Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-01-23 / 671. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS Január 23 BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre $2.00 One Year ......................$2.00 Félévre 1.00 Six Months ................. 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ................. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerk. és kiadóhivatal: 2653 Grand Ave., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Minden ut Kentuckyba vezet . . . “Az ipar jött amikor a bányáink kibontakoztak. A hegyeinket vidéki népek lepték el, munkát vállaltak a bányákba,^ a mikor minden kedvező volt, mikor a pénztjobbról-balról lehetett csinálni és amikor a világháború által teremtett természetellenes kereslet felszoritotta a béreket és a szén árát. “A háború befejeztével azonban jött az összeomlás. A szén kereslet állandó esésnek volt kitéve, amig az utolsó két-három évben az ipar csaknem segítségen kívül állt. Az ezrek, akik foglalkoztatva voltak munkanélkülivé válltak fa bányalezárások és más okok következtében. Sokan ezen ezrek közül ahelyett hogy vissza vándoroltak volna a kis farmjaikra, vagy elhagyták volna a vidéket a bányák körül ólálkodtak éhesen, rongyosan és a legnagyobb ínségben. A bányászok, akik elég szerencsések voltak, hogy a munkán maradhattak csak félidőt, vagy ennél is kevesebbet dolgoztak és sokkal alacsonyabb bérekért, mint a világ háború alatti virágzó napokban. “Elégedetlenség, baj, ínség és lázadások az eredmény. Népünk nem tudja, hogy mittévő legyen; a bányatársulatok mindent megkísérelnek, hogy befektetéseiket megmentsék; számos bánya teljesen le van zárva; a veszteségek milliókra rúgnak és a vége még nincs itt. . . . “Csoda-e ha beakarjuk tömni a tüzokádó szájukat ezen betolakodott idegeneknek, akiket soha azelőtt nem láttunk, akikről tudjuk, hogy kormányunk ellenségei és akik a mi szegény népünket használják fel, hogy terjesszék törvényellenes elveiket? Nem is volna emberies nem ellentállni a vörösek térhódításának.” “A Middleboro Daily Newsból.” Ez az amit minden zsarnok — aki népeket zsákmányol ki akarja, hogy “ne háborgassák.” Ezt akarta Vilmos német császár és Miklós a volt orosz cár is, hogy a külföld ne háborgassa. Japán is csak azt akarja, hogy szabad utat engedjenek neki Kína kifosztásában. Az amerikai tőke is azt akarja, hogy neháborgassák amig befejezi tervét, hogy az amerikai munkásságot a kínai kulik színvonalára sülyessze. Ha Voltaire, Paine, Phillips Garrison és hozzájuk hasonlók száját is belehétett volna “tömni” a Bourbonizmus és az inkvizició karöltve marsolt volna a letiportak tetemein és ma az ördög által megkoronázva ülne a koponyák trónján. Szerencsétlenségére az érdemes mentőknek a kizsákmányoltak tömegei állandóan szövik a széttépett társadalmi kapcsolatok szálait, melynek nyomán az egész világ egy lesz. Sem a munkásság, sem pedig a tőke nem szigetelheti el magát a földnek valamely kiválasztott részén, hogy azt “mienknek” nevezze. De a világ gazdasági fejlődésének van egy kényszerítőbb jelensége, mely a tőkét kiegészíti úgy, hogy a földnek egyetlen része sem létezhet egyedül. Ami Kentuckyban történik az része annak a harcnak, mely az egész világon folyik és amelynek eldölté- től függ, hogy ki kormányozza a földet és hogyan legyen kormányozva. És bármennyire tudatlan is valamely területnek a lakossága, ahol az egymással ellentétes érdekek harcot idéznek fel azok belekapcsolódnak az egész világon folyó tőke és munka harcába — tehát Harlan county és Kentucky is. Éppen ezért, ami Kentuckyban történik ahhoz köze van a külvilágnak is, mert ha a harlani munkásság valamely testrészét összemorzsolják azt