Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-05-28 / 689. szám
Május 28. BÉRMUNKÁS 7 oldal Hozzászólás V. J. cikkéhez LEHET-E EGYSÉGES AZ AMERIKAI MUNKÁS MOZGALOM (Vizi munkástárs cikkére nem csak az IWW magyar tagjai és a Bérmunkás olvasói figyeltek fel, de a felvetett kérdésnek időszerűségét bizonyitja az is, hogy a más szervezetek és pártok tagjai is felkeresik lapunkat, hogy a kérdésben véleményt mondjanak. A Bérmunkás hasábbjai nyitva állnak minden jóaka- ratu és a nyomdafestéket megtűrő vélemény nyilvánítására, amelynek közlése után, úgy Vizi mtárs, mint a magunk véleményét is közölni fogjuk. — Szerk.) Élénk figyelemmel kísérve a Bérmunkás hasábjain folyó vitát meg kell állapítanom azt, hogy ez a probléma nemcsak helyi jelentőségű, hanem világméretű. Szerintem ebből a szempontból ítélve meg e kérdést is már igy kellett volna felvetni és ez esetben bátran; lehet mondani az egész világra kiterjedő vita folyt volna le e kérdés körül és tagadhatatlan, hogy jobban elősegítette volna az egyesítés ügyét. Amig ezideig amerikai szempontokból volt ennek a megvi- lágositásá, addig én megkísérlem európai szemmel is ezt tőlem telhetőleg megvilágítani azon szándékból, hogy igy egyrészt a vitát kiszélesítsem, másrészt elősegítsem, ha ez ugyan lehetséges a valódi egység felé a kezdő lépést. Amerikában a legutóbbi időkig a prolatárok nem sokat törőd tek a pártpolitikával és ennek dacára az osztályharc történelmének legragyogóbb lapjai Íródtak. Nem kell nekem, európainak emlékeztetni az amerikaiakat azon hősies és nagyrészben győzelmes gazdasági harcokra, amelyet Amerika bérrabszolgái még nem is olyan rég folytattak a kapitalizmussal szembe. Ezek méreteikben és főleg sikereikben töbszörösen felülmúlták nemcsak az európai hasonló, har cokat, de a marxista szempont is jobban érvényesült bennük. Rengeteg áldozatot követeltek ezek a harcok, azonban, az amerikai osztálylharc áldozatai nem hiába estek el az osztályharc frontján. Meggyőződésem az, ha az amerikai proletárság levonta volna a lefolytatott psztályharc tanulságait, ma nem kelllene ingyen levesért sorbaáílaniok millióknak koldus módjára, hanem birtokolhatnák a termelő eszközöket és nem volna here és nem volna proletár. Sajnos a jelek szerint ahelyett, hogy a termelő eszközök lefoglalására készülődnének és minden erejüket latbavetnék erre. Ott is amiképpen itt európában évtizedek óta divik ez a pártvezérek által kidobott forradalmi frázisok után igazodnak pro és kontra vitatkozva, tézisek fölött az addig sem valami tulerős szolidaritást még gyengébbre engedve ezzel a kapitalizmus létét hosszabbítják meg. Marxot elméletben lepipálva szép sorjába és egymás után a kiéhezés közben kimúlnak a világból. Én nem mondom, hogy az elméleti tudás nem fontos, azonban a legragyogóbb elmélet is üres valami, ha nélkülözi a gyakorlati tudása. Fizikai munkásoknak nem egyszer volt már mind annyiunknak módjában látni, hogy a produktiv munka terén a legzseniálisabb mérnök az általa elméietileg kidolgozott és összeállított terv kivitelénél mikor ahoz hozzáfogott egy csavart, egy gépet nem birt üzembe helyezni vagy elkészíteni, hanem az annak gyakorlati kivitelében megbízott fizikai munkás módosította, tovább fejlesz tette és végül megalkotta a gya korlatban. Rövid illusztrálása ennek: A közelmúltban