Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)

1932-01-30 / 672. szám

(anuár 30 BÉRMUNKÁS 5 oldal Még egy emléktábla a M. B. Ö. SZ. kriptájához MOTTÓ: Vízszintesen és függőlegesen ter­jeszkedtünk az elmúlt évben. (Mayer jelentése a kon­vencióhoz 1928 jan. 7.) Négy évi huzavona után, vég­re mégis lezáródik egy ügy, aminek végső fejezetét úgy gon dohuk megírtuk akkor, amikor bebizonyitottuk, hogy egyné­hány élősdi akarnok gonosz taktikája egy épületbe belete­metett negyvenezer dollárt a Munkás Betegsegélyző és Ön­képző Szervezet vagyonából. Nem egy esetben irtuk meg, hogy a realestatekbe fektetett összeg- még akkor sem biztos, amikor arra a legjobb jelek mu­tatkoznak. Még kevésbbé lehet a befektetett összeget ott biz­tosítani ahol, a munkásegylet tagjait csak fizető bodiknak tartják, a párt részére. Az Ön- képzőék minden vagyona elú­szott a pártvezérek kezén. Az egyik részt minden megkérde-. zés nélkül kiemelték a pénz­tárból és aztán jóváhagyatták a jeladásra bólintgató tagság­gal, mig a másik részt “enge­déllyel” befektették, mert az Uj Előrétiek olyan hely kellett, ahol lakbért fizetni nem szük­séges. A múlt lapszámunk egyiké­ben megírtuk és számadatok­kal bizonyítottuk, hogy negy­venezer dollár úszott el a ház­ban. A pártvezérek ezt letagad­ták és csak hatezer dollárról zengedeztek három hasábon, amelyekben megírták elvtársaik nak, hogy mint jó forradalmá­rok örülniök kell, hogy elvesz­tették a pénzüket. Mert jön a leszámolás és a kapitalista osz­tály fizetni fog mint a köles. Persze ezt a forradalmi érve­lésüket nem fogadják el a mun­kanélküli tagjaiktól, akiktől nem várják meg a befizetésüket majd ha a kapitalizmus össze­dőlt, de ha nem fizetnek, ki­vágják őket “forradalmi” egyle­tükből már most. Úgy vagyunk a szerencsét­len követőikkel, hogy ha mi, vagy más . bizonyít valamit a tények alapján, hát azt egysze­rűen ellenforradalmi beszédnek nevezik. Ha azonban a saját lapjukból olvassuk rájuk a ve­zéreik árulásait, akkor szédeleg- nek néhány percig a széken és azonnal Oroszországot veszik elő, mint érvet a forradalmi rablásaik takarására. Most is tehát annak bizonyítására, hogy elúszott a negyvenezer dollár, beszéljen az Uj Előrében közölt 1928-ik évi MBÖSz konvenció hivatalos jegyzőkönyve, mely­ben a 4-ik oldalon a házbizott­ság jelentéséből a következő­ket olvashatjuk: Házbizottság jelentése Freidenfeld tagtárs a Ház- bizottság nevében a követke­zőket jelenti: Már több éven át konvenciónk a ház eladása mellett foglalt állást. A leg­utóbb is igy határoztunk. A határozat azonban nem volt végrehajtható. — Jelentkez­tek ugyan vevők, de aján­lataik nem voltak elfogadha­tók. Most jelentős fordulat állt be e téren. New York városa parkot akar teremte­ni az East First St. táján és kisajátítja az abban levő házakat. Megveszi azokat és lebontatja. Ebbe beleesik a mi házunk is. Az ügy most van a városi mérnöki hiva­tal kezében. Rövid időn belül megtudják, hogy mikor fog­nak hozzá a terv megvaló­sításához. Jogtanácsosunkat megbíztuk, hogy kövessen el Rabok üzennek... Megemlékezésül az osztályharc foglyaira Száz lakállyal őriz engem az önkény, Ki egykor a szabadságot áhítottam. Igazság! Te érted vérzem el én, Nehéz rabbilincsben, börtönfenekén.. Fegyveres őr kiséri lépteim, S álmaim felett is az virraszt. De az eszme él és győzni fog! Szivemnek ez ad reményt, vigaszt. . . A kéklő égboltot keresi szemem, S tekintetem megtörik a cella sötét (falán Zord börtönablakon, nem hatol át a (napsugár Ide nem jut be más csak a bűn és (az ármány S mire tán elhagyom börtönöm, S a ragyogó égre tekinthet szemem, liehet, hogy akkorára már elhagynak Akiket szerettem.. (azok! is, Vagy innen én már többé, El sem mehetek?.. De rabságban, bilincsek közt is Megőrzőm hitemet!. . ..Nekem nem fáj a magányos zárka S a folyton rám leselkedő szemek. Csak ti testvéreim, kik szabadon (vagytok Az igaz ügyért, tovább küzdjetek!.. Philadelphia, Pa. 19S2 január. Brooks Elsie mindent, hogy a ház eladás ára 80.000 dollár összegben állapitassék meg. így vissza nyerjük kamatos kamattal összes befektetéseinket. Majd tovább a következő ki­mutatás : Saját ára a háznak $45.136.97 Mortgage hozzá . . .24.000.00 Eladási ár nyereség nélkül.... 