ügynököt kell eltartson amellett, hogy millió profitot izzad ki évenként a General Motors Co részvényeseinek. Nincsen a számoknál tévedés. Nem először olvasunk ilyesféle statisztikát. De ennyire szembeötlőt még nem találtunk ez ideig. A zámok és tények beszélnek. Ez esetben azt bizonyítják, hogy ilyen iramban, már nincsen sok ideje az amerikai kapitalizmusnak. Amikor 34 termelő munkás által előállított termék értékesítéséhez 35 ügynököt kell alkalmazni, egy olyan rendszer magát már sokáig nem tarthatja. Kell mondanunk, hogy e Rendszer pusztulását szervez»- ■cedéssel siettessük? Nem. Proletárok ! Az ordító számok is ;zt harsogják a fületekbe, csak A II. Internacionálé a viruló szabadversenyes kapitalizmus időszakában keletkezett és már kezdettől fogva erős kispolgári és munkásarisztokrata befolyás vezetése alatt állott. 1889 Párisban alakult. Már a kezdet kezdetén is reformista szervezet- volt amely mellőzte a1 demokratikus centralizációt és minden ország munkásmozgalmának teljes helyi önállóságot adott. A határozatok elfogadása nem volt egy szekció számára sem kötelező inkább tanácskozó testület volt mint harci szervezet. A II. Internacionálé prokla- málta május 1-t, munkásünneppéA Internacionálén belül 3 irányzatot lehetet megkülönböztetni. 1. A teljes reformista polgári irányzatot melynek kép- íviselői Bernstein, Millerand, Briand Vivianni. A centrista munkásarisztokrata irányzatot vezéreivel együtt Katsky, Van derveld, stb. S végül a legszegényebb proletár forradalmi irányt Leninnel és Rosa Luxemburggal az élén. Az irányzatok harca igen heves volt az interncionáléban belül a külömböző kérdések megítélésénél és azokkal való magatartás tekintetében. Hatalmas viták folytak a mi- nisztrizmus kérdésében a jobboldal álláspontja az volt, hogy minden tekintetben el kell fogadni miniszteri tárcákat vezetni a buzsoá államot és lassan olyan törvényeket hozni amelyek a munkások érdekében vannak. Mig a baloldal a burzsoá állam megsemmisitését forradalmi széttörését akarta és harcolt az ellen, hogy szociáldemok ráták vezessék a burzsoa állam ügyeit és ugyanazt az elnyomást végezzék mint egy tiszta polgári kormány. Az internacionálé végül úgy határozott, hogy szociáldemokrata nem vehet részt polgári kormányban, nem vállalhat miniszteri pozíciókat. A határozattal szemben valóságban a szociádemokrata pártok és vezetők sohasem tartották be ezt a határozatot, hanem ott ahol lehetőség adódott mindenkor elfogadták a miniszteri tárcákat és vezették a burzsoa államot a tőkések érdekében a munkásosztály ellen. 1907 Stuttgarti kongresszuson az internacionálé, foglalkozott a mindinkább fenyegető imperialista háború kérdésével. S ott egyöntetűen az összes pártok állást foglaltak a háború ellen kiadták “harc a háború ellen” jelszavát és egy olyan értelmű* határozatot hoztak melynek értelmében ha a kapi- talimus háborút csinál a pártoknak akik az internacionáléhoz tartoznak nem szabad megszavazni a háborús költségeket a parlamentben és hadiszolgálatot és a fegyverforgatást. Az Internacionálé ezt a határozatát 1910-ben Kopenhágá- ban megerősítették hol egy erős antimibtP' isr • propagandát határoztak el. Az 1914-es imperialista háború kitörésekor azonban a szociáldemokrácia meg tagadta önmagát. A stuttgarti határozatával szemben mindenütt megszavazta a hadihiteleket a háború aktiv előkészitésében és végrehajtásában 10 milliók le- gyilikolásában ^vezető szerepet vállalt A német szociáldemokraták jazt mondták, hogy ők előbb németek aztán szociáldemokraták, ugyanígy érveltek más országok szociáldemokratái is A hazát meg kell védeni mert veszélyben van tehát éljen a háború ! Ezzel a jelszóval leplezte a szociáldemokrácia az imperialista kapitalizmus rabló piacokért és nyersanyagforrásokért megindított háborúját. A II. internacionálé tehát megbukott mert a benne levő pártok nacionalista hazafias pártokká alakultak át. A nemzetköziség így tehát fikcióvá semmivé vált. Kautsky az iternacionálé csődjét és történelmi gyalázatát úgy próbálta mentegetni, hogy az nem a háború, hanem a béke szervezete volt s ezért nem tudta megakadályozni, az imperialista háborút. Az imperialista háború időszaka alatt szünetelt a proletariátus szervezett nemzetközi osztályharca a kapitalizmus ellen. Háború alatt az antanthatalmak képviselői Londonban ősz szejöttek és megtárgyalták azt, hogy a háboruellenes szocialista csoportokat és azoknak a propagandáját hogyan szereljék le. Ugyancsak a központi hatalmak szociáldemokrata párt jai is tartottak Wienben kongresszust, melyben biztosították a kormányaikat a teljes háborús támogatásukról. A háboruellenes harcot az im perialista háborúban Európában következetessen a következő csoportok végezték. Keir Herdie, Rosa Luxemburg s Lenin csoport. K. Sz. 437. íyissatok ki. (rr) ELVINY1LATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