jártam Pesten egy motor szereidében, hogy a motorszerelést és vezetést ugv elméletben, mint gyakorlatban is megtanuljam. Elméleti tanítóm egy okleveles és országszerte elismert gépész- mérnök mig gyakorlati oktatóm egy fizikai proletártestvérem. Pár hónappal a sikeresen letett elméleti és gyakorlati vizsga után, a sors úgy hozta magával hogy úgy az elméleti tanáromnak, mint nekem franciaország- ban dolgom volt és elhatároztuk, hogy ezt a 7500 kilométeres utat motorkerékpáron tesz- szük meg. Mint ilyen hosszú útnál elkerülhetetlen az utón a motornak baja történt és az aki engem elméletileg a motorra tanított a hűvös, késő őszi időben az országúton tanácstalanul állt a gép mellett, majd miután kisütötte, hogy a gépet javítóműhelybe kell szállítani engem a gép mellett hagyva neki indult Münchennek segítségért. Én azonban megkiséreltem mégis rendbehozni a gépet és ez nagy kínnal bár, de sikerült úgy hogy mire tanárom megjött a segítséggel, üzemképes volt a gép és az egész utón kifogástalanul funkcionált. így vagyunk a munkásmozgalom terén is. Itt is vannak (sőt az a baj, nagyon is sokan) elmé'eti marxista tanárok. Ha Marx ma élne, bizonyosan háttérbe lenne általuk szorítva. Gyönyörűen lefestik és tudományosan elénk állítják a szocializmust vagy ha úgy tetszik a kommunizmust, Meggyőznek (már akit lehet) elveikről és e közben a proletár fölszaladulást tervszerűen gátolják, mert annak gyakorlati keresztülvitele megszüntetné az elméleti tudóskodást és következne a kom- munisztikus élet, ott teljesen tehetetlenek volnának. Ezért alakulnak tucat számra “forradalmi” pártok, majd szakadnak ezerféle frakciókra. Ezért vannak “céltalan” utcai tüntetések és lázongások megrendezve általuk, ezért vannak vezérek szóval minden csak egy nincs még az eszükágában sem és pedig az hogy a proletárságot szervezzék arra, hogy egy napon foglalja le a termelő eszközöket, földet, stb. és vigye tovább a termelést és szétosztást bérrendszer nélkül. Ezt nem készítik elő, sőt azokat, akik ezt igyekeznek megértetni a proletárokkal, tőlük telhetőleg elgáncsolják, mert az elméleti forradalmárok célja csupán a kapitalizmus örökébe lépve a proletárság fölött is diktatúrát gyakorolni, de semhiiesetre sem produktiv munkát végezni. Sok “elméleti” forradalmárral vitatkoztam már arról, kik a Marxizmust elméletben a kis ujjúkba is tudják, hogy tegyük fel a politikai hatalmat politikai forradalommal a gazdasági rész figyelmen kívül hagyásával erőszakkal sikerül kézbekaparin- tani, vájjon miképpen fogják bírni a politikai hatalmat megtartani, ha nem tudják biztosítani a termelés és szétosztás továbbvitelét? Csupán, miként a fönt idézett okleveles mérnök tette, de más szavakkal, azt a választ kaptam, hogy az magától fog megoldódni. Hát ez tévedés. Itt volt 1919 év, amikor a politikai hatalom birtokába voltak és papiros rendeleteknél egyebet gvártaniok nem sikerült lg}' történt meg azután az hogy javarészben, akik segítettek a politikai hatalmat megszerezni az . elméleti. forradalmároknak egyik napról a másikra eljenük fordultak a termelés és szétosztás csődje miatt és ekkor bekövetkezett a proletárdiktatúra a proletárok ellen is. Itt európálan megszámolhat tatlan párt, frakció, szekció és ennek még több vezérkara és vezére van. Éppen ezért a gyakorlati osztályharc