69.136.97 Ez a jelentés 1928 jan. 7-én, a new yorki munkás otthonban megtartott konvenció előtt, amit nem mi állítunk, hanem a párt­vezérek közölték le a saját lap­jukban. Vegyék elő az Önkép­ző titkárok a fioókbanheverő, megsárgult jegyzőkönyvet, dör­zsöljék meg jól a szemeiket és olvassanak és lássanak. Freidenfeld becsületesen je­lentett 1928-ban, amikor azt mondta, hogy 80 ezer dollárral térült volna meg a házba befek­tetett összeg a kamataival együtt. Ha most már a 69 ezer dollárhoz hozzászámítjuk a 4 év kamatait, akkor nem 80 ezer, hanem 96 ezer dollár értéket kellene kapni a házért a négy évre visszamenőleg megállapí­tott értékhez arányitva. Persze, ha egy kriptába te­metik az egyesület vagyonát, ott nem kamatozhat, ott csak örök időkre eltemetve marad­hat a pénz. És hogy ne látszon olyan soknak, ezért loptak le a számokból a vezérek néhány ezer dollárt minden évben. így 1928-ban a 80 ezer dollár vissza felé nőtt és ma már nem 69 ezer hanem csak 64 ezer dolláros ki­mutatások vannak a házról. Hiába tehát a kis f nagy F vagy LF elleni köpködés a tény az marad, hogy 40 ezer dollárt temettek el az Önképző krip­tájába. Ezért pedig nem a régi hanem az uj pártvezérek fele­lősek, akik két évvel előbb ki­költöztek a házból a városnak FRICSKÁK Fricskázza r-r PARISBAN a papok a munka- nélküliek mellé állottak, hoz­za a hirszolgálat. Olvassuk to­vább mert kiváncsiak vagyunk hogy a lélekkufárok mivel szol­gáltak rá arra, hogy az ameri­kai lapok róluk megemlékez­zenek. Arra gondoltunk a cikk elolvasása előtt, hogy bizonyá­ra országos misét rendeltek el. Pedig nem ez történt bizony Elhatározták, hogy az építke­zési munka fellendítésére, a kö­zel jövőben 60 templomot épít­tetnek az egyházzal, melynek darabja k. b. egy-egy millióba fog kerülni. Nem beszélve arról a ravasz turpiságról, hogy a páterek kihasználni igyekeznek a munkanélküliséget, az olcsó munkaerőt, a nagy francia for­radalom jut eszünkbe, amit már ugylátszik, a francia pa­pok el felejtettek. Annál na­gyobb lesz majd a meglepeté­sük, amikor a francia szerve­zett munkásság eszükbe fogja hozni. “Ami késik az nem mú­lik.” Mit lehessen tudni? Ha a modern építkezés techniká­ja szerint épülnek a templomok még az utókor is hasznát ve­heti talán ? wjw “KI-KICSODA” a cime annak a folyóiratnak melyet Angliá­ban jelentettek meg azon cél­ból, hogy a világ legnagyobb embereiről rövid ismertetést ad-' janak. Az érdekeltek abból tud­ják meg, hogy hányadik helyen állanak, vagy nagyságuknak, személyüknek milyen fontossá­ga van, hogy a róluk irt biog­ráfia, hány sorból áll. Ez idén a “Who’s Who” okoskodása szerint, Sir Ernst A. Wallace Budge, a legnagyobb ember, ki mint Egyiptológus szerzett ér­demeket és nyerte el a kitünte­tést. A kiadványban, neki adják a leghosszabb teret. És majd­nem, hogy elfelejtettem......... Stalin Jóska nevét, a “Who’s \\ ho”-isták az albumból kife­lejtették, noha a névsor a vi­lág 2.1.000 legnagyobb emberé­nek a listája. Ez kérem sértés.. azt bizonyítva, hogy a ház tel­jesen értéktelen. Az 1928-as Ön­képző konvenciójához adott je­lentésnek egy múlhatatlan érté­ke mégis megmaradt. A kripta előtti emléktáblához oda írhat­juk e konvencióhoz leadott je­lentést az alábbi kis változással: ITT NYUGSZIK vízszintesen és függőlege­sen a MBÖSz munkástag- ságának negyven ezer dol­lárja. A nehéz összegnek szemfedője az Uj Előre, tul- világi vigasza az álkommu­nista párt. A rothadásnak indult szemfedő gyakori ki­cserélésére a fájdalomtól megtört Önképző tagok minden alkalommal három­száz dollárokat utalnak ki. mindaddig, mig kiürített pénztárukat a drága halott mellé, örök nyugalomra fogják helyezni. (f.) ELV1NYILATKOZAT A munkásosztály ás a munkáltató osztály között semmi közösség nin- csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség es nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérhar­cok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,rf ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “Le a bérrend­szerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Thumbnails
Contents