fájdalmasan érzi az egész világ munkássága. A “Middleboro News” nem tiltakozott amikor az “idegen” tőke elfoglalta a hegyeiket. Nem tiltakozott akkor sem, amikor a modern gépipar vívmányait beszállították a fekete hegyekbe, hogy a szenet onnan felszínre hozzák. Akkor sem jajveszékelt, amikor az “idegen” tőke porrá őrölte a hegyek lakóit — akik különben a legamerikaiabbak az egész országban. Nem jajveszékelt amikor a hegyi lakókat elcsalogatták kis farmjaikról és emberi részévé tették a nemzetközi kapitalizmus gépezetének, mely rabolta, csalta, elnyomta és incsenkint ölte őket a lelketlen kizsákmányolással. A News egyet értett az “idegen” tőkével, de nem ért egyet az idegen munkással. ! Az idegen tőke részét képezi a világ tőkének. Ugyanaz az érdek, mely irányítja az Insul-Peabody-Mellon érdekeltséget a harlani szénterületeken irányítja a nemzetközi kapitalizmust a föld legtávolabb eső részén. A kizsákmányolás tehnikája az egész világon egyenlő. Ugyanaz a hatalom, mely ezen farmerokat kiszorította otthonaikból és be a Harlan és Bell megyei bányákba és a carolinai és georgiai gyárakba része a világ hatalomnak. 1926-ban még 7.500,- 000 farm volt az Egyesült Államokban, melyeken 31,000.000 lélek lakott. 1930-ban már csak 6,000.000 farmot találunk 26 millió lélekkel. Ami történik Harlan countyban, ugyanaz történik az egész világon. A kapitalizmus terjeszkedik és vonza a farmerokat a nagy ipari központokba. A News azt akarja, hogy ezen munkanélküli bányászok menjenek vissza a farmjaikra. Azonban a Newsnak meglehetős ferde ismeretei vannak a világ gazdaságtanáról, ha nem tudja, hogy oda vissza nem mehetnek. Az “idegen” tőke elfoglalta az izolált farmokat. Megfosztotta a farmerokat az élet lehetőségeitől. Elvette előlük a piacot, megváltoztatta a primitiv életmódot és átformálta őket a kapitalizmus gépezetének emberi részeivé. A kapitalizmus fejlődési folyamatában nincs visszatérés. Minden ut csak előre visz a végső világ katasztrófához. A munkásság az egész világon mind szélesebb körben kezdi felismerni az IWW azon jelmondatának az értelmét, mely szerint “egynek sérelme az összesség sérelmét jelenti.” A Middleboro Newsnak is tudni illenék, hogy a tőke, mely a harlani harcok hátterében van, nem kentuckyi tőke. A kapitalista lakájok Chicagóban, New Yorkban, San Franciscóban, Londonban és Párisban is érzik a kentuckyi harcok visszahatását és iparkodnak védeni kapitalista társaikat, mint a Middleboro News is. A francia és angol részvényesei az Insul-Peabody-Mellon társulatnak éppen oly érdeklődéssel figyelik a harlani harcot, mint a benszülött ken- tuckyiak. A munkásság nemzetközileg félig sem oly osztálytudatos, mint a kapitalisták. A munkásság csak lassan ébred a nemzetközi kötelék hatásosságának tudatára De kezdi felismerni. A Middleboro Newsnak ajánlatos volna kilépni Middleboroból és meg tanulni, hogy mi történik a világ többi részében. Mert az osztály- harc bevonult Kentuckyba és ott is fog maradni mindaddig, amig a társadalomban több mint egy osztály létezik. A “mi hegyeink” részei a világ többi hegyeinek, ahonnan a bérrabszolgák hozzák fel a szenet, akiket a nemzetközi kapitalisták zsákmányolnak ki. A kentuckyi kizsákmányolt munkások a “mi” népünk is — a világ ipari munkássaié. Azok egyikének sérelme valamennyiünk sérelmét jelenti. Azért van az, hogy mi, — minden nyelvű, fajú és szinü osztálytudatos munkások a börtönökbe szenvedünk osztályunk 43 kentuckyi \ tagjával, akiket ugyancsak a nemzetközi kapitalizmus Ítéltet el Kentuckyban. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik. le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatasa, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