hívei és hirdetői a nagyhanguakkal szemben ha átmenetileg háttérbe is szorulnak, ez nem jelenti azt. hogy az Ipari Kommunizmus eljövetele is megvan már akadályozva. Tagadhatatlan, hogy generációk születnek és pusztulnak el ennek eljöveteléig vagy addig, amig a proletárság győzelemre bírja vinni az eszmét. De természetes, ennek késlekedésében ngm csak a proletárság a hibás, amely jelszavakra, frázisokra hamarább reagál, mint a reális tényekre, hanem főleg azok, akik elméleti forradalmárságot és a vezérkedés avagy a «proletárság fölött való uralkodást előrébb valónak tartják, mint a kommunizmus megvalósítását. Igen, lehet szó a munkás- mozgalom egységéről, ha a faji, vallási, vagy pártpolitikai meggyőződést minden proletár magánügyének és nem közügynek fogja tekinteni. Ha a kizsákmányolás szinterén, gyárakban, üzemekben, stb. helyeken, aíhol a produktív munka folyik, csak egy cél lebeg szemük előtt és pe dig az, hogy egyformán vannak kizsákmányolva, egyformán kell tehát az ellen védekezni és egységesen támadásba átmenni a kapitalizmus megdöntésére irányuló harccal. Nem lehet bigott katholikus, lutheránus, nacionalista, vagy pártfelfogásista közt külömbség. Hogy ezt keresztül vihessük, szervezet kell ahol nincs faj, vallás, vagy párt politikai türelmetlenség, hanem csak egy és pedig előkészítése és keresztülvitele a kapitalizmus megdöntésének, de egyben a termelés és szétosztás továbbvitelének is. Sok pártmozgalom született és halt el azóta amióta az egységes szervezet megalakult és sok fog még születni és kimúlni amikor még mindég fenn fog állani. Voltak, vannak és lesznek pártmozgalmak, amelyek hatalmas tömegeket bírtak maguk mellé állítani és ugyan úgy vesztették is el. Miért? Azért, mert gazdasági téren frázisoknál vagy bölcseleti vitáknál többet nyújtani nem bírtak és az éhes gyomor nem filozofáló, hanem követelő. Ezek a párt “forradalmi” mozgalmak pedig éppen a gazdasági téren tehetetlenek, csak az a baj, hogy ezek teilte tétlenségét e téren mindég későn veszi észre a proletárság és elkésve vonja le ennek a konzekvenciáját. Ma különösen népszerűek ezek a pártforradalmi frakciók és al- frakciók, mert a kapitalizmus, hogy elérve a fejlődésének legmagasabb fokát, kétségbeesésében millió számra dobja az utcára a proletárokat, akik miként elemi csapás idején a vallásos nép, a templomokba tódul és kéri a päp közbenjárását az ellen, mintha az segítene rajtuk, Ugyanúgy tódulnák a pártok templomaiba, hol a pap helyett a pártvezértől kapják ugyanazt. Maszlagot. Segit ez valamit? Nem. De egységes szervezkedés igen, mert az az egyetlen, amely kivezető ut a jelenlegi khaoszból. Ezt meg kell valósítani mert, aki ezt akár tudatosan, akár tudatlanul akadályozza, az hátráltatja a munkásosztály fölszabadulását és a jelenlegi nyomort állandósítja. A munkás- osztály felszabadítása, .csakis, magának a munkásosztálynak a müve lehet, de pártpolitikusoké SOHA! Budapest, 1932 ápri.is hó V. F. M. Csirkepaprikás Vacsora lesz TÁNCCAL egybekötve az Összhang Dalkör és az IWW pitts- burghi csoportja rendezésében május hó 28-án, szombaton este 7 órai kezdettel az Int. Soc. Lyceum, 805 James St. nagy termében, amelyre a Bérmunkás olvasóit s ismerőseit ezúton is meg hívjuk. Részvételi jegy a vacsora és táncra 50c. Járuljon hozzá szervezési alapunkhoz!
